A politikai-gazdasági rendszerváltozás után felgyorsult a külföldi mûködôtôkebeáramlás Kelet-Közép-Európában. A külföldi beruházások privatizációs kivásárlás és új alapítású (zöldmezôs) vállalat létesítése formájában valósulnak meg.

Mind ez idáig a legtöbb külföldi tôkét Magyarország vonzotta a térségbe. A térségbe áramló külföldi beruházásokról az 1. sz. táblázatban olvashatók adatok

Forrás: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság

Magyarország vezetô szerepe a külföldi beruházások vonatkozásában az alábbiakkal indokolható:

-- gazdasági reformelônyök,

-- piaci típusú pénzügyi-, jogi-, intézményi környezet gyors kialakítása,

-- a privatizáció korán, már 1988-89-ben megkezdôdött,

-- üzleti típusú, nyílt privatizáció,

-- a külföldi beruházások ösztönzése, támogatása (adókedvezmény, beruházási támogatás),

-- készpénzes privatizáció.

Tények és adatok

1996 végéig 15,05 Mrd $ külföldi befektetés valósult meg Magyarországon, a tulajdonosi hitelekkel együtt a befektetés állománya 16 Mrd $. A külföldi befektetések évenkénti megoszlását mutatja az 2. sz. táblázat és az 1.sz. ábra.

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

Németországi vállalatok hozták a legtöbb tôkét Magyarországra, ez mindenekelôtt az energetikai privatizációban történô jelentôs részvételnek köszönhetô. Az Egyesült Államok a második legnagyobb beruházó, jelentôs részesedése van a zöldmezôs beruházásokból. Az USA vezetô szerepe 1994-ig annak köszönhetô, hogy a General Electric, a General Motors, a Ford, a Guardin Glass jelentôs összegû befektetései a kilencvenes évek elejére estek. 1994-tôl megnôtt a portfolió befektetések aránya, ez az EBRD és egyéb alapok megnövekedett aktivitásának köszönhetô, valamint nagy hazai cégek tôzsdei privatizációjának (pl. MOL, Richter, OTP, Borsodchem, TVK). 1996-ban Hollandia megelôzte Olaszországot az országonkénti sorrendben. Mindezeket mutatja a 3. sz. táblázat és a 2. sz. ábra.

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A kilencvenes évek során a külföldi tôke egyes régiók közötti megoszlása jelentôs mértékben nem változott. Budapest és Pest megye, valamint Észak-Dunántúl viszi a prímet. Ha csupán a zöldmezôs beruházásokat vizsgálnánk meg, akkor Észak-Dunántúl és Pest megye emelkedne ki. A következô idôszakban Budapest részaránya várhatóan némileg csökken "szabad terület" hiányában. Ugyanakkor nô az autópályákhoz közeli térség szerepe. 1996-ban Észak-kelet-Magyarország a nagy ipari cégek magánosítása következtében -- TVK, Tiszai Erômû, Borsodchem, Alkaloida -- növelte részesedését a külföldi tôkeállományból. A zöldmezôs beruházások területi megoszlásában nincs áttörés. A Dunától keletre esô területeken legfeljebb Gödöllô és Kecskemét térségéig jutnak el a zöldmezôs ipari beruházók. Mindezeket mutatja a 4. sz. táblázat, valamint a 3. sz. ábra.

1. Budapest, Pest megye

2. Vas, Gyôr, Fejér, Komárom, Veszprém megyék

3. Bács, Csongrád, Békés, Szolnok, Hajdú megyék

4. Szabolcs, Borsod, Heves, Nógrád

5. Zala, Somogy, Baranya, Tolna

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A legtöbb tôkét a feldolgozóipar vonzotta, ezen belül is a gépipar és az élelmiszeripar. 1996-ban a nagyprivatizációk következtében nôtt a vegyipar részesedése is. Az elmúlt évben az iparban befektetett külföldi tôke aránya némileg mérséklôdött. Mindenekelôtt a kereskedelem részaránya bôvült a nagy zöldmezôs beruházások következtében. Továbbra is jelentôs a távközlési szektorba befektetett tôke aránya. Mindezek jól nyomon követhetôk az 5. sz. táblázat és a 4. sz. ábra segítségével.

