Kaftánját kapkodva kortalan férfi menekül az esô elôl. Asszonya — ahogy illik — méterekkel mögötte lohol, arcát fehér kendô takarja, tekintete a kockaköveké. Egy ablakból bizánci zene szól, valaki fejhangon énekel. A házak tövében szakadt szemetes zsákok, az esô viszi a kutyák meghagyott ételmaradékát. Átlépünk a hulladékokon. Alapszín a szürke, gyereket a sikátorokban még véletlenül se látni. Dél van. Átfagytam a keresésben, meginnék valami lélekmelegítôt. Pista, a kalauzom, aki negyven éve próbálja belakni a várost, elvonszol a kávézó elôl. Odabenn arabusok kockát vetnek, négerek és sötét sápadtarcúak sugdolóznak.
Európa szívében vagyunk, a szocreál utódállamok politikusainak álomvárosában. Brüsszelben, ahol felülrôl nézvést dôlnek el a dolgaink. Ez Molenbeek, az északi szegénynegyed, bevándorlók és hontalanok átmeneti szállása.
Három házat igyekszünk felkutatni. Bejárjuk értük Tolnát-Baranyát, mert nem hisszük el, hogy ennyire közel vannak egymáshoz. Valamennyi itt, a brüsszeli Harlemben található, sétányi távolságra egymástól. Összekötve ôket a térképen, csaknem egyenlô oldalú háromszöget alkotnak.
Pándy András házai. Sajtóból kölcsönzött állandó jelzôivel fölékesítve a "családirtó", a "Kékszakáll atya", a "csontos Pándy", a "brüsszeli rém" házai. Gazdájuk az egyformát kereshette, mert a három saroképület kísértetiesen hasonlít egymásra. Ha valakinek a formai azonosság nem tûnne fel, a színük árulkodó. Mind a három Pándy-házat romlott málnahab színûre festették. A kéményt szurokfeketére. A bejárat törhetetlen vasajtó. Egyébként a földszinti ablakok befalazva, az emeletiek lemázolva, védôkorlát tartja távol a kíváncsiakat, mióta lefogták az ál-lelkészt. Több mint egy éve tart a vizsgálat. A kutatás további, perdöntô bizonyítékok után, anélkül, hogy vádemelésre sor került volna. Ezért annyit mondhatunk: alapos a gyanú, hogy Pándy András belga-magyar állampolgár 1986 és 1990 között brutális kegyetlenséggel megölte hat hozzátartozóját, s a házaiban talált csontokból és más emberi maradványokból ítélve további négy-hét ember haláláért felelôs.
A belga rendôrség Pándyt 1997. október 16-ikán tartóztatta le. (A nyugdíjas vallástanár hosszabb szünet után András nevû kamasz fiával tért vissza Magyarországról, hogy a fiú Brüsszelben folytathassa a tanulmányait.) A hírt két nappal késôbb, bôséges terjedelemben tálalták címoldalon a lapok.
Nem volt véletlen az idôzítés. Erre a napra esett az a háromszázezres néma felvonulás, melyet részvéttel figyelt a világ. A pedofil tömeggyilkos, Marc Dutroux áldozatainak emlékére tüntettek a máskor békés belgák. Akkorra már a szokatlan és kiterjedt tiltakozáshullám politikai válságba torkollott. Az emberek a bírói tehetetlenséget és a rendôri korrupciót okolták a tragédiákért. Marc Dutroux, akit korábban pornográfiáért és nemi erôszakért ítéltek el, jó magaviseletéért hamarabb kiszabadulhatott, s ezt követôen bandájával kislányokat rabolt el, erôszakolt és gyilkolt meg, videóra rögzítve a szörnyû bûncselekményeket. A hatalomnak — s a sajtó egy részének — kapóra jött Pándy, az "idegen", akinek rémtettei vetekednek a pedofil-ügy fôszereplôjével. Ha nem így gondolták volna, aligha idôzítik a bejelentést a tüntetés napjára. Azonnal megkapta Pándy a "Vader blauwbaard", azaz Kékszakáll atya nevet, s ettôl kezdve hetekig a vízcsapból is ez a história folyt.
Fölneszeltek a világlapok, a belga igazságszolgáltatásra nézvést nem éppen hízelgôen tálalva az ügyet. Az International Herald Tribune 1997. november 4-ikén "Belgium sötét oldala: csontok a pincében" címû cikkében többek között idézi Claude Javeau-t, a brüsszeli egyetem szociológia professzorát: "A bomlás elôrehaladott állapotában lévô társadalomban élünk. A két közösség — franciák és flamandok — egyre kevésbé tudnak mit kezdeni egymással. A hatalom összezavarodott, különösen itt, Brüsszelben, az egyetlen városban, amely még összetartja ezt az országot. Ebben az összefüggésben a Pándy-üggyel kicsúcsosodó sötét esetek sorozata érthetôen komoly traumákhoz vezetett."
Hihetetlen karriert fut be a rémtörténet. Valamennyi földrészen írnak róla. Nepálban is szalagcím a családirtó Kékszakáll! A bulvárlapok és tévétársaságok licitálnak a sztori részleteire. Beindulnak hát az igaziak mellett a szenzációhajhászok is. Krasznay Árpád, a brüsszeli Magyar Ház vezetôje kellemetlen emlékként idézi fel azokat a heteket: "Az utcára se mertünk kilépni. A német tévések erôszakkal nyomultak be ide. Az angolok az éjszaka kellôs közepén csöngettek fel minket. Hiába mondtuk, hogy ez katolikus ház. Pándy megfordulhatott itt, de közelrôl nem ismertük. Nem hitték el, követelôztek, azonnal bekapcsolták a kameráikat, mondván, hogy minden kell nekik, ami brüsszeli és magyar."
A magyarországi sajtó tavaly október 21-ikén fedezte fel magának Pándyt. A vezetô budapesti lapok címoldalon hozzák, furcsa mód azonnal tényként közölve, hogy "magyar lelkész" a családirtással gyanúsított férfi.
Kicsoda ez a világhírhedett személy: Pándy András, alias Andreas Pándy? Hivatalos papírjai szerint 1927. július elsején születet a kárpátaljai Csap városában, közvetlenül a magyar határnál. A négygyerekes Pándy család — három fiú és egy leány — nagy szegénységben élt. Apjuk postás volt, anyjuk háztartásbeli. A családfôt (azokban az idôkben, mikor Csap Csehszlovákiához tartozott) lopáson tetten érték — talán kenyérgond? —, elítélték, s rövid fogházbüntetését Királyhelmecen töltötte. Késôbb az asszony jutott ugyanerre a sorsra, szintén lopás miatt. A Csapon élô unokanôvérek elmondása szerint András jóeszû, rendes, szolíd gyerek volt. Színjeles tanuló.
Az 1964. évi Bethlen naptár fényképet közölt idôsebb Pándy András és neje, Nagy Julianna 1963-ban, Beregszászon tartott aranylakodalmáról, tudatván a református közösséggel, hogy ifjabb Pándy Belgiumból írásban látja el a beregszásziak lelki szolgálatát is.
