A 80-as években Románia magyarlakta területein a titokban hallgatott Szabad Európa és a Magyar Rádió (Kossuth, Petôfi) voltak a szabad és megbízható információforrások. A 80-as évek közepén egy kelet-erdélyi kisvárosban, Székelyudvarhelyen elkezdôdik egy ún. "kommunikációs partizánmozgalom": a város lakossága antennákat kezd készíteni, amellyel az 1986-os labdarúgó-világbajnokság mérkôzéseit kezdik nézni. A kezdeményezést furcsa ok váltotta ki: mivel a román labdarúgó válogatottnak nem sikerült kijutni a mexikói világbajnokságra, a legfelsôbb körök nem látták értelmét a világbajnokság közvetítésének. A ténybe a román közvélemény abban az idôben bele is nyugodott, a romániai magyar viszont egyáltalán nem, ugyanis a 24 kvalifikálódott csapat között jelen volt Magyarország válogatottja is. 1986 júniusában-júliusában esténként a székelyudvarhelyiek a várost körülvevô magasabb dombok tetején vagy lakónegyedek tízemeletes tömbházaiban a szomszédos Bulgária nemzeti tévéállomásán követték figyelemmel a labdarúgó-világbajnokságot. Speciális antennákat készítettek, amelyekkel eléggé tûrhetô minôségben tudták befogni a bolgár tévé közvetítéseit. Ugyanez történt meg 1988 nyarán, a németországi Európa-bajnokság idején is: a román válogatott kiesett, a bukaresti tévé nem közvetítette a döntô tornát, Udvarhelyen viszont megint lehetett követni a mérkôzéseket a bolgár adón.

A város lakossága a focimeccseken kívül egyebet is nézhetett a bolgár tévén, ezenkívül megkezdôdött az elsô mûholdvevô készülékek becsempészése a környékre, megjelennek a házi videokészülékek, csempészik a filmeket, a mûsoros videokazettákat. 1987—88-ban divatos jelenség volt Székelyudvarhelyen a házimozi-jellegû videózás: egy videóval rendelkezô család lakásában összeült 20—25 ember és ott általában Magyarországról csempészett filmeket és más tévémûsorokat néztek. A jelenséget nyilvánosan is megpróbálták gyakorlatba ültetni a Mûvelôdési Házban, de a Securitate az elsô nyilvános vetítések után könyörtelenül betiltotta. Maradtak tehát a titokban megtartott péntek-szombat éjszakai összejövetelek, ahol néha-néha politikáról is szó esett, s a jó minôségû és magyar nyelvû tévémûsorok iránti igény pedig egyre növekedett. A szombat esti videózások felett szemet hunytak a titkosszolgálat és a rendôrség emberei (habár a besúgóktól már értesültek...), így a videotulajdonosok megpróbálták a lehetetlennek tûnôt: kialakították a lakónegyedi kábeltévé-hálózatokat. A mûholdvevô berendezések a város fekvése miatt nem mûködtek jól, viszont a VHS-kazettákról leadott jel kábelen továbbítva minden lakásban vételezhetô volt, csak a legrégebbi televíziókat kellett átalakítani. A képmagnó-tulajdonosok mindent egy lapra tettek fel, kockáztattak: a mûsorok elindulása után számítottak a rendôrség zaklatására, a hálózatok szétszerelésére. Érdekes módon ez nem következett be: nagyon valószínûnek tartják, hogy ennek oka a kezdetleges román szinkronnal ellátott amerikai filmek közvetítése volt, amelyek a rendôröknek és az akkori hatalom más embereinek is tetszettek. Azt is valószínûnek tartják, hogy azért, mert az akkoriban a hatalom által veszélyesnek bélyegzett udvarhelyi polgárok a lakásaikban maradtak, nem szervezkedtek, kevesebbet politizáltak (az esti órákban a tévémûsorok beindulása miatt már kevesen hallgatták a Szabad Európa Rádiót). Jellemzô, hogy 1989 decemberében, a temesvári vérengzés ideje alatt a székelyudvarhelyi lakosság egy része mit sem tudva az eseményekrôl nyugodtan nézte a magyar filmeket.

