Foglalat: Ki nem jó tudományt tanul,
Csengettyûjéhez maga nyúl,
S bolond-póráz végén vonul.

Diákoknak is csupa gúny jut:
Bolondsipka a koszorújuk.
Ha azt felteszik fejükre,
A földig lelóg a csücske,
Mert nem a tudománynak élnek,
Hanem a kocsmában henyélnek.
Ifjúság nem becsül tudást,
Inkább azt tanulja folyvást,
Mi haszontalan és hiába;
Legtöbbjüknek ez a hibája.
A jó tudományt megvetik,
Badarságot, azt kedvelik.
Mindegy, hogy fényes nap vagy éj.
Hogy szamárság vagy elmemély,
Hogy Szórt Ész ötlé vagy Plató:
Iskolákban mindenható.
Hát nem bolond és nem hülye,
Kinek ezen jár a feje,
S ezzel gyötör mást és magát?
Bölcsebb tudományt meg se lát.
Origenész róluk mond példát:
Bennük látja azt a sok békát,
Ôk olyanok, mint ama tetvek,
Mik egyiptomi földet leptek.
Hencegnek ifjak furtonfurt:
Lát minket Lipcse, Bécs, Erfurt,
Meg Heidelberg, meg Mainz, meg Bázel!
S ha jössz haza: szégyenben ázz el.
Ha elpocsékoltad a pénzed,
Nyomdában a helyedet nézzed,
Vagy lehetsz kocsmában csapos:
Kis Jancsi lesz a nagyokos,
Ha pénze immár tovapörgô.
Diáksipkán jól áll a csörgô.