Egy írástudatlan szerzô alkotását kiadni nem akármilyen kockázat. Bernard Fixot rövid magyarázó szövegében elmondja, hogy Phúlan Déví — az "író" — 1994-ben, a börtönbôl való szabadulás után Újdelhiben rejtôzködött, a rendôrség ôrködött biztonsága felett; itt beszélte el életét, amibôl ez a könyv született — miután tisztázták vele, mit is jelent egyáltalán az, hogy könyv. "Ô csak a Rámájanát ismerte, a nagyszabású eposzt, amelyet gyermekkorában és késôbb a dzsungelben is felolvastak neki." A magnóra felvett szöveg irodalommá formálását Paul Rambali és Marie-Thérèse Cuny vállalta, a könyv a bevezetôt író Fixot kiadójánál jelent meg Párizsban 1996-ban, s hamarosan — mert híre azonnal bejárta Európát — magyar nyelven is kiadták Szántó Judit fordításában.

A történet elsô fele tulajdonképpen egy szegény sorsú gyermeklány szokásos élete lenne, de az indiaiaknál ez borzalmasabb, mint amit egy európai megaláztatásokban el tudna viselni. Phúlan Dévínek nemegyszer olyan kínokat kell elviselnie, amelyeket a horrorfilmekben jártas fogyasztó is soknak találna. Innen vezet útja a "banditákhoz"; a mi fogalmaink szerint inkább betyárokról van szó: "Micsoda tisztelet övezi ôket a falvakban... Éjszaka éppolyan mozgékonyak, mint nappal, soha nem esznek kétszer ugyanazon a helyen, mindegy nekik, hol alszanak, mezôn, dzsungelben, tisztásokon... Örökké úton vannak, semmi sem köti ôket [...] nincs gondjuk se vetésre, se aratásra. Banditák. Örök vándorok, akik ott jutnak betevô falathoz, ahol éppen megállapodnak."

A könyvbôl megismerhetô élet az európai olvasótól térben, mentalitásban, szokásaiban és kultúrájában távol esô világban, Indiában játszódik le, a nagyon alacsony szintû mallákhoz tartozó kasztban. Ide született többszörös hátránnyal Phúlan Déví: szegénynek, sokadik gyermeknek és nônek; de olyan természettel, amely ritka ezen a tájon, vagy nem fejlôdhet ki: lázadónak. Nô esetében ez maga a tisztátalanság. Kilép(ni kényszerül) világából, s ekkor veszi kezdetét páratlan kálváriája; a két francia újságíró bábáskodásával született dokumentumregény második része ez, döbbenetes tudósítás, szívbe markoló vallomás, irodalmi szinten megalkotott krimi, melynek hitelét növeli a történet átélt volta, annyira, hogy néhol a kínai Jung Chang világhírû Vadhattyújára gondol az olvasó. Egy másik világ felfedezésére ad lehetôséget a könyv, "bennszülött" kalauzolja az olvasót a "másfajta" banditák vagy a kifosztottak, megalázottak sanyarú közegébe. Phúlan Dévít már gyermekkorában vadállatnak tartják engedetlensége miatt, aztán (részben) banditaként is ezt kell hallania. Megszenved mindenért. De: "Most már tudom, hogy nem vagyok vadállat. Kutyánál is hitványabbnak születtem, de királynô lett belôlem. Régen meg kellett volna halnom, mégis élek." Ezt vallja faggatóinak, amikor már ismét szabadlábon van, rendôrség ôrzi viszont a nap huszonnégy órájában ellenségei bosszújától, hódolóinak hálájától.

Egzotikus krimi, egy kevéssé ismert világ nyomasztó tükörképe.

Phúlan Déví: A banditák királynôje. Európa Könyvkiadó, Bp., 1998.