Egyéb* (autópályaépítés, közlekedés, mezôgazdaság stb.)

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A 6. sz. táblázat jól mutatja, hogy a külföldi tulajdonú magyarországi vállalatok aránya milyen gyors ütemben növekedett a kilencvenes évek közepétôl. A külföldi érdekeltségû vállalkozások bôvüléséhez egyaránt hozzájárult a privatizáció, a külföldi zöldmezôs beruházások, valamint a hazai magánvállalatok felvásárlása.

1997-ig a Magyarországra áramló külföldi mûködôtôke összege 17 Mrd $-t tett ki (a tôkemegoszlás szerkezetére egyelôre semmiféle adat nem áll rendelkezésre). A Privatizációs Kutatóintézet becslése szerint 1997 végére többségi külföldi kontroll alá került az energiaipar és -elosztás, a feldolgozóipar, a távközlés, a pénzintézeti szektor. A kereskedelmi ágazatban közel 50%-os a külföldi tulajdonú szektor részaránya.

A külföldi mûködôtôke-beáramlás továbbra is gyors Magyarországon. A privatizáció lezárulásával várhatóan csökken a külföldi beáramlás üteme. Ugyanakkor megindult a magyarországi vállalatok országhatáron túli tôkebefektetése, részben privatizáció, részben zöldmezôs beruházás formájában.

A magyarországi külföldi tôkebefektetések kétharmada a privatizációhoz kötôdik (állami vállalatok eladása, privatizált cégekben történô tôkeemelés, fejlesztés beruházás).

A külföldi vállalatok magyarországi térnyerésének megítélését folyamatos vita jellemzi. A külföldi zöldmezôs ipari beruházások ösztönzését, támogatását senki sem kérdôjelezi meg, hiszen az új gyárak, üzemek létesítése új munkahelyeket teremt. A zöldmezôs beruházás révén létrejövô vállalatok túlnyomó többsége exportra termel, és így javítja a külkereskedelmi mérleget. Ezen beruházások révén közel 70 ezer új munkahely jött létre. A külföldi zöldmezôs ipari beruházások révén létrejött vállalkozások adják a magyar ipari termelés 20--25%-át, közel 5 Mrd $-t exportálnak. Ugyan igen magas az importjuk is, de a kivitelük 1 Mrd $-al meghaladta a behozatalukat. Legjelentôsebb képviselôjük az Audi, Opel, Suzuki, Ford, IBM, Philips, Nokia, Sony, Errikson stb.

Jelentôs szakmai, társadalmi kritika fogalmazódott meg az energiaszektor és a pénzintézetek külföldiek részére történô privatizációja ellen. Az energiatermelô- és -elosztó állami cégek eladásakor a kormány olyan energiaár-képletet fogadott el, amely eleve biztosítja a külföldi befektetôk 8%-os profitját a beruházott összegre vetítve. Ez végül is jelentôs áremelésekhez vezetett. A nagybankok külföldi kézbe adásával szemben ellenvéleményként az fogalmazódott meg, hogy ezáltal a belföldi tulajdonú kis és középvállalkozások hitelhez jutása megnehezedik. A külföldi tulajdonba került pénzintézetek révén a magyar vállalatok jelentôs külföldi kontroll alá kerülnek.

A külföldi cégek által épülô (épült) bevásárlóközpontokkal, hipermarketekkel szemben az a vád hangzik el, hogy a belföldi tulajdonú kis és közepes boltok elôbb-utóbb tönkremennek, mert a vevôk a nagy bevásárlóközpontokhoz pártolnak.

