Kizárólag az adott államban létezô, etnikai szempontból számbeli többségben élô állampolgárok által "mûködtetett" társadalmi alrendszerekben élni és alkotni, vagy saját alrendszereket létrehozni és "mûködtetni", és ezeket összehangolni a számbelileg többséginek tekinthetô alrendszerekkel? Vagy esetleg a nagymértékben zárt, elszigetelt alrendszerekben gondolkodni? Mindezen rendkívül izgalmas és érdekfeszítô kérdések megválaszolására most nem térhetek ki, a mondanivalóm szempontjából azonban fontosnak tartom leszögezni, hogy a nagy alrendszerek összehasonlító elemzése során egyértelmûen kiderül: a kisebbségi sorsban élô közösségek számára a gazdasági alrendszer az, amely esetében valósítható meg a legnehezebben a kisebbségi-etnikai, párhuzamos alrendszer. A gazdasági belsô önrendelkezés megvalósítása egy nemzeti kisebbségi közösség számára a legnehezebb feladatok, a legizgalmasabb kihívások közé tartozik. Nem csak a globalizáció egyre erôsödô folyamata és az európai integráció feltételrendszere és kényszerítô intézményrendszere szól, szólhat a gazdasági belsô önrendelkezés ellen, hanem fölmerül a belsô szuverenitás sokat emlegetett és elemzett korlátozása is. Márpedig a mindenkori törvényhozók és végrehajtók, függetlenül a földrajzi fekvéstôl és a vállalt ideológiáktól, a legnehezebben gazdasági-pénzügyi területen hajlandók lemondani a jogosítványaikról és az anyagi erôforrásokra vonatkozó hatásköröket átadni egy etnikai közösségnek. Ennek ellenére az a határozott véleményem, hogy a romániai (erdélyi) magyar nemzeti közösség múltja, kultúrája, felkészültsége és nem utolsó sorban belsô (valamikori és remélem leendô) szervezettségi szintje felhatalmaz és kötelez arra, hogy most, 1999-ben, 10 évvel az 1989. decemberi események után bátran kijelentsük: közösségünk van annyira erôs, hogy az oktatási, mûvelôdési, vallásügyi stb. saját alrendszer mellett képes az önálló gazdasági alrendszer megszervezésére és mûködtetésére.

Ha a fenti kijelentést elfogadottnak tekintjük, akkor a következôkben nem maradna más feladatunk, mint megvizsgálni, hogy az önálló gazdasági alrendszer mely alkotóelemei léteznek már, melyek várakoznak továbbra is a létrehozásra, milyen erôforrásokból történne mindez, és máris lenne egy olyan programvázlatunk, amilyen ma még nincs. Nincs nekünk RMDSZ-nek, nincs nekünk Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak, végsô soron nincs nekünk, a leendô gazdasági önkormányzat alanyainak. Igaza van Birtalan Ákosnak a Magyar Kisebbség 1999/2-3. számában megjelent vitaindító írásában (Gondolatok az önálló gazdasági életrôl kisebbségi létfeltételek közepette) abban, hogy ma még nem létezik az a romániai, erdélyi magyar közösség, amely sajátos közhatalmi minôséget gyakoroljon és saját intézményrendszert mûködtessen. De ahhoz, hogy egy ilyen közösség létrejöjjön, illetve, hogy a mai erdélyi magyar közösség ilyenné alakuljon, ahhoz elsôsorban olyan program(ok)ra van szükség, amely(ek) stratégiai, mindennél fontosabb céljaként a gazdasági önrendelkezést tekintetik. A mindenkori Parlament és Kormány összetételétôl és tevékenységétôl függetlenül, Romániában és Magyarországon egyaránt.

Nem szeretném, ha bárki azt próbálná kiolvasni a fenti sorokból, hogy alulírott egy elszigetelt, zárt, befele forduló erdélyi gazdasági alrendszerben gondolkodik, hogy visszautasítana minden együttmûködést, összehangolást, hogy a támogatásokról ne is beszéljek. Mert az hazug, rosszindulatú, diverziós állítás lenne. A maga természetes, egyértelmûen negatív következményeivel együtt. Ellenben a jelen sorok szerzôjének az az álláspontja, hogy elsôsorban saját magunk kell a gazdasági önkormányzatunk programját kidolgoznunk. A román kormány gazdaságprogramja ez nem lehet (még 51%-os RMDSZ-es országos választási eredmény esetén sem), a magyar kormánynak pedig csak nagyon korlátozott hatásköre van ebben a témakörben. Éppen ezért a romániai magyarság, ezen belül az RMDSZ gazdasági programja elsôsorban a saját gazdasági intézményrendszer létrehozását és hatékony mûködtetését kell megcélozza, az adott feltételrendszer és a biztosítható erôforrások közepette. Véleményem szerint az a kérdés, hogy ez a program mennyire felel meg egy koalíció elvárásainak, mennyire egyeztethetô a lehetséges koalíciós partnerek programjaival - másodlagos kérdés. Mert ez a program nem (csak) négy évre szól, nem valósítható meg egy mandátum alatt. Mert ez a program különbözô, sôt ellentétes lehet egy kormány programjával. Mert nem rövid távú. Mert nem a hatalom megszerzése és/vagy megtartása a célja, hanem egy nemzeti közösség megmaradása, beolvadás (asszimiláció) vagy kivándorlás nélkül.

