Tanulmányunkban a magyarországi tankönyvügyrôl kívánunk áttekintô elemzést nyújtani. Munkánk kiemelt területként kezeli a tankönyvek világa és a tantervek közötti kapcsolatot, valamint a tankönyves információk elérési lehetôségeit, különös tekintettel azon forrásokra, amelyeket máshonnan is és cenzúra vagy kontroll nélkül, el lehet érni (Internet). Számos adatunkat abból a tankönyves vizsgálatból merítettük, amely a budapesti oktatásügyi minisztérium megrendelésére az Eötvös Loránd Tudományegyetemen zajlott le, és amely kutatás során összesen 1645 magyarországi iskolából kaptuk vissza kitöltött kérdôíveinket. Mielôtt azonban rátérnénk a tanterv—tankönyv kapcsolatokra, megvilágítjuk, hogy tulajdonképpen mirôl is van szó, azaz hány tankönyv használatos napjaink Magyarországán.
Az 1998/99-es tanévre a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium (utóbb, a kormányváltást követôen: Oktatási Minisztérium) ún. tankönyvlistáin, illetve megrendelôlapjain összesen 130 kiadó 3000 kiadványcíme szerepel. Erre a listára azok a közoktatás számára elfogadott tankönyvek kerülnek, amelyeket az oktatásügyi miniszter jóváhagy. Hogy ezt a döntését szakmailag megalapozottan tehesse, a Közoktatási törvény alapján felhatalmazott Országos Köznevelési Tanács (OKNT) a felterjesztett mûveket legalább két, országos szakértôi névjegyzékben szereplô szakértôvel elbíráltatja (ellentmondásuk esetén harmadik szakértôt is fölkér), majd a fôként e célból létrehozott Tankönyv- és Taneszköz Bizottsága a szakértôi vélemények alapján terjeszti fel az arra érdemes mûveket jóváhagyás végett.
Erre a listára azonban másféleképpen is föl lehet kerülni ("kiskapu"): ha a mû kiadója valamely kiadványát az ún. segédletek közé kívánja felvétetni, akkor kikerüli a jóváhagyási procedúra minôsítô, illetôleg a minôségbiztosítás eszközeként ténylegesen funkcionáló folyamatát, s a minisztériumi Tankönyv- és Taneszköz Irodán keresztül — némi eljárási díj fizetése ellenében — ugyanúgy bekerülhet a hivatalos tankönyvjegyzékbe, mintha az ennél jóval bonyolultabb minôségi megmérettetést vállalta volna.
A közoktatás tankönyvjegyzékei közül az általános iskolák számára készülô tartalmazza az értelmi fogyatékosok tankönyveit is, de a nemzetiségi oktatás tankönyvei már külön füzetben jelennek meg, amely utóbbiakat önálló megrendelôlapokról lehet megrendelni. A nemzetiségi oktatásnak az 1998/99-es tanévre nagyjából 600-féle tankönyve, illetve segédlete van.
A szakoktatás tankönyvjegyzékei nagyjából ugyancsak 3000 körüli kiadványféleséget neveznek meg. Itt a bonyodalmat az okozza, hogy a szakmák oktatása több ágazati minisztérium hatásköre alá tartozik. Ráadásul a Munkaügyi Minisztérium megszüntetésével (átszervezésével) ezentúl az Oktatási Minisztériumra hárul majd a szakmai tankönyvek hivatalos listájának közzététele is. Várhatóan hamarosan gondot fog okozni, hogy míg a közoktatás tankönyvei (nyomtatott taneszközei) már évek óta "piaci alapon", kevés állami beavatkozással (utóbbiak közé néhány — alapítványokon keresztül lebonyolított — tankönyvpályázat tartozik) jelennek meg, a kisegítô iskolák értelmi fogyatékos tanulói, a nemzetiségi gyerekek számára pedig állami hozzájárulással ("dotáció") készülnek az iskolai jóváhagyott kiadványok, addig a szakoktatás számára megjelenô (nyomtatott) taneszközök megrendelôje munkaügyi minisztériumán keresztül az állam, amely a szakmai tankönyvek teljes, a kiadók által kért elôállítási költséget fizette. Ekként a szakoktatás területének tankönyvellátása igen drága, egysíkú (egytankönyves), a piaci viszonyok hiánya miatt választék nélküli.
Nem minisztériumi jegyzék, de elôbbiekkel egyszerre érkezik az iskolába az ún. Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzéke, amely az 1998/99-es tanévre közel 250 kiadó 3400-féle kiadványcímét tartalmazza összesen valamivel több mint 4000 tételben (azaz egy cím több helyen — mûveltségterületnél/tantárgynál, tagozaton stb. — is elôfordulhat). Ezt — rendhagyó módon — egy társadalmi szervezet, a Tankönyvesek Országos Szövetsége állítja össze (a civil szféra megjelenése a szakmai információk közvetítése terén), vállalja érte a tartalmi felelôsséget, és nem utolsósorban viseli az elôállítás költségeinek nagyjából a felét. Ebben szerepelnek azok a tanulói segédletek, amelyek valamilyen oknál fogva nem kerülhettek hivatalos minisztériumi listára mind a köz-, mind a szakoktatás terén (a legtöbb esetben csupán azért, mert nem oda valók); ebben találhatók meg a tanári segédanyagok címei, szerzôi, legfontosabb adatai: a tanulás-tanítás folyamatát segítô, de "mûfajilag" besorolhatatlan kiadványok.
