Az elefánt és a krokodilus

"Én gyorsabban szaladok, mint te" — mondá az elefánt a krokodilusnak. A krokodilus így felelt: "Nem igaz, én gyorsabban futok, mint te." Ekkor szólt a kígyó: "Keljetek versenyre!"

Tanulság:

Legjobb eszköz a verseny.

A kakas

Egy kakas egyszer kutyának tettette magát. De senki sem hitte el neki, azonnal felismerték.

Az ember és a kandúr

Egyszer egy ember nyávogott, csak nyávogott. "Miért nyávogsz?" — kérdezte a kandúr. — Mit szólnál hozzá, ha én nekifognék emberi hangon beszélni?"

"Hát most mit teszek?" — kérdezett vissza az ember.

Tanulság:

Mind a ketten tévedtek.

A vadcseresznyefa

Egy vadcseresznyefa egyszer elunta, hogy mind vadcseresznyét teremjen. Arra gondolt, mást fog teremni, szilvát. Kínlódott egy évig, kínlódott két évig, kínlódott hét évig, de nem sikerült neki.

Tanulság:

Ami lehetetlen, azt nem lehet elérni.

Az utolsó elefánt

Egy elefánt egyszer New Yorkba utazott. Százemeletes házakat látott ott, sok autót, üzletet, mozikat, fénylô cégtáblákat, amerikai nôket és férfiakat. Amikor visszatért a dzsungelbe, a többi elefánt kérte, hogy meséljen nekik.

Tanulság:

Amikor az ember utazik, sok mindent lát.

A prefektusné és a nyúl

A cselédlány elment, a mosónô beteg volt, az Y országbeli X város rendôrprefektusának kedveske felesége nekifogott saját kezével mosni a kútnál. Épp amikor férje utolsó ingét mosta, egy bokorból kiugrott egy nyúl, s megijesztette.

Tanulság:

Sosem tudni, honnan ugrik ki a nyúl.

A nôstény oroszlán, a paraszt meg a civis

Egy paraszt vásárolt egy öreg nôstény oroszlánt, és maga szoptatta. De a parasztnak nem nagyon volt teje, és kénytelen volt, zokogva, eladni nôstény oroszlánját egy civisnek. A civis vette a nôstény oroszlánt, s együtt nevelte saját kölykeivel, amíg a nôstény oroszlán meg nem tanult egyedül lélegzeni. A civis nemsokára önszántából elhunyt, halálos ágyán meghagyva a nôstény orszlánnak, hogy kapja be gyermekeit, ne maradjanak azok magukra. Ezután a civis nyugodtan húnyta le szemét.

Miután a gyermekeket lenyelte, a nôstény oroszlán luxustemetést rendezett a civisnek, egy csomó hársvirággal, díszbeszédekkel. Aztán, hûséges kutyaként, ráfeküdt a civis sírjára, s nem akart onnan többé felkelni, és mindenkit megmart, aki hozzá közeledett.

Egy szép napon a temetôben sétált a paraszt. A nôstény oroszlán meglátta, felismerte, s a nyakába ugrott. Aztán követte, összeházasodtak, sok gyerekük lett, késô öregkorukig boldogan éltek.

Tanulság:

Inkább egy élô paraszt, mint egy halott civis.

Kántor Erzsébet fordítása

A kolozsvári Apostrof ünnepi, 100. száma (1998. szeptember) közli a Párizsban élt román származású író 1946. augusztusában Oscar Lemnarunak küldött "villanásait". A román nyelvû modern fabulákból nyújtunk itt rövid válogatást.