A decemberi forradalom után frissen hatalomra került Nemzeti Megmentési Front hangzatos ígéreteket tett a nemzeti kisebbségeknek. Ezek közé tartozott a teljes körû anyanyelvû oktatás visszaállítása is. Sajnos nagyon hamar kiderült, hogy ezek csak puszta ígéretek, és semmi remény nincs megvalósításukra. A magyarlakta vidékeken azonban helyi kezdeményezésre viszonylag zavartalanul visszaállították a magyar nyelvû iskolákat. Ez az igény nagyon sok vidéken, városban (pl. Aradon) heves ingerültséget váltott ki. Kolozsváron és Marosvásárhelyen (ahol ez a visszaállítás a román tanároknál egzisztenciális gondot is jelentett) heves összeütközésekre került sor. A bukaresti vezetôség hamar tudtára adta az embereknek, hogy kiket támogat, szeparatistáknak nevezvén a magyarokat.1
Újra napirendre került a felekezeti oktatás kérdése. Mivel a forradalom semmiféle változást nem hozott a magyar nyelvû oktatás terén, az emberek abban reménykedtek, hogy az egyházak mentik meg az iskolákat. Az elsô években minden felekezet megyénként indított legalább egy osztályt, késôbb már minden nagyobb városban próbálkoztak. Sajnos az egyházak ma már nem rendelkeznek azokkal a javakkal, amelyeket a két világháború között birtokoltak, és így nem tudják fenntartani az iskolákat. A Bethlen Kollégiumnak valamikor sok száz hektár szôlôse volt, ami sok jövedelmet hozott. Ma semmije nincs.2 Az állam lehetôvé tette ugyan az egyházi iskolák, tagozatok indítását, de meg is kötötte a kezüket: megszabta, hogy milyen profillal indíthatják azokat. Az iskolák a kormány jóváhagyásával mûködnek, de hiányzik a fenntartásukhoz szükséges anyagi alap, nincs saját épületük, ki vannak szolgáltatva az állami hatóságok kénye-kedvének. Tulajdonképpen hitbôl élnek.3
Az egyházi iskolák újraindításának gondolatát lelkesedve fogadta a tanárok egy része, akik általában vállalták is a tanítást. Egyfelôl az államosításkor elvesztett iskolák visszaszerzését remélték, másfelôl pedig még egy magyar tannyelvû intézmény alapításának lehetôségét is látták benne. "Két dologért álltunk az iskola mellé: az egyik, mert külön színfolt egy egyházi iskola jelenléte az állami iskolák között, másodszor, mert természetesen jó dolog, ha egy magyar iskolával több lehet" — mondta a csíkszeredai gimnázium egyik tanára.
Az induláskor a pedagógusokat elsôsorban az iskola léte foglalkoztatta; kikristályosodott elképzelés, nevelési cél nem fogalmazódott meg. A csíkszeredai Segítô Mária Katolikus Gimnázium alapításáról jegyezném fel: "Szerintem jelzésértékû az, ami az iskola újraindításakor történt. Kijött a csíkszeredai fôesperes, hogy lehetne indítani katolikus iskolát, de anyagi segítséget az állam nem tud nyújtani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy térítésmentesen kellene vállalni a tanítást. Akkor mi annyian jelentkeztünk, hogy egy egész tanári közösség kijött. Persze azt is fontos megjegyezni, hogy egy percig sem tanítottunk ingyen" — mesélte B.L., a csíkszeredai katolikus gimnázium tanára.
A keresztény oktatási intézmények küldetése
Mi a keresztény oktatási intézmények feladata a mai erdélyi társadalomban? Melyek a legfontosabb keresztény értékek, amelyeket az iskoláknak közvetíteniük kell? Miért?
Elsôként ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
Az egyház felfogása szerint az iskolák feladata a keresztény hitigazságok, a keresztény erkölcsi törvények, szentségek hirdetése. Mindezek mellett a gyakorlati keresztény életre kell nevelni a fiatalokat. Az iskoláknak a tantárgyak keretében is a keresztény szellemiséget kell képviselniük (történelem, biológia, irodalom, természettudományok), ismerniük kell a tudósok hitéletét (Ampére, Volta, Pasteur).
