(az elsô nap)
A Fôépület lépcsôire terített térképek körül a hozzátartozók, szorongó ünneplésben. Végzett ember lett a gyermek, ma van a kihelyezés.
Azon az utolsó nyáron szerencsésnek számítasz, állandó lakhelyedtôl csak ötórányira van ez a hely, még a megyében. A néptanács és az ortodox templom közötti kis téren megáll a busz, a kint-bent továbbkavargó sûrû poron túl ott a tízosztályos általános. Átellenben a másik, az egykori határôrlaktanya épületeibe beszállásolt kisegítôiskola. Annak a kantinjába válthatsz majd bérletet.
A végleges letelepedésre felajánlott, kéthavi jövedelmednek megfelelô összeget pillanatnyilag úgymond nem fogadod el. Évtizedekbe hajlani hajlamos átmenet, mindig van egyelôre.
(második nap)
Én nem tudom, mit képzeltek, fiam, mondják sokadikszor ôk, akik a maguk részérôl végre biztosak lehetnek a dolgukban. Ha nincs elég káder, visszajönnek a nyugdíjasok.
A volt pártkabinet nagytermében a hátsó sorban ülsz, régiséged nincs. Mire szólítanak, már minden elkel az állásvásáron, ahol a szolgálati év a fizetôeszköz. Ki minél tovább hordozza fáját, mint keresztet, vállán, annál nagyobb igazság tétetik annak. Fûtôértéke van inkább ennek, nem erkölcsi. Az alma mater kályhájához nem hívnak melegedni. Még nem tudható, hogy valójában a legjobbat teszik veled. Aki elég ideig megél a jég hátán, korcsolyát is szerkeszthet magának.
Kerettanterv. Zsíros tenyérnyom az ablak üvegén, a táj pirul, iskolakezdés ideje van. Újabb újrakezdés, az érdekképviseleti szervezet székházában költözködô fôosztályok. Ehetetlen ételdarabok, forgunk a zavarosban, szúrós szilvamagokkal. A vödör fenekén, ahol mindig ôsz van. Költözködôidô.
(harmadik nap)
Hivatás helyett csak hivatalt adott papíron útravalóul, hát még egy egyetemnek nekirugaszkodsz. Nem vagy egyedül, ha annak érzi, mostanában más is nekilát kikerülni szakma, állás és végzettség Bermuda-háromszögébôl. Felcserélni a biztos kényszerpályát bizonytalan kényszerszabadságra. Nevezett társadalommértani alakzatban szabadúszónak lenni lehetetlen. Fejcsóváló úszómester akad elég mégis, hogy nézze parttól való elrugaszkodásodat. Nem az elsô már, szerintük felelôtlenül megtagadod az elôtte s elôtted valókat.
Napi önismereti torna, tedd fel magadnak a kérdést: az intézmény bírálatával nem a magad biztosabb helyét keresed-e az intézményben?
(negyedik nap)
Tessék az áhított teljesítményelvûség. Itt nem kérdik, ki voltál azelôtt. Neonfényes kísérleti felület, kéthetente tíz oldalon írhatsz rá, lábjegyzetekkel. Ha tudsz elég jól állni a lábadon, pályázhatsz tovább, szerzôdést hosszabbítanak. Kétszer ugyanazt nem nézik el, ha feladod, másodszorra már nem fognak felemelni.
Valahol mindig hazafelé tartó mesterlegény, tudnod kell, lesz otthon, aki láttodra, nem tehet róla bár, sértôdötten nézi szerszámos tarisznyádat. Haladékot kaptál, építkezô, a nem-várakozásra. Ha meghatározott ideig is, de nem kell állami havi fix aprópénzére váltanod magad.
(ötödik nap)
A képeslap hátán most ott van minden, ami úgysem férne rá, valós hely, ahol kérdésedre nem megjegyzéseket tesznek, hanem válaszolnak, egyenrangú polgár vagy a szabadpolcos könyvtárban naphosszat kutatni, s az országúton kerékpárral az autók között is. Rézsútos északi fények, a kultúrába rendezôdô látvány késôbb is biztos tájékozódási pont, ne homályosítsd nosztalgiává. Nagynevû egyetemi város, mindenki idegen egy kicsit, hát senki sem az. Innen messzirôl pontosan rajzolódnak ki a számodra ismerôsebb identitás-geográfiák összeilleni nem akaró éles mozaikdarabkái, s hogy ennek ellenére mily elenyészô köztük a különbség, amit egymás ellen vallanak.
(hatodik nap)
Magadnak építgetett belsô hazácskád létezô országok határátkelôhelyein kockázatos útipoggyász lehet. Vékonyabb pénzû, keleti rokon, bárhonnan jössz is, neked kötelezô az illendô csomagolás: mutasd a vízumod, megmondom, ki vagy. Lehetsz-e egyáltalán, törvényesen.
Magad s a határ: két egymást keresztezô átmenet. Locus vivendi, mindenhol veled van, nem számigálhatod, meddig.
(hetedik nap)
Amúgy is csak kevesek által dicséretesnek ítélt elôremenekülés. Megállni most fegyelmezett pihenôre, a mindenkori félúton. Az üldözô kicsoda-micsodát bevárni. Ha nincs, tovább. Úgy is, ha van.