Annyian vagyunk.

Egy üres hely végleg
megfojtana,
s ezt számomra
kiszorítani nem
boldogító igen.

Nemesebbnél-nemesebb
példányok az
átlók padkáin végigülnek -

ajándéktestek:
csak a középpontnál
kikerülhetôk.

Sekély víz hordozza a
világomba belépôket.
Élesztgetésük testem
nélkülözhetetlen része,
s amit én adok,
a körbe visszajuttatja ôket.

(Annyian vannak. Nem
maradnak itt soha.)