Az erdélyi magyar szociáldemokraták javaslata egy közös magyar választási lista létrehozásáról

(Részletek)
Bukarest, 1946. március 10.

Az a kérdés, hogy a magyarság tömegeinek a román választásokon való aktív résztvételét hogyan lehetne biztosítani, mind erôsebben foglalkoztatja a közelgô választásokra való tekintettel úgy a magyarság vezetôit, mint pedig a román politikai köröket. Ha a magyarság jelöltjeiként csupán a Népi Szövetség jelenlegi vezetôi szerepelnének, és ha ezek a jelöltek is közös román baloldali lista keretein belül volnának elhelyezve, úgy ez – sokak megítélése szerint – veszélyt jelentene nemcsak a magyarság szempontjából, de általában a baloldali gondolat sikerére is Romániában. Ezeknek a köröknek a véleménye szerint a Magyar Népi Szövetség vezetôinek a népszerûsége a magyarság tömegei elôtt erôsen csökkent, és ezért félôs, hogy a magyarság az így összeállított listákat nem támogatná teljes súlyával, hanem jelentôs számban passzivitásba vonulna. A baloldali gondolat nemcsak ezáltal veszítene sok szavazatot, de az elôbbi felfogást vallók megítélése szerint azáltal is gyöngülne, hogy bizonyos román tömegek, amelyek a demokrácia gondolatának egyébként megnyerhetôk volnának, nem a magyar nevekkel tarkított baloldali listára szavaznának, hanem a történelmi pártok színromán listájára.

Éppen ezért több helyrôl merült fel az a gondolat, hogy mind a magyarság érdeke szempontjából, mind pedig a baloldali eszmék sikere érdekében a leghelyesebb az volna, ha úgy a magyarság, mint a románság demokratikus képviselôi külön listával indulnának, amely két lista azután külön-külön az illetô nemzetiség összes baloldali gondolkozású elemeit magába foglalná.

A román szociáldemokrata párt magyar tagozata magáévá tette ezt a gondolatot és a szociáldemokrata pártkongresszus alkalmával¹ memorandumban kereste fel mind a saját központi pártvezetôségét, mind a román kommunista párt központi vezetôségét, amelyben elôadta azokat az érveket, amelyek a kettôs baloldali lista mellett szólnak.

A memorandum érvelésének fôbb pontjait a következôkben ismertetem, nagyrészt szó szerint idézve:

Az ország választás elôtt áll. A moszkvai értekezlet² óta a külföld és az ország népe egyaránt fokozódó érdeklôdéssel tekint a romániai választások elé. Érthetô ez a nagy érdeklôdés, mert a választásokon nemcsak a román demokrácia veti magát alá erôpróbának, hanem az ország népe is vizsgázik a demokráciából. Kelet és Nyugat egyformán nagy érdeklôdéssel figyeli a belpolitikai erôviszonyok alakulását. Ennek körvonalai már eléggé láthatók: az ország négy nagy vezetô pártja közül a szociáldemokrata és a kommunista párt áll az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a nemzeti parasztpárt és a nemzeti liberális párt vonultatja fel a maga erôit.

Míg a román demokrácia és a román nép döntô politikai erôtényezôi világosan állanak elôttünk, addig a romániai magyar nemzetiség körében a legsúlyosabb politikai válságot tapasztaljuk. Az erdélyi magyarság politikai erôviszonyai ma már nem azonosak az 1945 májusában megállapítható erôviszonyokkal. Akkor, mondhatni, az erdélyi magyarság szinte teljes egészében a romániai Magyar Népi Szövetség mellett állott, amely azt hirdette magáról, hogy minden pártpolitikától mentes demokrata nemzetiségi szervezet. A szociáldemokrata magyar vezetôk már a Magyar Népi Szövetség 1945. májusi kongresszusán³ a különbözô bizottságok összeállításából is megállapították, hogy az MNSZ csak tagjaiban mutatkozik pártpolitikától mentes demokrata nemzetiségi szervezetnek, országos és helyi vezetôségeiben viszont szinte kizárólag a kommunista párt tagjai foglalnak helyet.⁴ Ennek ellenére eleinte megkíséreltek együttmûködni az MNSZ-szel. Nem akadályozták meg, hogy pártjuk tagjai részt vegyenek a romániai MNSZ munkájában, sôt, egyes vezetô tagjaik mint szakértôk még a romániai MNSZ-nek a kormánnyal Bukarestben folytatott tárgyalásain is aktívan részt vettek.⁵