A külföldi tulajdonba került egykori állami vállalatoknál, illetve az új alapítású külföldi cégeknél a nagyobb horderejû döntéseket az anyavállalat központjában (regionális központban) hozzák meg, így a profitok újrafelhasználásáról, a fejlesztésekrôl és beruházásokról. Lényegében a helyi vállalatok növekedése, fejlôdése a külföldi tulajdonosok globalizációs stratégiájához illeszkedik. Ebbôl számos pozitívum származhat, például így a multinacionális vállalat tulajdonába került magyar vállalat regionális alközpontú funkciókat tölthet be. Vagyis a multinacionális cég kelet-közép-európai terjeszkedését a megvásárolt magyar cég bázisán kezdi el. Az ehhez szükséges beruházások megvalósítására Magyarországon kerül sor. Kétségtelen tény, hogy a vállalati beruházási döntéseknek az anyacégekhez telepítése kockázatokkal, hátrányokkal is járhat.

Az állami cégek többsége forgóeszköz-hiánnyal küszködött, a mûszaki-technológiai fejlôdéshez szükséges tôkehiányban szenvedett. A nemzetközi nagyvállalatok tulajdonosi szerepvállalása esetén a fenti problémák elhárulnak. Az anyacég hitelgarancia-vállalásának hatására a cégek gyorsan és olcsóbban kapnak hitelt. Az esetek nagy részében a külföldi tulajdonos biztosítja a pénzügyi és mûszaki forrást a vállalat átszervezéséhez, a gépcserékhez, az új technológiai sorok letelepítéséhez.

A magyarországi tapasztalatok szerint az átalakítás a legtöbb helyen a korábban elhanyagolt, értékesítési részleg felállítására, a marketingtevékenység súlyának növelésére, valamint a területi eladási hálózatok megszervezésére irányult. Az átszervezés magában foglalta külföldi szakemberek felvételét, folyamatos átképzési programokat -- beleértve az anyavállalatnál történô képzést. A nemzetközi vállalatok egy része a cégmarketing standardot kívánta átültetni, mások jobban alkalmazkodtak a helyi fogyasztói szokásokhoz, ízléshez, reklámszlogenekhez. A nyugati minta egyszerû adaptációjára törekvô multiknál több esetben konfliktusok terhelték a folyamatot. Új munkatársként elsôsorban fiatalokat kerestek, akikkel könnyebben megvalósíthatták elképzeléseiket. A fogyasztási cikkek piacán, a külföldi cégek jó része kénytelen volt alkalmazkodni a hazai fogyasztói igényekhez, a régi márkák megtartásához, valamint az alacsonyabb jövedelmû vásárlói kereslethez. A fogyasztási cikkek, a háztartási gépek, a lakásberendezési tárgyak vagy szórakoztató elektronika területén a külföldi tulajdonú cégek nagyságrendekkel többet költenek reklámra, mint a hazai tulajdonú vállalkozások. Több multinacionális cég a kereskedelmi szervezetét külön társaságba szervezte elsôsorban adózási okok miatt.

A cégátszervezés nagy rohamokban haladt elôre a pénzügyi részlegeknél, ahol igen sok esetben a külföldi tulajdonos által delegált képviselô engedélyezte a kis és közepes összegû átutalásokat is. A szerzôdéskötések, a számlakifizetések, a pénzügyi és egyéb kötelezettségek vállalása általában az új tulajdonos képviselôjének irányítása alá került. A gyors pénzügyi kontroll megteremtését feltehetôen a külföldi partner általános bizalmatlansága, a megvásárolt cég valódi megismerése és a tartalékok minél hamarabbi feltárása indokolta. A kontroll megteremtésével párhuzamosan került sor a pénzügyi információs rendszer modernizálására, a számítógépes ügyviteli rendszer korszerûsítésére. A tulajdonos anyavállalatnál mûködô ügyviteli és egyéb rendszerek adaptálása is megindult.