Az esztendô másik kiemelkedônek tartott eseménye, melyrôl az évkönyvben ugyancsak fotó tanúskodik, hogy "tízéves lelkészítô (sic) szolgálatát együtt ünnepelte Pándy András a brüsszeli gyülekezettel. A gyülekezet ajándékát, egy palástot, Gálócsy Zsigmond fôgondnok és Teleki József presbiter-pénztáros nyújtotta át a lelkipásztornak."
Tív évvel korábban, 1953-ban, Pándy még Magyarországon volt! Az idô tájt kezdhette segédlelkészi gyakorlatát Hajduhadházán. Ott ismerte meg elsô feleségét — késôbbi áldozatát —, Sôrés Ilonát.
A Pándy fivérek, a rokonság szerint, valamennyien teológiát tanultak. Ám közülük csak a legidôsebb fiú, Sándor fejezte be a tanulmányait. Neki 1956-ban, a forradalom idején nyoma veszett. A belga sajtóban találgatások jelentek meg arról, hogy "Kékszakáll Atya" talán nem is az igazi, hanem halott bátyja személyazonosságát elrabolva érkezett Belgiumba, s teremtett magának egzisztenciát. Nem zárható ki teljesen ez a feltételezés, de aligha hihetô, hogy a szülôknek késôbb, mikor fiúk Brüsszelbôl jelentkezett, ne tûnt volna fel a csere.
Nem sokkal a forradalom bukása után, ötvenhat novemberében hagyta el az országot Pándy András, feleségével. Bécs érintésével érkeztek Bázelbe. Bázelben néhány hónapig gyûjtôtáborban voltak Pándyék. Ötvenhét kora tavaszán már úgy érkezett Brüsszelbe, mint protestáns lelkész. A forradalom menekültjeire bizalommal tekintettek Európa-szerte. Ôt pedig — hajdani gyülekezetének hírmondói szerint — már csak azért is tárt karokkal várták, mert Svájcból a század leghíresebb protestáns teológusának, Karl Barthnak az ajánló levelével érkezett.
Ötvenhat sodrában senki nem firtatta a hivatalos iratok, igazolások hiányát, a gyülekezet befogadta. Ilyen elôzmények után nem tekinthetô bûnös mulasztásnak, hogy kiterjedt lelkipásztori tevékenységet végezhetett, az akkoriban négyezerre tehetô belgiumi magyar protestáns gyülekezet körében.
Abból a gyülekezetbôl hárman maradtak meg. Süle István így emlékezik Pándyra: "Remekül prédikáló, eleven eszû embernek ismertük meg. Látszólag nyájas volt, de ha valakivel a legkisebb ellentétbe került, hidegen és durván lépett fel ellene. Sokan tartottak tôle. Engem kezdettôl fogva zavart a pénzéhsége. Ennek ellenére örömmel fogadtuk. Bíztunk benne. Valósággal letaglózott bennünket, mikor kiderült, hogy kiféle-miféle valójában. De akkor már késô volt. A hetvenes évekre szétesett a gyülekezet."
Pándy igehirdetô-lelkészi szolgálata 1957-78 között Brüsszel mellett Liège-re, Waterscheira és Charleroi-ra is kiterjedt. Mindhárom városban ünnepséget rendeztek a tiszteletére, a már felidézett tízéves jubileumon.
Valójában Pándy András ál-lelkész volt. Felszentelés, hivatalos kinevezés, illetve bekebelezés nélkül szolgált. Márpedig ez elfogadhatatlan a törvényesen elismert történelmi egyházakban, Keleten éppúgy, mint Nyugaton.
Frízföld határán, a hollandiai Zwolléban él a Belgiumban is szolgálatot teljesítô, Nagysármásról elszármazott Hermán János lelkész. Pándy nevének puszta említése felzaklatja: "Helyrehozhatatlan a pusztítás, amit a belgiumi magyar gyülekezetben okozott. Nem mende-mondák, hanem tények igazolják, hogy meglopta, becsapta a híveket. Még a hetvenes évek elején is tizenhét helyen tartottak istentiszteletet, négyezer tagot számláltak. Templomról gondoskodtak, nyaranta táboroztak. A nyugati magyarság sértve érzi magát, mert a fél világ magyar református lelkészként emlegeti Pándyt. Ez nem felel meg a valóságnak."
Hermán tiszteletes úr személyes példája igazolja, mi minden kell ahhoz, hogy valaki lelkipásztorként tisztességgel helytálljon, távol a hazájától. Hermán Jánosnak holland feleségével s hat gyermekével menedéket jelentett az örökös üldöztetés elôl a távozás lehetôsége 1983-ban. Hét éven át tanult teológiát Kolozsvárott, Nagyszebenben és Bukarestben. Budapesten egyháztörténetbôl doktorált. Mindezek ellenére Hollandiában — tökéletes nyelvtudás mellett — további két évig tanult s vizsgázott, mire rábízták két frízföldi gyülekezet vezetését. Ma Zwolléból látja el a maroknyi brüsszeli s alkalmanként a londoni, párizsi magyar protestánsok lelkipásztori teendôit.
Brüsszeli segítôm s kalauzom, Maksymczuk István szenvedélyesen beszél az ál-lelkész viselt dolgairól: "A pénz volt az Istene. Ismertem a presbitereit, akik elmondták, hogy örökösen adakozásra szólította fel a híveket. Árvák könnyeit, özvegyek sóhaját, betegek testamentumát csalta ki, s tette pénzzé. Kölcsönöket vett fel, többnyire papír nélkül, s aztán durván elzavarta a hitelezôt, sôt megszégyenítette a többiek elôtt."
Írásos nyom ritkán maradt az efféle "tranzakciók" után. Egyet mégis megôriztek a még életben lévô presbiterek. Liège-i társuk, Sebôk Ferencné 1977. szeptember 30-ikán feljelentô levelet írt, melyben igazolja, hogy Pándy a családjától 50 ezer frankot csalt ki apránként. A levelet a presbitérium megtárgyalta. Végül úgy döntöttek, mégsem fordulnak a hatóságokhoz. Nem látták értelmét, hogy honfitársuk ellen forduljanak idegenben, kiteregetve egyházon belüli dolgaikat. Pándy megint megúszta, mint évtizedeken át minden alkalommal.
