A nagy tekintélyû svájci napilap mondhatni folyamatosan foglalkozik a romániai politikai és gazdasági helyzettel, az integrációs törekvésekkel. Ebben nyilván meghatározó szerepe van a lap közép-kelet-európai tudósítójának, Andreas Oplatkának.
A 1998. január 8-i számban a román katonai államügyész Mihai Chitac és Victor Atanasie Stãnculescu, volt tábornokok elleni vádemelésérôl olvashatunk. "Mindkét tábornok tagadta, hogy tûznyitásra adott volna parancsot. Stãnculescu a felkelés elsô napjait biztonságosabbnak találta — egészségesen ugyan, de begipszelt lábbal — katonai kórházban tölteni, majd december 22-én ô volt az, aki Ceausescu sikertelen szökését megszervezte.
Nyugati megfigyelôk, akik a meglehetôsen bonyolult romániai erôviszonyok elemzésére vállalkoztak, arra a következtetésre jutottak, hogy Stãnculescu és Chitac azok közé a magas rangú katonai parancsnokok közé tartozhattak, akiknek támogatásával Iliescu Nemzeti Megmentési Frontja sikeresen indíthatott eljárást a diktátor ellen. Mindenesetre tény, hogy a Nemzeti Megmentési Front 1990 utáni hatalmi konszolidációját követôen Chitac belügyminsizter, míg Stãnculescu honvédelmi miniszter lett."
Az 1996-os választások után a Ciorbea-kormány felvetette ezen "elavult" ügyek tárgyalását. "A feladat nem könnyû: arra a kérdésre kell ugyanis választ keresni, ami még az eljövendô történészeket is foglalkoztatja majd, ti. hogy az 1989-es forradalom spontán természetû volt-e, vagy pedig puccs. Vita tárgyát képezheti a nyugati szemtanúk megfigyelése, miszerint a Nemzeti Megmentési Front forradalmi önigazolás céljából felesleges utcai harcokat provokált."
A romániai koalíció válságáról [1998. január 16]: "...A napok óta izzó bukaresti koalíciós válság váratlanul erôsen kiélezôdött. A kormányban részt vevô Demokrata Párt [PD] elnöke, Petre Roman pártja nevében bizalmatlansági indítványt nyújtott be Ciorbea miniszterelnök ellen. Roman pártja a második legerôsebb párt a koalíción belül: vezetô elem a Demokrata Konvenció, amelyben a Nemzeti Parasztpárté a meghatározó szerep. Az utóbbi idôben egyre gyakoribbá váltak a súrlódások a kormányban. A Demokrata Párt azzal vádolta a Végrehajtó Bizottságot, hogy nem a kellô következetességgel vezeti a reformprogramot, a társadalmi következményektôl félve elodázza a gazdasági intézkedéseket. [...] A Demokrata Párt nemcsak a miniszterelnök lemondását követeli, hanem új kormány alakítását is, amely programszerûen haladva teljesítené feladatait."
Január 19: "Constantinescu elnök szerint nincs szó válsághelyzetrôl, sem kormánypártok közötti érdekeltéréstôl. Szerinte a kormánypártok vitája nem a reformprogramot, hanem annak megvalósulási ritmusát illetôen folyik."
Március 21: "A román szenátus elvetette a helyi önkormányzatokra vonatkozó tervezetet, ami többek között a kisebbségeket is érintette. A tervezetben szerepelt a kétnyelvû helységnévtáblák felállításának kérdése az olyan településeken, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20 százalékot, továbbá az anyanyelvhasználat hivatalossá tétele azokban a községi tanácsokban, ahol a képviselôk egyharmada kisebbségi csoporthoz tartozik. [...]