Kétségtelen tény, hogy a nemzetközi vállalati hálózathoz történô csatlakozás következtében a költségelszámolásban megnô a know how, a licence jogok, a menedzsment szolgáltatási, a tanácsadói megbízási díjak szerepe. Ezek eszközei annak, hogy a vállalati jövedelmeket a legkedvezôbb adózási helyre csoportosítsák. Hasonló szerepe van az import- és exportárak esetleges eltérítésének. Informális források beszámolnak a fenti folyamatokról, de összegzô adattal, sôt becsléssel lényegében sem a hivatalok, sem a kutatóintézetek nem rendelkeztek. A jelenséggel kapcsolatos erôs túlzások és problémák lekicsinylése egyaránt hangoztatott vélemény, álláspont.

A megvásárolt cég termékskálájának a tulajdonos cég stratégiájához való igazítása, számos korábban készített termék gyártásának megszüntetéséhez vezetett, miközben a fô termékek, illetve új áruk gyártási kapacitása bôvült. A rendszerváltozás elôtt a hazai cégek igen széles termékgyártást és szolgáltatást maguk erejébôl oldottak meg a hiánygazdaság jelensége miatt. A külföldi tulajdonosok elôször az ilyen profilokat választották le és értékesítették. Vevô hiányában a termelés leállítására is sor kerülhetett. A multinacionális cégek a nemzetközi gyártási stratégia alapján határozták meg a termékszerkezet átalakítását (pl. fagyasztóláda-gyártás -- Jászberény, kompakt lámpák -- Nagykanizsa stb.), amikor is egy-egy fô termék gyártásának nagy részét egy leányvállalathoz helyezték. A döntôen belsô piacra termelô cégeknél a sok, kis szériában gyártott termék helyett (pl. édesség, egyéb élvezeti cikkek) a kevesebb számú, de igen hatékonyan elôállítható fô termékekre koncentráltak. A szétaprózott termékstruktúra miatt sok esetben egy-egy áru tényleges elôállítási költségét sem tudták meghatározni. A termékszerkezet megváltoztatására került sor, amikor a szolgáltatások, szervizelések jelentôs részét leépítették, illetve külsô tulajdonú vállalkozásokba szervezték. A vállalat mûködéséhez szükséges szolgáltatásokat (karbantartás, takarítás, étkeztetés, reklám, munkásszálás stb.) külsô vállalkozóktól rendelték meg, legtöbbször a korábban kiszervezett, társasággá alakult részlegtôl. A vállalatátvétel elsô idôszakában a kutatási-fejlesztési osztályok, fôosztályok egy része is átszervezés áldozatává vált. Az egykori állami vállalatoknál a kutatási-fejlesztési tevékenység is szétaprózott jellegû volt, túl sok témával és túl kevés pénzbôl dolgoztak a mérnökök. A nemzetközi nagyvállalatok a kutatási stratégiájukat is globális mértékben határozzák meg, amelynek következtében a megvásárolt helyi vállalatok K+F kapacitását a globális hasznosítás szempontjai szerint állapítják meg. Az egyes privatizációs tranzakciókat követôen a hazai K+F tevékenység újjászervezôdik. E folyamatnak része, hogy az egyes cégekben szûkebb bázison, speciális területeken, a globális cégek igényeihez mérten újjáalakítják a kutatói bázist. Más esetekben a hazai szakemberek dolgoznak a tulajdonos anyavállalat kutatói központjában. A termelésáthelyezés, a piacokhoz való közelség miatt a globális cégeknél egyre inkább terjed az ún. regionális kutatási-fejlesztési részlegek létesítése. Különösen a szoftver tevékenység áttelepítése gyorsult fel.

