Legújabb, Godir és Galanter címû könyvében (Bp. 1998) Ágoston Vilmos "utolsó közép-európai"-ként idézi fel a több mint két évtizeddel ezelôtt elhunyt Kapussy Antalt. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon orvosi és lélektani szakíróként, mûfordítóként és szerkesztôként mutatja be, de emlékeimben — az ágostoni jellemzéshez közelálló — összetett szellemiségû, többirányú funkciót teljesítô írástudóként él.

Kapussy Antal, akit a hetvenes évek elején egy avant la lettre közép(kelet)-európaiként ismertem és szerettem meg, úgy képviselte köreinkben ezt a nyitást sürgetô éthoszt és magatartást, hogy ezzel szerves összefüggésben nemzedékek és szemléletek között közvetített.

Szinte tíz évvel Milan Kundera Közép-Európa tragédiája címû, az akkoriban kibontakozó értelmiségi orientáció, sôt mozgolódás programadó nyilatkozataként értékelt esszéje elôtt, Kapussy sok mindent kimondott, sok mindent sugalmazott szûkebb pátriánkban abból, amit Kundera, Michnik és társaik hirdettek.

Rendszeresen leveleztünk, többször meglátogattam s episztoláit most átnézve, még erôsebben tudatosult bennem, milyen egyedi és különösen fontos szerepet töltött ô be a Korunk szerkesztôségének az életében is. Tárgyilagos, számos vonatkozásban kompetens bírálatával, javaslataival igazán nagy segítséget nyújtott nekünk.

Hatását nem csupán enciklopédikus, mind a természettudományokat, mind a humaniórákat átfogó mûveltsége, hiteles nemzeti, nemzetiségi és népi orientációja biztosította, hanem rendkívüli egyéniségének a varázsa is. Ne feledkezzek meg tabukat döntögetô — másként gondolkodást kifejezô — nézeteirôl sem.

Halálakor — többek között — ezeket írtam Róla (Korunk, 1978. 8.): "Milyen normát hagyott ránk az az ember, aki hosszú éveken át úgy küzdött a pusztító korral, s úgy nézett szembe a véggel, hogy közben még másoknak is erôt tudott kölcsönözni? És milyen erôforrásból merített, hogy szellemi-morális tekintélyként vonzotta magához mindazokat, akiknek — lettek légyen fiatalok vagy kevésbé fiatalok — szükségük volt rá? Igen, a járni képtelen, maga is segítségre szoruló másokat gyámolított, sokakat ösztönzött az élet minden vonatkozásában. Valaminô karizmának, különös intellektuális-erkölcsi kisugárzásnak kellett belôle áradnia, hogy azok, akik egyszer közelébe kerültek, hatása alatt is maradtak."

A levélrészletek betekintést engednek a szerkesztôséggel és a velem kialakult kapcsolataiba is.

Gáll Ernô

1974. december 28.

Kedves Kapussy!

Veress Zoli levelébôl már értesülhetett róla, hogy kritikai megjegyzéseit a lapról megkaptuk, s mindazok, akiket illet, elolvasták. A magam részérôl nagyon köszönöm a fáradságát s kérem, hogy negyedévenként-félévenként, vagy talán még egyszerûbb lenne, ha számonként, tegye meg számunkra nagyon hasznos megjegyzéseit. Ez is egyik útja-módja annak, hogy igényes olvasóinktól ellenôriztessük magunkat, ami már abból a szempontból is nélkülözhetetlen számunkra, hogy a különbözô okokból beállított viszonylagos elszigeteltségünket feloldjuk. Benzin nélkül nem tudunk vidékre járni, ez pedig belejátszik abba az általános apátiába, ami egyre inkább eluralkodik bizonyos körökben. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a folyamatot, szeretnék valamiképpen szembefordulni vele és ezért a — Korunk viszonylatában — a jövô év elejétôl kezdve megpróbálunk több kezdeményezéssel s ha lehet, jobb számokkal szembeúszni az árral. Dupla számmal indulunk, hogy így váltsunk ki valami nagyobb érdeklôdést, visszhangot az elmúlt hónapok elég sovány számaival ellentétben.

Teljesen egyetértek azzal a megjegyzésével, hogy többet kell Közép-Kelet-Európával foglalkoznunk. Ezért nagy örömmel fogadtam ajánlatát, hogy ír nekünk Novomesky és Tatarkiewicz kötetérôl. Mindkettô megér egy nagyobb eszmefuttatást, túl a szokványos recenzió keretein. Természetes, hogy Novomeskyrôl azt is meg kell írni, amit levelében említ.

Örültem Gazsika okos cikkének az Utunkban. Az ifjú titán tényleg azt ragadta ki a könyvébôl, ami emberi szempontból lényeges.

Én a napokban fejezem be a Kierkegaard és Tavaszy kapcsolatáról szóló cikket, kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa?

Szívbôl kívánok minden jót, fôként egészséget az új évben és remélem, hogyha a hó, ami itt még meg sem maradt, a csíki vidékrôl s eltakarodik, meglátogathatom.

Szívélyes üdvözlettel

Gáll Ernô

Gyímesfelsôlok, 1974. XII. 30.

Mélyen Tisztelt Professzor Úr!

Bizonyára megkapta utóbbi levelemet a kissé terjengôs véleményezéssel (10-es számról!) s remélem, nem okoztam vele bosszúságot? A 11-est még nem kaptam meg.

Idôközben, ha nem írtam is, tájékozódtam, olvastam, töprengtem. Mit és hogyan? Fôként: hogyan? Mert a munkahipotézis lassan, de egyértelmûen kialakul. "De most éppen ezt gondolom. Meg azt, hogy a tájunkbéli emberiség tipológiáját elkészíteni, kialakulásának történetét rekonstruálni — ez az igazi és számodra kézenfekvô feladat" — írja tanácskérô levelemre válaszként ..., hogy ki — azt Ön biztos kitalálja. De hát persze magát a tanácsot is részletezni kell (amit a levélíró is jelez) és meggondolni a megvalósítás lehetôségeit. Mindenesetre érdekes, hogy T.G.M. is ráérzett valami effélére könyvemrôl szóló méltatlan túldicsérgetésében. S aztán tegnap elolvastam — nagy lelki hullámverésekkel — Juhász Ferenc "És"-beli szózatát. Ez megerôsített eddigi magatartásomban, amit akkor már paranoiás-monomániás makacsságnak véltem. Akárhogy, ebbôl a kitûnô szövegbôl is hiányzik az, amit mi — úgy látszik — mégis jobban, gondolati reflexeinkbe ivódva tudunk: figyelni, együtt alkotni a szomszéd kultúrákkal. A belsô és a közös építkezésnek ezt a kikerülhetetlen, vitális fontosságú törvényét nem lehet eléggé hajtogatni. Illetve inkább követni, tettben felmutatni.

És ezzel a hazabeszélgetéssel most már megvallottan is újévi kívánságokat fogalmazok meg — Önnek, a lapnak, mindannyiunknak. A közös óhaj talán legszemélyesebb arculatában a leginkább ôszinte? Merem hinni és akarom akarni-tudni. Holnapra várom a szövegek fôszereplôjét, August Mennier-t [Molnár Gusztit], akivel csendes pohár mellett majd mindezekrôl hosszasan eldünnyögünk. A Városra, a Lapra, a Gondolatra, Önökre s mindannyiunkra gondolva, de ezeken túl személyi-magánéleti boldogságot is kíván — ôszinte tisztelettel

Kapussy Antal

Ui. Elnézést kérek a kézzel végzett kaparászásért. Nincs írógépem.