Az emberekben él egyfajta elképzelés a régi egyházi iskolákról. Úgy emlékeznek, hogy az ilyen intézmények falai között mindig is jellemes embereket neveltek. Ezzel kapcsolatban érdekes a spirituális (L.Á.) észrevétele: "A szülôk és a diákok egy része szeretné visszaszerezni azt, amit negyven év alatt elveszített. A gyermekeken keresztül akarják megszerezni azt, amit elveszítettek."
"Mint ahogy nincs két száz százalékban megegyezô növény egy fajon belül, úgy nincs két egyforma iskola sem küldetését tekintve. Ezt a földrajzi helyzet is befolyásolja. Alapvetô funkciójuk, és nem kreálok fontossági sorrendet, a tanulók tudományokkal való felvértezése oly módon, hogy a székely gyermek megtalálja helyét a világban, és a másik, hogy hívô ember legyen. Magam is egyházi iskolába jártam, és ez egyfajta nyugalmat adott az életemben. Istent magam mellett érzem, és benne élek. Kötelességünk a gyermekek hitbeli gyarapodását biztosítani. Isten a legnagyobb szeretet, a mi szeretetünk Istenbôl kell hogy fakadjon, belôle kell hogy táplálkozzon" — jegyzi meg B.L.
Célnak tekintik a keresztény értékek átmentését, továbbadását, a lelkiség, a szellemiség formálását, a pontosság és a fegyelmezett magatartás kialakítását, hogy igazi embert neveljenek, aki sugározza a szeretetet, a hûséget, jóságot, az ôszinteséget. Fontos és közvetítendô értékeknek tartják a másikra való odafigyelést, a reményt, hogy mindig újra tudjuk kezdeni, az ügy melletti elkötelezettséget, a tisztességet, a becsületet, a kitartást, a másik fél meghallgatásának képességét.
Olyan keresztény értelmiséget szeretnének nevelni, akik megértik az emberség fogalmát, és mindinkább közelednek az Isten által leírt emberképhez. Cél az "emberség fogalmának a megértése, az Isten által elképzelt ember, személy megvalósítása, hogy az a felnôtt, amikor kikerül az életbe megérdemelje az ember nevet. Sugározza a szeretetet, a reményt. Ma is a szeretet a legfontosabb emberi érték, a mások tiszteletben tartása, megbecsülése." (L.Á.)
"A keresztény értékek benne vannak a Bibliában" — folytatja a csíkszeredai gimnázium spirituálisa, aki fontosnak tartja a nyolc boldogság elsajátítását. Ugyancsak ô jegyezte meg, hogy a kereszténység életmód, ami példát mutat, ami kötelez. Ô és kollégái szertnék elérni, hogy az innen kikerülô ember jó keresztény legyen, aki kapaszkodót talál a hitben, aki nem ítélkezik, de jellemben erôs. Ezeket meggyôzôdéssé kellene emelni. "Cél, hogy jó édesanyák és édesapák váljanak tanítványainkból, mert a magyar családokban erre nagy szükség van. Véleményem szerint az iskolában e cél elérésére minden garancia megvan, minden lehetôség biztosított." (B.L.)
A székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum Unitárius Tagozatának igazgatója, F.J. szerint: "Az ember társas lény, benne mindig megvolt a valahová tartozás érzésének szüksége, hogy valahol jól érezze magát, és valahol hasznos legyen. Ezt szeretnénk elérni. Az ember a legnagyobb elkeseredésében mindig Istenhez fordult és fordul, tôle vár segítséget. Az ilyen iskoláknak elsôsorban az ember iránti szeretetet kell közvetíteniük. A szeretet gyógyszer tud lenni, a gyûlölet pedig méreg. Az egymás megbecsülése, a keresztény értékekben való hit, ami idôvel meggyôzôdéssé válik. Mi nemcsak hangoztatjuk, hanem alkalmat is teremtünk a rászorulók segítésére." Hasonlóan fogalmaz a nagyenyedi református tagozat igazgatónôje (T.M.) is: "Úgy látom én, hogy a mai fiatalság mindenhova kapaszkodik, keresi a helyét, és nem találja. Nem tudja, hogy miben bízzon, mi az, ami segíthetne, összevissza mindenhez fordul. Valahol itt kellene az egyházi intézményeknek segíteni, hogy pontosan a keresztény hitben találja meg a kapaszkodót. A keresztény erkölcsöt szerintem minden iskolának nyújtania kell. Sajnos a mai állami skolák elcsúsznak a teljesítményközpontúság, a sikerorientáltság felé. Egy felekezeti iskolában semmiképpen sem az elitképzés a cél, de nem szabad lemondani róla."
Érezehetô-e a "gettóba zárkózás" veszélye egyes keresztény intézményeknél? Melyek azok az értékek, amelyek a nem vallásos környezet számára "életidegenné" tehetik a keresztény nevelést? Hogyan lehet ezeket az értékeket elfogadtatni?
A gettósodás veszélyérôl különbözôképpen vélekednek. A másság mindenképpen jelen van. Csíkszeredában a lelkivezetô megjegyezte, hogy mivel az intézmény a mindennapi élettôl idegen célokat tûz ki maga elé (mint a szeretet, egymásra figyelés, alázatosság), idegen az iskola maga is. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha elfogadtatják magukat a környezettel. Nem elítélôen, hanem megértéssel kell viszonyulni a világi iskolákhoz. "Tudom tapasztalatból azt, hogy ha az ember nem ítélkezik, nem kritizál, hanem szeretettel közelít, akkor eredményt lehet elérni. A keresztényekkel szemben igenis tapasztaltam félelmeket, hiszen az életük példája kötelez." Ugyanerrôl a kérdésrôl a székelykeresztúri igazgató eltérôen nyilatkozik: "Szerintem nincs olyan érték, ami életidegenné tenné a keresztény oktatást."
A magyarságtudat erôsítését a Székelyföldön nevezték fontos feladatnak. "Szükség van magyar tanárokra, orvosokra, de nagyobb szükség van magyar édesanyákra és édesapákra." (B.L.)
Melyek azok a tevékenységek, alkalmak, lehetôségek, amelyekben megmutatkozik, hogy az iskola felekezeti?
Nagyenyeden heti két vallásóra van (bibliaismeret, vallástörténet), heti két alkalommal egyházi zenét és több nyelvórát tartanak. Ezenkívül az iskolának van egy kollégiuma, ahol csak a református tagozat diákjai laknak, akik háromhetente járnak haza. Nekik minden hét végére valamilyen programot szerveznek. Ugyancsak számukra reggeli ima, minden hétvégén közös istentisztelet van. Próbáltak áhítatot szervezni az iskolában, de ez nem sikerült. Okát abban látják, hogy közös épületben vannak az állami iskolával.
Csíkszeredában a heti két vallásóra tematikailag a következôk szerint alakul: elsô évben dogmatikát tanulnak, a másodikban egyháztörténetet, harmadikban erkölcsteológiát, negyedikben hittant. Szükségesnek tartanák az öregek otthonába való ellátogatásokat, de ez nem valósul meg. Más iskolákkal is most alakul a kapcsolat. Minden reggel, délben és este közösen imádkoznak. Minden hétfôn közös misével kezdik a hetet. Tanévkezdéskor Veni Sanctét, tanévzáráskor pedig Te Deumot tartanak.
Szatmárnémetiben szintén heti két hittanórát tartanak. Iskolalelkészüknek heti három órája van, amibôl egy órarendi, kettôn pedig a diákokkal foglalkozik. Továbbá egyházi zenét is tanulnak.