A privatizált cégek átalakítása során a beszerzés politika újjászervezése jelentett nagy fordulatot, amely konfliktusokkal is együttjárt. A nemzetközi nagyvállalatok globális beszerzési politikájuknak megfelelôen az alkatrészeket, részegységeket óriási tételben vásárolják nem túl nagy számú beszállítótól. A korábbi helyi (magyarországi) háttéripari kapacitások (egykori téesz-melléküzem, kisszövetkezet, egyéni cég, állami vállalat) elégtelennek bizonyultak a globális cég mennyiségi igényeihez. Kizárólag a hazai gyártó kapacitásának megfelelô darabszámot tudtak teljesíteni. Ennek következtében a Tungsram, a Lehel Hûtôgépgyár, a Telefongyár, egy két mezôgépgyár korábbi beszállítója piacot vesztett, miközben nôtt a külföldi beszállítás (import) aránya. A kisebb és közepes cégek közvetlen külföldi kézbe adása után is rendszeresen sor került a beszállítói kör vagy az alapanyaggyártók egy részének kicserélésére. A Privatizációs Kutató Intézet egy felmérése szerint ennek okai:

-- kezdeti bizalmatlanság,

-- minôségi hiányosságok,

-- pontatlan szállítás,

-- rugalmatlan kiszolgálás,

-- magas árak,

-- az otthoni beszállítóhoz ragaszkodás (esetleges tulajdoni kapcsolat),

-- az egykori beszállító Magyarországon létesített céget.

A külföldi cégek képviselôi szerint egy-két évi magyarországi tapasztalatok után kizárólag az ár, a minôség és szállítási megbízhatóság alapján döntenek a beszállítókról. Számos korábbi háttéripari vállalkozás ismét kooperál a hagyományos partnerével.

Más jellegû pozitív tapasztalat, hogy néhány multinacionális cég más európai gyárában a kedvezô árú, jó minôségû hazai gyártású terméket már Magyarországról szerzi be.

Átfogó felmérés nem készült a külföldiek által privatizált cégeknél történô vezetôi cserékrôl. Általánosítható tapasztalatok szerint az anyavállalat az esetek többségében "saját embereit" küldi a megvásárolt cégekhez. Nem mindig elsô számú vezetôi pozíciókba, hanem tanácsadói feladatkörökbe. Nagyon erôs az anyavállalati kontroll, a hazai vezetôk önállósága csekély. Sok esetben külföldi menedzserek kerülnek irányítói körbe és a helyi vállalat mûködését az anyavállalathoz igazítják. Zöldmezôs beruházásoknál is hasonló a helyzet. A helyi vállalati vezetôk szerepe sok esetben a kormányzati, helyhatósági apparátusokkal való tárgyalásokra szorul vissza. Egy magánvállalatot is rengeteg szál köti össze a hatóságokkal (adó, vám, támogatáspolitika, szabvány stb).

A külföldi érdekeltségû vállalkozások az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaerôt alkalmaznak, mint az egyéb tulajdonú vállalatok. Ez a megállapítás érvényes egy-egy foglalkoztatási csoporton belül is. A többségi külföldi tulajdonban lévô vállalatok az állami cégekhez képest mintegy 30%-kal magasabb bért fizetnek. A bérelôny durván 1/3-ad részben a munkaerôállomány eltérô nem, kor és iskolázottság szerinti összetételére vezethetô vissza, 1/3-ad részben a külföldi vállalatok magasabb termelékenységével függ össze, 1/3-ad részben pedig azonos munkaerô-összetétel és termelékenység esetén is fennálló kereseti különbségeket takar. A témában végzett felmérések szerint valószínûsíthetô, hogy a külföldi vállalatoknál alkalmazott munkaerô "meg nem figyelhetô jegyeiben" is jobb minôségû.

