"A koszovói válság a bukaresti politikusok számára belpolitikai üggyé vált. Az ellenzéki pártok a nemzeti érdek elárulásaként bélyegezték meg az ország Legfelsôbb Védelmi Tanácsának azon döntését, amely alapján Románia légterét felhasználhatják a NATO-repülôgépek — sürgôsségi vagy elôre nem látott esetekben. Hasonló vádakkal mindeddig csupán gazdasági vagy belpolitikai döntésekkel kapcsolatban találkoztunk. A koszovói helyzet és Románia magatartása a legvehemensebb nyilatkozatokra adott lehetôséget. 1989 után hasonló hangvételû kijelentések külpolitikai kérdések kapcsán meglehetôsen ritkák voltak. Akárki uralkodjon is Bukarestben, egy Belgrád-ellenes fellépés rendkívül súlyos kérdéseket vetne fel. A kommunizmus ideje alatt az átlagromán számára Jugoszlávia kisebbfajta Nyugat volt. Ott meg lehetett vásárolni mindenféle terméket, ami a mi üzleteinkbôl hiányzott, amihez idehaza csupán a feketepiacon juthattunk hozzá. [...] Amikor a bukaresti tévé napi két órás adását Ceausescu elvtárs magasztalására szentelte, a déli és nyugati antennákat Belgrád felé fordították a románok. [...] Történelem órán azt sulykolták a nebulók fejébe, hogy a századok folyamán sohasem háborúztunk dél-nyugati szomszédainkkal — akiket persze legtöbben a szerbekkel azonosítottak. A szerbek rendkívül népszerûek a románok körében, a véres események pedig felszínre hozták — mindegy, hogy Horvátország vagy Bosznia volt a helyszín — a szerbek szenvedése kapcsán az együttérzést. Az embargó ideje alatt néhány román vagyonra tett szert a Dunán folytatott üzemanyag-csempészkedés révén. Számos román politikus — akkoriban hatalmon, jelenleg ellenzékben — azt állította, hogy az embargó a katolikus Nyugat azon kísérlete, hogy valahogyan térdre kényszerítse az ortodox Keletet." (Azi, 1989. okt. 14.)

"Miközben a fegyveres összecsapás perspektívája eltûnt a koszovói látóhatárról, a román honatyák mindenféle politikai fegyvernemet bevetettek. A Legfelsôbb Védelmi Tanács döntését az ellenzék visszautasította [...], a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR), a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szövetség Romániáért (ApR) mindenféle ügyrendi és diplomáciai kifogásokat elôszedett. A PDSR és a PUNR a parlament külpolitikai és védelmi bizottságának törvénytelen döntéseirôl beszélt. Adrian Nãstase és Ioan Gavra szerint a két bizottság határozatait törvénytelenül fogadták el. Ugyanakkor megemlítették azt is, hogy az államfô elfelejtette hivatalosan tudomásukra hozni Románia Koszovóval szembeni magatartását. Nem kívánunk vezérlôpulttá vagy egyszerû nézôkké válni — mondta Adrian Nãstase. [...] Azonban a honvédelmi miniszter a PDSR módosító javaslatait nevetségeseknek tartotta, a Parlament pedig elvetette ezeket. Az elsô PDSR-kitétel azt javasolta, hogy Románia biztosítson a jugoszláv repülôgépek számára is szabad légteret. A legnagyobb ellenzéki párt így akarta kiiktatni a diplomáciai ellentmondást, amely által országunk kockáztatja, hogy a NATO-val is, Jugoszláviával is összevesszen. Ha elfogadjuk a Legfelsôbb Védelmi Tanács döntését, Jugoszlávia sohasem fog elfelejteni minket, Solana pedig nem fog emlékezni ránk — vélte egy ellenzéki képviselô. [...] Andrei Plesu külügyminiszter és Victor Babiuc védelmi miniszter kifejtette a honatyák elôtt, hogy Románia nem rúgja fel a jugoszláv—román alapszerzôdést, vagyis Románia nem nyújt katonai támogatást Jogoszlávia egyetlen agresszorának sem. Részvételünk nem katonai, hanem humanitárius célokat szolgál. [...] A Hatalom—Ellenzék klasszikus játék szemlélôi lehettünk: mindkét tábor a nemzeti érdek védelmezôjeként próbált legitimitást szerezni. A parasztpárt (PNTCD) megemlítette, hogy az egykori kormányzók írtak alá bizonyos megállapodásokat, amelyek a NATO-csatlakozáson kívül néhány kötelességrôl is szóltak. [...] A szenátorok és képviselôk hatásvadász vagy éppenséggel nevetséges nyilatkozatokat olvastak fel a parlamentben — ahelyett, hogy nemzeti egyetértésre jutottak volna." (Curentul, 1998. okt. 15.)