Székelykeresztúron heti két vallásóra van, minden kedden reggel áhítat, ami nem kötelezô; egyházi zenét tanulnak, aminek a keretében hangszeres zenetanulás is folyik.
Mint a fentiekbôl kiderül, iskolánként változik, hogy hány kötelezô szentmise, istentisztelet van egy héten. Reggel, délben, este közös imádkozásokat tartanak. A vallási ismeretek tanítása is iskolánként eltér. Székelykeresztúron az egyháztörténetet mindenki saját vallásának megfelelôen tanulja. Csíkszeredában, Szatmárnémetiben és Nagyenyeden az iskola felekezeti hovatartozása szerint tanulják ezeket az ismereteket. Ugyancsak iskolánként változik, hogy mi az a többlet, amit még tanítanak. Székelykeresztúron, Nagyenyeden hangsúlyt fektetnek a nyelvoktatásra, zeneoktatásra. Ez utóbbi az állami gimnáziumban teljesen hiányzik. A diákoknak lelkigyakorlatokat szerveznek, amelyek minden iskolában kötelezôek.
Más egyházi iskolákkal való kapcsolattartásra is törekednek, annál is inkább, mert fejlôdésük szempontjából fontosnak tartják. Székelykeresztúron történtek karitatív tevékenységhez kapcsolódó próbálkozások, mint pl. programszervezés, árvaházi gyermekeknek közös sétálások, idôseknek vízhordás, favágás stb.
Kik tanítanak az egyházi iskolákban?
A mindennapi pedagógiai gyakorlatban mi különbözteti meg a keresztény pedagógust a nem keresztény pedagógustól? Milyen kritériumok alapján kell kiválasztani az egyházi iskolákban tanító tanárokat? Volt-e egységes elképzelés arról, hogy kik taníthatnak az ilyen iskolákban?
"A pedagógus törekedjék munkájának becsületes elvégzésére, hogy jó szakember legyen, figyelembe vegye a gyermek lelki fejlôdését, felvállalja az iskola törkvéseit. Egyúttal jel legyen a társadalomban, az értelem tágítása mellett a lélekre is figyeljen. Szerintem minden pedagógusnak kereszténynek is kell lennie, hiszen Krisztus az igazi pedagógus. Ô mindig tudta, hogyan kell az emberekhez szólni, kinek milyen értéket kell mutatni, és mindenkibôl azt hozta ki, aminek a képessége benne volt. Felismerte, hogy kinek mi az értéke" — jegyezte meg a csíkszeredai gimnázium igazgatónôje (F.I.).
"A keresztény pedagógus több kellene hogy legyen, mint pedagógus. Kötelessége, hogy szaktárgyával is közvetítse a kereszténységet. Fontos a békés családi élet, mert így sokkal több örömöt tud az ember átadni." (L.Á.)
"Mi még nem jutottunk addig, hogy egységes elképzeléssel rendelkezzünk a keresztény pedagógusról. És sokan vannak olyanok, akik ha nem is mondják, de keresztyén módon élnek. A pedagógusokat tekintve mi egy kicsit konzervatívak vagyunk, már ha a nagy iskolát is tekintjük. Azt azért nem nézzük szó nélkül, hogy a tanár együtt cigarettázik a diákkal, mint már láttunk hasonló esetet." (F.J.)
Romániában jelenleg központilag irányított versenyvizsga során nyerik el a pedagógusok a munkahelyüket. Ez azt jelenti, hogy megyénként összesítik a meglévô üres állásokat, a pedagógusok pedig a szakuknak megfelelôen írásbeli vizsgát tesznek, ami elméleti és szakmódszertani kérdéseket tartalmaz. Ahhoz, hogy városi katedrát választhassanak a pedagógusok, 7,50 átlagot kell elérniük. (Az osztályozási skála 1—10, ahol a 10 a kitûnô.) Az elért eredmények csökkenô sorrendje szerint választhatnak. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ez a rendszer komoly akadályt gördít a keresztény iskolák elé. Az egyházak és a minisztérium között létezik egy megegyezés, amely nem törvényerejû, eszerint csak olyan tanárok taníthatnak egyházi iskolákban, akiket az egyház ajánl, de ez a gyakorlatban nem így mûködik. Hiszen ha valaki nagyon jó átlagot ér el a versenyvizsgán, és mindenáron ilyen iskolában akar tanítani, nem lehet ôt elküldeni.