A nemzetközi tapasztalatok és a hazai gyakorlat is azt igazolja, hogy a külföldi tôkebefektetések hatására rövid távon romlik a kereskedelmi mérleg. A külföldiek által privatizált cégek beszerzései módosulnak. Az anyavállalat beszállítói lehetôséget kapnak arra, hogy megvásárolt cégekhez is ôk szállítsanak, de ennek a költségek határt szabnak. Ugyanakkor, ha az "elvárt minôségû" termékek az adott országban is beszerezhetôk, nem az importot választják. A csomagolástechnika egyik ilyen bizalmi ágazat. Jelentôs fejlesztések mentek végbe az itthoni csomagolóiparban, megtelepedett hazánkban a papírdoboz-gyártás (Tetra Pack, PLK), a PET flakonok gyártása, a modern fémdoboz-gyártás (Continental, Carnaudmetalbox), a finomfólia-gyártás (Kobusch Nordenia), vagy említhetjük a Petôfi Nyomda gyors fejlôdését. Más a helyzet a beruházási javak, döntôrészt gépipari technológiák, termelési vonalak vonatkozásában. A technológiai fejlesztések jelentôs része csak importból lehetséges. Így a beruházásokra, gépcserékre, technológiai vonalakra költött pénz importot gerjeszt. A fejlesztések következtében romlik a kereskedelmi mérleg. Az alacsonyabb költségek miatti termeléskihelyezés esetén a kezdeti fejlesztések után bôvülô export az ellenkezô hatást váltja ki, vagyis exporttöbblet jön létre. Például a magyarországi vámszabad területek tevékenykedô külföldi érdekeltségû vállalatok 1,5-2 md$ exporttöbbletet realizálnak 1998-ban.

A hazai piacok megszerzését szolgáló külföldi tôkebefektetések egy része importot vált ki, ilyen esetek a csomagolástechnika, személygépkocsi-összeszerelés, telefonközpont-gyártás, vagy malátaelôállítás.

A külföldi mûködôtôke-áramlás elsô idôszakában a bejövô pénzügyi tôke növeli a Nemzeti Bank devizakészletét, hozzájárul a nemzetgazdaság külsô finanszírozásához. A szükséges fejlesztések, beruházások, gyárépítések után, az ún. konszolidációs szakaszban azonban a külföldi érdekeltségû vállalkozások nyereségüket devizában kivihetik az országból. Egy olyan országban, ahol domináns a külföldi tulajdonú vállalkozások aránya, a profittranszfer jelentôs összeget tehet ki. A külföldi tôkebefektetések utáni jövedelmek (osztalék) a folyó fizetési mérleget jelentôs mértékben megterhelhetik. Az állami és jegybanki külföldi hiteladósság esetén az esedékes törlesztéseket mindenképp fizetni kell, függetlenül attól, hogy a külföldi hiteleket milyen hatékonysággal használta fel a kormány. Nyilvánvaló, hogy a külföldi mûködôtôke-beruházások esetén profitkiutalásra csak akkor van lehetôség, ha a vállalkozás kitermelte a szükséges nyereséget.

A nemzetközi és magyarországi tapasztalatok szerint a nemzetközi vállalatok számos pénzügyi technikával valósíthatnak meg jövedelemkivonást (export- alulszámlázás, import-felülszámlázás, menedzsment-díjak, know how- és licence-díjak felülértékelésével stb.). A multinacionális társaságok elsôsorban az alacsony adószínvonalú országokban mutatják ki a nyereséget.

A külföldi befektetôk a minél nagyobb piaci részesedés, az egész országra kiterjedô hálózat kiépítése, az optimális üzemméret kialakítása érdekében a vállalati szervezeti koncentráció irányában determinálták a privatizációs folyamatot. Jelentôs koncentráció ment végbe az építôanyag-iparban, a kiskereskedelemben, az élelmiszeriparban, valamint az energiatermelés és -elosztás ágazatban.

Másodlagos privatizáció, kivásárlások után számos gazdasági ágazatban oligopol pozíciók alakultak, három-négy tulajdonosi csoport uralja az ágazatot. A mélyépítésben a Bau Holding és a Strabag, a téglagyártásban a Baufabrik és a Wienerberger, a cukoriparban az Agrana, Eastsugar, Beghin Say uralja a piacot.