Az elsô kábelhálózatok 1989 januárjában készültek el: egy videokészülék több mint 400 családot tudott ellátni mûsorokkal — egy-egy ilyen kis kábelhálózat 15—20 tömbház lépcsôházait kapcsolta össze. A városban több ilyen hálózat mûködött, ez kb. 20—30 ezer embert jelentett, ami a város lakosságának több mint felét tette ki — ennyien követhették estérôl estére a külföldrôl csempészett különbözô témájú filmeket. A "videozásért" persze fizetni is kellett, de a tulajdonosok családonként minimámlis, 50—100 lejnyi összegeket kértek. Egyik videotulajdonos kiszámolta, hogy hálózatán 1989 májusától 1990 júniusáig összesen 893 (!) filmet mutatott be, ez havonta kb. 70 (!) filmet jelentett. S a filmeken kívül színdarabokat, rajzfilmeket, kabarémûsorokat, zenés mûsorokat lehetett nézni napi rendszerességgel. Abban az idôben egy mozijegy ára 6 lej volt, ezért az udvarhelyiek örömmel fizettek 50—100 lejt a "videósnak", aki minden este 2—3 filmet továbbított a hálózatán. Egyik-másik tulajdonos odáig merészkedett, hogy 1989 ôszén a késô éjjeli órákban rendszeresen bejátszotta a Magyar Televízió által készített Panoráma címû politikai mûsort, amelyben gyakran volt szó a Romániában tomboló diktatúráról.

Jött a '89-es fordulat, 1990-ben és 1991-ben tovább mûködnek a hálózatok, mivel az országban médiatörvény egyelôre nem létezik. Az eddig sugárzott mûsorok helyi anyagokkal is kiegészülnek: 1990-tôl kezdôdôen néhány fiatalember egy kölcsönkért videokamerával jelen van a városban történô eseményeken, a leforgatott anyagokat pedig több videohálózaton bejászották az esti filmek között — beindult az Udvarhelyi Televízió elsô helyi mûsorsorozata. Heti rendszerességgel, a témákat kezdetleges technikával (vágás nélküli, VHS rendszerû anyagok), de helyi szempontból nagyon jól tálalva jelentkeznek az UTV adásai: a városban állandó beszédtémák közvélemény-formáló szereppel. Rövid idôn belül az 1990-ben újra beindult Udvarhelyi Híradó helyi írott sajtótermék mellett a lakosság legfôbb információforrásává növi ki magát ez a nagyon kezdetleges televízióadás. Mindehhez hozzájárul az is, hogy az Iliescu-rezsim által mûködtetett Szabad Román Televíziónak nevezett központi intézmény nem sokban különbözött a 80-as évek pártpropaganda-televíziójától: az új hatalom manipulálta a tömegeket. Emlékezetes marad mind az 1990. márciusi marosvásárhelyi események, mind pedig a május-júniusi Egyetem-téri tüntetések és az ezek végére pontot tevô június 11—13-i bányászinvázió bemutatása, tárgyalása. A híradóban, a politikai vitamûsorokban az akkor hatalmon levô tümörülés, a Nemzeti Megmentési Front egyértelmû választási kampányt folytatott: a Román Televízió segítségével az 1990 májusában lezajlott választásokon elsöprô gyôzelmet arat, 1992 ôszén, ha nehezen is, de ismét diadalmaskodik az azóta konvencióba tömörült ellenzéki pártok felett. A Román Televízió idôvel változtatott mûsorstruktúráján; jó példa erre az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság összes mérkôzésének élôben való közvetítése. Igaz, a román labdarúgó válogatott jelen volt Olaszországban.

Az UTV és az ATI-BETA TV kialakulása,a konkurencia megjelenése

1992 tavaszán életbe lép a román médiatörvény, amely illegálisnak nyilvánítja a Székelyudvarhelyen és már máshol is mûködô kábeltelevíziókat. A törvény azonban biztosított egy lehetôséget: a helyi tévéstúdió beindítását és mûködtetését. A kialakult új helyzet mérlegelése után és a törvény által biztosított lehetôséget kihasználva néhány kábelhálózat tulajdonosa társulva néhány üzletemberrel 1992 májusában létrehozza az UTV kft-t, az ország második ilyen típusú vállalkozását.