Találékonyan gyûjtögetett. Hetvenben a hívektôl s külföldi egyházaktól beszedett pénzbôl mikrobuszt vásárol, "feltalálja" korunk termékét, a mozgó istentiszteletet; a parkolóhelyeken osztott úrvacsorát. Megmaradván a divatvilág frivol stílusánál, "bûnbocsikát" osztogat. Fáradhatatlanul járja a gyülekezeteket, ötszázezer kilométert hajt mozgó templomával. Irdatlan távolság, mintha tizenegyszer körbeutazta volna az egyenlítôt. Gyanítom, hogy hatáskeltésbôl s a benzinköltség elszámolása miatt írhatott ekkora irdatlan számot a lelkészi jelentéseibe. A Bethlen naptár 1972. évjárata nem mulasztja el, hogy megörökítse a legújabb Pándy-kunsztot. Így ír az évkönyv: "Brüsszel központjában, a Vanderbransen utcában csodálkoztak a járókelôk, mikor három tógás lelkész, Dr. Pufferten kívül Dr. Szekeres Attila, a brüsszeli protestáns teológiai fakultás professzora és a helyi gyülekezet lelkipásztora, Pándy András, számos presbiter és testvéregyház delegátusa kíséretében beléptek a mozgó templomnak berendezett kis autóbuszba. A felszentelést végzô Dr. Puffert lelkész a két elsô ülés között lévô motorburok fedelén, a 14 személyt befogadó mozgó templom "mózes-székén" foglalt helyet, szemben a kicsiny gyülekezettel. A felszentelô beszédet franciául mondta: ...kinyilvánítjuk Isten és az emberek elôtt, hogy ezt a technikai mûvet, ezt a mozgó templomnak berendezett autóbuszt, mindazzal, amit magába foglal, a mai naptól fogva a mindenható Isten dicsôségének szolgálatába állítjuk..."
A profi PR-os Pándy kijárja, hogy a Genfben megjelenô Élô Egyház ôszi száma úgy írjon imabuszának felavatásáról, mint Európa nyugatán az év egyik legjelentôsebb egyházi eseményérôl.
Nincs megállás a Pándy erszényét gazdagító ötletrohamban. A hetvenes évek közepén létrehozza egyesületét, mely YDNAP névre hallgat (a Pándy fordítottja!), azzal a céllal, hogy tehetséges, ifjú reformátusokat támogat majd a tanulásban. Pénzügyi könyveket, elszámolást az egyesület munkájáról soha senki se látott. Tudjuk viszont, hogy hol van az Ydnap székhelye. Aligha keltek meglepetést a Vanderbranden utcai Pándy-ház címével. Az Ydnap titkára, mindenese Pándy Ágnes, Kékszakáll úr elsô házasságából származó legidôsebb lánya.
Hova fordulhattak volna a rászedett hívek? A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szervezethez például — mely konferenciákat szervezett, s összekapcsolta az Európa különbözô pontjain szolgáló lelkészeket. Dokumentumok igazolják: a szervezet vezetôi gyakran írták, mondták, hogy tartjuk a kapcsolatot a belgiumiakkal. A hetvenes évek közepétôl feléjük se néztek, magukra hagyták ôket.
Így történhetett, hogy Pándy — miközben szétzüllesztette a nyájat — kiválóan képviselte önmagát. Konferenciákon szónokolt, kiterjedt levelezést folytatott. Fizetését egy idô után az egyházak genfi világszövetségétôl kapta. Évrôl évre úgy szerepelt a Bethlen naptárban, mint a belgiumi magyarok oszlopa. Az évkönyv 1971-ben arról számolt be, hogy a brüsszeli gyülekezet kistemplomot avatott a Rue Vandenbranden 31. számú háromemeletes ház új szárnyában.
"A nyíló ajtón keresztül felerôsödve zsoltárének hangzik: Örvend mi szívünk, mikor ezt halljuk." — lelkesül a szerzô, kinek szignója R.A. Idézi Király Sándor presbitert: "Az istentiszteleten kihirdettük mindig, hogy mire s milyen munkásokra van szükségünk. Ki munkát vállalt, ki pedig a szükséges anyag árának kifezetését." A színes riportban késôbb megszólal e gyülekezetbôl Forgács László is: "Összegezve, az a célunk, hogy a templomház hozza be legalább jó részében a maga költségeit. Merjük ajánlani sok egyháznak, hogy a templomot alakítsák át templomházzá, hogy ott családok is lakhassanak. Különösen olyan helyeken, ahol lakásínség fennforog."
Ínségrôl ezúttal szó sincs, "fennforgásról" annál inkább. A templomház Brüsszel Molenbeek negyedében van. Itt élt elsô feleségével s három gyermekével Pándy András 1958-tól. A hívek pénzébôl.
Rue Vandenbraden 31. Érdemes a címet megjegyezni. A rémségek korántsem kicsiny, romlott málnahab színûre festett három háza közül — az elsô.
"Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erôsítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem kerestétek meg, hanem erôszakosan, és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak... És most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tôlük a nyájamat." — Részlet Ezékiel könyvének 34. fejezetébôl.
Húszévi harácsolás és lélekrombolás után, 1978-ban, mikor már forró volt a talaj Pándy lába alatt, lemondott lelkészi tisztségérôl, és vallástanárnak csapott fel flamand földön. Erdélyi források szerint nyolcvanban megkísérelte az áttelepülést Romániába. Talán a papírjait firtatták, talán mást, de hamarosan lemondott a tervrôl. Maradt Belgiumban. Szétvert gyülekezetének kis csoportja az utolsó "összevont" presbiteri ülésen "örökös tiszteletbeli lelkipásztorává" nyilvánította a csalót. Ez a hír is ott virított a Bethlen naptár 1982-es évkönyvében.
Egyébként a Kolozsvárott megjelenô Útjelzô 1996-os lelkészi névsorában még mindig olvasható Pándy András neve. A kiadvány szerkesztôinek rosszul tájékozottságára jellemzô, hogy hét olyan nyugat-európai lelkész nevét közli, akik már elhunytak.
Mikor Pándy letartóztatását követôen kitört a botrány, a belga egyház zsinata sietve elhatárolta magát tôle, s 1997 novemberében kizárta a soraiból. A döntést azonnal bejelentették a sajtónak. Ettôl kezdve Pándyt mint "magyar lelkészt" vette szájára a világ. A magyarországi református egyház egy ütemmel késôbb lépett. Novemberben közleményt adtak ki, mely a Magyar Távirati Irodán keresztül külföldre is eljutott. A kommüniké szövegét ezúttal teljes terjedelmében idézem. Már csak azért is, mert a pesti lapok — a Magyar Hírlapon és a Népszaván kívül — nem tartották fontosnak a szöveghû közlést. Legfeljebb utaltak rá néhány mondatban, s aztán gyorsan visszamerültek az ügy szennyes részleteibe.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának közleménye a következô: "Jogosan váltott ki nagy felháborodást a közvéleményben Pándy András ügye, akit a nyomozóhatóságok igen súlyos bûncselekmények elkövetésével vádolnak. Ezért érthetô, hogy a tömegkommunikációs eszközök részletesen foglalkoznak Pándy András ügyével. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyarországi református egyház személyiségi jogait sérti, és hitelét rontja a tájékoztatásnak az a módja, amely a Pándy Andrásról szóló tudósításokban mindig különös hangsúllyal említi református vagy protestáns lelkészi mivoltát. Kétségtelen tény, hogy Pándy András Magyarországon az ötvenes években reformátusi teológiai akadémiát végzett, azonban lelkésszé szentelésére a magyarországi református egyház keretében nem került sor. Természetesen nem szerepelt a magyarországi református egyház lelkészeinek nyilvántartásában.