A tanárok kiválasztásánál különbség mutatkozik a magyarok által kisebbségben, illetve többségben lakott vidékek között. Kezdetben minden iskolában az állami magyar gimnázium tanárai tanítottak óraadóként. Csíkszeredában és Székelykeresztúron idôvel sikerült olyan közösséget kialakítani, amelynek tagjai teljes munkaidôben tanítanak, és szívükön viselik ezen iskolák sorsát. Szatmárnémetiben és Nagyenyeden viszont nincs stabil pedagógusközösség. Örülnek, ha egyáltalán találnak valakit, aki vállalja a betanítást.
Az elsôdleges szempont, amit elvárnak a pedagógustól, hogy jó oktató legyen; hogy törôdjék a gyermekkel, bizalommal legyen iránta, figyelembe vegye lelki fejlôdését, illetve elfogadja és elfogadtassa az iskola által közvetített elveket. A példaadást nagyon fontosnak tartják. Az oktatási rendszer sajátosságaiból eredôen másodlagos szempont, hogy a pedagógus hívô keresztény legyen, és aktív hitéletet éljen. "Hitetlen ne legyen, de a túlbuzgó is veszélyes" — jegyzi meg a spirituális.
"Szerintem nem a szakmai felkészültség a probléma, hanem a vallási képzetlenség. Gondoljunk csak arra, hogy akinek húszéves szolgálata van, az tíz évet a kommunizmusban tanított, teljes képzése pedig a kommunizmusban történt. Akkor nem volt könnyû vallási képzettségre szert tenni. Mert az nem csak abból áll, hogy vasárnap elmegyek templomba" — jegyzi meg B.L. Éppen ezért egy esetleges továbbképzôn pl. egyháztörténetet kellene tanítani. A továbbképzéssel kapcsolatban jegyezte meg a székelykeresztúri igazgató: "Fontosnak tartom a továbbképzéseket, de csak ha úgy elô vannak készítve, hogy ha onnan hazatér a pedagógus, tényleg úgy érzi, hogy tanult is valamit." Hasonlóan vélekedik a nagyenyedi igazgatónô is.
A Székelyföldön beszélgetnek a pedagógusok egymás vallásos meggyôzôdésérôl, a kereszténység megélésének módjairól (fôleg Csíkszeredára jellemzô). Közös lelki napok tartására minden iskolában vannak próbálkozások, eddig ez legjobban Csíkszeredában sikerült. Olyan témákról beszélgettek, hallgattak elôadásokat, mint a keresztény pedagógus jellemzôi stb. Az egyház elengedhetetlennek tartja a hitélet gyakorlását (szentmise, szentségek, lelkigyakorlatok), de azt is tudja, hogy a körülmények miatt sajnos nem minden esetben lehet ezt megvalósítani.
A pedagógusok magánéletével kapcsolatban az az elvárás jelent meg, hogy az ne legyen szélsôségesen rendezetlen. Gondoltak itt az alkoholistákra stb. Az elvált családi állapotú tanárokkal kapcsolatosan különbözôképpen vélekedtek a tanárok. Az általános következtetés az, hogy ha az elvált pedagógus rendezett életet él, akkor elvált mivolta nem lehet kizáró kritérium, hiszen a válás történhetett saját hibáján kívül is. A békés, boldog, kiegyensúlyozott családi életet élô pedagógus örömöt, békét sugároz. A legideálisabb lenne, ha minden pedagógus aktívan gyakorolná vallását, de a mai körümények között ezt irreális elvárásnak tartják. Ugyancsak elvárásként jelent meg két iskolában is, hogy a pedagógus a tanítás mellett kutatómunkát is végezzen, ha nem is szaktudományából, de szakmódszertanit mindenképpen. A keresztény pedagógusnak feladata, hogy a szaktárgyával is közvetítse a kereszténységet.