Gyakori kérdésként merül fel, hogy szükség van-e ennyiféle kiadványra, iskolai nyomtatott taneszközre. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a pedagógusok mintegy 80%-a forgatja a minisztériumi tankönyvjegyzékeket, illetve az iskolák 95%-ában rendelnek meg kiadványokat a Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzékébôl. Úgy tûnik, ma Magyarországon minôségi tankönyvhiány van; az egyes mûveltségi területeken feltüntetett nagy "választék" gyakran egymást átfedô, közös gyökérbôl változtatott, más kiadónál, más árral, más borítóval, kicsit átszerkesztett, de hasonló példa- és ábraanyaggal megjelenô tankönyvbôl vagy segédletbôl áll. A jóváhagyott kiadványok minisztériumi jegyzékeinek 130 kiadójából 50-et a kérdôívünkre válaszoló iskolák túlnyomó többségében nem ismertek (azaz ismertségük az ötszázalékos mértéket nem érte el). Ugyanakkor számos kolléga tankönyvhiányra, illetôleg nem megfelelô választékra panaszkodott. Léteznek olyan mûveltségterületek is, amelyek az eddig kiadott jegyzékekben még nem rendelkeztek jóváhagyott tankönyvvel, segédlettel (például tánc, dráma). Számításaink szerint, amennyiben a pozitívan minôsített tankönyvek egyenletesen oszlanának el, s minden tantárgyhoz/mûveltségi területhez három-három tankönyvféleség válsztását rendelnénk, valamint megengednénk, hogy minden ily módon megjelenô tankönyvhöz két-két segédlet tartozzék, a közoktatás tizenkét évfolyamára vetítve nem lenne sok a 4500-féle kiadványcím szerepeltetése sem a hivatalos tankönyvjegyzékekben. De ettôl a színvonaltól igen messze állunk.
A magyarországi tankönyvvilághoz — de nem a köz- vagy szakoktatáshoz — tartoznak még a felsôoktatás, az egyetemi szféra tankönyvei, jegyzetei és segédletei, amelyek számát nagyjából 7500-ra becsüljük. Ezt a szférát újabban a Felsôoktatási törvény alapján ún. felsôoktatási tankönyvpályázati lehetôség támogatja, amely éves szinten több száz mû erejéig az elôállítási költségek maximum felét fedezi.
Tanulsága miatt érdemes megjegyeznünk, hogy Magyarországon a külföldi (nyugati) tôke érdeklôdése elsôsorban azon (tankönyv)kiadók irányában nyilvánult meg, amelyek komoly szerepet játszanak az olyan kiadási szegmensekben, ahol jelentôs összegû állami támogatás (dotáció) van jelen. Így elsôsorban a szakoktatás tankönyvellátásában érdekelt kiadók kerültek külföldi kézre, illetve azok, amelyek várható magas példányszámuk, illetve a központi tankönyvtámogatási pályázatokon való eredményes szereplésük miatt jelentôs nyereségre számíthatnak. Sajnálatos módon azonban a külföldi tôke megjelenése a magyarországi tankönyvkiadásban az eddigiekben nem járt együtt látványos technikai, kivitelezésbeli fejlesztésekkel, hanem inkább megrekedt a drasztikus létszámleépítésekben, a nagy múlttal bíró és tapasztalt szerkesztôségek felszámolásában.
Magyarország 1990-es évekbeli tankönyvkiadására talán a "tantervnélküliség" az egyik legmegfelelôbb kifejezés. Az 1989/90-es rendszerváltozás úgy érte oktatásügyünket, hogy az 1978-as közoktatási tantervet már éppen ideje lett volna lecserélni. Az 1985. évi oktatási törvény jelentôs változásokat idézett elô (például a pedagógiai kísérletek indíthatósága terén). A rendszerváltás idején jó néhány reformpedagógiai mozgalom alapított iskolát-; az elsô még 1988-ban a Waldorf-mozgalom megtelepedése volt Budapest tôszomszédságában, Solymáron, s a történelmi egyházak újraindított intézményei sem haladhattak az ideológiai töltettel is bôségesen bíró '78-as tanterv szerint... A "közönséges" általános iskolák is fokozatosan elszakadtak az elavulttá vált régi tantervtôl, annál is inkább, mert a fokozatosan kibontakozó Nemzeti alaptanterv(NAT)-viták inkább az új felé terelték a tanártársadalom figyelmét.
Közben a rendszerváltással egyidejûleg elemi erôvel tört fel az alkotás vágya; míg az 1980-as évek fô tankönyvi kérdése a "Milyen a jó tankönyv?"-típusú kérdés volt — implicite jelezve, hogy az állami, központi tantervre épülô egytankönyvû rendszer nyomtatott taneszközei korántsem voltak valami jók —, addig a '90-es évek legelején megjelent többszínnyomásos kivitelezésû, elôbb csupán alternatívnak számító, majd a tankönyvpiacot gyorsan terítô kiadványválaszték kezdetben mintegy lenyûgözte a tanítókat, tanárokat. (Addig csak a kisegítô iskolák, az értelmi fogyatékos gyerekek számára nyomtattak színes kivitelezésû tankönyveket.) Az új kiadók megjelenésével párhuzamosan az állam fokozatosan kivonult az idôközben ugyan tulajdonában maradt, de részvénytársasági formát öltött legnagyobb kiadó közoktatási tankönyveinek dotálásából, finanszírozásából. (Utóbb ez a kiadó tisztes nyereséget hoz állami vagyonkezelô felettes szervének. Az államnak tetemes kiadások helyett más szempontból — adók, társadalombiztosítási járulékok, foglalkoztatottság stb. — is nyereséges a tankönyvpiac megléte.)