A külföldi befektetôk térnyerése következtében igen jelentôs koncentráció alakult ki a magyar gazdaságban. A közmûszektorban az egykori állami monopóliumok új tulajdonosai külföldi cégek lettek, amelyek erôteljes áremelési követelésekkel "bombázzák" a kormányt (elektromosipar, gázágazat, telefon, víz, csatorna).

A külföldi befektetések eredményeképpen több ágazatban nôtt a verseny, amely a szolgáltatások, termékek javulásához vezetett (bank, biztosító).

A kilencvenes évektôl a világgazdaságban felgyorsultak a globalizációs tendenciák, a külföldi mûködôtôke-áramlás gyorsabban nôtt, mint a világkereskedelem. A vállalati fúziók, cégfelvásárlások egymást érik. Az USA-ban és az EU-ban számos ágazatot liberalizáltak, lehetôvé tették a külföldi vállalatok tevékenységét. A multinacionális és globális társaságok gazdasági potenciálja fokozatosan bôvült. A világban a külföldi tôkekivitel nyomán már 3,2 ezer milliárd dollár mûködôtôke került külföldi befektetésre. Ennek hatására a világ nagy gazdasági régiói között már egyre több olyan található, amelyben az összes megtermelt új értéknek a nagyobbik felét -- éppen a külföldi mûködôtôke-beruházások nyomán -- nem nemzeti, hanem külföldi irányítás alatt álló vállalatok állítják elô. A globalizáció legjelentôsebb nyertesei a fejlett országokban találhatóak: a globalizálódás irányítói, a termelés-kihelyezés szervezôi a külföldi piacokra a piacvásárló külföldi beruházások révén betörni képes cégek irányítói, illetve azok a beruházók, akik a társaságok tulajdonosai.

A kevésbé fejlett országokban is vannak e folyamatnak nyertesei: a termelés-kihelyezést szervezô helyi menedzserek és üzletemberek, valamint a magasabb munkabérekhez vagy egyáltalán foglalkoztatáshoz jutó helyi munkások. E folyamatokhoz Magyarországnak mindenképp alkalmazkodni kell, méghozzá oly módon, hogy az ország lakosságának minél nagyobb része a globalizálódás nyertesei közé kerüljön. Kelet-Közép-Európa és azon belül Magyarország számára igen komoly lehetôségeket nyújthat a kelet--nyugat irányú mûködôtôke-áramlás áramlataiban való olyan aktív bekapcsolódás, amelynek révén mintegy a nemzetközi tôkemozgás helyi fordítókorongjának szerepét tudná betölteni.

A nagyszámú külföldi érdekeltségû cégek magyarországi mûködése következtében néhány tízezer külföldi menedzser, szakember és családja él Magyarországon, fôként Budapesten és térségében. A külföldi szakemberek és családtagjaik jelentôs jövedelmû fogyasztóként jelennek meg a piacon. Ezen réteg kiszolgálására a piac alkalmazkodik, angol nyelvû lapok, színházak, iskolák, klubok szórakoztató központok létesülnek, létesültek. Budapest egyre inkább nemzetközi színezetet ölt, amely az irodaház-szolgáltatásoktól kezdve a széles körû kulturális programokig terjed. Egyre több nemzetközi szervezet, intézmény kelet-közép-európai irodáját, alközpontját Budapesten szervezi meg. A külföldiek számára "egyre inkább lakhatóvá" válik a város. Ezért a külföldi menedzserek elôszeretettel ajánlják Budapestet a multinacionális cégek kelet-közép-európai regionális központjaként is. Az utóbbi idôben több multinacionális társaság regionális kutató-fejlesztô bázist Budapestre és térségébe telepít (pl. General Electric, Nokia, IBM, Errikson).

Budapest kozmopolita város benyomását kelti az üzletemberekben, ami hozzájárul a növekvô külföldi befektetésekhez.

Irodalom: