Ha ablakunkon túl a képet,
az évszak-védte panorámát
és semmi mást! - De ennél épebb
és maradandóbb, mélyebb drámát,
mint elsô könyveink terében
külön a szív s a szem magányát...

Már milyen régen milyen szépen
kerülgettük a forrókását.
Hogyan is fejtheti meg épen
a gyermek e héttörpe-bányák
titokzatos ajándékképpen
elébe hulló tömb-talányát!

Néha még hátamon is érzem
a bûvész-nagy iskolatáskát.
A hordozható mozit kérem,
a fantázia duzzogását,
a hulló hóban estikéken
az egyszeregyek csillogását.

Az elsô könyvlap: ott a képen
egy tükör, melybôl belém jár át
a világ mindent megtanulni,
mert fél, mert bármilyen nagy, retteg,
hogy belôle majd el fog múlni,
amit a gyermekek szeretnek.