Felhívjuk a tömegkommunikációs eszközök figyelmét arra, hogy a tájékoztatásnak olyan módja, amely a súlyos bûncselekményekkel vádolt Pándyt összekapcsolja a közbizalmat élvezô lelkészi hivatás gyakorlásával, etikailag súlyosan kifogásolható."
Kanyargó, macskaköves utca a Rue de Vandenbranden. A kopár, szürke, vakolatukat vesztett házak közül Pándyé élénk színével messzirôl szemet szúr. Háromszintes saroképület, kis vaskorlátos erkéllyel. Már-már csinos. Marokkói család él a szomszédban. Képzelem, hányan zaklathatták ôket az utóbbi években. Bezárkóztak, vagy otthon sincsenek, egyremegy. Az utca kihalt, ha mégis feltûnik valaki, láttára az ember idegesen a tárcáját tapogatja. Megvan-e még?
A rémember eleinte bérelte a házat, de hamarosan került pénz a megvásárlására. A fenntartást, felújítást, bôvítést szorgalmasan összeadta a gyülekezet. Nem jutok be, miképp a nyomozókon és szakértôiken kívül senki sem, míg tart a vizsgálat.
Brüsszeli kalauzom, István viszont vendégeskedett a Pándy-házban. Régen történt, huszonkét évvel ezelôtt, de jól emlékszik a részletekre is: "Olyan sajátos ez a ház a kápolnájával, a zegzugaival, hogy nem könnyû elfelejteni — mondja. — Pándy elvált emberként élt, de korántsem egyedül. Nem az ô vendége voltam, hanem özvegy Keresztesiné, Mária hívott meg, akit az ötvenhatos forradalom huszadik évfordulójára rendezett ünnepségünkön ismertem meg. Pándy szobája az elsô emeleten volt. Mogorván üdvözült, egyedül evett az étkezôben. Máriát a másodikon helyezte el. Az ötven év körüli özvegyasszonyról azt pletykálták, hogy minden áron papné akart lenni, ezért költözött Pándyhoz. Mária elpanaszolta, hogy nagy összeget adott az embernek, az édesanyja pénzét, s valóban tervezgetik, hogy új életet kezdenek együtt. Az asszonynak, aki azóta meghalt, volt egy harminc év körüli fia. Pándy megígérte neki, hogy presbitert csinál belôle. Nem sokkal késôbb az asszony elköltözött a házból. Bántotta az önérzetét, hogy a «lelkész» más nôkkel is kikezd. Mária úgy tudta, hogy Sárospatakról hozat ki magának valakit. Azonnal otthagyta a férfit. Késôbb panaszkodott, hogy a pénzébôl egy fillért se kapott vissza."
István látta a házban a freskót, mely a templomba vezetô ajtó fölött a hallt díszíti. Nem értette, hiszen reformátusoknál ez nem szokás. Aztán a látvány megdöbbentette.
A kép Ábrahámot ábrázolja késsel a kezében. Fia, Izsák összekötözött karral és lábbal az oltáron fekszik.
Sebôk Ferenc presbiter a templomház felavatásakor így nyilatkozott: "Az említett bibliai jelenetet akkor értjük meg, ha onnan várjuk a feletet, ahová Ábrahám nézett. Felülrôl. Az a borzalmasnak látszó kép — és kifelé intett a kezével — a mi jelképünk. Üzeni felénk a feltétel nélküli engedelmességet Istennek. Készség a legmesszebb menô áldozatra. Ábrahám Istentôl az egyetlen fiát kérte, és ô kész lett volna azt, aki neki a legdrágább volt, feláldozni Istennek."
Csakhogy ez a kép egy magánház halljában található. A ház Molenbeek szó szoros értelmében diabolikus negyedében, az Ördög negyedben van. Két sarokra innen nyitva a Coin du diable, az Ördög-presszó.
Itt lelt otthonra, érezte jól magát, fogadta becsapott híveit és vendégeit Kékszakáll atya. Ebben a házban találtak elôször emberi csontokat a nyomozók, s egy urnát, melyben a sorozatgyilkosság gyanúsítottja, vallomása szerint, Sarolta nôvérének hamvait tartotta.
Az ördögi ház volt Pándy elsô házasságának helyszíne. Nejével, Sôrés Ilonával együtt szöktek ki az országból. Odahaza jól ismerte ôket a hajdúhadházi E. László. Az idôs ember úgy emlékszik, hogy Pándy körülbelül egy évet töltött a hajdúsági kisvárosban. Ô valójában a Sôrés famíliával tartotta a kapcsolatot, amely (néhai) Pándyné édesanyjának halálával szakadt meg.
"Más volt, mint a helybeliek — idézi fel E. László az akkori Pándyt. — Törtetô, nagyravágyó, kellemetlen. Korábban is mondogatta, hogy el fogja hagyni az országot, ötvenhat kapóra jött neki. Ilonka nem akart vele menni, de akkor már kötötte a házassági esküje. Mélyen vallásos asszony volt. Mindvégig tartotta a kapcsolatot a szüleivel. Egyszer hazajött Belgiumból, s feljelentette az urát. Kémkedéssel gyanúsította. Aztán visszatért Brüsszelbe. Soha többé nem adott életjelt magáról."
Nyolc éven át éltek a Rue de Vandenbranden 31-ben. Ez idô alatt három gyerekük született: Ágnes 1958-ban, Dániel 1961-ben és Zoltán 1966-ban. A legkisebb fiú egyéves se volt, mikor elváltak. Pándy hûtlenséggel vádolta feleségét, régi, még magyarországi históriával hozakodott elô. Válságukat kivitte a gyülekezet elé, ahol tehette, megszégyenítette Ilonát. A válást hivatalosan 1967-ben mondták ki, s Ilona a két kisebbik gyerekkel, a hatéves Dániellel s a karönülô Zoltánnal elköltözött. A Rue Ransforton béreltek lakást.
Mi történt Ágnessel? Tízévesen ott maradt az apjával. A válást követôen Pándy sokat utazgatott vallástanárként Flandriában. A történtek ismeretében arra lehet következtetni, hogy igyekszik fölszívódni egy idôre, hisz tartozik fûnek-fának. Sok a haragosa, elsôsorban a becsapott magyar emigránsok között. Nem tudni, hogy Ágnest ezekre az utakra magával viszi-e? Az bizonyos, hogy a serdülô lány vele él, ott van körülötte.
Ágnes beismerô vallomása óta az is biztos, hogy vérfertôzô viszonyt folytatott apjával, az ördögnegyedbeli házban. Pándy Ágnes a vérfertôzés vádjával 1992-ben jelenti fel elôször az apját. Nem történik semmi. Vizsgálat nem indul, a levelet elfektetik egy irattár mélyén. A lány szerelmes volt az apjába, aki — vallomása szerint — valósággal hipnotizálta ôt. Mindenkit ellenségnek tekintett, aki titkolt kapcsolatukat zavarta.
