A dél-svédországi magyarok családi lapja
2. évfolyam 8. szám 2001/4
Irodalom
Magyar Liget Elment Mészöly Miklós
    ÁGHEGY címmel irodalmi és mûvészeti lapot kíván - egyelõre mellékletként - indítani. Ennek szükségessége nyilvánvaló: Skandináviában számos, gazdag életmûvel rendelkezõ író, költõ, zenei elõadómûvész, képzõmûvész, fotós és számtalan olyan fiatal él, aki különféle mûfajban ígéretes alkotásokkal jelentkezett. Nyilvánosság nélkül kibontakozásuk korlátozott, a mûhely elõnyeit élvezve "rügybontásuk" elõsegíthetõ, és kialakítható az a "fogyasztói" tábor, amely a mûvelõdésben, itt északon is iránymutató lehet.
     A szerkesztõség várja az érdekeltek jelentkezését. Segítsenek felkutatni mindazokat, akik mûvelik és pártolják az irodalmi és mûvészeti alkotómunkát, vagy részt vállalnának a szerkesztési teendõkbõl. Az Ághegyen sem üzleti vállalkozás, de összefogással elérhetjük, hogy a világhálón rendszeresen jelentkezzünk, és évente egyszer-kétszer nyomtatásban is megjelenjen a lap.
     A szerkesztõ címe: Tar Károly, Landsdomarev. 1/9, 222 40 Lund, Sweden. Villámposta: tar@ebox.tninet.se


Próbálkozás


    a skandináv országokban élõ magyar irodalmi és mûvészeti alkotók, kritikusok, fordítók és elõadók összeírására:
     Arvidson Sára, Bartha István, Békássy N. Albert, Benczédi Ilona, Benyõ Krisztina, Bíró János, Bíró-Sey Katalin, Bitay Zsolt, Bodoni Anikó, Bodoni Jänos, Bozsodi László, Buday Károly, Csák János, Csíki Levente, Dobos Éva, Dohi Alexandru, Dõri Tibor, Drúz György, Dusa Hella, Dusa Ödön, Erdõs Irma, Fábián Mihály, Farkas István, Fáskerti Katalin, Fodor Béla, Fülöp Éva, Gábor Imre, Gergely Tamás, Gulyás Miklós, Hegedûs Zsolt, Horváth Attila, Inczédi Gombos András, Kasza Imre, Kiss László Pál, Kesselbauer Gyöngyvér, Klein Elisabet, Kovács Ferenc, Kulich Károly, Lahováry Pál, László Patricia, Lázár Ervin, Lisztes István, Löffler Ervin, Márton Zoltán, Mervel Ferenc, Mokos Ádám, Molnár-Broander Éva, Molnár István, Mikudin István, Ortmann Mária, Pál Zsolt, Perger Dénes, Rosenberg Ervin, Sall László, Schapira Székely Zoltán, Sólyom János, Stuber György, Sulyok Vince, Svéd Frans, Szabó Magda, Szente Imre, Szilágyi László, Szinnyei Kiss Ildikó, Szûcs András, Tamás Gábor, Tamás György, Tanító Béla, Tar-Bengtsson Zsuzsanna, Tar Károly, Tatár Mária Magdolna, Tiglezán József, Tompa Anna, Tóth Ildikó Irma, Tóth Károly Antal, Veress Biborka, Veress Zoltán, Vincefi Sándor, Wolf Judit.
     Kérjük és várjuk az érdekeltek jelentkezését, és olvasóink kiegészítéseit!
    Januárban ünnepeltük Mészöly Miklós 80. születésnapját, és ez a kerek évszám a nagyszerû alkalom volt arra, hogy írók, kritikusok, esztéták és általában a hazai kulturális közélet lerója tiszteletét az egyik legismertebb és legjelentõsebb magyar író elõtt.
     A magyar irodalom és a magyar olvasó rengeteget köszönhet Mészölynek, aki a negyvenes évek végétõl a nyugati irodalom legfrissebb eredményeit közvetítette egy, a kortár mûvészettõl elzárt és szinte teljesen elszakadt ország felé. Az 1966-ban kiadott Az atléta halála, az 1968-as Saulus és az 1976-os Film a kortárs magyar regény csúcsaihoz tartozik. Camus az örök példa Mészöly számára, majd késõbb az új francia regény nyomdokain halad éles megfigyelõképességrõl tanúbizonyságot tevõ leírásaiban. A kortárs prózatörekvések azonban sohasem formalista játékok voltak mûveiben, hanem eszközök arra, hogy a huszadik század minden kegyetlenségét és borzalmát, a század emberének sorsát hitelesen ragadja meg. A Jelentés öt egérrõl kísérteties parabolája örökérvénnyel szól a haláltáborok szörnyûségérõl.
     Mészöly Miklós nemcsak kortárs prózában, de a magyar tájban is otthon volt. Kevés magyar író volt a huszadik században, aki nála magával ragadóbban tudta volna megörökíteni a hazai tájakat: kései Családregényeiben (Pannon töredék, Családáradás, Hamisregény) szülõföldjének, Tolnának szelíd dombjait, Az atléta halálában és a korai novelláiban az erdélyi hegyeket, vagy a Filmben budai lakásának környékét, a Városmajort. De sohasem "magyarkodott": a magyar tájak, a magyar sorsok természetes alapanyagot jelentettek írásai számára. Talán aprólékos leírásokban gazdag regényeinek a film mûfajával való rokonsága teszi, hogy a rendezõk elõszeretettel nyúltak Mészöly mûveihez. Gaál István 1970-ben a Magasiskolának, Sólyom András 1996-ban a Pannon töredéknek és tavaly Surányi András a Filmnek készítette el mozgóképes változatát.
     Mészöly Miklós nemcsak írói teljesítményével, de következetes morális tartásával is kitûnt pályatársai közül. Egyike volt azon keveseknek, akik nem alkudtak meg a hatalommal sem az 56-os forradalom elõtt, sem utána, aki nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Aczél Györggyel a kádári "puha" diktatúra évtizedeiben. Mészöly feketelistás szerzõ lett, akinek a könyveit övekre hûvösre tették a buzgó kultúrpolitikusok. Így eshetett meg az a különös helyzet, hogy Az atléta halála címû regénye elõbb jelent meg francia fordításban, mint magyarul.
     A kádári rendszer nem értékelte nagyra mûvészetét: a nyolcvanas évek második felében kezdett elismeréseket kapni (Déry Tibor-díj, 1986; Év Könyve Díj 88, 89, 91), a már rég kiérdemelt Kossuth-díjjal pedig csak az elsõ demokratikus választások után, 1990-ben tüntették ki. A rendszerváltás után is élénken kiállt az ember jogaiért, tagja volt a Hadkötelezettséget Ellenzõk Ligájának. Liberális elvei miatt az elmúlt évtizedben számos durva támadás érte a jobboldalról. Mészöly Miklós halálával egy nagyformátumú író távozott a magyar kultúrából. Végezetül álljon itt egy idézet tõle, amelyben az író mesterségérõl vall:
     "az volna gyönyörû, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktõl lesz azzá, ami."