Az 1902-ben befejezett Farkas utcai épület ma is a város egyik dísze és nevezetessége. Benne közel száz év múltán is az intézmény folytonossága testesül meg, jóllehet maga ez a folytonosság többszöri irányváltást és törést szenvedett. A kolozsvári egyetem vezetôsége csak a kilencvenes években látta elérkezettnek az idôt, hogy elfogadja az 1919 elôtti magyar alapítás tényét és a Trianon elôtti negyedszázadot is beillessze az intézmény "hivatalos" történetébe. A magyar egyetemi oktatás nézôpontjából szemlélve a kérdés fordított: beillünk-e mi ebbe a történetbe, hol van egyáltalán a helyünk az intézmény falai közt?

Minden tárgyszerû mérlegelésnek abból a ténybôl kell kiindulnia, hogy Erdélyben azért lehetett az elmúlt évtizedekben és azért van ma is anyanyelvû egyetemi élet, mert 1919-ig, majd újra 1940 és 1959 között volt magyar egyetem. Összesen közel hetven év, ráadásul két "részletben" kimérve, ez az idô mégis elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy több nemzedékre való "egyetemi tôke" halmozódjék fel Kolozsvárott, illetôleg Erdélyben. Kétségtelen, hogy az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás nélkül ez a tôke rövidesen, alig egy-két évtized leforgása alatt kimerült volna, akkor pedig egészen más, sokkalta nehezebb körülmények között kellett/lehetett volna újraindítani Erdélyben a magunk egyetemi életét. Az 1959 és 1989 közé esô három évtized a magyar egyetemi képzés szomorú idôszaka, nemcsak azért, mert nyitánya a Bolyai Egyetem megszüntetése, hanem azért is, mert egészében a fokozódó korlátozás és diszkriminatív kirekesztés jegyében telt el. Ennek ellenére történész, matematikus, filológus professzorok tekintélyes névsora támasztja alá a kijelentést, hogy az alkotás és a kutatás egyetemi szelleme ekkor sem szünetelt. Nincs története ez idô alatt önálló intézménynek, de van története a teremtô szellemnek.

Ez a szellem 1990 óta továbbra is ugyanabban a palackban folytatja létét, ám folytonosan növekszik és terebélyesedik. A kérdés immár az: mindvégig a palackban marad-e, vagy kilép belôle és önálló életre kel. Az önálló egyetem létesítése olyan, a mi térfelünkön messze többségi támogatottságú igénye a romániai magyar közösségnek, amely 1989 óta szüntelenül napirenden van. Az elmúlt tíz év rendszer- és kormányváltása azonban meggyôzôen bizonyítja, hogy a román politikai és értelmiségi elit egyelôre nem tart ott, hogy belássa: olyan kisebbségi igény ez, amely nemhogy nem ellentétes a román államérdekkel, hanem a jövendô Európa fogalmaiban gondolkodva annak egyenesen folyománya. Meglehetôsen lehangoló, mennyi steril, a román közgondolkodásra igencsak rossz fényt vetô állásfoglalás, vita, határozat szegélyezi az elmúlt években e történetet.

Politikusaink, egyetemi közösségünk küzdelme mégsem volt eredménytelen. A kérdés megoldásra váró feladatként tisztán körvonalazódott, és születtek részleges sikerek. Ilyen elsôsorban a végre törvény biztosította jog önálló karok létesítésére. Élni kell vele, azaz ki kell harcolni megvalósulását, mert ez számunkra most az intézményi építkezés elsô kézzelfogható lehetôsége. Meg kell találnunk azután a megfelelô eszközeit annak, hogy a meglévô struktúrák bensejében erôsítsük pozícióinkat, és ezáltal tudásában és magyarságában egyaránt versenyképessé tegyük szülôföldjén a holnapi nemzedéket. Végül számolnunk kell azzal, hogy önálló állami egyetem híján járható a másik kínálkozó út, a magánegyetem útja is, ha ahhoz minden szükséges feltétel adva van.

A romániai magyarságnak voltak nehéz pillanatai a 20. században. Az, amelyet 1990 óta élünk, nem tartozik ugyan a legvidámabbak közé, de nem is reménytelen. Olyan, mint a sokismeretlenes játszma, amelynek kimenetelét nehéz elôre látni. Egy azonban biztos: e játszmában a tudásnak, ennélfogva az egyetemi oktatásnak is fontos szava lesz.