Stúdiót alakítottak ki (egyelôre egy tömbházlakásban, 1994-tôl a régi Villanytelep épületében), a hálózatot korszerûsítik és egy év alatt kb. 4000 lakásba vezetik be a kábeltelevíziót (a lakosok kb. egynegyede).

Egy év múlva, 1993 tavaszán egy másik helyi üzletembercsoport is felismerte a kábeltelevízióban rejlô üzleti és hatalmi lehetôséget. 1993 nyarán kezdte meg kábelen közvetíteni mûsorát az ATI-BETA Rt. televíziója, majd 1994. július 2-tól jelentkezett rendszeresen saját készítésû mûsorokkal. Ez a kábeltévé-társaság az akkor már törvénytelenül mûködô "maradék" "videotulajdonos" és egy akkoriban igen jól menô Udvarhelyi cég, az Ati kft befektetéseibôl jött létre. Néhány hónap leforgása alatt "bekebelezik" azokat az elôfizetôket, akiknek lakásába az UTV technikai és anyagi okok miatt abban az idôben még nem kötötte be a kábeltévét. A befektetett tôke több mint 1 millió dollára rúgott, az új televízió technikai felszerelése és anyagi háttere jóval meghaladta az Udvarhelyi Televízióét — ez a tény tette lehetôvé azt is, hogy az UTV alkalmazottai (sôt, társtulajdonosai!) közül többen az új tévéhez mentek át.

Beindult egy folyamatos versengés a nézôkért, a két stúdió minél több elôfizetôt próbált magához csábítani. A megteremtôdött (és még "egészséges") konkurencia a nézôk számára kedvezett: mindkét televízió minôségben próbált egyre többet nyújtani, illetve elôfizetôi díjait alacsonyan tartani. Azonban az egészséges konkurencia 1996-ra valóságos ellenségeskedéssé fajult. Ennek okait többen még ma is kutatják; a dolgok mögött a város üzletembercsoportjainak személyes érdekellentéte állt — utólag ez tûnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak. Az ellentét az 1996-os év folyamán háromszor jutott a csúcspontra.

Elôször 1996 februárjában robbant ki a kisvárosi "médiaháború", amelybe az addig "csendes meghúzódó" Udvarhelyi Híradó is belekeveredett. Gyôztesen senki sem került ki belôle, a nézôk körében az elégedetlenség növekedett, sokan mindkét kábeltévét beköttették lakásukba.

Az 1996. júniusi helyhatósági választásokkor ismét összecsapott a két médium: természetesen különbözô polgármesterjelölt mellett korteskedtek, a helyzet még tovább mérgesedett.

Az abszolút csúcspont viszont 1996 szeptemberében a parlamenti elôválasztásokon következett be, amikor az UTV Verestóy Attilát, az ATI-BETA TV pedig többségi részvénytulajdonosát, Hosszú Attilát támogatta. Ebbôl a "harcból" döbbenetes következményeket lehetett levonni a város megosztottságának tekintetében, s a két televízió elmérgesedô és elkeseredett konkurenciája az RMDSZ hírnevének sem használt.

Megjegyezném, hogy Székelyudvarhely a kommunista renszerben nem rendelkezett saját sajtóorganummal, mivel nem volt megyeközpont. Ez némiképp hátrány volt (az ingatag színvonal okát is ebben keresik egyesek): a városnak nem állt rendelkezésére egy újságírócsoport, amelyik átcsoportosulva vállalhatta volna az új orgánumok szerkesztését. Elônye viszont abban állt, hogy befolyás, átörökölt félelem és "simulékonyság" nem volt. A szerkesztôknek újságíró múltjuk tehát nincs: mindkét televíziónál és az Udvarhelyi Híradónál is általában lelkes pályakezdô fiatalok dolgoztak.