Márpedig vetélytársnôben nem akadt hiány. Pándy a hetvenes évek elejétôl hirdetéseket adott fel a magyar lapok társkeresô rovatába. A jelige: "Európai nászút" volt. Szövege pedig a következô: "Mi nem dohányzunk. Középkorú férfi vagyok, gyerekkel. Olyan asszonyt keresek, aki nem dohányzik, és gyerekei vannak, mert házamat gyerekhangokkal akarom megtölteni. Szeretem a gyerekeket."
És sorra jöttek az elhagyott, elvált anyák. Hozták gyermekeiket is. Az ördögi udvarló Harmat Tas néven mutatkozott be, s csak késôbb árulta el a valódi nacionáléját. A kiválasztottaknak. Többen megfordultak két-három hónapra a brüsszeli házban. Utána szépen hazaküldte ôket.
Egyiküknek a sajtó tavaly ôsszel a halálhírét költötte, mire a rémült asszony, lányával együtt, jelentkezett. A meggyilkoltnak hitt B. asszony ma is jó egészségnek örvend, egy alföldi faluban él. Lányával a tévé-híradóból értesültek saját halálhírükrôl. Nekik tulajdonították a második Pándy-házban föllelt ismeretlen eredetû csontokat. A patikusnô elmondta, hogy olvasta Pándy harmatos hirdetését. Ám a férfit régebbrôl ismeri. Ô nem akarta elhagyni a szülôfaluját sohasem, de a gyerek ösztökélésére 1992-ben kivett két hónap fizetés nélküli szabadságot, s nekivágtak az útnak. A lánya odakinn nyelvet tanult, s mikor letelt az idô, hazajöttek. B. vallásos asszony, így Brüsszelben is megkereste a gyülekezetét. Elhûlve hallotta, hogy patrónusukat a régi emigránsok bûnözônek tartják. Ettôl kezdve visszafelé számolta a napokat a hazaindulásig.
Az önmaga halálhírét jó egészségben túlélô asszony dúltan nyilatkozta a Népszavának: "Nagyon szeretném tudni, miféle csontazonosítás lehet az, amelybôl kiderült, hogy a mi holttestünket találták meg. Jó lenne, ha engem s a kislányomat kihagynának ebbôl a szörnyû történetbôl. Most is aggódom, vajon az iskolában mit mondanak neki a többiek. Legszívesebben beperelném azt, aki a nevünket kiadta az újságoknak. De hol találom meg azt az embert?"
Hozzáteszem, a magyarországi sajtó hitelrontó iparosai elôtte is, utána is több alkalommal leírták a nevét, s ezzel lányával együtt meghurcolták az asszonyt.
A hajhászok a Szlovákiában szolgáló Pándy Bertalan tiszteles úrra is kellemetlenséget hoztak. Elhíresztelték, hogy Pándy András testvére, ami nem igaz. Névrokonok csupán. Megrohanták ôt is a kamerás emberek, nyomoztak utána, hátha hazudik. Hetekbe tellett, mire leszálltak róla.
Fontos dátum 1992. Ágnes ebben az évben jelenti fel elôször vérfertôzô apját. Ekkor már Sôrés Ilona, az édesanyja halott. Nincs az élôk sorában Fintor Edit, a második feleség sem. Nyoma vész Ágnes édestestvéreinek, Dánielnek és Zoltánnak, akárcsak Tündének és Andreának, akik Ágnes mostohatestvérei, a második házasságból.
Keresve a nôt, kanyarodjunk vissza az "európai nászutasokhoz". Egyikük, a negyvenhét éves G. Mária megvan ma is. Budapest egyik lepusztult, belsô kerületében él magányosan, a macskáival. Nemrégiben felkereste ôt a holland Nederlands Dagblatt riportere. "Hat évig szerettük egymást — mondja készséggel. — Sokáig azt hittem, történelemtanár. Én nem vallok ellene, abban biztosak lehetnek."
Az asszonynak három lánya volt. Olvasva Harmat Tas megindító hirdetését, azt gondolta, mit veszíthet, ha szerencsét próbál Brüsszelben. A hat év, utána számolva, kissé soknak tûnik, de a részletekbôl kiderül, hogy huzamosan együtt élt a férfivel. Mária asszony elmesélte, hogy a ház tele volt maró vegyszerekkel. Pándy ezt azzal magyarázta, hogy gyakori a felújítás, hiszen az Ydnap alapítványon keresztül sok vendég jön. Vártak egy tanulócsoportot Indiából is. Pándy 1990-ben arra kényszerítette az asszonyt, hogy AIDS vizsgálatnak vesse alá magát, aminek ô némi szabódás után eleget tett. A férfi elôéletérôl G. Mária is keveset tudott: "Ritkán beszélt a két korábbi feleségérôl. Panaszkodott, hgoy gyerekestôl elhagyták ôt, pedig mindent megadott nekik."
A ház valóban megtelhetett gyerekhangokkal. Képzeljük el, micsoda idill, amint G. Mária három lánya együtt játszadozik a nyolcvanas évek fordulóján Andrással és Rékával, Pándynak Fintor Edittel kötött második házasságából származó — életben hagyott — közös gyerekeivel, és Tímeával, akit Edit asszony hozott a házasságba. Tímea 1984-ben megszüli majd Márkot — mostohaapjával, Pándy Andrással közös gyermekét. A vidám zsibongást Ágnes figyeli odaadó szeretettel, apja oldalán.
A történet a következô Pándy-házhoz vezet bennünket. Természetesen/természetellenesen romlott málnahab színûre pingált sarokház, fekete kéménnyel a Rue de L'Industrie végében. Tizenkét ablak mered az utcára. Oldalában lerobbant autójavító mûhely, az elmaradhatatlan sötét ablakokkal. A fotó, mely bejárta a világsajtót, e ház vaskapujában készült a golyóálló mellénybe bújtatott Pándyról. Éppen kivezetik a helyszíni szemlérôl. Kezeit joviálisan összekulcsolja, feje oldalvást, arcán gúnyos mosoly. Nem néz sehová. Kizárja, hogy bárki is találkozzon a tekintetével.
A ház pincéjében ásták ki azokat az emberi csontokat, egy kar darabját s ujjperceket, melyekrôl bizonyosan kiderült, hogy nem a családtagoktól valók. Szegény B-né halálhírét e fölfedezés után tévesen keltette a tévé hírmûsora.
Tegyünk egy könnyû sétát a Rue de L'Industrie-n. Molenbeek a szokott, kellemetlen arcát mutatja. Meglepetés az utca végében éri az embert. Ott állunk a brüsszeli központi vágóhíddal szemben. Oldalában mintabolt, kirakatában tábla: lóhús olcsó áron kapható! Fut a képzelet.
Az "európai nászutas" a hetvens évek végén Magyarországra látogat. Utazgat az országban, fölkeresi rokonait, ismerôseit. Szabolcsba elvetôdve megismerkedik Fintor Edittel. Elcsábítja a háromgyerekes asszonyt, s visszatérve Belgiumba, rövidesen kiszökteti ôt lányaival, Tímeával, Tündével és Andreával az országból. Összeházasodnak, közös gyermekeik: András 1980-ban, Réka 1981-ben születik meg.