"Az erdélyi magyar egyetem története nem szorítkozik a kolozsvári m. kir. Ferenc József tudományegyetemnek az 1872. évvel kezdôdô mûködésére. Ezt az egyetemet nemcsak a XIX. század utolsó harmadának Európaszerte megnyilvánuló mûvelôdési lendülete, tehát nem pusztán a korszellem hívta létre. Felállítása — jogszerinti elôdök nélkül is — több mint háromszázéves kezdetekre utal. [...] Az erdélyi egyetem eszméje a kis ország fennállásának negyedik évtizedében, Báthory István uralma alatt ölt testet. Alapítása a hazai ellenreformáció egyik legnevezetesebb ténye, mely a két testvérország viszonyára mûvelôdési, vallási és politikai tekintetben egyaránt kihatott. [...] 1581 áprilisában a jezsuiták beköltöztek a városba és május elején a fejedelem részvételével megtörtént a kollégium ünnepélyes megnyitása. [...] Báthory István 1581. május hó 12-én Vilnában kelt alapítólevelével emelte egyetemi rangra a jezsuiták kolozsvári kollégiumát." (Hóman Bálint m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter) (Erdély magyar egyeteme. Szerk.: Bisztray Gyula, Szabó T. Attila és Tamás Lajos; az Erdélyi Tudományos Intézet kiadása. K-vár, 1941.)

"MI ELSÔ FERENCZ JÓZSEF,

Isten kegyelmébôl Austriai Császár, Csehország Királya stb.

és Magyarország Apostoli Királya

Kedvelt Magyarországunk és társországai hû Fôrendei és Képviselôi közös egyetértéssel a következô törvénycikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé:

Kolozsvárott a tanszabadság elvének alapján magyar királyi tudományegyetem állíttatik fel. [...]

Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadhatónak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerôsítjük és szentesítjük [...]. Kelt Budán, ezernyolszázhetvenkettedik évi október hó tizenkettedik napján." (1872. ÉVI XIX. TÖRVÉNYCIKK a kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezésérôl) (Erdély magyar egyeteme)

"Székhelyünknek a trianoni béke következtében történt elvesztése miatt az 1872. évi XIX. törvénycikkel felállított m. kir. Ferenc József Tudományegyetem ideiglenesen Szegeden, az 1912. évi XXXVI. t-cikkel felállított pozsonyi m. kir. Erzsébet királyné Tudományegyetem pedig ideiglenesen Pécsett nyert elhelyezést." (1921. ÉVI XXV. TÖRVÉNYCIKK) (Erdély magyar egyeteme)

"A magyar országgyûlés abból az ünnepélyes alkalomból, hogy a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészekkel együtt Kolozsvár szabad királyi város is hazatért, megemlékezvén a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemnek a magyar mûvelôdés szolgálatában szerzett érdemeirôl és arról a szeretetrôl, amellyel Szeged szabad királyi város közössége a székhelyétôl megfosztottan ezt a tudományegyetemet falai közé fogadta és ott húsz éven keresztül sok áldozattal további mûködését biztosította, [...] a következôképpen rendelkezik:

A Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem mûködését az 1940/41. tanévtôl kezdve újból alapításának helyén, Kolozsvárott folytatja. [...]" (1940. ÉVI XXVII. TÖRVÉNYCIKK) (Erdély magyar egyeteme)

"Prefectus Úr!

Hivatkozással [1919] március hó 10-én 2113. sz. alatt, a kolozsvári egyetemi tanárok eskü letétele ügyében intézett rendeletemre, felkérem, értesítse az összes rendes és rendkívüli egyetemi tanár urakat, hogy Ô Felsége I. Ferdinánd király és a Kormányzótanács iránt a hûségesküt azonnal letehetik. Az eskü megtagadása egyenlônek fog tekintetni az összes eddig élvezett jogokról való lemondással és a Kormányzó Tanács ezen tanár urakkal szemben mindennemû kötelezettségtôl mentesnek tekinti magát." (A nagyszebeni román kormányzótanács közoktatási miniszterének rendelete a kolozsvári egyetemi tanárok eskütételére vonatkozólag) (Erdély magyar egyeteme)