Ám a tanykönyvek alapjában véve nem annyira a régi tantervek kézzelfogható lapjaira épültek. Áttételesen ugyan érvényesült annak hatása: sok volt a gyakran a szerzôi jog törvénytelenségét elôidézô átvétel korábbi tankönyvekbôl, segédletekbôl. A kiadók a NAT-viták közepette megpróbáltak megfelelni az újabb várható fejleményeknek, követelményeknek is. Nem egy esetben például rávezették tankönyvük valamely elôzékére — vagy éppen termékismertetô prospektusukban említették meg — a NAT-kompatibilitás tényét akkor, amikor még csak valamelyik elôzetes tantervi változatnál tartottunk.
A Nemzeti alaptanterv 1995 ôszi, legfelsôbb szintû elfogadása után az oktatási-nevelési intézményekben megkezdôdött a kétpólusú tartalmi szabályozás másik pillérének, az iskolai pedagógiai program részét képezô helyi tantervek kidolgozása. És ekkor páratlan dolog történt: a tankönyvekhez kiadott tanmenetjavaslatokat, a konkrét tankönyvekhez, tankönyvcsaládokhoz megjelentetett tanári kézikönyvekben található óravázlatokat iskolák egész sorában elkezdték beépíteni a helyi tantervekbe! Azaz szakmailag jócskán megkérdôjelezhetô módon, ebben a rövid idôszakban nem az éppen már nem funkcionáló régi, szocializmuskori, elavult tanterv alapján készítették a tankönyvet, hanem éppen fordítva, a tankönyv tanári segédlete alapján a helyi tantervet. Annak megállapítása, hogy ez megtörténhetett-e adekvát módon, az iskolafenntartó által fölkért, az iskolai pedagógiai programot és a helyi tantervet elbíráló oktatási szakértônek volt hivatott feladata. Adódik a kérdés: készíthetô-e tankönyv a Nemzeti alaptanterv alapján, ha a konkrét tanítás a helyi tanterv szerint valósul meg? Kutatási eredményeink alapján úgy látjuk, hogy bármilyen tankönyvet is használnak az iskolákban, csaknem mindenütt fénymásolnak azokhoz máshonnan vett — de a gyerekekkel, tanulókkal meg nem vásároltatott — segédleteket: a legtöbbször feladatokat, feladatsorokat, gyakoroltató példákat és felmérô feladatlapokat. Tehát a minôsített tankönyveket mindenféleképpen ki kell egészíteni az egyes intézmények sajátosságainak, iskolai pedagógiai program és helyi tanterv alakította egyedi arculatának megfelelô segédanyagokkal, amit az iskolák többsége már a NAT implementációja elôtt is gyakorol.
A másik, ugyanilyen súlyú kérdés, hogy melyek a tankönyvek, taneszközök NAT-kompatibilitásának ismérvei? A minisztériumi tankönyvjóváhagyási procedúra során pusztán sommásan kell a bíráló szakértôknek válaszolniuk, hogy megfelel vagy sem adott kiadvány a NAT-nak. Ugyanakkor a "megfelelésnek" legjobb tudomásunk szerint nincs (és talán nem is lehetséges ilyen) kidolgozott szempontrendszere.
A kiadók egy része igyekszik eleve olyan tankönyvszerzôket, illetve bírálókat, lektorokat fölkérni, akiknek van valamilyen tantervkészítô gyakorlata, vagy annak idején részt vállaltak a Nemzeti alaptanterv kimunkálásában. Más kiadók ezt nem tudják vállalni, de külsôségekben igyekszenek a vélt elvárásoknak megfelelni: például a címben mûveltségterületet jelenítenek meg a hagyományos módon kifejezhetô tantárgy helyett, életkort írnak (pl. ... tankönyv 13—14 éveseknek), vagy a Közoktatási törvényben elôírt évfolyamszámozás valamelyikét (pl. ... feladatlap a 7. évfolyam számára) használják. Különös dolog a központi tantervhez való igazodást megkívánni, hiszen — amint azt az elôzô bekezdésben említettük — a NAT-kompatibilitás biztosan nem kérdôjelezhetô meg abban az iskolában, ahol a helyi tanterv megvalósításában adott kiadvány megfelelô eszköz, míg egy másik intézményben a minisztériumi minôsítettség ténye még nem biztos, hogy használhatóvá teszi ugyanazt a mûvet, amennyiben nem illeszthetô a helyi tantervhez.
