Egyik, 1997-ben készült, a költô és a lengyel kapcsolatokra szakosodott történész Kovács Istvánnak adott interjújában Ryszard Kapuscinski elmondja, hogy a Lettre Internationale szerkesztôi felkérték: tizedmagával legyen szerzôje annak a 2000-re tervezett könyvnek, amely a glóbuszról szóló mai vallomásokat, eszmefuttatásokat tartalmazza majd. Ebben az írói gárdában a lengyel prózaíró-riporter lesz Közép-Európa egyetlen képviselôje.

Aki valamennyire is ismeri Kapus- cinski életmûvét, nem csodálkozhat e kivételes megiszteltetésen. Annál kevésbé teheti ezt, ha a terv globalitását tudomásul veszi. Az 1932-ben keleti lengyel (ma Ukrajnához tartozó) kisvárosban született, történésznek tanult, különbözô lapoknál, illetve a Lengyel Hírügynökségnél (ázsiai tudósítóként) munkát vállaló, A sahinsan címû könyvével világhírûvé vált írástudónál aligha van ma nyitottabb és tájékozottabb értelmiségi e térségben. Fôként a harmadik világ szakértôjeként tartják számon, ám a most megjelent interjúkötetbôl is kiolvashatóan, pontosan tájékozódik a különféle civilizációkban, Amerikától Kínáig, ismeri az ezredvégi Afrikát — és természetesen Európát. Évtizedek óta nem lankadó kíváncsiságát, érdeklôdését a világ változásai iránt, egyúttal pedig mûfaját így határozza meg: Számomra az ismeretlen világ lényegi megragadásának és értékelésének mind inkább az lett a legkörüljárhatóbb, legelfogadhatóbb, legmegyôzôbb módja, ha azt úgy tesszük, ahogy mi magunk a bennünk felgyülemlett tapasztalat, tudás, érzés és megérzés alapján értelmezzük és érzékeljük a világot. Ugyanis mi szintén egy adott politikai, társadalmi, emberi hangulatban, légkörben, nyugtalanságban, esetenként a jobbra való igyekezet mámorában élünk. Íme, a számomra érvényes tények. Róluk kezdtem írni. Így amirôl én írok, az nem más, mint saját meghatározásom szerint: önéletrajzi riport.

Nos, Kapuscinski önéletrajzi riportjai a világ legkülönbözôbb, tôlünk többnyire távoli pontjain készültek, míg az 1989-es európai, pontosabban kelet-közép-európai változások rá nem döbbentették, hogy az ezredvég Mengyelejev-táblázatát itt kel kiolvasnia. 1990 januárjában mondotta Kovács Istvánnak, Varsóban: A múlt év ôszén mégis úgy döntöttem, hogy egy idôre félbehagyom ezt a munkát (A császár és A sahinsah után tervezte a trilógia harmadik kötetét, Amin címmel - S.L.). Erre a viharosan felgyorsult kelet-közép-európai és szovjetunióbeli események késztettek. Mivel úgy vélem, hogy a XX. század legfontosabb eseményei zajlanak körülöttünk, cselekvô tanújuk, részesük kívánok lenni. A szemünk elôtt ér véget egy történelmi rendszer. Hogy miként tesszünk rá pontot, ha egyáltalán tehetünk, az térségünk s vele együtt a világcivilizáció további sorsát is meghatározza. Persze, Kapuscinski ott volt már korábban is fontos kelet-közép-európai történések forrásánál, például a lengyel Szolidaritás kibontakozásánál. Az interjúk arról is hírt hoznak, hogy a világjáró riportertôl korántsem idegen az Európa-központúnak mondott magyar politológiai irodalom (Bibó Istvánt említi név szerint) meg a magyar költészet (világirodalmi rangúnak, hatalmasnak minôsíti ezt a poézist, Pilinszky, Illyés, Kassák, Weöres, Nagy László, Csoóri mûveit, majd Berzsenyit és Babits Mihályt, ismerte meg lengyel fordításban), s a magyar prózáról sem feledkezik meg (Déry Tiborra, Nádas Péterre hivatkozik).

Ô, aki a világot járja és mondhatni a legegyetemesebb tapasztalatokkal rendelkezik, nem hajlandó elfogadni a kizárólag gazdasági eredetû motiváltságot; a kultúra, a vallás, a hit, társadalmi, nemzeti függetlenség, a nemzeti identitás vágya, tiltakozás minden alávetettség ellen — sorolja Kapuscinski a tettekre, áldozatokra késztetô, meghatározó tényezôket. A független-ség, a különállás, az identitás, a nemzeti, közösség én, az egyéni arc megôrzése ma csonthártya-érzékenységû fogalmak... A világ sokféleségének, a teljes emberi létnek ezt az érzékelését tanúsítják az interjú-válaszok — akárcsak a Lapidárium legújabb töredékes feljegyzései, amelyekkel szintén találkozhat már a magyar olvasó.