Könnyelmûségnek mondja Geo Serban — a Caiete Europene (Európai Füzetek) sorozatban megjelent rangos irodalmi gyûjtemény elôszavában — azt a magatartást, hogy tekintetünket csak Párizsra, Londonra, Madridra vessük, és ne törôdjünk azzal, ami körülöttünk, a szomszédságban történik. "Európa szívében", a "találkozások térségében" tekint szét a jeles bukaresti irodalmár, mindenekelôtt a román kultúra közép-európai, elsôsorban magyar kapcsolatait vizsgálva a történelmi idôben. Számos román, magyar és francia nyelvû forrásra hivatkozik — és a jelenben is jó társakat talál, például a Magyar Író-szövetség elnökében, Pomogáts Bélában, a kitûzött cél megvalósításához. (A kötet megjelenését a Magyar Írószövetség anyagilag is támogatta.) Pomogáts válogatta és vezette be s a jóemlékû Gelu Pãteanu fordította a könyv legterjedelmesebb fejezetét, a Nyugat szellemi irányzatait, alkotóit (Adyt, Ignotust, Szabó Dezsôt, Schöpflin Aladárt, Babitsot, Osvát Ernôt, Komlós Aladárt, Móricz Zsigmondot, Kosztolányit, Illyés Gyulát és Ottlik Gézát) bemutató részt. Ezt két modern prózaírónak, Szentkuthynak és Esterházy Péternek biztosított fejezet követi, majd a "Találkozások" cím alatt egy Brâncusi-vonatkozás ("Pogány kisasszony"), néhány rövid Bartók-méltatás, végül Borsi-Kálmán Béla (a Korunkból is ismert) visszapillantása eddigi magyar—román közvetítôi pályájára.

Az igazi meglepetés azonban — legalábbis a magyar olvasónak, különösen, hogy egy románul, Bukarestben kiadott kötetben találkozik vele — Eugène Ionesco a duinói Közép-Európa Konferencián elhangzott szövege, a "Volt egyszer egy birodalom". Ionesco nem kevesebbet állít, Párizsban élô román származású íróként (1983-ban), mint hogy az Oszták-Magyar Birodalom (lényegében egy konföderáció — mondja Ionesco) megszûnése felborította az európai egyensúlyt. Hangsúlyozva, hogy nem történész és nem is politikus, irodalmár minôségében a közép-európai szellemiséget összeegyeztethetônek véli, legalábbis a maga pályáján, a francia intellektualizmussal. De ennél is tovább megy, amikor kijelenti, hogy a föderatív birodalom véres szétszakítása, Erdély, Románia és Magyarország szétválasztása talán a katasztrofális összeomlás kezdetét jelentette. A Románia, Erdély, Magyarország közötti bûnös értetlenség egyik oka volt a pluralista konföderáció felbomlásának. (Ionesco kétszer egymás után említi így, külön egységként, de az egymásra utaltságot sugall va, Erdélyt, Romániát és Magyarországot.) Reményét fejezi ki ugyanakkor, hogy egy-szer, valamikor, létrejön egy román—magyar föderáció. ("Egyszer talán megvalósul, noha egyelôre csak álomnak tûnik.") Egy új Közép-Európa Ionesco szerint nem csupán Ausztriát, Magyarországot és Romániát ölelné fel, hanem Horvátországot és Csehszlovákiát is (1983-ból való a szöveg!); a végtelen orosz veszéllyel szemben ez enyhítene a Nyugat gyengeségén — gondolta Eugène Ionesco, jó másfél évtizeddel ezelôtt.

Példásan körültekintô ez a Bukarestben véglegesített, Budapest irodalmát és mûvészetét a modernség, Nyugat vonzásában bemutató antológia. ("Egy fôváros szellemisége" cím alatt, mindjárt Geo Serban bevezetôje után, Kosztolányi Dezsô, Fejtô Ferenc, Göncz Árpád, a román történész Andrei Pippidi, Orbán Ottó, Kukorelly Endre, Konrád György írása olvasható, ôket követi az idézett Ionesco-szöveg.) A sajtóhibákat azonban, sajnos, nem sikerült elkerülni, olykor még a személynevek írásában sem. A tartalomjegyzékben így lesz Illyés "Illés", Kukorelly "Kukorelli", Bartók Béla "Belá Bartók", a Nyugat-fejezetben Osvát Ernô "Osavát". A vállalkozás és a megvalósítás azonban, egészében, akár korszakosnak mondható. Bár volna a könyvnek számos román olvasója...