"[...] van szerencsém értesíteni, hogy a román Kormányzó Tanács vallás- és közoktatási osztálya f. év március hó 23-án hozzám intézett 2113/919. sz. a. kelt leiratában kilátásba helyezte, hogy azon egyetemi tanár urak, akik a hûségesküt Románia Királya és a Kormányzó Tanács iránt leteszik, megmaradhatnak jogaik élvezetében, amennyiben az eskü letétele napjától számítandó 2 év leforgása alatt a román nyelvet szóban és írásban oly módon sajátítják el, hogy román nyelven elôadásokat tarthassanak. [...] Azon egyetemi tanár urak névsorát, kik az esküt letenni hajlandók, a válaszához mellékelni szíveskedjen, kérvén ôket egyidejûleg arról értesíteni, hogy 1919. május hó 12-én d. e. 11 órakor az Egyetem aulájában az eskü letételére jelenjenek meg." (Kolozsvár város prefektusának átirata a rektorhoz) (Erdély magyar egyeteme)

"A tudománykarok és azok összes nyilvános rendes és nyilvános rendkívüli tanárai egyértelmûen odanyilatkozván, hogy a kívánt hûségesküt nem teszik le [...]."

"Ugyanis a II-ik hágai békekonferencián megállapított »Réglement concernant les lois et coutumes de la guerre sur terre« 43. art. kimondja, hogy a megszálló hatalom a megszállott területen érvényben levô jogot absolut akadály esetét kivéve, fenntartani köteles. A régi jog fenntartásának kötelezettségébôl következik, hogy a régi jog alapján kinevezett, vagy választott funkcionáriusok hivatalukban meghagyandók, aminthogy ezen értelmezés a konferencia tárgyalási jegyzôkönyvében is kifejezetten fölvétetett (Prot. Partie III. 129. l.)." (Részletek az eskü-megtagadást indokló egyetemi jegyzôkönyvekbôl) (Erdély magyar egyeteme) "Az Egyetem tanárainak minden irányú mûködésének megszüntetése az Egyetem többi alkalmazottainak helyzetén nem változtat, sôt ezen alkalommal felhívja ôket a prefektus arra, hogy mûködésüket szabályszerûen folytassák, mert — mivel tôlük egyelôre eskü nem kívántatik, amennyiben helyüket önként elhagynák [...], le lesznek tartóztatva és a legrövidebb idôn belül a tiszántúli vonalra átszállítva." (Az egyetem 1919. május 12-én való elvételének jegyzôkönyve) (Erdély magyar egyeteme)

"[...] sokszor nehéz körülmények között a magyar állam hatalmas erôfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a semmibôl megteremtett egyetemet lassan, fokozatosan, sokszor ugrásszerû lendülettel külsôleg is korszerûvé, az egyetemes tudomány szolgálatára alkalmassá tegye. Az egyetem további építkezéseit természetesen megállította a világháború. De így is feltûnô, hogy mikor a román állam a külsô körülmények szerencsés alakulása folytán kivehette magyar kézbôl ezt a készen kapott pompás egyetemet, az épületek sorába beköltözô román egyetem elsô rektorának, Pu"cariu Sextilnek megnyitó beszédében egyetlen elismerô szót sem találtunk a semmibôl európai színvonalú egyetemet teremtô régi uralom birtokosainak építkezéseire vonatkozólag. Amit a magyaroktól örököltünk — mondotta — nem felel meg mindenben a modern tudományos követelményeknek sem, különösen nem illett országunk különleges körülményeihez (!). Minthogy elôdeinknél (t. i. a magyaroknál) az egyetem útján való magyarosítás volt a döntô cél (!), emiatt nagyon sok valóságos tudományos szükségletet feláldoztak. [...] Bár az idôk sokat változtak és a ránkolvasott ítéletet nyugodt lelkiismerettel visszafordíthatjuk a nemzeti elfogultságtól nem éppen mentes román közvélemény fejére, úgy hisszük, a magyar állam évezredes történeti hagyományainak szellemében a kolozsvári egyetemet ezután is a haza minden polgára számára igyekszik külsôségekben és belsô szellemében is az európai szintû egyetemi oktatás magaslatán megtartani és ilyen szellemben tovább építeni." (Szabó T. Attila) (Erdély magyar egyeteme)