Ebben a felfogásukban az a koncepció is vezette ôket, hogy véleményük szerint az MNSZ a Frontul National Democrat-nak [az ODA-nak – V. G.] a román tömegek demokratizálódásáért folytatott harcával összhangban a magyar tömegek demokratizálódásáért kellett volna hogy dolgozzék, biztosítva az egész romániai magyarság részérôl a román demokrácia fenntartás nélküli támogatását. Ugyanakkor világosan látták, hogy a jelenlegi átmeneti politikai, társadalmi és gazdasági fázisban a nemzeti érzékenység egyelôre még olyan nagy fokú, hogy ha a két munkáspárton belül állandóan napirenden szerepelnek a magyar nemzetiség sérelmei, akkor ez hátráltatja a pártoknak a román tömegek körében folyó szervezô és propagandamunkáját, a pártokon belül viszont állandó feszültséget okoz a frissen csatlakozott és még erôsen nacionalista román és magyar tagok között. Úgy vélték tehát, hogy helyes az, ha a magyar nemzetiség sajátos problémáival elsôsorban egy, a Frontul National Democrat-hoz hasonló magyar demokrata szervezet foglalkozik: a romániai Magyar Népi Szövetség.

E megértô magatartásukon azonban késôbb változtatniok kellett. Ennek három fô oka volt:

1) Az MNSZ országos végrehajtó bizottságának tagjai ismételten szociáldemokrata-ellenes kijelentéseket tettek, megsértve ezzel a reájuk mint kommunistákra nézve kötelezô munkásegységfronti szövetséget. [...] Betetôzte ezt a helytelen vonalat az, hogy 1945 végén dr. Csákány Béla, a romániai MNSZ egyik vezetôségi tagja egy népgyûlésen bejelentette, hogy az MNSZ párt, vagyis nem nemzetiségi szervezet, és ezzel teljesen akuttá tette a szociáldemokrata magyar tömegeknek az MNSZ-szel való együttmûködésének problémáját.

2) A romániai MNSZ-szel szemben tanúsított megértô magatartásukon történt változásnak a másik oka az volt, hogy az MNSZ helytelen taktikájával és mind kevésbé álcázott kommunista vezetôségével egyre nagyobb tömegeket idegenített el magától s e tömegek jelentôs része, a Székelyföldön éppen úgy, mint Kolozsvárt, a Szilágyságban, Biharban, vagy Szatmárban, a szociáldemokrata párthoz csatlakozott. Hozzájárult a párt népszerûségéhez az is, hogy az RSZDP országos vezetôsége által készített új szervezeti szabályzat értelmében kulturális és propaganda célokból megalakult a párt Országos Magyar Bizottsága,⁶ amely propagandája során nem hallgathatta el azt a tényt, hogy a szociáldemokrata párt és az MNSZ nemcsak egymástól elütô két szervezet, hanem hogy az MNSZ-nek nincsen jogában az egész romániai magyarság nevében beszélni. Ismételten leszögezték, hogy a szociáldemokrata párt, amelynek jelenleg nagy magyar tömegei vannak, nem helyesli az MNSZ-nek mint nemzetiségi pártszervezetnek pártszempontoktól vezetett exkluzivista politikáját.

3) Arra a tényre, hogy az MNSZ nem átfogó demokrata nemzetiségi szervezet, egy kis magyar Frontul National Democrat, hanem egyre exkluzivistább pártszempontoktól vezetett politikai párt, a magyar szociáldemokrata tömegekkel egyidejûleg az MNSZ nem szociáldemokrata magyar tömegei is rájöttek. Ezek a tömegek 1945 májusában, az MNSZ elsô kongresszusa idején nagy rokonszenvvel viseltettek a szövetséggel szemben, és társadalmi osztályra való tekintet nélkül vállalták az MNSZ-szel való legmesszebb menô kollaborálást, sôt, sokan az MNSZ rövid ideig ügyes propagandája következtében a kommunista párttagságot is. A romániai MNSZ azonban [...] ezt a legnagyobb tömeget is elidegenítette magától. Ha az MNSZ 1945 nyarán azt állította, hogy taglétszáma meghaladja a 400 000-et, ma, a szociáldemokrata tömegeknek és a legnagyobb tömegeknek, a marxista demokrata magyar tömegeknek az MNSZ-bôl való hallgatólagos kiválása után az MNSZ alig rendelkezik egypár tízezer még ingadozó taggal s azzal a pár száz vagy pár ezer egykori MADOSZ-istával, aki ugyan példásan összetart, de primitív és ártalmas taktikájával egyre nyíltabb kommunista politikát folytat, ezzel végleg lehetetlenné téve a romániai magyarságnak fôleg a romániai MNSZ keretében egykor oly szépen megindult demokratizálódását.