Problémás a jóváhagyott tankönyvlistán szereplô, ám minôségbiztosító procedúrán át nem esett s egyetlen konkrét tankönyvhöz sem köthetô segédletek NAT-kompatibilitása. Ezeknél sokszor lehetetlen fölfedezni bármiféle tantervi hatást vagy befolyást, hiszen nem annak alapján, a tantervhez illesztés igényével készültek. Éppen emiatt is szorgalmazzuk, hogy minisztériumunk a jövôben lehetôleg csak olyan kiadványokat vegyen fel a jóváhagyott tankönyvek listájára, amelyek az Országos Köznevelési Tanács szakértôi által — a már említett törvényi megfelelôség biztosításával — minôsítettek, s az oktatási miniszter által elfogadottak. Ez esetben a jóváhagyott tankönyvek mellé csak a közvetlenül azokhoz tartozó segédleteket lenne célszerû a hivatalos jegyzékbe fölvenni, míg az összes többi — hogy ne maradjanak ki tankönyves információk a pedagógusok tájékoztatásának rendszerébôl — átkerülhetne a Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzékébe.
A tankönyvek tanterv-kompatibilitása kérdéskör tisztázásához egyesek az ún. kerettantervek megalkotásának szükségességét rendelik hozzá, mondván, a jövô tankönyvét a majdani kerettantervek alapján kell elkészíteni. Úgy véljük, ez az egyik változata a központi tantervi szabályozás fundamentumára építô gondolkodásmódnak. A jelenleg érvényes, bár a legújabb politikai fordulatot követôen megkérdôjelezôdött Nemzeti alaptanterv alapján inkább a pluralista jellegû, sokszínû tankönyvválaszték tûnik indokoltnak és fenntartásra érdemesnek, míg a központi tantervi szabályozás esetleges erôsödése a tankönyvpiac beszûkülését, a közismereti tárgyak többségének egytankönyvûsége felé való tendálást mint természetes következményt vonhatja maga után.
Gyakori felvetés mind Magyarországon, mind az országhatárokon túlról, akár más kontinensen élôktôl: hol lehet utánajárni, hogyan lehet utánanézni a tankönyves információknak?
A legjobb eshetôséget persze az jelenti, ha a kiadványokat rögtön kézbe is lehet venni, meg lehet nézni, bele lehet lapozni. Bár az állandó tankönyvbemutatóhelyek Magyarországon — elsôsorban a megyei pedagógiai intézetekben és a fôvárosi kerületi pedagógiai szolgáltató központokban — korán megjelentek, s utóbb a Közoktatási törvény is egyik kiemelt feladatukká tette meg a tankönyvek és tankönyves információk gyûjtését, rendszerezését, bemutatását, mégsem mondhatjuk el magunkról, hogy túlságosan sok helyen lehetne kézbe venni valamennyi minisztériumi jóváhagyott közoktatási tankönyvet és segédletet. Ezen a téren a legteljesebb gyûjteménnyel a Gyôr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet rendelkezik Gyôrött, de igen sok kiadvány megtalálható a budapesti Fôvárosi Pedagógiai Intézet e célból kialakított gyûjteményében is. A többi tankönyvbemutatóhelyen — azért nem kizárt, hogy akad még más kivétel is — sajnálatos módon a legtöbb esetben nem tudják felmutatni még azokat a mûveket sem, amelyekrôl pedig biztosan tudjuk, hogy megkapták. Ezt a szomorú állapotot egyébként már hivatkozott kutatásunkban visszajelezték az iskolai tankönyvfelelôsök is, s ezzel párhuzamosan — nem várt módon — a tankönyvügy terén a pedagógiai intézetek rendkívül alacsony igénybe vételérôl számoltak be (például elhanyagolható a szaktanácsadók szerepe a tankönyvválasztásban). A tankönyvbemutatóhelyeknek Magyarországon egyébként saját egyesületük is van.
Sajnálatos módon nem létezik Magyarországon elfogulatlan, érdekmentes tankönyvkritika sem. Bár újabban megjelennek a tankönyvügyet címoldalukra tûzô periodikák is, de ezek mögött rendre egyik vagy másik (tankönyv)kiadó áll. Ebbôl a szempontból a Soros Alapítvány támogatásával napvilágot látó Tandem címû folyóirat az üdítô kivétel. Gondot okoz az is, hogy nagyon nehéz olyan recenzorokat találni, akik a tankönyvkiadásban nem érdekeltek sem mint szerzôk, sem mint szerkesztôk, sem mint kiadótulajdonosok, s nem a saját vagy a konkurencia kiadványairól nyilatkoznak meg.
A legbiztosabb fogódzót talán még a hivatalos tankönyvjegyzékek nyomtatott változatai jelentik. Mind a hivatalos tankönyvjegyzéket, mind a Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzéke ugyancsak a legfontosabb adatokat tartalmazzák, viszont az egyes címek, szerzôk puszta elhelyezkedésükkel, besorolásukkal, a környezetükben megjelenô más kiadványcímekkel együtt mégiscsak biztosítanak egyfajta támpontot, amelynek mentén el lehet indulni. A pedagógusok zöme — amint azt fentebb említettük — ez alapján tájékozódik. Ennek azonban az a korlátja, hogy ezek a jegyzékek túlnyomórészt csak a közoktatási intézményekbe jutnak el. (Egy idôben nehezedett némi nyomás a minisztériumra, hogy a tanító- és tanárképzô intézmények is kapjanak a jegyzékekbôl; a tankönyvbemutató helyek újabban a megjelenést követôen automatikusan megkapják.)
A magyarországi pedagógusok zömének egyelôre nincs lehetôsége arra, hogy Internetrôl tájékozódjon, mivel rendszerint — nyilvánvalóan az informatika és a számítástechnika szakosok merôben kivételek — hiányoznak azok az ismereteik és készségeik, kompetenciáik, amelyek a számítógépes eszközhasználathoz nélkülözhetetlenek, még ha olyan "egyszerû", a szakzsargonban a "stupid user" számára kifejlesztett technikai lehetôségekrôl van is szó, mint például a WorldWideWeb (www). Ugyanakkor mégis fontos szólnunk ezekrôl az egyre inkább fejlôdô forrásokról, annál inkább, mivel Magyarországtól távolabb ez a legolcsóbb és legkönnyebben igénybe vehetô tájékozódási lehetôség. Az Interneten keresztül, elektronikus úton igénybe vehetô információforrásokról elöljáróban megjegyezzük, hogy egyfelôl a technikai fejlettség a folyamatos fejlôdés ellenére még kívánnivalókat hagy maga után, másfelôl nem mondhatjuk, hogy adott helyen megtalált információt megleljük-e a következô alkalommal is, vagy pedig máshova kell fordulnunk. Nagy gondunk az információs érték gyors avulása, s nem látjuk biztosítva a tankönyves adatbázisoknál sem a frissítések, pontosítások, kiegészítések minkéntjét, illetôleg rendszeres végzését. A visszakeresési nehézségek — külön-külön kell kattintgatni minden egyes dokumentumra — mellett nem tetszik, hogy ezekre az adattárakra gyakran az információszegény és a felesleges, redundáns adatelemek bôsége együttesen jellemzô. Megoldást jelenthetne, ha megalkotásukban, rendszerük kidolgozásában és a folyamatos adatbevitelben egyaránt gyakorlott könyvtárosok és tapasztalt informatikusok együttmûködnének.
A tankönyves információk elektronikus továbbítására Magyarországon elôször a Typotex Kft. vállalkozott. Adatbázisukat eredetileg nem Internet-alapon fejlesztették, hanem floppy-lemezen lehetett hozzáférni. Külön segédprogramokat írtak az információk visszakeresésére, azonban a kezdeti fáradozások rendszerük nehéz kezelhetôsége (nehézkes kódolása), visszakereshetôsége miatt nem aratott sikert, az iskolák a T-Index elnevezésû adatbázist nem vették meg. (Ennek nyomtatott változata Könyvek Magyarországon 1994—95 címmel jelent meg.) Utóbb, a technológia fejlôdése nyomán ez az állomány felkerült az Internetre. Frissítése folyamatos, és mivel nem csupán tankönyves adatokat tartalmaz, újabban lemaradt a "T"-, s maradt csupán "Index" az adatbázis elnevezése. Elsôsorban üzleti szempontok alapján alakították ki, relatíve kevés adatot tartalmaz, amelyek nem biztos, hogy felhasználói szempontból nézve relevánsak, illetôleg számos ajánlott kiadványt már nem lehet beszerezni. Az "Index" adatbázis hozzáférési helye az Interneten a következô címen található meg: http://lutra.sztaki.hu/www.sztaki.hu/ netahtml/infohaz/konyv/ [enter], s kiadó, terjesztô, (könyves)bolt vagy "egyéb" keresési lehetôségekre lehet kattintgatni.
A közoktatás jóváhagyott tankönyveinek tulajdonképpen teljes körû adatbázisát az Országos Közoktatási Intézet (OKI) ún. honlapján találjuk meg. A kiadványok feldolgozása alapesetben a hivatalos minisztériumi jóváhagyott kiadványok jegyzékei alapján történik meg. Az elérési útvonala jóval egyszerûbb az elôzônél: http://www.oki.hu [enter], s e nyitó oldalon az adatbázisok közül lehet kiválasztani a megfelelôt — ez esetben a tankönyvit. Ebben a még ugyan fejlesztés alatt álló, de máris jól használható, informatív rendszerben a következôkre lehet keresni: kiadóra, NAT-témakörre, tantárgyra, évfolyamra, oktatási típusra, tankönyvtípusra és az árra, illetve ezek kombinációjára; továbbá lehet keresni kiadványcímre és szerzôre is (utóbbi fontos lehet olyan programok esetében, amelyeknek számos tankönyve és segédlete egymástól eltérô tárgyakban jelent meg — azonos szerzôvel.) Az egyes ablakokban alaphelyzetben a "nincs szûkítés" felirat látható, de minden egyes keresési szempontnál kattintással és görgetéssel igen sok lehetôség közül lehet választani — kivéve persze a kiadványcím és szerzôi név lekérdezésénél.
A keresés gombra történô kattintás után megjelenik "a keresési feltételeknek megfelelô tankönyv listája" (helyesírás az eredeti), amely a képernyôn a kiadvány címét, szerzôjét/szerzôit és kiadójának nevét jeleníti meg. Értelemszerûen, akinek a kezében a nyomtatott jegyzék van, az egyelôre még áttekinthetôbb formában, több információhoz jut. Ugyanakkor csak idô kérdése, hogy a felhasználó rákattint-e minden egyes címre, mert akkor valamicskével több információhoz jut: az egyes tankönyvek adatai között ugyanis megjelenik az elôbbieken túlmenôen a kiadvány fogyasztói ára (ha államilag támogatott, akkor a térítési díja is), típusa, külön kockákban jelölve, hogy "NAT tankönyv" (helyesírás az eredeti) vagy tartós tankönyv-e, kötésének típusa, a listára kerüléshez szükséges engedély száma, a kiadvány raktári száma; a legutolsó fejlesztés eredményeként kockákban pipa jelöli hogy mi tartozik adott kiadványhoz (itt tehát minden egyes mûhöz számos irreleváns elem jelenik meg, hiszen csak nagyon kevés nyomtatott taneszközhöz tartozik például betûtartozék, CD, helyi tanterv, hangkazetta, videókazetta stb.). Utóbbi felsorolás kissé takarja a képernyôrôl az ezeknél jóval fontosabb "NAT-témakör", tantárgy, évfolyam, ajánlott óraszám, oktatási típus, tanítási módszer megjelöléseket, lehetséges adatelemeket.