"Kolozsvár történelme folyamán mindig iskolaváros volt, nemcsak kereskedôi és mesteremberei tették »kincsessé«, hanem iskolái is, melyek századokon keresztül szellemi kincsekkel árasztották el egész Erdélyt. De az a halk szavú, elôkelô Kolozsvár, melyben a szellem emberei foglalták el az elsô helyet, az egyetem megalapítása után született meg igazán. Az ország második egyetemi városa sohasem volt »vidéki« város, a szó kisebbítô értelmében, szellemi téren mindig is fôvárosnak tudta és tartotta magát. A legnagyobb magyar színészeket nevelô kolozsvári magyar színház, a magyar egyházak évszázadokra visszanyúló iskolái, a város társadalmának pezsgô kulturális élete már az egyetem létesítése elôtt megteremtették azt a légkört, melyben az egyetem és professzorai hamarosan megtalálták helyüket. A város életében az egyetem kezdettôl fogva központi fontosságú tényezô lett. Évnyitóit, évzáróit, doktoravatásait, ünnepségeit, melyeket eleinte a Vigadó történelmi nevezetességû nagytermében, majd az új épület aulájában tartottak, a kolozsvári közönség a maga ünnepének is tartotta s mint ilyenen vett részt rajtuk. Hogy az egyetem mennyire összeforrott a város társadalmával, azt legjobban a magánosok által felajánlott ösztöndíjak és alapítványok szép száma mutatja. A tanárok mint városatyák, mint egyesületek vezetôi és szervezôi, mint a Múzeum-Egyesület tagjai és állandó elôadói s nem utolsó sorban mint a társadalmi élet hangadó tényezôi eleven hatóerôként mûködtek közre Kolozsvár századvégi felemelkedésében és országos jóhíre megalapításában. Az a nemzedék, amelyik még az utolsó világháború elôtti Kolozsvár feledhetetlen hangulatának és képének emlékét ôrzi, sohasem halványuló emlékezetében fogja tartani azt az egyetemi város hivatásához és szelleméhez igazán méltó, példamutató lelki egységet, mely a szellem embereit a város társadalmával és évszázados hagyományokra figyelmeztetô patinás falaival egybekapcsolta." (Makkai László) (Erdély magyar egyeteme)

"1872. november 10-én nyílt meg a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem, amely 1881 januárjában felvette a Ferenc József Tudományegyetem nevet. Az új egyetem az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyûjteményeivel, könyvtárával és tudós tagjainak közremûködésével jó körülmények között kezdhette meg munkáját. [...] Az 1919-ben román tannyelvûvé vált intézmény néhány év múlva az I. Ferdinánd Tudományegyetem nevet kapta. Ugyanabban az évben a Ferenc József Tudományegyetem Szegedre távozott, és az erdélyi magyarság elvesztette azt a jogát — amit azelôtt igazságtalanul az erdélyi románságnak sem adtak meg —, hogy anyanyelvû felsôfokú oktatási intézménnyel rendelkezzék.

1940-ben, a bécsi döntés után az I. Ferdinánd Egyetem Nagyszebenbe és Temesvárra költözött, Szegedrôl pedig visszatért a magyar tannyelvû egyetem.

1945-ben a visszaköltözô Ferdinánd Egyetem újra elfoglalta az egyetem épületeit, és visszaállította a román nyelvû oktatást.

1945 júniusában királyi rendelettel Kolozsváron magyar elôadási nyelvû univerzitás létesült, amely még 1945-ben felvette a Bolyai Tudományegyetem nevet, az I. Ferdinánd Egyetem pedig a továbbiakban Victor Babes név alatt mûködött. 1959-ben az akkori romániai politikai vonalnak megfelelôen a két intézményt összevonták, azóta az egyesített egyetem a Babes-Bolyai Tudományegyetem nevet viseli. [...]

Az 1872-ben megalakult egyetem örököseinek és jogutódainak tekintjük magunkat, és azt szeretnénk, hogy az új körülmények között valóra válthassuk mindazokat a célokat, amelyeket az egyetem megalapítói tûztek annak idején maguk elé. Ebben a szellemben tartottuk meg 1997. november 21-én emlékülésünket [...]." (Szilágyi Pál: Bevezetô. 125 éves a kolozsvári egyetem. KOMP-PRESS KIADÓ. K-vár, 1999.)