Ma tehát az a helyzet, hogy Románia lakosságának 13%-át kitevô ⁷ és a szavazatok száma szempontjából nem elhanyagolható magyarság a következôképpen oszlik meg:

1. Szociáldemokraták, akiknek jelentôs városi tömegein kívül nagy paraszttömegei vannak. A magyar választóknak körülbelül 25%-a tartozik a párt keretébe.

2. Kommunisták, akik fôleg a városi munkásság egy részébôl tevôdnek össze. Számukat a magyarság köreiben körülbelül 15%-ra becsülik.

3. A romániai Magyar Népi Szövetség, amelynek kommunista tagjain kívül ma már alig vannak a választások szempontjából számottevô tömegei. A romániai MNSZ ilyen tagjai általános becslés szerint a romániai magyarságnak 10%-át teszik.

4. A romániai MNSZ-tôl elidegenedett, vagy ahhoz soha nem csatlakozott magyar lakosság, amely az MNSZ-szel, legalábbis ennek mai formájában, nem hajlandó együttmûködni. Ez a tömeg, ugyancsak magyar körök becslése szerint, a romániai magyar választók 50%-át, tehát túlnyomó többségét teszi.

E negyedik és legnagyobb tömeg politikai magatartásának jellemzésére szükséges az alábbi biztos értesülések összefoglalása. Ez a tömeg:

a) helyét feltétlenül a demokrácia oldalán látja;

b) tudja, hogy Románia demokratizálódása kizárólag a két munkáspárt gyôzelmétôl várható;

c) bár jelenleg is súlyos nemzetiségi sérelmeket tart számon, e sérelmek megszüntetését ugyancsak a két munkáspárttól és ezek kialakítandó következetes nemzetiségi politikájától reméli;

d) a történelmi pártokkal semmiféle kapcsolatot nem kíván fenntartani, de tekintettel a nemzeti parasztpárti román vidékeken élô magyarság veszélyes helyzetére, nem tartja kívánatosnak, hogy a romániai magyarság Maniu-ellenes propagandát folytasson. Úgy véli, elég, ha szavazataival nem támogatja a történelmi pártokat;

e) nem hajlandó tovább vállalni és a választásokon szavazataival támogatni a romániai MNSZ-t mai formájában;

f) az erdélyi magyarságnak ez az 50%-ot kitevô tömege hajlandó egy olyan demokrata magyar koalícióban részt venni, amelynek vezetôségei és képviselôjelöltjei arányosan kerülnek ki a magyar szociáldemokraták, magyar kommunisták és ez 50%-os nagy tömeg demokrata vezetôibôl, anélkül hogy a párttagok a legcsekélyebb mértékben is kiválnának saját pártjaik keretébôl és mozgalmából. "Elég volt a romániai MNSZ álcázott kommunistáiból! Szívesebben vállaljuk a nyílt kommunistákat és a szociáldemokratákat vezetôinkül, akik szabadon és nyíltan képviselik saját pártjaik ideológiáját és saját pártjaik magyar tömegeit, együttmûködve a romániai magyarság másik nagy részének demokratikus képviselôivel" – mondják Erdély minden részében ezek a magyar tömegek;

g) ha nem alakul ki egy, a romániai magyarság eme túlnyomó többségét a fenti szempontokból kielégítô megoldás a népképviseletre és a választásokra vonatkozóan, akkor a romániai magyarság nagy tömegei tartózkodni fognak a választásokon való részvételtôl.

