Sorin Mitu alább olvasható szövege egy fiatal kolozsvári történész elôadásaként hangzott el az idei egyetemi év megnyitása alkalmával. Sorin Mitu kétségtelenül ahhoz a fiatalabb román tudósnemzedékhez tartozik, amely más szemlélet birtokában és más eszközökkel kívánja folytatni a történészek elôzô generációinak munkáját. Ezért lehetett szakmai esemény Geneza identitãtii nationale la românii ardeleni (A nemzeti önazonosság születése az erdélyi románok körében) címû munkája (Humanitas Kiadó, Bukarest, 1997), amelybôl folyóiratunk egy korábbi számában (1997. 2.) részletet közöltünk. Az egyetem történetérôl szóló szövege is arról tanúskodik: a kolozsvári felsôoktatás múltjáról sok kollégájától eltérôen gondolkodik. Ami elsô látásra szembeötlô: szakít azzal a román szakirodalomban bevett szokással, hogy az egyetem története 1918-ban kezdôdik, és történelmi áttekintésébe beépíti a felsôoktatásnak a magyar fennhatóság alá tartozó Erdéllyel kapcsolatos elôzményeit, mindenekelôtt a Ferenc József Egyetem létesítését is. Az egyetem késôbbi történetére vonatkozó megállapításai ugyancsak árnyaltabb szemléletet tükröznek, jóllehet a Bolyai Egyetem létét nem minôsíti egyértelmû sikernek, és ennek megfelelôen az önálló magyar egyetem újraindításának gondolatát sem hangoztatja. Józanul ítélkezve azt kell tehát mondanunk: ha szemlélete erdélyi magyar nézôpontból mérsékelten megértô, az általánosan elterjedt erdélyi román nézôpont szerint — különösen az alkalmat és a helyszínt tekintve — az épp csak megengedett határig terjed. A román értelmiség legnyitottabb szellemû lapja, a bukaresti 22 a nyár óta folyamatosan jelentet meg állásfoglalásokat a magyar egyetem kérdésérôl. Markó Béla szövetségi elnök mindjárt a legelején nemcsak elveket szögez le, hanem a közélet ellentmondásait is minôsíti határozott kritikai hangütésével.

Ha megpróbálnám röviden jellemezni ezt a cikksorozatot, mindenekelôtt az emelném ki, hogy ez nem vita a szó megszokott értelmében, vagyis a megszólaló vélemények nem egymásra reflektálva haladnak elôre a kijelölt tematikus térben, hanem inkább egymással párhuzamosan, azaz egymástól függetlenül mozognak. Ez természetesen sajnálatos, mert szinte kizárja az állásponok közeledését, de csupán másodlagos tünete annak, ahogyan a román nyilvánosság — különösen a napisajtó és a televízió — eleve elhárította a tényleges párbeszédet, és ehelyett korlátlanul teret engedett a tényeket mellôzô, a másik fél érveit elhallgató, igen gyakran hisztérikus hangulatkeltésnek. A 22-ben közölt írások második — számunkra örvendetes és fontos — tanulsága, hogy ma már vannak a román közéletnek olyan, tekintélyes szereplôi, akik fenntartás nélkül kiállnak az önálló magyar egyetem gondolata mellett. Doina Cornea és Gabriel Andreescu írása más-más érvekre hivatkozva is a politikai és történelmi racionalitás egyazon körében mozog: az erdélyi magyarságot megilletô jogként kezeli az önálló egyetem gondolatát, amely sem a román államra, sem magára a románságra nézve nem ártalmas, az 1996 novemberében kötött koalíciós megállapodás részeként viszont egyenesen próbaköve a román politika szavahihetôségének. Ugyanakkor feltûnô, hogy jóllehet mind az ország elnöke, mind az elôzô kormányfô nyilatkozott korábban az önálló magyar egyetem gondolata mellett, ezt a nézetet most egyetlen politikus sem szólaltatja meg, a számunkra legkedvezôbb politikusi álláspont a "magyar—német multikulturalitás" (Valeriu Stoica liberális igazságügyminiszter), míg a mereven elzárkózó a jogkövetelések "túlhajtását" emlegeti (Adrian Nãstase, az Iliescu-párt alelnöke).