Fintor Edit, ha ördögura életben felejti kilenc-tíz évvel ezelôtt, most lenne ötvenhat éves. Tímea az asszony elsô házasságából származik. Tünde és Andrea a másodikból. Pándy volt a férjek sorában a harmadik. Tünde és Andrea — fölvéve a Pándy nevet — új keresztneveket kaptak. Eredeti nevük J. Anikó és J. Zsuzsanna. Szülôapjuk, J.Á egy nagyvállalat megbecsült vezetôje. Érdekes adalékokkal szolgált a Mai Nap riporterének:
"Edittel 1970-ben keltünk egybe — mondta az inkognitójához ragaszkodó férfi, aki azóta új családot alapított. Gyerekei természetesen nem tudják, hogy féltestvéreiket a "brüsszeli rém" vette a nevére. — Házasságunk elsô hét esztendeje csodálatosan telt el. Az utolsó fél évben egymást érték a viták, fôként azért, mert Edit rendkívül befolyásolható személyiség volt."
Fintor Edit 1978-ban különvált J.Á.-tól, de folyt közöttük a harc a gyerekekért. A férfi nem akart lemondani róluk. Az év augusztusában hivatalos útra, külföldre ment. Mire visszatért, családját Pándy "megrendelésére" egy személyszállító Barkasszal kicsempészték az országból. "Panni hétéves volt, Zsuzska hat — említi eredeti keresztnevükön lányait a férfi. — Soha nem mondtam le róluk. Utóbb tudtam meg, hogy Pándy még ismerôsöket is megkért, közjegyzô elôtt jelentsék ki, hogy én alkalmatlan vagyok az apaságra. Valószínûleg így érhette el, hogy hozzájárulásom nélkül a nevére vehette a lányaimat."
Hét évig semmit sem tudott róluk. Vajon miért következett be a váratlan fordulat 1985-ben? Pándy elküldte hozzá Ágnes lányát Magyarországra, s meghívta ôt magukhoz.
"Ágnes külön élt a családtól, Pándy másik házában — emlékszik vissza J.Á. a furcsa találkozásra. — Náluk nem jártam, de Ágnes odahozta magához a lányaimat. A gyerekek zavarodottak voltak. A tizennégy éves Panni például végig azt hajtogatta, hogy nagy karrier vár rá Franciaországban, ahová tanulni készül. Furcsa volt nekik az is, hogy az eredeti nevükön szólítottam ôket. Azt hiszem, nagyon féltek."
A férfi mézesmázos embernek találta Pándyt, akivel futólag találkozott a brüsszeli néhány nap során. Egyszer látta még a lányait, két évvel késôbb, mikor átutazott a városon. Pándy viszont levelet küldött neki, melyben elnézést kért, amiért nem találkozhatnak hamarosan újra, de sokat vannak vidéken. "Kérte, ne keressem ôket, majd jelentkeznek — idézi a levelet J.Á. — A kilencvenes évek elején kaptam legközelebb üzenetet attól az embertôl. Tudatta velem, hogy Edit a lányokkal együtt elhagyta ôt, s Németországban telepedtek le. Késôbb fölkeresett Pesten, s azt állította, hogy Editék továbbálltak Dél-Amerikába. Jól vannak. A tévébôl tudtam meg, hogy mivel gyanúsítják Pándy Andrást. Amíg kézzel fogható, hivatalos információt nem kapok a lányaimról, nem tudom elfogadni, hogy elvesztettem ôket."
Az eltûnések 1986-ban kezdôdtek el, a 43 éves Fintor Edittel és a 13 éves Andreával. Kékszakáll búcsúlevelet is mutat Ágnesnek, melyben Edit közli, hogy Németországban élô szeretôjéhez költözött. Majd 1988-ban Sôrés Ilona, az elsô feleség következik a két huszonéves fiúval, Dániellel és Zoltánnal. Pándy ezúttal azzal áll elô, hogy Franciaországba mentek, majd módosít: Dél-Amerikában kötöttek ki. Két évre rá megkéri legidôsebb lányát, menjen nyaralni a kis Andrással és Rékával a tengerpartra. Mire visszatérnek, eltûnik Tünde. A rémember azt hazudja, hogy nem bírt a kamasz lánnyal, ezért eltanácsolta hazulról.
Idôközben felfigyel az eltûnésekre egy holland lelkipásztor, a Pándyt jól ismerô Andries Den Broeder. Magyarországon járva összeakad Fintor Edit hozzátartozóival, akik elmondják, hogy évek óta nem tudnak semmi bizonyosat belgiumi rokonaikról. Aggódnak értük. A lelkész magánnyomozásba kezd. Több mint gyanúsak számára a körülmények. Ezért tíz évvel ezelôtt levelet ír, hivatalos vizsgálatot kér Fabiola belga királynôtôl. A levél — mint késôbb kiderült — eljut a belga igazságügy-minisztériumba. Iktatják, és soha többé nem kerül elô. Vizsgálat nem indul.
Ágnes tavaly novemberben megtörik. Az akkor már Mechelenben élô, 39 éves nô maga jelentkezik az államügyészségen. Órákon át folyik a kihallgatás. A vizsgálóbíró, Bruno Bulthé végül rábeszéli: járjon egyet, gondoljon át mindent, s jöjjön vissza. Ágnes elmegy, pár óra múlva visszatér, s megteszi beismerô vallomását.
A koronatanú elmondása szerint 1985 és 1989 között apja biztatására részt vett öt családtagjának lemészárlásában. Édesanyját, Sôrés Ilonát saját kezûleg ölte meg. A további négy áldozat: édestestvérei, Dániel és Zoltán, valamint féltestvére, Andrea. A hatodik eltûnt családtagról, Tündérôl makacsul hallgatott. Ágnes arról is beszámolt, hogy az áldozatok közül kettôt pisztollyal lôttek le, a többieket súlyos tárggyal fejbe vágták. A holttesteket Ágnes szerint hiába keresné bárki is, mert apjával együtt feldarabolták ôket, s a ház pincéjében maró savban oldották fel a testrészek egy részét. A megmaradtakat a közeli vágóhídra vitték mûanyag zsákokban.
A testvérgyilkosságok helyszíne a Rue de L'Industrie.
Miért kellett meghalniuk? Valószínûleg azért, mert zavarták apát és lányát bûnös szerelmi viszonyukban. Pándy alighanem Ágnes kislány kora óta vérfertôzô kapcsolatban élt a lánnyal, aki évekkel késôbb elfoglalta öregedô édesanyja helyét a hitvesi ágyban is.
Egy, az üggyel foglalkozó pszichiáter szerint a démoni páros kész stratégiát dolgozott ki a "zavaró elemek" likvidálására. A csontos-Pándy kicsapongásaival maga tette féltékennyé a lányát. Ezzel magyarázható, hogy Ágnes feljelentette ôt 1992-ben. Figyelmeztetésnek szánta, mert apja viszonyt folytatott második feleségének házasságukba hozott Tímea lányával. Ágnes bosszúból Tímeával is megpróbált leszámolni. A bevett gyakorlat szerint egy súlyos tárggyal akarta leütni a lányt, de megzavarták ôket. Tímea rájött, mi készül ellene, és kimenekült a házból. Bujkált, majd Kanadába szökött, mostohaapjától származó Márk nevû kisfiával. Jelenleg Magyarországon élnek.