Köztudomású, hogy a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának február 17-én Kolozsvárt tartott értekezletén minden felszólaló magyar kiküldött a kommunista-szociáldemokrata közös lista mellett foglalt állást abban a tudatban, hogy ez a kérdés ma a romániai demokráciának létkérdése. Az MNSZ által elôidézett magyar belsô válsággal kapcsolatban viszont az értekezlet megállapította, hogy mivel ez a válság mindenütt zavarólag hat a magyar szociáldemokrata tömegekre is, ebben a kérdésben a párt Országos Végrehajtó Bizottsága illetékes állást foglalni és a megoldást elôsegíteni. Hogy ez az utóbbi kérdés az Országos Végrehajtó Bizottság elé kerüljön és megfelelô megoldáshoz jusson, a helyzet lehetô legteljesebb ismeretében a magyar szociáldemokraták az alábbi javaslatot tartották szükségesnek kidolgozni:

A román demokrácia érdekében feltétlenül szükséges, hogy az ország választóinak 13%-át kitevô romániai magyarság teljes egészében támogassa a szociáldemokrata és a kommunista párt választási harcát. Ezt a támogatást a romániai MNSZ nem tudja megadni, sôt, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a magyar tömegek tartózkodni fognak a választástól és magatartásukkal befolyásolják a frissen csatlakozott szociáldemokrata és kommunista magyar tömegeket is.

Ugyanakkor meg kell állapítani azt, hogy a szociáldemokrata és a kommunista párt frissen csatlakozott román tömegei ma még távol állnak attól az ideális nemzetköziségtôl, amely lehetôvé tenné, hogy a nemzetiségileg vegyes Erdély területén ugyanolyan lelkesedéssel szavazzanak egy magyar jelöltekkel tarkított listára, mint egy teljesen román listára. A román–magyar vegyes lista ellen nacionalista jelszavakkal heves propagandát fog indítani a két történelmi párt, és ezzel jelentôsen csökkenteni fogja a román szocdem és kommunista szavazatok számát.

A Székelyföldön – a szociáldemokrata párt és az MNSZ ellentétének figyelmen kívül hagyása mellett – teljesen magyar lista csak három megye kérdését oldja meg úgy-ahogy, mert Maros-Tordában már nem lehet kizárólag csak magyar listát állítani. A Székelyföld azonban a romániai magyarságnak csak egynegyed része.⁸ Mi történik Erdély többi részében a több mint egymillió magyar választó szavazataival?

Nem oldja meg a kérdést az sem, hogy a vegyes vidékek magyar parasztsága majd az Ekés Front tagjaival testvériségben fog a közös listára szavazni. Elôször is: az Ekés Front és a magyar parasztság között rossz a viszony. Másodszor: egyre több helyen mennek át az Ekés Front egész községi szervezetei a nemzeti parasztpártba, bizonytalanná téve az Ekés Fronttal kapcsolatos minden kombinációt. Harmadszor: Szolnok-Doboka megyei magyar földmûvesek kijelentették, hogy a nemzeti parasztpárti román földmûvesek halállal fenyegetik ôket, ha a közös "kommunista" listára szavaznak, de nem fogják ôket bántani, ha egy külön magyar listára szavaznak.

Hogyan lehessen megoldani azt, hogy a szociáldemokrata és a kommunista párt a lehetô legnagyobb méretû propagandát folytassa le a választásokkal kapcsolatban a román tömegek között s a lehetô legtöbb szavazatot kapja, de ugyanakkor a még nagyobb választási siker érdekében az egész romániai magyarságot a maga oldalára vonultassa fel?

Ennek ma egyetlen módja van, és a magyar szociáldemokraták meg vannak gyôzôdve arról, hogy ez egyaránt megfelel pártjuk és a kommunista párt érdekeinek, és ugyanakkor kielégíti a romániai magyarságot is. [...]

A közelgô választásokkal kapcsolatban le kell vonni ennek a taktikának a gyakorlati konzekvenciáját s alkalmazkodni kell a gyôzelem érdekében a reális helyzethez.

A magyar szociáldemokraták ezért azt javasolják, hogy:

1) pártjuk és a kommunista párt egyfelôl állítson teljesen román listákat, s ezt a maximumig használja ki a választási propagandában. Ezzel a taktikával lehetetlenné teszik, hogy a történelmi pártok listáikra mutatva, nemzetköziségüket hangoztathassák a román tömegek elôtt és ideológiailag még képzetlen román és magyar tömegeket elidegenítsenek a munkáspárttól.