Corneliu Vadim Tudor (bukaresti szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke) szenátusi felszólalásából (1998. okt. 12.) csupán rövid részleteket közölhetünk. A "szónoklat" szövege a párt hetilapjában jelent meg A zsidók és a németek lángba borítják a Balkánt! cím alatt. "A Nagy-Románia Párt undorodva, de a meglepetés legkisebb jele nélkül vette tudomásul az úgynevezett Legfelsôbb Védelmi Tanács határozatát [...]. Ez nyilvánvaló hadüzenet. Románia felelôtlen vezetôi hadat üzentek annak a baráti szomszéd népnek, amelynek egyetlen bûne az, hogy területi egységét meg kívánta ôrizni. A Koszovó-egyenlet oly egyszerû, mint a Jó napot!, azonban a hazudozás és a terror szakértôi számára el kell magyaráznunk — reálisan és bátran. [...] Koszovó etnikai összetételét barbár módon változtatták meg a második világháborúban, amikor az SS Skanderberg egysége (albán köztörvényesek, gyilkosok gyülekezete) lemészárolt mintegy ötvenezer szerbet. [...] Ez folytatódik ma is. Mintha ellen-keresztes hadjáratot indítottak volna a NATO országai (Törökországot kivéve mindannyian keresztények). Újabb és újabb muzulmán enklávékat létesítenek a Balkán félszigeten. Ez volna a bolygót terrorizáló zsidók titkos fegyvere? Egymás torkának ugrasztani a keresztényeket és a muzulmánokat — hadd végezzenek egymással? [...] Szerbia NATO-célponttá vált. A forgatókönyv kezdettôl fogva durva volt: elsô lépésként feldarabolni Jugoszláviát, majd szétverni Szerbiát. S történik mindez Németország egyesítése után. Németország kétségbeesetten próbálja megteremteni a saját életterét; biztonsági övet von maga köré az egykori Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és maholnap Románia területén. [...] Mit nyerhetünk a NATO elôtt való leborulásból? Mivel maradtunk az iraki, szomáliai, angolai és boszniai szolga-szerep vállalása után? Óriási anyagi veszteséggel és zászló alatt hazatért román katonákkal — ólomkoporsókban! Mikor fogunk végre az orrunk hegyéig látni? Ha Isztambul piacait éhes kurvákkal telítjük, a nyugati bordélyokat is tele kell raknunk prostituált politikusokkal? Emil Constantinescu azt állítja, hogy a parlamenti ellenzékkel is konzultált. Mindenki számára jobb lett volna, hogy az ország méltatlan elnöke egy orvossal konzultáljon. [...] Fogalmam nincs, milyen vastag egyesek arcán a bôr, hogy mindenféle eszközt megragadnak, csakhogy a hatalmat megtartsák. Mindenáron a hatalmon maradást választják, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az országot a második világháborútól errefelé a legszégyentelenebb ügybe rángatják belé. Az Andrei Plesu nevû emberi karikatúra által nyújtott összes magyarázat, valamint a nemzeti tévéadón hangoztatott hazugság, miszerint az albán menekültek a tél beállta elôtt valóságos tragédiát élnek át, nem más, mint nyomorék gyermekeknek szóló esti mese. Ugyanekkora tragédia vár (és szintén a tél beállta elôtt!) 15 millió románra, akik elmenekültek a szörnyszövetség hódító hordái elôl (CDR-USD-UDMR). [...]

Miért gyilkol a NATO? És végsô soron kit is képvisel a NATO? A nyugati népeket semmiképpen! Hat évre volt szükségünk, hogy rájöjjünk arra, hogy a NATO a kártevôk bandája. A Nagy-Románia Párt nevében kijelentem, hogy egyoldalúan és visszatérés nélkül felbontjuk a partnerség a békéért nevû szerzôdést. Ez a szervezet egyre inkább a másik négybetûs vésszel hasonlítható össze. Az AIDS is ugyanennyi áldozatot követel... Javasoljuk, hogy az ENSZ helyezze törvényen kívül a NATO-t. A vád: emberiség ellen elkövetett bûncselekmények. Mérget vehetünk arra, hogy néhány hónap múlva az undorító forgatókönyvet Erdélyben is alkalmazni fogják. Elôbb egy apró szikra, aztán a sajtó hantái, késôbb a konfliktus nemzetközi térre való terelése. Megjelenik a közvetítô csoport. Jönnek a szolgálatos magyar menekültek, elôszedik a tépett ruhákat és a jó elôre pirosra festett budapesti import kötszereket. Hopp, máris ástunk néhány tömegsírt, a gyermekeket mindenképpen román katonák ölték meg, ugyanúgy, mint 1989. december 16-án Temesváron. Mindezek után az autonómiát máris kilóra osztogatják, és "Agyô!" — lemondhatunk az évezredeken keresztül vérrel és verítékkel áztatott ôsi földünkrôl. Bármikor be lehet lépni egy háborúba, de nem tudhatjuk, mikor és hogyan végezzük. [...] A Nagy-Románia Párt felszólítja a román népet, hogy ellenséges haderôként tekintsenek a NATO-repülôgépekre. [...]" (România Mare, 1998. okt. 16.)

Végezetül egy tényszerû megállapítás az Azi október 14. számából: "A parlamentben zajló vitatkozás ideje alatt a NATO már határozott a katonai beavatkozás ügyében. Senki nem számíthat arra, hogy a NATO annak függvényében változtatja meg stratégiáját: mi történik a bukaresti törvényhozásban."