Hogyan fogadta Pándy a leleplezést? Egykedvûen. Ahogyan András fiának is szó nélkül állta a tekintetét, mikor a fiú szemébe mondta, hogy bûnös, hazug ember.
A Prison de Forest, a Brüsszel déli csücskében lévô börtön 1004. számú cellájának lakója nagy lélekjelenléttel, makacsul tagad. Többnyire meg sem szólal. Hosszú ideig vallomását attól tette függôvé, hogy hozzáférhessen bankszámlájához, s az onnan kivett pénzbôl kiegészíthesse börtönkosztját. Persze, ez csak ürügy volt az idôhúzáshoz, miképpen ügyvédeinek sûrû eljárásjogi aggályai s a történtek elévülését firtató beadványai. A nyomozás egy esztendô után megrekedt, 1998. november 30-ikán úgy áll a helyzet, hogy a vizsgálóbírónak havonta kell kérnie az elôzetes letartóztatás meghosszabbítását. Egy nappal a határidô lejárta elôtt Pándy menetrendszerûen a semmítôszékhez folyamodik, amit bonyodalmas eljárás követ. Játszadozik tovább. Ágnes a beismerô vallomás óta szintén a börtön lakója. A vád ellene ötrendbeli gyilkosságban való részvétel, és egyrendbeli gyilkossági kísérlet.
Hiábavaló volt van Broeder lelkész segélykiáltása, hiába Ágnes bosszúfeljelentése. Ha nincs a pedofil botrány, Pándy András talán ma is békés nyugdíjasként éli a világát. Méghozzá Dunakeszin, ahová Ágnes feljelentése után, 1992-ben azonnal átköltözött. Könnyedén megtehette, hiszen kettôs állampolgár. Attól kezdve csak szórványosan járt vissza Belgiumba, jobbára Magyarországon élt. Megvásárolta a József utca 13/B alatti házat. Brüsszeli ingatlanaihoz képest egy viskót. (Egyébként Szerencsen is nevén van egy ház. Állítólag családi örökség.)
Adós vagyok még a harmadik "málnahabos rossz álommal", a Rue Vandenmaelen-en lévô sarokházzal, Molenbeekben. Faláról a festéket lekaparták. Az anekdota szerint azért, mert tulajdonosa pár évvel ezelôtt piros-fehér-zöldre festtette át. Nehéz elhinni, hogy ekkora feltûnési viszketegség vett volna erôt az ördögi rejtôzködôn. Ottjártamkor a vasajtón a hivatalos pecsétet-ragasztót valaki feltörte, behatolásnak azonban nyomai nincsenek. A befalazott ablakok már messzirôl útba igazítják a Pándy-házak keresôjét.
Térjünk vissza a pedofil ügyhöz, amelynek drámai fordulata nélkül aligha kerül rács mögé az ál-lelkész. Marc Dutroux után nyomozva, a késôbb távozásra kényszerített belügyminiszter, Melchior Wathelet kétségbeesetten kiadta az utasítást: vizsgálják meg az összes eltûnési ügyet az országban. Így került a látómezôbe a Pándy család.
Nem volt könnyû nyomra bukkanni, mert a nagy rejtôzködô hamis leveleket, képeslapokat, táviratokat küldözgetett megölt rokonai nevében, ezzel igazolva, hogy élnek, csak másutt, elhagyva ôt. Az Interpol budapesti irodája 1992. augusztus 12-ikén szokatlan levelet kapott, melyben bizonyos K.E. arról értesítette az irodát, hogy találkozott Pándy eltûntnek hitt gyermekeivel. Szeptemberben hasonló tartalmú levelet küldött az Interpolnak K.I. budapesti lakos is.
A belga nyomozók csak 1996 szeptemberében keresték meg magyar kollégáikat az ügyben. Addig: méla csönd. Ekkor érkezik egy levél az Interpolhoz, melyben két, addig ismeretlen személy felhívja a hatóságok figyelmét: Pándy valószínûleg észrevette, hogy érdeklôdik utána a rendôrség. Újra arra próbálja rávenni az ismerôseit, írjanak levelet, melyben igazolják, hogy eltûnt rokonai élnek.
A pedofil Dutroux és bandája utáni hajszában egyre közelebb kerülnek a nyomozók Pándyhoz. Tavaly novemberben jelentkezik három magyar fiatal, akik Kékszakáll kérésére öt éven keresztül tucatnyiszor eljátszották az eltûnt Pándy-gyerekek szerepét. Megbízójuk azzal hitegette ôket, hogy ezek a "helyzetgyakorlatok" valójában próbák, melyeken, ha jól szerepelnek, megkapják annak a háromfelvonásos drámának a legfontosabb szerepeit, mely Pándy kalandos életérôl szól. Minden "fellépésre" megírt forgatókönyvet kaptak tôle. Az egyiket átadták a rendôrségnek. A szöveg szerint "apjukkal" egyik rokonukat várták a Keleti pályaudvaron. A drámát — úgy tudták — a belga Ydnap klub filmesíti meg, de hiába vártak a szerzôdésre, az ál-producer egyre csak hitegette ôket. Ezért fordultak a hatóságokhoz.
A Dutroux ügy lezárult, Pándy rács mögött, Ágnes részletes vallomással föltárta a szörnyûségek házainak titkát. Tavaly év végén úgy tûnt, közel a végkifejlet. A "brüsszeli rém" életfogytig rács mögött marad — Belgiumban sincs halálbüntetés — megnyugtató ítélettel. Ez az ügy nem fogja gyarapítani a rejtélyes bûnesetek hosszú listáját.
Telt az idô. A házakban újra és újra átkutattak, felástak minden talpalatnyi helyet. Fogakat találtak, melyeket azonosításra Oslóba vittek. Bekapcsolódott a nyomozásba John Benett, a Scotland Yard sztárja, aki annak idején a tizenhat gyilkosságot elkövetô gloucesteri házaspárt is sarokba szorította.
Perdöntô tárgyi bizonyítékra nem akadtak, Pándy pedig tagadott rendületlenül. Álmennyezetbe rejtve megtalálták kódolt naplóját. Bár nem ismerte be az írásban közvetlenül, hogy bármit elkövetett volna, lapokban idézett rendôrségi források szerint a leírtak "éppen eléggé terhelôek ránézve". Az idegen csontok elemzéséhez bevetették a kriminalisztika legkorszerûbb eszközeit. Kiderült, hogy házaiban akár nyolc idegen személytôl is származhatnak a csontok, s hol van még az eltûntetett rokonság! Nem zárható ki az alapos gyanú a tizennégyszeres emberölésre sem.
Eltelt fél év, a lapok más borzalmak után néztek, mikor is Bulthé vizsgálóbíró a kutatások újrakezdésére adott utasítást. Ebbôl arra lehetett következtetni, hogy nincs elég bizonyítékuk. Pándy továbbra is ártatlannak mondja magát, a házi horrorra ellenben semmiféle magyarázattal nem szolgál.