"A mostoha körülmények, a tudatos akadályozás és sokszor ellenséges légkör dacára az alapító okmány megjelenése — 1945. május 29. — után jó fél év múlva — 1946. február 11-én — Kolozsváron és Marosvásárhelyen egyidôben megnyitotta kapuit a magyar egyetem, akkor már Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem néven. A május elsejei ünnepi felvonulás elsô sorában vitt tábla büszkén hirdette, hogy »a semmibôl új világot teremtettünk«. [...] Ha igaz, hogy minden egyetem alapítása többé-kevésbé a történelmi pillanat és az adott politikai helyzet függvénye, ez a megállapítás maradéktalanul érvényes volt az akkori állapotok között." (Csôgör Lajos, a Bolyai Egyetem elsô rektora) (A kolozsvári magyar egyetem 1945-ben. Magyarságkutató Intézet. Bp., 1990.)

"Létesüljön újra önálló magyar egyetem Kolozsváron! — hangzott el azon az emlékülésen, amelyen több száz öregdiák, hajdani és mai tanár részvételével rendeztek a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80. és a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulója alkalmából. Az emlékülésen Katona Szabó István író [...] arra kérte a jelenlevôket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek az egyetem két professzorára, Csendes Zoltánra és Szabédi Lászlóra, aki negyven évvel ezelôtt a magyar univerzitás megszüntetése elleni tiltakozás legtragikusabb formáját választották."

"A legfontosabb továbbra is egy önálló magyar tannyelvû egyetem létrehozása Kolozsváron — jelentette ki Elekes Botond, a kulturális örökség minisztériumának fôosztályvezetôje. — Az 1996-os választások után létrejött koalíció ugyan máig érvényben lévô kormányrendeletet alkotott egy magyar univerzitás létesítésérôl, de az nem valósult meg. Emiatt 1998-ban az RMDSZ kis híján kilépett a koalícióból. Ekkor vetôdött fel a »multikulturális« Petôfi—Schiller Egyetem terve." (Görgényi Péter: Magyar egyetemet Kolozsváron! Magyar Nemzet. 1999. július 5. LXII. évf. 154.)

"A magyar kormány 9 millió dollárt (csaknem kétmilliárd forintot, azaz kb. 144 milliárd lejt) irányzott elô egy erdélyi magyar egyetem megteremtése céljából. Több sajtótermék, elekronikus média, így többek között a Kossuth Rádió is úgy magyarázta a hírt, hogy mivel a jövô évi magyar költségvetés egyik tételérôl van szó, és kétezerben sajnos nincs esély arra, hogy mifelénk zöld utat kapjon egy romániai magyar állami egyetem létrehozása, az összeget a magyar kormány esetleg annak a nagyváradi keresztény magánegyetemnek a létrehozására, fejlesztésére fordítja, amelyrôl nemrég Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke tájékoztatta a közvéleményt." (Romániai Magyar Szó. 1999. szept. 1. 3170.)

"Székelyföldön is kellenének fôiskolák, Marosvásárhely egyetemi hálózatát is meg kell erôsíteni, Kolozsvárt pedig mindenképpen meg kell ôrizni a romániai magyar tudományegyetem centrumaként, onnan a szellemi erôt sem Nagyváradra, sem másfelé nem szabad elszívni. [...] Mindenekelôtt az adományozónak tisztáznia kell, hogy ezt a pénzt kizárólag intézményalapításra szánták-e, vagy általában az egyetemi oktatás fejlesztésére. Mert az, hogy egyetem, jelentheti az épületet is, de ha az mondjuk, hogy egyetemi oktatás, akkor az egy tágabb fogalom. Benne van az ösztöndíj-rendszer és számos más elem." (Markó Béla) (Romániai Magyar Szó. 1999. szept. 1. 3170.)

"A magyar kormány és az RMDSZ együttesen üdvözli, hogy a történelmi egyházak alapítványt hoztak létre egy magánegyetem létrehozására. Egyetértünk abban is, hogy a kétmilliárd forintos támogatásnak a magánegyetem céljait kell szolgálnia, a már létezô magyar tannyelvû állami felsôfokú oktatási intézményrendszerrel összhangba hozva. A háttérintézményeket pedig úgy kell megszervezni, hogy biztosított legyen az állami és a magánegyetem intézményei között az átjárás — nyilatkozta Németh Zsolt, Magyarország Külügyminisztériumának politikai államtitkára." (Krónika. 1999. nov. 30. I. évf. 27.)