Bukaresti megfigyelôk szerint a tervezet elutasítása válaszként értelmezhetô a magyar parlament vonakodására egy régóta esedékes törvénytervezet elfogadását illetôen, mely törvény szerint a magyarországi etnikai kisebbségek a parlamentben képviseltethetnék magukat. Iliescu volt elnök és az általa vezetett szociáldemokrata párt élesen bírálta Magyarország kisebbségi politikáját, és megkérdôjelezte Budapest követeléseinek jogosságát a szomszéd országokban élô magyar kisebbségek jogait illetôen. [...]
A magyar parlament döntését a szlovákok is éles kritikával fogadták. Meciar miniszterelnök a déli szomszéd országban kihalófélben levô szlovák kisebbségrôl beszélt. Szlovákia afölötti csalódottságát és nyugtalanságát fejezte ki, hogy a nemzetközi szervezetek nem veszik észre, hogy Magyarországon 1990 óta nem történt semmi változás a kisebbségek érdekében. Meciar bejelentette, hogy a szlovák parlament nem hagyja válasz nélkül a magyar törvényhozás e döntését. A Szlovák Nemzeti Párt, a szlovák kormánykoalíció egyik tagja az Európa Parlamenthez fordult a budapesti döntés miatt.
A magyar külügyminiszter elítélte a budapesti képviselôk magatartását és az ellenzék hibájaként próbálta feltüntetni a döntést. A pozsonyi kritikára válaszolva megjegyezte, hogy Szlovákiában nem szavaztak még meg olyan törvényt, amely a nemzeti kisebbségeknek parlamenti képviseletet biztosítana. Románia ellen nem hozható fel ez az érv, mivel etnikai csoportjai parlamenti képviselettel rendelkeznek."
"A budapesti Magyar Nemzet kommentárja szerint a parlament olyan hibát követett el, ami Magyarország nemzetközi hírnevén jelentôs csorbát ejt, és amit az elkövetkezô idôszakban nagyon nehéz lesz helyrehozni."
Április 9: "Az új miniszterelnök, Radu Vasile bemutatta az új kormányt.
"Összetételét tekintve az új kormány nem mutat változást — állapítja meg a zürichi napilap —, kívülrôl szemlélve lényegileg sem sokat. Feltevôdik a kérdés, vajon csupán azért kellett a válságot végigszenvedni, hogy a miniszterelnöki poszt gazdát cseréljen? Mindenesetre úgy tûnik, hogy az új miniszterelnök friss lendületet ad a kormány munkájának.
Radu Vasilénak olyan erényeket tulajdonítanak, amelyek Victor Ciorbea politikájában láthatólag hiányosságként mutatkoztak: ambíció, céltudatosság és egyszerûség, valamint a médiával való jó kommunikációs készség. Radu Vasile az elmúlt másfél évben a kormány belsô kritikusaihoz tartozott mindaddig, amíg pártja meg nem tiltotta, hogy nyilvánosság elôtt a pártéval ellenkezô véleményt nyilvánítson ki."
Radu Vasile munkáját megnehezítô tényezônek számított a dohánycsempészés nagy port kavaró botránya. Úgy tûnik, hogy magas rangú katonai vezetôk is érdekeltek voltak a már hosszú évek óta tartó illegális üzletben. Politikai színezetet kapott a csempészakció, mivel az elnök védelmét biztosító gárda egyik vezetôjét is kompromittáló adatok kerültek napvilágra. "Sokan feszült figyelemmel várják a kihallgatások eredményét. Tekintettel a szóban forgó mesés összegekre és a nyugat-európai országokba vezetô csempészutakra, elképzelhetetlen, hogy az eddig ôrizetbe vett alacsony rangú tisztek a fôbûnösök."
Június 19: "Kísért a múlt — egyre több politikus kénytelen lemondani napfényre kerülô Szekuritaté-kapcsolata miatt. "Elsô áldozat Adrian Vilãu képviselô volt. [...] Egy dokumentum szerint, ami a Demokrata Párt birtokába jutott, Vilãu 1984-ben aláírt egy együttmûködési nyilatkozatot a Szekuritátéval. Miután a képviselô elismerte az iratok valódiságát, pártja megvonta tôle a további támogatást. [...] Radu Vasile miniszterelnök lemondásra szólította fel Bárányi Ferenc egészségügy-minisztert. Kiderült, hogy Bárányi is együttmûködési nyilatkozatot írt alá a román titkosrendôrség kényszerítésére."
