Apáját gyalázta meg a hacienda
s nemkülönben ô, a gôgös caballero.
Kését köszörüli most, a csorbát,
kezébe veszi eztán a sorsát.
Vad pampákon át vezet az útja.

Alkalmazni fogják mindenesnek,
s a rabszolgák majd mindent kilesnek,
legyen mirôl hallgatni is évekig,
hogy kié a gyerek, ki az anyja, s fôleg:
ki lopódzott akkor ki a fészerig.

A tehenek közt rejtett kórság támad,
hullanak a marhák, mint az állat,
s a feleség, a könnyûvérû bestye
viszketeg szoknyában csapdát forral,
csak hogy a lányától elszeresse.

Mert a lány, a lány gyújtja fel szívét
(hajnalig elnézné szûzi ívét),
s a férjjelölt épp akkor toppan elé,
mikor marhavértôl vöröslik a keze.
No de ki lebeg a tóban, arccal lefelé?

Este, mikor odaérkezünk,
a motellben kettecskén leszünk,

nézzük majd a tévét, együtt, ébren,
s a motellgazdánk kinn, az elôtérben.

A motellgazdának lesz mamája,
ebédre delicieux libamája,
s gyanús lesz nekünk a mama fôztje:
babszemek, fülek s lábujjak közte.

Szobánkban kettecskén leszünk (talán),
s nyikordull a kilincs éjjel egykor.
Én leszek a kilincs túloldalán,
és egymásra vetem magam akkor.