A ház mélyvörös színére figyelnie kellett volna. Vagy legalább arra, hogy a ház a tizenhármas számot viseli. Nem találok magyarázatot arra, hogy ez a nagy ember mit keresett a "szegényházban"? Mi ütött belé, hogy éppen a Szegényház utcában, Hans Bartel házában húzta meg magát Miért éppen itt kellett neki elbújnia? Ahol persze, könnyen lefülelték. Mivel, hogy éppen elég rossz fát tett a tûzre. Mindenfelé számos becsületes polgár szájából, nem egyszer elhangzott már:" Mit akar megint ez a Göran Persson?! Mit akar különféle tanácsaival?! Mit akaratoskodik világmegváltó terveivel?!" Az sem vet rá jó fényt, hogy olyanokkal barátkozik, mint Gustavsson Erik, akirõl mindenki tudja, hogy gyilkos, és Stureékkel örök haragban van. És ez az Erik, annak ellenére, hogy igen jó családból származik, összeszûrte a levet Mĺn lányával Karinnel, aki nyilvánvalóan nem méltó neves családjához. Embert barátjáról! Sajnos az emberek hamar felejtenek, és sok mindent elnéznek Göran Perssonnak. De eljött az idõ, hogy nem hallgathatjuk el: igenis, elfogták! Mert el kellet õt fogni, hiába is menekült a közvéleményt megtévesztõen az Öreg Város, szûk és ódon utcácskáin át a Szegény Házba, amelynek földszintjén most patinás tengerészeti tárgyakat, megsárgult térképeket, tengervízben évtizedekig pácolt facsigát, csomóba kötött tengerészkötél utánzatú gyertyafonatot és egyéb ajándékozni való csecsebecsét vásárolhat az Észak Velencéjében kíváncsiskodó egészen vagy alig félig svéd polgár, avagy valamely családilag másokkal kevésbé keverõdõ világvándor.
     Pedig elinalhatott volna. Például a Kereskedõk szûk utcáján a Nagy tér felé, ha nem irtózott volna az ott valamikor sûrûn használatos szégyenoszloptól és az eretnekek ott kiöntött ártatlan vérétõl. Menekülhetett volna toronyiránt is, hiszen a Német templom kõhajításnyira van innen. Átverekedhette volna magát a Fekete ember utca felé nézõ várkapun, ahol, ha üldözõi sebet ejtenek rajta, kivárhatta volna Quante Henriket, a neves sebészt, aki bizonyára nem tagadta volna meg tõle sem szolgálatait. Aztán ott van a Labdaház a Bollhusgränd utca 3 szám alatt, ahol félévszázada annyi talpig becsületes agglegény húzta meg magát. Ugrásnyira húzódik az kicsinyke utca, amit Vasa Gusztáv egyik híres admirálisáról neveztek el, és most Internet Gyógyszertár is mûködik itt, az egyik aprócska házban. Talán ott segítõkre talált volna. Könnyen megbizonyosodhattam arról, hogy neves emberünk, valamelyik átjáróház alatt könnyen kisiklott volna üldözõi karmaiból a keleti Hosszú utcára, ahol valamennyi pénz lepengetése után, dundi termetét is dicsérve, bizonyára teljes kitárulkozással befogadta volna õt valamelyik petrezselymet áruló örömlány, hogy aztán neves emberünk megkönnyebbülve eltûnjön a régi kikötõ kocsmákkal és apró szállodákkal tele sikátoraiban, a Strindberg szerinti "piszok és verekedések utcája" valamelyikében, amit újabban fõként a régiségkereskedõk zsúfolt kirakatai idéznek a ráérõs látogatók kutakodó örömére. Sajnos késõn érkeztem, nem lehettem tanúja Göran Persson elfogatásának. Lehet, hogy némi kárörömmel néztem volna végig, amint vasra verve tuszkolják lefelé a város legkeskenyebb utcáján, a Mĺrten Trotzig nevét viselõ -köz lépcsõin, hogy majd a törvény elõtt elnyerje méltó büntetését. Lehet, de nem biztos. Merthogy személy szerint nekem Göran Persson nem haragosom, ellenem semmit sem vétett. De ha már ott álltam a júliusi barnító napsütésben a Brända Tomten szobányi terecskéjén, nem voltam rest, és elslattyogtam a Fekete ember utca 9 szám alá, hogy költõ druszámnál érdeklõdjem a szenzációs eseményrõl. Persze, hogy nem volt otthon. Tudtam, hogy a lányos házaknál is hiába keresem, így aztán újra végigtrappolva a Hosszú utcán, a kirakatoktól elfordított fejjel, csak a sovány képzeletembõl elõvarázsolt lenge öltözetû lányok szobrozásában gyönyörködve estem be izzadtan az Arany Béke (Den Gyldene Freden) borozó ajtaján. Bellman barátom ott ült az egyik asztalnál. Jókedvébõl nem sikerült õt kirángatnom. Az elõállított politikusról sem volt hajlandó nyilatkozni. Mindegyre rám emelte poharát és ilyeneket rikkantott. " Egyre megy, hoppszazsupsz rajta felfelhej!/ És aki egyre-másra fel nem hajtja / a másik felet meg sem kapja. / Egyre megy Zsupszrajta felfelhej! "Nem is vártam tõle egyebet Megittunk egy-két pohárral, és nagyokat hallgattunk. Aztán, mert éppen július 26-át írtunk, amikor õt ünnepli a svéd világ, együtt sétáltunk a Vadaskert-szigetre, éppen szembe a Zöld Liget nevet viselõ vidámparkba, amit a távoli Rómát utánozva a stockholmiak Tivolinak ismernek. Itt költõ barátom, háttal annak az öreg tölgynek, amely alatt üldögélni szokott, egy gránittalapzatra csücsült, és lantja pengetésébe kezdett. Ekkor vettem észre, hogy késõi tisztelõi XVII. századi francia divatú ruhákba öltöztették. Kifejezéstelen arccal fogódzkodott lantjába. Tölgy alatti asztalán két üres sörös üveg és néhány pohár. Orosz kollegájának, Jevtusenkónak a csodálói, tele pohár vodkát is hagynak moszkvai sírján. Carl Bellman asztalára erõs és zamatos vörösbor illenék.
     Mielõtt búcsút intettem az öreg városnak megkérdeztem a járókelõket, néhány ottani lakost, érdeklõdtem, mit tudnak Göran Perssonról. Zavarba hoztak dicséreteikkel.
     Igaz, én az ódon város hangulatos utcácskáit róva, elfelejtettem megemlíteni, hogy érdeklõdésem annak az öt évszázaddal ezelõtt élt királyi tanácsosnak szól, aki XIV. Erik (1560-1568), a trónjáról elüldözött, idegességérõl is hírhedt svéd királyt, az akkori, jogait védõ nemesség ellenében kiszolgálta. Így aztán, talán az is érthetõ, hogy Göran Persson elfogatásának útikönyvekben is olvasható tényét sem az aznapi lapok, sem valamely svéd tévéadás eddig még nem erõsítette meg.
     A hírt a Magyar Liget olvasóinak exkluzív/kizárólagos ajándékul szánta a szerkesztõ.

    Honfitársammal beszélgetek a Budapestre tartó repülõgépen. Türelmesen hallgatom, amint rám fröcsköli beszajkózott kifejezéseit. Anyaországi töltelékszavai bódulatosak, félálmomban fal vagyok, borsószemekként leperegnek rólam, nem jutnak el a tudatomig, mert önvédelembõl zárlattal védekezem.
     Tulajdonképpen borzasztóan imádok utazni, komolyan mondom baromian, de természetesen egyértelmûen úgy gondolom, hogy holmi bunkó alakok ne szórakozzanak velem, abban a vonatkozásban, hogy az utazási irodák információi legyenek egyértelmûen pontosak, mert szerintem, kimondhatjuk áperbé, hogy ezzel kapcsolatosan legfontosabb a naprakész kommunikáció, meg a médián keresztül a dokumentáció, leginkább pragmatikusan.
     Figyelj! Úgy gondolom, tudod már, hogy odahaza ennek vonzatában el kell kezdenünk az alapos felkészülést., amely tulajdonképpen, szerintem arról szól, hogy forszíroznunk kell a nyelvtanulást. Még jó, hogy idehaza zöld utat kapott minden nyelvtanfolyam, de õszintén szólva, ezzel kapcsolatosan kiemelném, hogy elhíresültek már a nem igazán hasznosítható gyorstalpaló tanfolyamok, ahol baromi módon átverik az embert, semmit sem kap a pénzéért, és aztán megnézheti magát, mint barátom a Pista és neje a Klári, akik - már elnézést - ebben a vonatkozásban teljesen bunkók. Persze, "beszélni nehéz", de írni még nehezebb. Lektorálnom kellett az egyik külföldi vállalat felé küldött levelüket. Én hülye! A vége az lett, hogy kiabálni kezdtek velem, aztán még nekem kellet elnézést kérnem a javításokért. Még ma sem tudtam földolgozni magamban az esetet.
     Nyári utazásom óta õrzöm a koponyám belsõ falára vetített figyelmeztetést: Figyelj! Miután Pesten jársz, alaposan takaríts szókészletedben!