2) Másfelôl a szociáldemokrata párt Központi Végrehajtó Bizottsága egyezzék meg a kommunista párttal, és a romániai MNSZ-szel abban, hogy:

1. a szociáldemokrata párt tagjai,

2. a kommunista párt tagjai,

3. a romániai MNSZ, valamint a romániai magyarság 50%-át kitevô nem marxista és nem népi szövetséges nagy demokratikus tömegei arányszámuknak megfelelô számú jelölttel és megegyezés útján megállapítandó helyezéssel közös magyar listán induljanak a választásokon.

Ez a lista nem viselné a romániai MNSZ nevét, mivel a koalíciónak nem szabadna pártnak lennie, hanem sajátos nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó demokrata nemzeti szervezetnek. E választási koalíció neve Magyar Demokrata Front – Frontul Democrat Maghiar – kellene hogy legyen, mintegy utalva a Demokrata Arcvonalra, amelynek választási közös listája érdekében jelenleg szintén nagy erôfeszítések történnek.

A szociáldemokrata párt és a kommunista párt, valamint a romániai MNSZ küldjenek ki egy magyar szociáldemokrata és kommunistákból álló, valamint egy népi szövetségi tárgyaló bizottságot, amelyek a romániai magyarság nem marxista demokrata vezetôivel közösen állapodnának meg a lista összeállításáról.

A magyar szociáldemokraták értesülése szerint egy ilyen lépés osztatlan megnyugvást váltana ki a romániai magyarság nemcsak közéleti vezetôi körében, hanem a legnagyobb magyar intézmények fejei részérôl is.⁹ Éppen ezért kívánatos, hogy a szóban forgó negyedik tárgyaló bizottság kijelölésére ôk kéressenek fel. [...]

Végül a memorandum szerkesztôi kérik a Központi Pártvezetôséget, hogy az vegye javaslatukat sürgôsen tárgyalás alá, és miután döntéseket hozott, a további lépéseket tegye meg.

A memorandummal kapcsolatos fejleményekrôl annak idején jelenteni fogok.¹⁰

Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyûjtemény, a külügyminisztérium Békeelôkészítô Osztálya iratai XIX-J-1-a, 60. doboz, IV-131., hitelesített másolat.

—————————————

¹ Az RSZDP 1946. március 10-i, rendkívüli kongresszusáról van szó.

² A moszkvai értekezletrôl, illetôleg az 1945 végi, '46 eleji belpolitikai fejleményekrôl lásd a Magyar Kisebbség 1996/1–2. számában közölt dokumentumot, illetve az eléje írt bevezetô tanulmányomat (Román belpolitika – magyar szemmel).

³ Az MNSZ elsô kongresszusát 1945. május 6–13. között tartották Kolozsváron.

⁴ Az MNSZ központi végrehajtó bizottságának szinte minden tagja régi, közismert madoszos/kommunista volt. Az országos vezetôség listáját közli: Népi Szövetség Naptára az 1946-os esztendôre. Falvak Népe kiadása, Kolozsvár. 28.

⁵ Itt elsôsorban Nagy Gézáról van szó, aki az RSZDP Országos Magyar Bizottságának titkára is volt, de az MNSZ képviseletében a Bolyai Tudományegyetemmel és általában a magyar oktatással kapcsolatos tárgyalásokon is részt vett.

⁶ Az RSZDP Országos Magyar Bizottsága 1945. december 15-én alakult meg Kolozsvárott.

⁷ Az 1948-as népszámlálás szerint az ország lakosságának mindössze 10%-a volt magyar nemzetiségû.

⁸ A székelység a romániai magyar kisebbségnek kereken harmadát tette ki akkor is.

⁹ Ugyanezt a véleményt lásd a 16/b sz. iratban. A legnagyobb magyar intézmények „fejeinek" a magyar egyházak, a két szövetkezeti központ, valamint az EMGE vezetôit tekintették.

¹⁰ Nékámnak az itt tárgyalt kérdéssel kapcsolatos jelentéseit lásd: 132/pol.-1946 („Magyar egység Erdélyben"), valamint a 147/pol.-1946 („A romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának kolozsvári értekezlete") sz. jelentéseit. Lelôhelyük: XIX-J-1-a, 60. doboz, IV-131.