Július 22: Janez Drnovsek, Szlovénia miniszterelnöke és Orbán Viktor magyar miniszterelnök hivatalos munkalátogatást tett a román fôvárosban. A román miniszterelnökkel folytatott tárgyalások után az államelnök is fogadta ôket. Orbán Viktor részt vett egy tusnádi szimpóziumon, melynek témája román és magyar nemezetiségûek kölcsönös egyetértése, különös tekintettel a kisebbségi kérdésekre.
Augusztus 15: Andreas Oplatka, a Neue Züricher Zeitung közép-kelet-európai tudósítója személyes hangvételû beszámolóban tájékoztatja a nyugati olvasót a romániai viszonyokról. Ebben a beszámolóban a hangsúly nem a politikai életre esik, sokkal inkább a helyi viszonyokra, ahogyan azt az "idegen" látja, aki nem is annyira idegen, mint ahogy ez a cikkbôl kiderül.
"A Kolozsvár felé tartó vonaton izzadva az amerikai értelmiségi házaspár szállodák iránt érdeklôdik. Kiderül, hogy pedagógiát tanítanak, éppen egy tudományos konferencián készülnek részt venni, és a román oktatási rendszert tanulmányozzák.
A szállodai szobákról, árakról, körülményekrôl folytatott diskurzust a tengerentúli értelmiségi meglepô módon zárja le: mindez nem túl érdekes, számára egyedül az a fontos, hogy a szállodában mûködik-e a légkondicionáló berendezés.
Ez a nyugati elképzelése, elvárása, amelyekkel egy ismeretlen ország felé közeledik. Nagyobb, komolyabb léptékben: a nyugati politikusok és pénzintézetek gyors reformot, gazdasági változást várnak Kelet-Európától. A látvány azonban, ami a vonatablakból elénk tárul, nem túl biztató. A sínek mellett elterülô hatalmas elhagyott gyárépületek kéményeibôl már rég nem száll a füst, udvarukat felverte a gaz. Romániában a kommunista recept szerinti iparosítás mamutgyárak létrehozását célozta meg, melyek aztán hosszú éveken át a környék egész lakosságának megélhetését jelentették. A veszteséges üzemek elkerülhetetlenné vált bezárása hatalmas tömeget dobott az utcára, tett munkanélkülivé. Hogy ezek az emberek mi módon tengetik majd életüket, egyelôre megválaszolatlan kérdés."
"Kolozsvár látképében lassan új színfoltok tûnnek fel. A Szamos mentén gombaként szaporodnak az üvegbôl és fémbôl készült modern pénzintézetek, bankok, melyeknek üvegfalai mögött vélhetôen még a légkondicionáló berendezés is mûködik. A várost elhagyva délkelet felé haladó országúton nyikorgó tehergépkocsik, Dacia személygépkocsik [román Renault-változat], különbözô használt nyugati kocsik, kényelmesen trappoló lovas- és ökrös szekerek, költözô cigánycsapatok vidám kavalkádja tárul elénk. Ellentétek: «Nos igen — hangzik egy itteni vélemény —, Romániában minden lehetséges: ebben az ócska vályogkunyhóban például könnyen meglehet, hogy valaki számítógépen Windows 97-es programmal dolgozik.»
Vajon az ellentétek kavarodása, amelyek részben a 19. századot idézik, ugyanakkor a 21. századba mutatnak, akadálynak vagy pedig hajtóerônek értelmezhetôk-e a fejlôdés útján?
Vitatkozni lehet a kérdésrôl, eldönteni egyenlôre nem áll módunkban."
Zsisku Irén összeállítása és fordítása