El˘z˘ K÷vetkez˘ Tartalom

1993. évi LV. törvény a magyar
állampolgárságról*

Az Országgyûlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megôrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötôdésének erôsítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerzôdések elôírásait figyelembe véve, a magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszûnésének szabályairól a következô törvényt alkotja:

Alapelvek

1. §. (1) A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetôleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet.

(2) Senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

(3) E törvény

– a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elôsegíti a család állampolgárságának egységét;

– elôsegíti a hontalanság eseteinek csökkentését;

– biztosítja a személyes adatok védelmét.

(4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak.

A magyar állampolgárok

2. §. (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár, továbbá az, aki e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szûnik meg.

(2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejûleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.

A magyar állampolgárság keletkezése

3. §. (1) Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke.

(2) A nem magyar állampolgár szülô gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülôje – teljes hatályú apai elismerô nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár.

(3) Ellenkezô bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni:

a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkezô hontalan Magyarországon született gyermekét;

b) az ismeretlen szülôktôl származó, Magyarországon talált gyermeket.

A magyar állampolgárság megszerzése

Honosítás

4. §. (1) Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha:

a) a kérelem elôterjesztését megelôzô nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott;

b) a magyar jog szerint büntetlen elôéletû és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság elôtt büntetôeljárás nincs folyamatban;

c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított;

d) honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; és

e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekbôl magyar nyelven eredményes vizsgát tett. E vizsgára csak nagykorú személy köteles.

(2) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme elôterjesztését megelôzôen legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, ha

a) magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szûnt meg;

b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár;

c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy

d) magyar hatóság menekültként elismerte.

(3) Az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségûnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem elôterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik és felmenôje magyar állampolgár volt.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott idôtartamú, folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülôvel együtt kéri.

(5) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a három év folyamatos magyarországi tartózkodástól, kérelemre, el lehet tekinteni.

(6) Az (1) bekezdés a), c) és e) pontja alól a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a kérelmezô honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fûzôdik.

Visszahonosítás

5. §. Kérelmére visszahonosítható a 4. §. (1) bekezdés b)–d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar állampolgársága megszûnt.

Hatásköri szabályok, eskü és fogadalom

6. §. (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetôleg visszahonosítással történô megszerzésére irányuló kérelemrôl – a belügyminiszter elôterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt.

(2) A magyar állampolgárság megszerzésérôl a köztársasági elnök honosítási, illetôleg visszahonosítási okiratot (a továbbiakban: honosítási okirat) ad ki.

7. §. (1) A honosított, illetôleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy a lakóhelye szerint illetékes polgármester elôtt választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. A cselekvôképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselôje teszi le.

(2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni.

(3) Ha a honosított az eskü vagy fogadalom letétele elôtt meghalt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg.

(4) Az állampolgársági eskü szövege:

"Én, ...................... esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hû állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erômhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelôen szolgálom. Isten engem úgy segéljen."

Az állampolgársági fogadalom szövege:

"Én, ...................... fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hû állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erômhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelôen szolgálom."

(5) Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom egyenértékû.

A magyar állampolgárság megszûnése

Lemondás

8. §. (1) A külföldön lakó magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában – lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha

a) külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínûsíteni tudja és

b) magyar bíróság elôtt nem folyik ellene büntetôeljárás, illetôleg magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága megszûnt és

c) Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs.

(2) Ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való megszûnésérôl a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szûnik meg.

(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak. A határozat felülvizsgálata a Fôvárosi Bíróságtól kérhetô.

A magyar állampolgárság visszavonása

9. §. (1) A magyar állampolgárság visszavonható a külföldön élô magyar állampolgártól, ha magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétôl számított tíz év elteltével.

(2) Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a belügyminiszter határozattal állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a Fôvárosi Bíróságtól kérhetô.

(3) A magyar állampolgárság visszavonással történô megszüntetésérôl – a belügyminiszter elôterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt.

(4) A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szûnik meg.

A magyar állampolgárság igazolása

10. §. A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.

11. §. (1) A belügyminiszter az érintett kérelmére állampolgársági bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszûnését, illetôleg azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár.

(2) Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától számított egy évig érvényes.

(3) Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen az érdekelt fél, a törvényes képviselô, az ügyész, valamint a gyámhatóság a Fôvárosi Bíróságnál keresetet indíthat.

12. §. Az igazságszolgáltatási, a bûnüldözô, az idegenrendészeti, a nemzetbiztonsági, a katonai igazgatási szervek, a jegyzô (fôjegyzô), a közjegyzô, valamint a konzuli és külföldi hatóság, továbbá más hatóság, illetôleg állami szerv megkeresésére a belügyminiszter megállapítja az ügyfél magyar állampolgárságának fennállását, megszûnését vagy azt, hogy az ügyfél nem magyar állampolgár.

Az állampolgársági eljárás

13. §. (1) Az állampolgárság megszerzése iránti kérelmet, továbbá az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadására irányuló kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmezô lakóhelye szerint illetékes települési – fôvárosban a kerületi – önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetôjéhez, a külföldön élô kérelmezô esetében az illetékes magyar konzulhoz.

(2) A kérelmet az anyakönyvvezetô nyolc napon belül, a konzul az átvételtôl számított elsô diplomáciai postával köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez.

14. §. (1) Az állampolgársági kérelemnek és a 12. § szerinti megkeresésnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenôi személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás idôpontjára vonatkozó adatokat.

(2) Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezônek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához e törvény 4–5., 8. és 11. §-ában meghatározott feltételek fennállását igazoló okiratokat.

(3) Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezôt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetôségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat.

(4) Idegen nyelvû okiratot hiteles magyar nyelvû fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni.

15. §. (1) Az állampolgársági kérelmet a cselekvôképes kérelmezô személyesen, a korlátozottan cselekvôképes, illetôleg a cselekvôképtelen személy nevében a törvényes képviselôje terjesztheti elô.

(2) A honosítási és visszahonosítási kérelem, valamint a lemondási nyilatkozat benyújtásakor a korlátozottan cselekvôképes személyt is meg kell hallgatni.

(3) Kiskorú személy magyar állampolgárságról való lemondásához – ha elháríthatatlan akadálya nincs – mindkét szülô hozzájáruló nyilatkozatát mellékelni kell.

(4) Házastársak, illetve szülô együttélô kiskorú vagy cselekvôképtelen nagykorú gyermekével közös honosítási, visszahonosítási kérelmet, illetôleg a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot terjeszthet elô.

16. §. (1) A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmezô lakóhelye szerint illetékes polgármesternek.

(2) Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a lakóhely szerint illetékes polgármester elôtt, a letételére szóló felhívás kézbesítésétôl számított két hónapon belül kell letenni. A határidôt a belügyminiszter kérelemre meghosszabbíthatja.

(3) Ha az állampolgársági eskü vagy fogadalom letételére a felhívás kézbesítésétôl számított egy éven belül a kérelmezô hibájából nem kerül sor, a honosítási, visszahonosítási határozat hatályát veszti.

17. §. (1) A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy hozza meg a 8. § (3) bekezdése szerinti határozatot.

(2) Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek, valamint a 12. § szerinti megkeresésnek a belügyminiszter három hónapon belül tesz eleget.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben megállapított határidô a kérelemnek, illetve a megkeresésnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdôdik, mely indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható.

(4) A kérelem visszavonására és az eljárás megszüntetésére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 14. §-ának, a képviseletre a 18. § (1)–(3) bekezdésének, a kizárásra a 19. § (1), (3) és (4) bekezdésének, az eljárás felfüggesztésére a 37. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

Adatvédelem, adatszolgáltatás

18. §. Az állampolgársági iratba betekinthet:

a) az ügyben érintett személy, halála után leszármazója, valamint felmenôje;

b) az igazságszolgáltatási, a bûnüldözô és a nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szervek a hatáskörükbe tartozó ügyben, törvényben szabályozott eljárásuk során.

19. §. (1) A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatszolgáltatást a honosított lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetôje teljesíti más anyakönyvvezetônek, a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti, a menekültügyi és a személyi igazolványt kiállító hatóságnak.

(2) A magyar állampolgárság megszûnésérôl a belügyminiszter értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, valamint a hadköteles személyek esetében a Honvédelmi Minisztériumot.

(3) Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter

a) betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba, és ezekrôl másolatot kérhet;

b) adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába;

c) adatot kérhet a rendôrségi és a bûntettesek nyilvántartásából;

d) véleményt kérhet a nemzetbiztonsági szervtôl és az idegenrendészeti hatóságoktól.

20. §. Az állampolgársági iratok nem selejtezhetôk, ôrzésükrôl és nyilvántartásukról a belügyminiszter gondoskodik.

Záró rendelkezések

21. §. (1) A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján a magyar állampolgárságától megfosztott személy, továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. M. E. számú rendelete, a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, a 12.200/1947. Korm. sz. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát, valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szûnt meg, a Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett személyes, írásbeli nyilatkozatával a nyilatkozattétel napjától a magyar állampolgárságot megszerzi.

(2) A nyilatkozat alapján a belügyminiszter az érintett személy részére állampolgársági bizonyítványt ad ki.

22. §. Az e törvény rendelkezései alapján indított perekben – ha e törvény másként nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetét kell alkalmazni.

23. §. E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon lakik az az országban bejelentett lakcímmel rendelkezô, nem magyar állampolgár, akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként elismertek.

24. §. (1) E törvény a kihirdetését követô negyedik hónap elsô napján lép hatályba.

(2) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 3. § (7) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lép: "3. §. (7) E törvény hatálya a szabálysértési és az állampolgársági eljárásra nem terjed ki."

(3) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:

– az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejû rendelet;

– a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszûnésérôl szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkezô 1990. évi XXXII. törvény;

– a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirôl szóló 1991. évi XX. törvény 1–2. §-a;

– az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról szóló 1972. évi 21. törvényerejû rendelet 7. §-a.

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa:

a) a belügyminiszter e törvényben meghatározott feladatainak részletes szabályait;

b) a polgármesternek az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatait;

c) a jegyzônek, az anyakönyvvezetônek és a konzulnak az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások értesítésével kapcsolatos feladatait;

d) az eljárásban használandó formanyomtatványokat;

e) a 4. § (1) bekezdés e) pontjában elôírt vizsga követelményeit és az eljárás rendjét.

——————————————

* Kihirdetve: 1993. VI. 15.

**Forrás: http://www.kerszov.hu/kzldat/T9300055.HTM/T9300055.HTM

El˘z˘ K÷vetkez˘ Tartalom