A mezôgazdasági ágazatban sajnos rosszabb a helyzet. A helyi gazdakörök változó eredményességgel mûködnek, a tevékenységük távolról sem fedi le (nem is fedheti) a falusi kistermelôk összes gondját-baját. Elsôsorban terményértékesítési területen jelentkeznek súlyos gondok, de a gépekkel, felszerelésekkel való ellátás, a sikeres beruházási gyakorlat is ritkán fedezhetô fel. 

A szolgáltatások területén szintén léteznek helyi megvalósítások, a legkülönbözôbb területeken. Ezek azonban nem egy egységes rendszerben mûködnek, az információ vagy nincs vagy nem áramlik megfelelôen. Így stratégiai célok kijelölése esetén a szolgáltatások igen fontos ágazatára még nem számíthatunk igazán, annak ellenére, hogy nekem is az a véleményem, hogy a hagyományos, valamint az elektronikai-internet szolgáltatások jelentik a jövôt. Mind a foglalkoztatás-politika területén, mind a nyereségtermelés területén. Ígéretes kezdetnek tekintendô a magyar nyelvû közgazdászképzés beindulása egyetemi-fôiskolai szinten, valamint az anyanyelvû szakiskolai képzés terjedése.

A tôkepiaci szolgáltatási intézmények területén talán a legnagyobb a lemaradás. A saját érdekeltségû brókercégek létrehozása kiemelten fontos feladat. Sajnos az eddig létrehozott csíkszeredai, illetve szatmári központú brókercégek csak a helyi igényeket tudták-tudják kielégíteni, országos vagy legalább regionális fiókhálózatot nem sikerült létrehozniuk. Így nagyon sok megyében az értékpapírokkal kapcsolatos szolgáltatások, valamint a cégek-vállalkozások tôkeemeléssel, részvénykibocsátással kapcsolatos feladatai nem találkozhatnak saját érdekeltségû szolgáltatói cégekkel. Pedig ezek a brókercégek fontos hídfôállásai lennének gazdasági érdekeink érvényesítésének. Fontos szerep hárulna rájuk a részvényfelvásárlás és -eladás területén, a privatizációban való hangsúlyos részvétel elôsegítésében, a saját és anyaországi kockázati tôkével megfinanszírozott tôzsdei mûveletek területén, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ugyanígy égetô szükség lenne saját érdekeltségû biztosító és viszontbiztosító cég(ek) sürgôs létrehozására. 

Egy másik terület, ahol csak elvétve vagyunk jelen: a vállalatértékelô és -felszámoló cégek területe. Ezekre a cégekre kiemelt szerep hárul a hazai gazdaság átszervezési folyamatában, mind a privatizációban, mind a felszámolásban. Rengeteg jó lehetôség marad kihasználatlanul, ha gyorsan, koncentráltan nem történnek meg a szükséges lépések.

Az önálló gazdasági alrendszer elengedhetetlen tartozéka kell legyen a lakossági megtakarítások kérdésével foglalkozó intézményrendszer. Mivel a bankalapítás egy sokkal bonyolultabb kérdés, a többségében passzív befektetôi gondolkodású magyar ajkú lakosság megtakarításainak bevonása érdekében "népbank" jellegû hitelszövetkezeteket kell(ene) sürgôsen létrehozni. A versenyképes betéti kamatok és a visszafizetési garanciák biztosítása mellett, az intézmények "megbízható" arculatának kiépítésében fontos szerep hárulna az RMDSZ-re, amely a rendelkezésére álló eszközeivel komoly szerepet vállalhat az arculat-építésben.

Szintén kiemelt fontosságú a saját érdekeltségû, a humán erôforrások felkutatásával és közvetítésével foglalkozó "fejvadász" cégek létrehozatala. Ezáltal több probléma is megoldást nyerne: