Valóban olyan könyvsiker Márai Olaszországban, ahogy a hírek szólnak? Májusban Torinóban járva, a Po sugárúton, találomra, nézegettem egy kisebb könyvkereskedés kirakatát. Rögtön a szemembe ötlik, a Biblioteca Adelphi ízléses kiadásában, a Braci. Parazsak, ezzel a címmel tört be az olasz könyvpiacra Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek, 1942-ben Budapesten megjelent regénye, és alig néhány hónap leforgása alatt meghódította az ország olvasótáborát. Betérek. A boltvezetô hölgy a polcra nyúl, majd lelkes hangon adja át a könyvet. Remek írást keresek, mondja, sok örömöm lesz benne. Férfi kollégája odaszól nekünk: éppen most kapták meg a szerzô olasz kiadásban megjelent második regényét: L'eredit" di Eszter.

Magyarként, Nyugaton töltött hosszú éveim alatt, csak egyetlenegy hasonló élményem volt. Ez is Olaszországban, Udinéban. Egy olasz baráti család kiskamasz fiának akartam, valamilyen alkalomra, A Pál utcai fiúkat ajándékozni. Korábban Németországban kerestem egyszer. Nagyon utána kellett járnom, míg valahol megkaptam. Silány fordításban, nem is találtam benne semmi vonzót. De ezt a könyvet nem is ismerte senki, szakhelyeken sem, ugyanezt kellett Franciaországban is tapasztalnom. Nem úgy olasz földön. Az említett alkalommal Udinéban, egy ugyancsak kisebb könyvesboltba belépve, mellbe vágott az eladó kérdése: melyik kiadást keresem, mert náluk pillanatnyilag három van. Felvilágosítottak: ez a diákregény Itáliában a gyerekek kedvenc olvasmányai közé tartozik, a könyv közismert. Eme udinéi élmény után már nem is lepett meg, hogy amikor, tizennégy éves fiammal Szicíliában járva, Agrigento utcáin öles falragaszokba ütköztem, melyek azt hirdették, hogy a város legnagyobb mozijában az I ragazzi della Via Pál magyar film látható. El is mentünk megnézni. A hatalmas termet iskolai osztályok tömték meg, tanáraikkal. A vetítést óriási zsivaj kísérte, melyet a szánalomra méltó pedagógusok, inkább csak a látszat kedvéért próbáltak valahogyan csitítani. De a "kemény magot" ez a zenebona sem zavarta: tekintetük áhítatos szívósággal szegezôdött a filmvászonra, hogy egyetlen pillanatot sem elmulasztva kövessék Boka és csapatának a harcát, és elérzékenyüljenek a kisbetûvel írt nemecsek ernô tragédiáján. Amikor pedig, évekkel késôbb, Olaszország volt a labdarúgó világbajnokság házigazdája, a sajtó úgy becézte a döntôt is vezetô, amolyan kisfiús arcú és frizurájú sztárfutballbírót, hogy Il ragazzo della Via Puhl.

Ez a Molnár Ferenc-élmény, sajnos, nagy-nagy kivételszámba ment. A háborút követô egy-két évtizedben, olvasottabb olasszal találkozva, még éltek a nevek a harmincas-negyvenes évek magyar irodalmából. Meglepett például, mennyire ismertek voltak Zilahy Lajos regényei. A Rákosi-korszak azután meghozta a törést. Hogy mennyire, azt Münchenbôl, a Szabad Európa Rádió mikrofonja mellôl szabadságra többnyire Olaszországba utazó magyarként fájdalmas volt megtapasztalni. Térségünk politikai fejleményeit a sajtó és a könyvkiadás nyomon követte, 1956 magyar forradalma magas hullámokat vert, Itália egy tucatnyi városában teret, sôt sugárutat neveztek el róla, de a magyar irodalom, néhány alkalmi és inkább csak szakmabeli érdeklôdést kiváltó esettôl eltekintve, mintha eltûnt volna.

Míg most, Márai. A siker átütô, lenyûgözô. A karácsonyi könyvvásár listáján a Braci a vezetô tíz munka között szerepelt. A májusi torinói könyvnapokon Márai, immár két regényével, a negyedik volt a legtöbbet eladott szerzôk listáján. Azóta újsághír: a Bracit 25 millió dolláros költségvetéssel filmre viszik, az olasz producerek megvásárolták a regény egész világra szóló szerzôi jogát. Az Adelphit már brazil, spanyol, angol, amerikai, norvég és svéd kiadók is megkeresték, hogy a regényt országukban kiadhassák.

Mivel magyarázható ez a felfedezés, a váratlanul jött hatalmas siker? Az érdem elsôsorban azoké, akik a fordító, Marinella d'Alessandro kitûnô tolmácsolásában felismertek egy addig rejtett irodalmi kincset. Az Adelphi kiadóvállalat elnöke úgy fogalmazott: "Márai nélkülözhetetlen pont a huszadik század megértéséhez." Az olasz olvasó pedig azon döbbenhetett meg, hogy az európai szellemnek ez a kimagasló képviselôje hazája elhagyása után évekig náluk, a nápolyi öbölben, közöttük élt, és akit ôk, akkor, észre sem vettek.