Székelyudvarhelyen a "semmibôl" teremtôdött meg a helyi sajtó: újság, két televízió, majd — egy kicsit megkésve — 1997 ôszétôl rádió.

A Digital 3 Televízió kialakulása

1997 február végén az ATI-BETA Televízió egyik Jó reggelt, Udvarhely! címû mûsorában a két televízió fôrészvényesei meglepô hírt hoztak a város lakosságának tudomására: eldöntötték, hogy egyesítik a két televíziót, illetve egy közös szerkesztôségi és technikai csapatot hoznak létre. A Metvoplast Sat kft., amely eléggé kiterjedt vidéki kábeltévé-hálózattal rendelkezett, szintén "beszáll" az új vállalkozásba, innen a 3-as szám a televízió elnevezésében. Így alakult ki a jelenlegi Digital 3 televízió, amely a jobb technikai felszereltség és az épület kedvezôbb fekvése miatt a volt ATI-BETA épületében kezdte meg mûködését 1997. március 3-án.

Az új televízió létrejötte több problémát oldott meg: az ATI-BETÁ-nak az emberhiánnyal való küszködés gondját, az UTV-nek pedig a technikai felszerelését. Mindjárt az egyesülés után pár nappal két digitális kamera kerül a televízióhoz, s így az eddig használatos S-VHS és BETA SP technika után a digitális televíziós technika is megjelenik Székelyudvarhelyen. Ez azért fontos, mert a külföldre gyártott anyagok minôségén javítani lehetett. A Digital 3 Televízió természetesen "örökölte" mindkét "ôsének" kiépített és igen jól mûködtetett kapcsolatrendszerét: a Duna Televízió és a Magyar Televízió továbbra is folyamatosan rendelt mûsorába Székelyudvarhelyen és környékén készült anyagokat, operatôr- és kamerabérelés is elôfordul. Különben Székelyudvarhely a két közszolgálati magyar televíziónak a legtöbb anyagot gyártja a Kárpát-medencébôl, sôt, a Duna TV számításai szerint a két udvarhelyi tévé annyit készített, mint az összes többi regionális magyar televízió együttvéve.

Ide tartozik az is, hogy a Digital 3 TV helyi csatornája mellett 21 külföldi és belföldi mûholdas televízió mûsorát kísérheti figyelemmel az elôfizetô. A mûholdas adók nagy részével még az "UTV-s, ATI-BETÁ-s" idôkben megtörtént a kapcsolatfelvétel és a szerzôdéskötés, az egyesülés után viszont kibôvült a kör. A nézô több nyelvû és típusú mûholdas adó közül válogathat: magyar (Duna TV, MTV 2, TV 3, M SAT, Szív TV), román (TVR 1, PRO TV, Antena 1, Prima TV, Acasã TV), angol (CNN, Euronews, Eurosport, Music Tv, Cartoon Netwoork), német (RTL, SAT 1, PRO 7), francia (MCM), olasz (RAIUNO) valamint spanyol (TVE).

Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a Digital 3 TV nemcsak kábelen továbbítja mûsorait, hanem szórásban is. Ez is "ATI-BETA — örökség", vagyis az említett televízió már 1996 végén elindította a mûsorszórást, amely a város területén és néhány kilométeres körzetben megfelelô antennával vételezhetô volt. A szórás jogát 1997 júniusában a Nemzeti Audiovizuális Tanács néhány hónapra felfüggesztette az egyik mûsorban elhangzott állítólagos "felelôtlen és lázító" kijelentések miatt, de az újraindulás már a bukaresti PRO TV-vel közösen történt: a város környékén meghatározott idôszakban szórásban a PRO TV bukaresti, illetve a Digital 3 TV mûsorai váltakoznak. Természetesen kábelen mindkettô egyszerre nézhetô.

Székelyudvarhely televíziójához tartoznak kevés kivételtôl eltekintve a környék más hálózatai is: a környezô falvakban két-három napos késéssel a Digital 3 Tv mûsora nézhetô.

Részlet egy1998-ban, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban készült diplomadolgozatból.