Kik jelentkeznek az egyházi iskolákba?
Miért jelentkeznek a tanulók keresztény szellemû intézményekbe? Hogyan nyernek felvételt? Milyen területekrôl iskoláznak be gyerekeket? Miért? Más vallású, nem hívô gyerekek bekerülhetnek-e az intézménybe? Okozhat-e ez konfliktust? Miért? Hogyan lehet ezt elkerülni?
A székelykeresztúri diákok véleményét írom le az alábbiakban.
"Azért jelentkeztem ide, mert szerettem volna minél többet megtudni a vallásomról, a hit világáról, az Isten és ember kapcsolatáról, és szerettem volna olyan közösségbe kerülni, ahol mindezt meg is kapom. Van áhítat, foglalkozunk a szabad akarattal, a lelkiismerettel." (M.M.)
"Az osztályban a tudásunkat sokrétûen fejlesztik. Tartottam attól, hogy nem vesznek fel. Itt mindegy, hogy hányadikos vagy, mert itt tudjuk, hogy egyek vagyunk." (K.Zs.)
"Már a felvételikor éreztem a szeretetet, a törôdést, hogy a tenyerükön hordoznak. Itt megszokjuk az önállóságot, hogy véleményt alkothatunk, megismerjük Isten szeretét, hogy mennyire jó hozzánk." (B.B.)
Mint a fenti vallomásokból is kiderül, vannak olyan diákok, akik szellemiségükért választják ezeket az iskolákat.
Nagyon sokan azért jelentkeznek keresztény iskolába, mert máshová nem sikerült a felvételijük. Mivel azok a tanárok tanítanak itt is, mint az állami gimnáziumban, vannak, akik ezért választják ezt az iskolát. Vannak, de kevesen, akik családi indíttatás miatt, mert intenzívebb hitéletet szeretnének élni, mert vallási, egyházzal kapcsolatos ismereteiket szeretnék elmélyíteni. Olyanok is akadnak, akiket hivatásbeli elkötelezettség vezérel.
Az iskolákba különbözô vallású gyermekek jelentkeznek, nekik a saját vallásuknak megfelelô hittananyagból kell felvételi vizsgát tenniük. Ennek a vizsgának az a célja, hogy tudatosuljon a gyermekben, hová is felvételezik.
A székelykeresztúri gimnáziumba csak olyan diákok jelentkezhetnek, akiknek általános iskolai (V—VIII. oszt.) átlaga legalább 7-es volt (1—10-es skála).
Az iskolák legfontosabb eredményüknek azt tartják, hogy a mostoha körülmények ellenére is fennmaradtak. Véleményük szerint már megszületésükkor halálra voltak ítélve, és mégis életben maradtak. Mint Tôkés László püspök írja, furcsa kettôsség jellemzi az egyházi iskolák helyzetét Romániában. A lét és nemlét határán ingadoznak. Igaz, hogy vallásszabadság van, de nincs törvény, ami lehetôvé tenné az egyházi oktatás kifejlesztését, és ami biztosítékot jelentene a jövôt illetôen. Az egyházi ingatlanok helyzete is rendezetlen még. Semmit nem kaptak vissza, de még valamiféle kártérítésben sem részesültek. Az iskolák a kormány jóváhagyásával mûködnek, de nincsenek épületeik, nincs meg a fenntartásukhoz szükséges pénzalap. Az egyházak visszanyerték iskolafenntartó jogukat, de szabadságukat nem. Az iskolák tulajdonképpen a hívek és gyülekezetek hitébôl élnek.4
Eredménynek könyvelik el, hogy sikerült a hovatartozás érzését elültetni a diákokban. Az iskolákat a környezet, ha nem fogadta is el még teljesen, már megszokta. Tanulmányi eredmények terén is javulás mutatkozik, amit a tovább tanuló diákok növekvô száma is bizonyít.