Akinek fölkeltette az érdeklôdését egy-egy kiadvány, s netán hozzá szeretne jutni (meg akarja rendelni), az az egyes tankönyvek adatainál tud rákattintani a kiadó nevére. Ekkor megjelennek a kiadó adatai: neve, levelezési címe, rendelési címe, vezetô neve, telefonszáma, faxszáma, illetve van még egy megjegyzésrovat is.
Az OKI adatbázisánál is föltûnik, hogy egy-egy rendszer megjeleníteni kívánt adatainak, adatelemeinek kiválasztása mennyiben szemléleti kérdés, és hogy itt sem ártott volna megkérdezni valamely könyvtárosszakembert vagy tankönyvszakértôt, hogy még milyen adatok lehetnek informatívak a felhasználók számára. Gondolunk itt elsôsorban a sorozatok vagy tankönyvcsaládok feltüntetésének elmaradására, vagy nem ártana tudni, hogy melyik tankönyv/segédlet hányadik kiadásánál tart, esetleg mikor, melyik évben adták ki elôször. (Akad eset, amikor olyan kiadványhoz jelöli meg kiadója a NAT-kompatibilitás tényét, amelynek elsô megjelenésére — igaz, másik kiadónál — még a szocializmus éveiben került sor.)
A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program "célja az európai színvonalú számítógépes hálózati és információs szolgáltatások megteremtése és korszerûsítése, elsôsorban a felsô-, középszintû oktatásban, akadémiai kutatóintézetekben, könyvtárakban, közgyûjteményekben, valamint a nemzetközi hálózati szervezetek munkájában való folyamatos és tevékeny részvétel" — olvasható a http://www.sztaki.hu/db/ nyitó oldalán az Interneten. Amíg nem tettünk be a számunkra szükséges helyekre ún. könyvjelzôt (ez is egy "net"-es kifejezés), addig célszerû innen közelíteni meg a nekünk releváns adatbázisokat.
Ha például bennünket a közoktatás tankönyvei érdekelnek, és az OKI adatbázisából kellôen tájékozódtunk, érdemes megnéznünk a budapesti Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) adattárát, hátha találunk abban további információkat, például egy annotációt vagy más kiegészítô adatokat. (Mivel elsôdlegesen könyvtári feldolgozás folyik, tárgyszavak alapján is kereshetünk.) Az említett nyitóoldalról a Pedagógiai adatbázis sorra kattintva jutunk el a Magyar Pedagógiai Irodalom címû nemzeti szakbibliográfia teljes, elektronikusan 1989-tôl feldolgozott anyagához. Ez az adatbázis persze elsôdlegesen nem tankönyveket és segédleteket tartalmaz, hanem a nevelési, oktatási, képzési, pedagógiai, módszertani szakirodalom elsôdleges bázisa. Elôbbiek beszerzését nehezíti, hogy az újabb kiadói és nyomdai vállalkozások sokszor nem tudtak a kötelespéldány-rendeletrôl, és nem küldték be kiadványaikat, kötelespéldányaikat az Országos Széchényi Könyvtárba; ezáltal azok nem kerültek be sem a Magyar Nemzeti Bibliográfiába, sem pedig az OPKM illetékességi körébe tartozó, országos pedagógiai szakkönyvtári jellegének megfelelô érkeztetési és feldolgozási rendszerébe. Ennek ellenére az újabban megjelent tankönyvek közül már egyre több érkezik meg az OPKM-be is.
A Pedagógiai adatbázisban az egyszerû és az összetett keresési lehetôségek közül választhatunk. Az egyszerû keresés szempontjai: cím, szerzô(k), kiadó, kiadás éve, folyóirat, tárgyszó. Az összetett keresés további adatelemekkel egészül ki, például sorozatcím, szakcsoport, ISBN-szám, a dokumentum nyelve, dokumentumtípus. Az egyes mûveknél a következô adatelemeket kapjuk meg: szerzôi adatok, a megjelenés könyvtári bibliográfiai leírásból megszokott adatcsoportja (megjelenés helye, kiadó neve, megjelenés éve), a terjedelem adatcsoportja (oldalszám, az illusztráltság tényének jelölése, gerincmagasság és ha van, a melléklet meglétének, tényének feltüntetése), nyelvi kód, tárgyszavak, szakcsoportszám, raktári jelzet és leltári szám (utóbbiak adott könyvtár raktárában jelölik ki a dokumentum helyét). Az OPKM adatbázisában ugyan nem találjuk meg — a már említett kötelespéldány-rendelet betarthatatlansága miatt — az összes tankönyvjellegû kiadványt (sôt annak inkább csak egy viszonylag szerényebb mennyiségû részérôl nyerhetünk információkat), viszont biztosak lehetünk abban, hogy amit ott felleltünk, az megvan a budapesti pedagógiai könyvtárban (V. kerület, Honvéd u. 5.), tehát egy esetleges magyarországi (szakmai) látogatáskor ki lehet kérni és kézbe lehet venni azokat.
