A gordiuszi csomót
nyilván ketté kellett vágni,
és elôbb-utóbb a sakktáblát is
ketté kell vágni,
hogy a fényes fekete ruhások
békét hagyjanak a fényes fehér ruhásoknak,
s hogy a fényes fehér ruhások
ne akarják mindenképpen maguk alá gyûrni
a fényes fekete ruhásokat,
tûzzel, vassal, fûrésszel és lángvágóval
kell ôket szétválasztani,
az ilyen futókat az olyan futóktól,
az ilyen lovakat az olyan lovaktól
az ilyen parasztokat az olyan parasztoktól,
be kell vezetni az áramot
a sakktábla két fele közé,
vizesárkot kell ásni
vagy magas falat emelni,
hogy a fehér ruhásokés a fekete ruhások
tehetetlenül vicsorogjanak egymásra,
de az az igazság,
hogy csak fél sakktábla is alkalmas
egy jó kis játszmára,
mondjuk, az egyik bástya
a másik bástya ellen,
az egyik futó a másik futó ellen,
hát ezt is irgalmatlanul ketté kell szedni,
persze az a helyzet, hogy
egy negyed tábla is,
sôt, egy nyolcad tábla
vagy egy tizenhatod tábla is
veszélyes lehet,
tûzzel, vassal
vizesárokkal,
fallal,
kell darabokra verni
ezt az átkozott sakktáblát,
hogy végre ki-ki a maga kockáján:
parasztkocka, királykocka,
vezérkocka, lókocka,
Istenkocka,
hullakocka stb.

Az elmúlt években és különösen az utóbbi hónapokban szerzett politikai tapasztalatainak összegzését kértük, vártuk Markó Bélától. Publicisztikai írást, esszét, vallomást. Vallomást — akár versben is. A nagy közös sakk, a Marosvásárhelyt 1991. december 7-én született mû, amellyel a Markó-versek ismerôi itt újratalálkozhatnak, 1998 ôszén sajátos akusztikával rendelkezik. Különösen, ha belehelyezzük az RMDSZ, a romániai magyarság és a román politika jelenébe. (Szerk.)