A tanárok elismerik, hogy a tanulmányi eredmények itt gyengébbek, mint az állami iskolákban, de az erkölcs és a fegyelem összehasonlíthatatlanul szilárdabb.
"Amíg az egyháznak nem tudunk legalább egy felekezeti iskolát teljesen visszaszerezni, amelyben színvonalas oktatást és nevelést mutathatnánk fel, addig az érdeklôdés is hiányozni fog" — mondják az egyház képviselôi.
A legsürgôsebb tennivalónak minden iskolában a teljes különválást tartják. "Szeretném, ha önálló intézmény lenne saját bentlakással" — hangzik el gyakorta. Vallják, hogy jelenleg a tanulók kettôs nevelési hatásnak vannak kitéve, hiszen ugyanabban az épületben vannak, mint az állami iskolák, amelyek liberálisabbak. Keresztény pedagógusközösség kialakítására történt próbálkozás Szatmárnémetiben, de nem az iskola keretein belül, hanem városi szinten. Havonta találkoznak, beszélnek a keresztény pedagógia jellemzôirôl, problémáiról.
A gimnáziumi tagozatok elnevezése (teológiai szeminárium) is akadály volt az iskolák fejlôdésében. Most már sikerült valamennyire eloszlatni a félreértést, miszerint ezek "apácaiskolák", de ez is rengeteg energiát vett el tôlük. Ez igazán akkor sikerült, amikor az elsô évfolyam leérettségizett, és a végzettek ugyanúgy tanultak tovább, mint más gimnáziumok érettjei. Általánosan jellemzô, hogy kezdetben a legjobb esetben is csak közömbösséggel fogadták az iskolákat. De inkább jellemzô volt az ellenszenv: "Eddig a párt parancsolt, most az egyház fog?!" Ezt több interjúalany megjegyezte.
Komoly gondot jelent az iskolák létezése körüli bizonytalanság. Az új törvénytervezet szerint az egyházi iskolák vagy a magánoktatás keretében, vagy az ún. "hivatásos" iskolák keretei között mûködhetnek. Ez utóbbi azt jelentené, hogy az itt szerzett érettségi bizonyítvánnyal csak megfelelô irányú egyetemre lehetne felvételizni. Vagyis az egyházi iskolák esetében csak a teológiára. Az iskolák évrôl évre élnek, hosszú távra nem is terveznek. Fejlesztésrôl a várt, követelt törvények megvalósítása után lehet beszélni. Az egyház ennek kiharcolásáról nem mond le, szükség esetén nemzetközi fórumokhoz fordul. Az iskolák fenntartását az állami költségvetés révén tartják megvalósíthatónak, mivel a hívô szülôk ugyanúgy fizetik az adókat, mint a nem hívôk. A pedagóguskérdés megoldása talán a legtökéletesebb akkor lenne, ha a tanítással foglalkozó szerzetesrendeket bevonnák az oktatási folyamatba. Sajnos ennek a személyi feltételei még nem adottak. Próbálkozások vannak a ferenceseknél és a nôi szerzetesrendeknél. Az egyház feladatának tekinti az elkobzott egyházi javak visszaszerzését, amelyek rendeltetése a nevelés szolgálata lenne.
Az egyházi iskolák számának növelésérôl is megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, hogy még több iskolára van szükség, van, aki szerint a meglévôket kellene megerôsíteni. A gyermekek létszámának csökkenése is gondot okoz.
1. Beke Mihály András: Nehéz tanévkezdés Erdélyben. Köznevelés. 1990. 29. 8—9.
2. Miksa Lajos: "A romániai magyar oktatás követelményeit a román államnak kell megoldania." Beszélgetés Sütô Andrással. Köznevelés. 1992. 26. 3—5.
3. Tôkés László: A reménylett dolgok valósága. In: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tanintézeteinek Évkönyve 1990—1993. Nagyvárad, 1993.
4. Uo.