Ugyancsak a SZTAKI honlapjáról érhetô el az Egyetemi és Fôiskolai Tankönyv-adatbázis, az ún. EFTAN. Rövid tájékoztató leírásában a következôket olvassuk: "A könyvek szokásos jellemzôin túl rövid ismertetések és tartalomjegyzékek szolgálják az oktatók és hallgatók tájékozódását. A könyvek beszerezhetôségérôl is ad információt." Az adatbázisból a keresés történhet könyvekre vagy kiadóra, de lehet ún. részletes szempontok alapján is dolgozni. A könyv szerinti keresés a cím, sorozatcím, szerzôi adatok, kiadó, kiadás éve, tárgyszó (szinopszis, tartalom) szerint vagy ezek kombinációi alapján lehetségesek. A keresett könyvek egyes találatainál további kattintással érhetôk el a részletezô adatelemek (szerzô, cím, könyvkód, ISSN- és/vagy ISBN-szám, sorozatcím, besorolás tudományterületek szerint, elérés, kiadó, megjelenés vagy kiadás éve); és ennek az adatbázisnak talán a legfôbb értéke, pozitívuma, sajátossága, a szinopszis.
A részletes keresésben olyan további szempontokkal lehet kiegészíteni a találati szempontokat, mint besorolás tudományterületek szerint (kattintással és görgetéssel), az ISBN- és az ISSN-számok, jelleg és elérhetôség alapján. Utóbbi megjelölésben találjuk meg az utalást akár az elôkészületben lévô munka tényére, akár arra, hogy adott mû már elfogyott, vagy még található abból raktáron. A kiadvány jellege pedig tankönyv, szakkönyv, jegyzet vagy segédanyag lehet.
A kiadókra és terjesztôkre történô keresésben pedig a cég, vállalkozás elnevezése és városa szerint lehet találatokhoz jutni. A típus ez esetben kiadó, terjesztô, bolt vagy "egyéb" lehet.
Felsôoktatási tankönyvi adatbázis létrehozására egyébként elôször a Nemzeti Tankönyvkiadóban Dálnoki Miklós tett kísérletet. Gyûjteménye végül is — tudomásunk szerint — nem került fel az Internetre, viszont 1995-ben nyomtatott formában, öt kötetben jelent meg gondozásában a felsôoktatási tankönyvek és jegyzetek jegyzéke. Egy esztendôvel késôbb nyomtatott formában már nem, hanem CD-n lehetett megkapni vagy megvásárolni. Sajnálatos módon azonban a közvetlenül vagy közvetve állami pénzekbôl finanszírozott projektek kiszorítják, megélhetésképtelenné teszik (vagy tehetik) az elektronikus információk szférájában korábban befektetett cégeket, magánszemélyeket.
A szakoktatás terén a Nemzeti Szakképzési Intézetben (NSZI) folytak az elmúlt években komoly feldolgozási munkálatok. Ezt azért nagyon fontos szem elôtt tartanunk, mert az Országos Széchényi Könyvtárban szinte egyáltalán nem lelhetôk szakképzési tankönyvek, s ezen a téren az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állománya sem tartalmaz többet, mint a szakmai tankönyveknek csak mintegy tíz százalékát. Magyarországon jelenleg egyedül az NSZI rendelkezik az összes kurrens szakmai tankönyvvel, s ezek többsége elektronikus úton feldolgozásra került, sôt 1996-ban egy ún. szakmai alternatív tankönyvi adatbázis számára feldolgozásra került ötszáz olyan kiadvány is, amelyek nem tartoztak egyik ágazati minisztérium által elfogadott, jóváhagyott tankönyvek közé sem. (Sajnálatos módon félô, hogy az NSZI könyvtára a forgalomból kikopó, kimaradó tankönyveket egyszerûen selejtezi — amennyiben ez történik, s tudomásunk szerint ezek a mûvek nem kerülnek ledokumentálásra, úgy késôbb lehetetlen lesz ezek fejlôdését, történetét vizsgálni, kutatni. Éppen ezért javasoljuk, hogy az apasztásoknál kikerülô kiadványokat szállítsák át az OPKM Tankönyvtárába, amely a maga 100000 kötetével Közép-Európa legnagyobb magyar tankönyvgyûjteménye.) A szakmai tankönyvek adatbázisait azonban hiába keressük az Interneten. Amennyiben magyarországi szakmai tankönyvek iránt érdeklôdünk, célszerû elôzetesen az NSZI fôigazgatójától engedélyt kérni arra, hogy budapesti látogatásunkkor használhassuk annak könyvtárát és dokumentációit, esetleg levélben érdeklôdhetünk a számítógépes tankönyvi adatbázisok hozzáférhetôségét illetôen.
