Ebben a kötetben az olvasó annak a kétkötetes mûnek a terjedelmesebb részét kapja kézhez kitûnô magyar fordításban, amelyet a Rieger Kiadó jelentetett meg egymást követô füzetekben Stuttgartban 1849 ôszén. Chownitznak ez a könyve az 1848—49-es forradalom történetének egyik legelsô kortárs összefoglalása. Legfôbb értéke azonban nem korai volta, hanem az, hogy írója közvetlen szemtanúként figyelhette meg a magyar fôvárosban a forradalom ideje alatt lezajlott fontos események sorát. Az Osiris Kiadó a forradalom 150. évfordulójának az alkalmából adta ki a rendkívül részletes történelmi monográfiát.

Habár könyvének címében Chownitz a magyar forradalom történetét ígérte olvasóinak, voltaképpen személyes élményeit rögzítô mûvet írt. A márciusi napoktól egész a képviselôház szeptember 27. üléséig tekinti át az eseményeket. (Ezen a híres ülésen a küldöttek tudomásul veszik a nádor lemondását, a király két kiáltványát pedig érvénytelennek nyilvánítják.) A márciusi napok vívmányainak a bemutatása után a szerzô Ma- gyarország rövid államjogi történetét vázolja fel, majd részletesen ír a felelôs magyar minisztérium megalakításáról. Ugyanilyen aprólékos jellemzést kapunk Kossuthról és az elsô magyar minisztérium tagjairól. Következnek a forradalom kevésbé ismert vagy sokáig elhallgatott részletkérdései: zsidóüldözés Pesten, a magyarországi németek helyzete, a radikális ellenzéki párt megalakulása, bankjegyláz stb. Chownitz, aki több lapot szer kesztett kalandos élete folyamán, részletes sajtószemlét is összeállított; a 15. fejezetben a magyar, német és szláv nyelvû magyarországi sajtó keresztmetszetét és jellemezését nyújtja, valamint bemutatja a fôvárosi és a vidéki sajtó különbségeit. (Osiris Kiadó, Budapest, 1998.) — Sz.G.

Térségünkben a kiadói sorozatok már hagyománnyá váltak. A Humanitas Antológiák mûalkotás és közönség közötti közvetítés jegyében fogantak. Nem leegyszerûsítést vagy népszerûsítést értve ezen, hanem meghívást (de nem felhívást) a közös gondolkodásra.

Jelen kötet esetében a stratégia is rendhagyó. Dan C. Mihãilescunak, a kötet szerkesztôjének a véleményét parafrazálva: a mûben megjelenô valóság mindig feltételezett marad, az író közvetlenül csak vallomásaiban nyilatkozik meg, legyenek azok nyilvánosak vagy személyesek (értsd: publicisztika és levelezés).

Lényegében a Caragiale-életmû e két területérôl nyújt szemelvényeket az antológia. Az elsô részben életrôl, világról és mûvészetrôl vall Caragiale, a második rész pedig a román néprôl és a politikáról elmélkedô írásainak egy részét tartalmazza.

Mihãilescu kihangsúlyozza: nem filológusi dilettantizmusból közöl a "nagy író" levelezésébôl és publicisztikájából. Nem az író ismeretlen arcára vagy személyiségének árnyoldalaira akar rávilágítani, hiszen az ô esetében nem beszélhetünk "többarcú" íróról. Caragiale "démoni intelligenciája" mindig hû önmagához, és ez a legnagyobb garancia az olvasó számára. (Humanitas. Buc., 1994) — Nyíri Emese

A jó könyvek számára kifejezetten hátrányt jelent, hogy az iskolai tanításban, elôször "kötelezô házi olvasmányként" kerülnek a kezünkbe. Így többnyire az a sorsuk, hogy az iskola végeztével porosodhatnak a polcon, kevesen és keveset olvassák ôket.

Pedig érdemes volna immár elôítéletektôl mentesen újraolvasni ôket, nemcsak az újraolvasással együtt járó másként értés kedvéért, sokszor egyszerûen az olvasással járó szórakozásért.

Caragiale újraolvasását nemcsak a fentiek indokolják, hanem elsôsorban aktuális volta. Hogy mennyire a mi világunk rajza a Caragiale-írások világa, az különösen a rövid mûfaj esetében válik szembetûnôvé. Egyik-másik alak vagy helyzet szinte riporteri pontossággal idézi azt a társadalmi valóságot, melyet a könyvet becsukva is tapasztalunk.

Így a Caragiale-kötet olvasása újrafelfedezés és szórakoztatás mellett a ráismerés élményét is nyújtja az olvasónak. (Editura Fundatiei Culturale Române. Buc., 1994.) — Vallasek Júlia