Egyetlen kezdeményezés azonban mégiscsak az ô nevéhez fûzôdik. Javasolta, hogy vessék alá hazugságvizsgálatnak. A nyomozók elképedtek. A poligráfnak nevezett s mai formájában 1939 óta ismert szerkezet elsôsorban a benne ülô mellkasi és hasi légzését, verejtékmûködését, valamint pulzusát figyeli. Nem a hazugságot méri a fiziológiás elváltozások kimutatásával, hanem az igazság kiderülésétôl való félelmet. Szakemberek szerint, aki nem tart legalább minimális mértékben a büntetéstôl vagy az igazság következményeitôl, arról a gép képtelen értékelhetô eredményt produkálni. Szakértôk nem zárják ki, hogy komoly felkészüléssel — például a hírszerzésnél — elérhetô a gép megtévesztése. Ehhez azonban a kérdezés metodikájának ismeretére vagy többéves tréningre van szükség. Magyarországon a poligráfos vizsgálat eredményét perdöntô bizonyítékként is elfogadják, Belgiumban viszont nem.
A belgák Magyarországról kértek segítséget, tekintettel arra, hogy poligráfot egyáltalán nem használnak. Az ezzel kapcsolatos utolsó hír szerint Krispán István poligráfos szakértô ki is utazott Brüsszelbe. Arról azonban nem szól a fáma, hogy volt-e eredménye a készülék bevetésének.
Elkezdôdött az egymásra mutogatás. A belga rendôrök nehezményezték, hogy a sajtóból kell megtudniuk: magyar kollégáiknak vannak elképzeléseik Pándy valódi indítékáról. A magyarok viszont azért háborogtak, hogy miért csak 1997 októberében fogták le a belgák az ál-lelkészt, mikor ôk jóval elôbb jelezték, nem mindennapi bûncselekmények gyanúja merült fel.
A letartóztatás elsô évfordulója idején a lapok Európa-szerte megemlékeztek az ügyrôl. Nem mulasztották el megemlíteni, hogy a nyomozás eddigi költségeit négymillió belga frankra (huszonnégymillió forintra) taksálják. Utána újra csend. Az idô múlik "zajtalanul, s félelmesen".
Mire hazaérkeztem a belgiumi háztûznézôbôl, egy érdekes eseményrôl mégiscsak érkezett hír 1998. november 30-ikán. Brüsszeli forrásból származik, a magyar lapok is nyomban megírták, hogy érzékeny ponton ellenôrizték Ágnes vallomását. A legidôsebb Pándy lány — emlékszünk — azt mondta, hogy az eltûnt családtagokat hiába keresnék, mert holttestüket maró savban oldották fel. A nyomozók — egy esztendô után — döntöttek, hogy ellenôrzik az állítás hitelességét. Ágnes úgy emlékezett, hogy egy Despot nevû háztartási szert használtak apjával a szörnyû mûvelethez. Kiderült, hogy a Despot erre alkalmatlan. Késôbb a detektívek kipróbáltak egy Cleanest — magyarul legtisztább — nevû szert, amit a nyolcvanas években éppen azért vontak ki a piaci forgalomból, mert túlzottan veszélyesnek bizonyult. A hatóságok a louvaini egyetem szakértôinek segítségét kérték. A szert a gyártó receptje szerint újragyártották. Ezután egy férfi holttestét — halála elôtt rendelkezett, hogy testét tudományos célokra felhasználhatják — Cleanest-fürdôbe áztatták. Az eredmény megdöbbentô volt: huszonnégy óra alatt még a férfi fogai is feloldódtak!
Ágnes vallomása tehát hiteles. Más kérdés, hogy Pándy ettôl se tört meg, továbbra is hallgat.
Koromfekete kémény. YDNAP alapítvány, vagyis a családi név fordítottja. Hátborzongató freskó az elsô ház halljának falán. Sátánistára utaló árulkodó jelek. Ne zárjuk ki a sátánizmust sem, a sötét indítékok sorából.
A végkifejlet egyelôre éppoly homályos, mint a kezdet. Az eltûnt családtagok brutális halálára Ágnes — most már megerôsített — tanúvallomásán kívül nincs komoly bizonyíték. A kiásott emberi maradványok egyelôre nem azonosíthatók. Ahogyan az "ördögi nászutas" személyazonossága sem.
Pándy András máig tisztázatlan körülmények között érkezett az ötvenhat utáni részvéthullámmal Belgiumba. Lehet, hogy nem az, akinek mondja magát. Ebben a démoni kirakós játékban még az az elsô látásra vad ötlet sem zárható ki, hogy az az ember, aki átkerült a mûvelt Nyugatra, valójában Sándor, a fölszentelt lelkész — öccse, András nevén s papírjaival. Hiszen a túlélô hívek szerint is szakszerûen adta a tiszteletest.
A lapokban tavaly decemberben napvilágot látott az a feltételezés is, hogy sajátos kémügy húzódik meg a háttérben. Pándy Kádárék hírszerzésének dolgozott volna? Hányadmagával? Ki lehetett a londoni, párizsi, genfi, bécsi, római partner? Ne feledjük, tények bizonyítják, hogy kiterjedt, egymással is kapcsolatot tartó hálózat figyelte a magyar emigrációt. Olvashattunk arról eleget, hogy ötvenhat leverése után a menekültekkel jó néhány ügynököt dobtak át Nyugatra. Nevek máig nem kerültek elô. Miért ne férkôztek volna ügynökök az egyházi személyek közé is? Biztos menedék a palást, a reverenda. Az erôs gyülekezeteket csakis belülrôl tudták szétzilálni azok, akik ezt a feladatot kapták a Cégtôl.
Mibôl vett sarokházakat Brüsszelben s aztán ingatlanokat magyar földön is az ál-lelkész? A hívektôl kicsalt pénzbôl erre is futotta? Hogyan volt képes a hetvenes évek végén megszervezni Belgiumból Fintor Edit és három lánya kiszöktetését? Hogy-hogy nem bukott le a Barkasz sofôrje?
A Népszabadság 1997. december 2-ikán közölte, hogy Pándynak dossziéja volt a belga kémelhárításnál. A polgári titkosszolgálatok szóvivôje nyomban cáfolta, hogy bármikor is nekik dolgozott volna.
A párizsi France Soir címû lap hipotézisnek tartja, hogy a kettôs állampolgár a magyar hírszerzés szolgálatában állt, bár megjegyzi, hogy e körülmény megmagyarázná büntetlenségét Magyarországon. Különben a kettôs állampolgárság Belgiumban ritka kivétel. A belga állampolgárság megszerzésekor nyilvánosan lemondatják az embert a korábbiról. Pándy azonban azok közé tartozhatott, akik Nickelsdorfig a belga, Hegyeshalomtól a magyar útlevelüket használhatták. Kém? Nem kém? Erre a dilemmára végképp nincs hozzáférhetô bizonyíték. Csak arra, hogy a keze között minden tönkrement, szétzüllött, eltûnt.