Ugyancsak nincs meg az Interneten, de az elektronikus tankönyvi adatbázisok között igen jól használható az ún. "Szirén" integrált számítógépes könyvtári rendszer, program tankönyvi adatbázisa. Mivel a "Szirén" program fejlesztése még 1988-ban kezdôdött el, és készítôi magánszemélyek, akik állami támogatásban eddig még nem részesültek (egyedül a Soros Alapítvány vásárlásai képeztek jelentôs forgalombôvülést), ez a program kizárólag piaci alapon tartja el magát. Az oktatási-nevelési intézmények világában ez — sajnálatos módon, mert tükrözi a piacgazdaság féloldalas voltát Magyarországon — páratlan dolognak számít. Eddigi fennmaradását az tette lehetôvé, hogy az iskolák és elsôsorban a közmûvelôdési könyvtárak folyamatosan vásárolják, így biztosítva a folyamatos továbbfejlesztés lehetôségét.
A "Szirén" program elsôsorban a feldolgozó könyvtárosok, könyvtá- rostanárok munkáját hivatott megkönnyíteni. Legfôbb része az ún. alapprogram (ez egyúttal a legdrágább is), melynek segítségével teljes könyvtári bibliográfiai leírás készíthetô a legkülönfélébb típusú dokumentumokról, egy- vagy többkötetes mûvekrôl, folyóiratokról, valamint segítségével szabványos analitikus leírásokat is lehet készíteni. A "végeredményt" helyben akár katalóguscédulákra is ki lehet nyomtatni. A program gazdag tárgyszavazást tesz lehetôvé, s a könyvtáros akár egész tartalomjegyzékeket vagy szinopszisokat is beírhatna (de a gyakorlatban ezek természetesen inkább tárgyszavakra redukálva jelennek meg), mivel rendkívül biztos és gyors a kétféle típusú keresô rendszere, melyek segítségével tetszôleges adatelem, illetve azok kombinációja is visszakereshetô.
Eddig egyedül a "Szirén" program fejlesztôi tudták megoldani a kompatibilitást saját rendszerük és az Országos Széchényi Könyvtár számítógépes adatbázisa között; ily módon elôfizetôik számára biztosítani tudják azt a szolgáltatást, hogy elérjék a Magyar Nemzeti Bibliográfia adatállományát, legalábbis azt a részét, amely az eddigiekben elektronikus formában is feldolgozásra került.
Tankönyvi adatbázisuk az alaprendszerre telepíthetô. Jelenleg 6000-nél több, elsôsorban kurrens kiadvány található benne. Gazdag tárgyszavas feldolgozottságának köszönhetôen alkalmas lehet arra is, hogy a könyvtári feldolgozómunka idejének jelentôs mértékû lerövidítésén túlmenôen elôsegítse a tankönyvek tartalma szerinti tájékozódást, s forrásokat biztosítson, ötleteket nyújtson akár még a tankönyvíráshoz is. Értékei között tartjuk számon, hogy számos olyan mû leírását tartalmazza, amely nincs meg egyetlen más adatbázisban sem (például eddig 20% körüli ISBN-szám nélküli kiadványt gyûjtött össze, amelyek túlnyomó többsége kis kiadóknál vagy pedagógiai intézetek gondozásában jelent meg, s nem tartoznak a jóváhagyott tankönyvek/segédletek közé).
A "Szirén" rendszert gazdái ugyan nem szándékoznak az Interneten hozzáférhetôvé tenni — hiszen ezáltal kockáztatnák saját és családjaik megélhetését, befektetéseik megtérülését —, viszont technikailag megoldották, hogy megrendelôik könyvtárainak állománya felkerülhessen a "világhálóra". Így az alaprendszer — és a könyvtári, könyvtárosi feldolgozómunka — ugyan nem válik kiválthatóvá (továbbra is a szerzôktôl, fejlesztôktôl kell megvásárolni), de az egyes állományok elérhetôvé, Internetrôl is lekérdezhetôvé válhatnak.
Az elektronikus információhordozók világa gyorsan fejlôdik (félelmetes, hogy az Internet például csak alig néhány esztendeje, 1992-tôl vált számunkra is hozzáférhetôvé), és Magyarországon jelentôs mértékû állami forrásokat biztosítanak az információs struktúra technikai és tartalmi fejlesztésére. Ennek hatása valószínûleg leképezôdik majd a tankönyvi és a tantervi információk megszerezhetôségének folyamatos bôvülésére is. Ennek jele az is, hogy egyre több magyarországi (tankönyv)kiadó hozza létre saját ún. honlapját, tárja ország-világ elé önreklámját és tájékoztató adatait.
A tankönyvek kiadása terén pedig — mivel a magyarországi tankönyvjegyzékekre számos jelentôs nyugati kiadó nyelvkönyvei mellett egy szlovákiai vállalkozás magyar nyelvû segédlete is megjelent — elképzelhetô, hogy más országok tankönyvesei szintén hozzájáruljanak akár a tágabban értelmezett magyar nemzeti könyvterméshez, akár a kisebbségi oktatáshoz; amennyiben nem a magyarországi NAT-hoz vagy helyi tantervekhez alkalmazkodnak, vagy nincs lehetôségük (például anyagi tehetségük) az oktatási minisztériumi hivatalos, jóváhagyott tankönyvjegyzékekbe kerüléshez, legalább a Tanulást, tanítást segítô kiadványok jegyzékének nyomtatott változatában vagy az Interneten elérhetô adatbázisok valamelyikében kellene megjelenniük.