Az önálló magyar egyetemre fenntartással tekintô, elutasító nézeteket valló szerzôk között ott találjuk a kolozsvári egyetem román (Pompiliu Teodor professzor) és magyar (Magyari-Vincze Enikô docens) tanárait is. A Babeƒ—Bolyai Egyetem multikulturális modellje nemcsak elvben jó, hanem jól is mûködik, annál kevésbé indokolt bármely elszakadás és önállóásg — ezek az annyiszor hallott, általuk is hangoztatott érvek. Alátámasztásukra az egyetemen belüli tényleges elôrehaladás adatait hangoztatják, de megkerülik mind a távlati kibontakozást gátló tényezôket, mind pedig a bensô rendezésre vonatkozó elképzeléseket. Ehelyett az "elzárkózás" mondvacsinált rémét emlegetik vagy az "etnikai tisztaság" fantomjával viaskodnak. A magyar egyetemi törekvések legkeményebb ellenzôje kétségtelenül Andrei Marga rektor, a tanügyi tárca jelenlegi vezetôje. Ô dolgozta ki a "multikulturális egyetem" fogalmát, és ô vitte azt sikerre külföldön is, mint a hazai felsôoktatásnak az etnikai kisebbségek fiataljai számára is teljes körû jogokat biztosító modelljét. Az egyetemépítésben elért sikereit a magyar közösség sem tagadja, teljes elzárkózását azonban mind az intézményen belüli önállóság (különálló karok), mind az önálló egyetem gondolatától szakmailag megalapozatlannak, politikailag tarthatatlannak véljük. A 22-ben közölt (elsô) írása minden bizonnyal a témakör legszínvonalasabb megközelítése. Nem vitatkozik közvetlenül a magyar egyetem-koncepcióval, sôt még csak szóba sem hozza, ehelyett a legfrissebb nemzetközi szakirodalomra hivatkozva értekezik az állampolgári egyenlôség, az állam, a nemzet és a kisebbségek fogalomkörérôl. Azáltal, hogy a bennünket érintô kérdéseket — a maguk egész történelmi és mûvelôdési hátterének figyelembevétele nélkül — átemeli a nemzetközi porondon folyó viták közegébe, kettôs célt követ: egyrészt a külföld politikai és egyetemi fórumait igyekszik meggyôzni és partnerként megnyerni azáltal, hogy "naprakész" nézeteket hangoztat, másrészt mind magát a vitát, mind a javasolt megoldásokat teljes mértékben függetleníti a helyi adottságoktól. Ez az írás azonban arra is figyelmezteti a magyar olvasót, hogy az egyetem érdekében általunk folytatott vitát ezen a porondon is megfelelô érvekkel kell tudnunk képviselni.

A 22 címû hetilapban a magyar egyetem kérdésérôl megjelent írások:

Gabriel Andreescu: Universitatea în limba maghiarã sau "principala grijã a românului" (A magyar nyelvû egyetem, avagy "a román ember legnagyobb gondja"). (1998. 34.)

Horváth Andor: Universitatea maghiarã. Între majoritate si consens. (A magyar egyetem. Többség és konszenzus között.) (1998. 35.)

Magyari-Vincze Enikô: Imposibilitatea de a vorbi altfel. (A másként beszélés lehetetlensége). (1998. 38.)

Andrei Marga: Diversificare sau fragmentare? (Változatosság vagy széttöredezés?). (1998. 32.); Multiculturalismul — o formã a tolerantei (A multikulturalizmus — a tolerancia egyik formája). Az interjút készítette: Rodica Palade. (1998. 33.)

Markó Béla: "Domnul ministru Marga induce în eroare opinia publicã" ("Marga miniszter úr félrevezeti a közvéleményt"). Az interjút készítette: Iulian Anghel (1998. 33.)

Adrian Nãstase: O supralicitare a dreptului la identitate (Az önazonossághoz való jog túlhajtása). Az interjút készítette: Iulian Anghel (1998. 34.)

Valeriu Stoica: O universitate multiculturalã în limbile maghiarã si germanã. (Magyar és német nyelvû multikulturális egyetem). Az interjút készítette: Iulian Anghel. (1998. 34.)

Mihai Sora: Din punctul de vedere al unui român ardelean... (Ahogy egy erdélyi román látja...). Az interjút készítette: Iulian Anghel. (1998. 35.)

Pompiliu Teodor: În jurul Universitãtii "Babes-Bolyai" — A Babes—Bolyai Tudományegyetemrôl. (1998. 37.)