Tibet a maga 30 281 cikkével, oldalával (az adat 1998 júliusából származik) nem nevezhetô feltûnô jelenségnek az Internet forgatagos világában. Mégis meglepôdtem, ekkora információtömegre nem számítottam. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megannyi cikk-, riport- és könyvkivonatról van szó, ugyanis a hálózat keresô opciója minden (!) olyan helyet kilistáz, ahol a "Tibet" szó — akármilyen eldugottan vagy jelentôség nélkül — megjelenik. Ez a szám így is nagynak tûnik... Ekkora lenne az érdeklôdés? Jókedvem elpárolgott, mikor beütve a "Kína" szót 1 176 110 cikkbôl válogathattam. Ne lepôdjünk meg! A hálózaton a legnagyobb cégektôl, újságoktól a magánszemélyek önálló lapjaiig, enciklopédiáktól a környezetvédelmi szervezetekig minden és mindenki megtalálható. Terjedjen fantáziánk bármeddig az információközlés területén, az Internetet talán sohasem lesz képes befogni, vagy akár fô komponenseivel napról napra, óráról órára lépést tartani. Valóságos monstrum az Internet, amely a számítógépek háztartásba való "bevonulásakor" a ma még az elsô helyen álló televíziót is ki fogja ütni helyébôl. (Ez csak Kelet-Európát érinti, hiszen az Egyesült Államokban ez a folyamat már végbement...)

Ilyen szörnyeteg elé ülünk le, hogy a világ egyik legeldugottabb zugáról tudakozódjunk. Semmiképp sem csalódhattam, hiszen az információ tömege áthághatatlan a magamfajta szerény "szörfözô" számára. Ez a megállapítás egy újabb következtetést von maga után. Mivel az Internet információtömegének zöme amerikai kézen van, kénytelenek vagyunk amerikai nézôpontból szemlélni Tibetet. Mióta pedig Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést az Egyesült Államok számára, ne csodálkozzunk, ha többnyire Kína-ellenes szövegeket olvashatunk. (Ezek olykor burkoltak, máskor viszont nem.) Tibet ily módon az amerikai külpolitika egyik vesszôparipája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy hivatalos kormánybeszámoló jelenléte az Interneten. Téma: az emberi jogok megsértése Tibetben. (U.S. Department of State Bureau of Democracy)

Mit tud az átlagember Tibetrôl? Rögtön az "alt.culture.Tibet" oldalra léptem be. Ez tartalmazza az általános tudnivalókat. Íme: "Tibet — elszigetelt himalájai királyság, lakosság 2,32 millió, akik a 17. század óta kínai befolyás alatt élnek. Az 1950—1959 közötti kampányban Mao felszabadította Tibetet, százezer foglyot ejtve. Tibet szellemi, adminisztratív vezetôje a dalai láma, jelenleg a tizennegyedik, nevén Gyong Tenzin Gyatso (született 1935-ben)." (Ez a név rövidítés.) A láma jelenleg számûzetésben él India Dharamsala városában. 1989-ben béke Nobel-díjat kapott. Kína politikáját e királysággal szemben az Ügyvédek Világszervezete (International Comitee of Jurists) "kulturális tömeggyilkosságnak" minôsíti. Mao betelepítési politikája az egyik legjobb példa erre. Mao ezt "végsô megoldásnak" nevezte (bizonyára tudtán kívül használta így, de ez a kifejezése nyelvtanilag egyenes fordítása a hitleri Endlösungnak). Az Ügyvédek Világszervezete azt állítja, hogy az újdonsült kínai tartományba hét és fél millió (!) kínai "telepes" érkezett, minek következtében ma több a kínai, mint a tibeti Lhasszában. Ez jelenleg az autonóm terület fôvárosa. (A Kínai Népköztársaságon belüli "autonóm" területek összesítve 4,8 millió négyzetkilométerre rúgnak. Ez az országnak mintegy fele...) Az Interneten olvasható másik írás szerint Tibet Autonóm Tartomány lakossága még mindig 95 százalékban tibeti. Bizonyos amerikai becslések szerint Lhassza lakosainak egyharmada han-kínai. Ugyanez a jelentés 46 ezer apácát és szerzetest tart nyilván 1400 kolostorban. Kína persze rendkívüli ellenôrzés alatt tart mindenféle Tibetet érintô információt. Nem egy külföldi turistát zaklattak például azért, mert egy faxüzeneten valamelyikük megemlítette, hogy pár nappal azelôtt bomba robbant a fôvárosban. Ezzel egyébként tele volt a lhasszai sajtó...

Az emberi jogokat illetôen Kínának szinte mindenhol rosszul áll a szénája. Maradjunk egyelôre a hivatalos jelentésnél (U.S. Department of State Bureau of Democracy). A visszaélések gyakoriak: a szólás- és a vallásszabadság megsértése, kínzás, kivégzés stb. Kisebb mozgalmakat, felkeléseket levertek a kínaiak (1996-ban Sera-, Yokhang-, Tashilhumpo-felkelés), Camdenben pedig három szerzetest ítélet nélkül végeztek ki. Kína nem engedélyez semmilyen vallási szertartást, amelynek bármilyen politikai kicsengése volna. Tiltják a dalai láma képének árusítását, kiállítását. A dalai láma számûzött kormányához hû hivatalnokokat leváltják, félreállítják.

Mielôtt a politikai elemzések felé fordulnánk, meg kell fejtenünk azt a különleges kötést, ami a kormányzás és vallás között létezik. A tibeti buddhizmusnak jelentôs politikai hatásai vannak. Köztudott, hogy a dalai láma szellemi vezetô. A dalai láma (elméletileg) mindig ugyanaz a személy. Halála után Tibetben születik újra. Az új dalai lámát a "régens-lámák" hivatottak megtalálni. Az öreg vezetô olykor pontos utalásokat ad a reinkarnáció helyét illetôen, máskor viszont nem "segít", ami ugyancsak megnehezíti a keresôk dolgát. A kiválasztott gyermek csodával határos módon ráismer "elôdje" tárgyaira (használja azokat), ráismer az emberekre stb. A cím nem örökletes, sôt a lámának nem is kell nemes családból származnia. (Az utolsó hét dalai láma egyszerû földmûves családból származott, azaz "hozatott".) Az elsô dalai láma Gechen Trungpa (1391—1471) nevû uralkodó volt, aki magát egy jelentôs buddhista személyiségnek, Avalokitesvarának 51. reinkarnációjaként tüntette föl. Az utána következô harmadik teokrata 1578-ban megtérítette a mongolokat, és ezeknek a vezetôjétôl, Altam kántól kapta a "Dalai Láma" (Óceánnyi Bölcsesség) címet. Jelenleg a 14. dalai lámaként Tenzin Gyatso tölti be e rendkívül magas tisztséget — számûzetésben.

A tibeti buddhizmus még a keleti vallások kavalkádjában is érdekes jelenség. Az Understanding Tibet cikkben ez áll: Tibet ôsvallása a bon volt, ami vallástörténetileg felfedezetlen terület. Vajmi keveset tudunk a 7. század elôtti periódusról; ekkoriban jelent meg a tibeti ábécé. Jelentôs kínai befolyás után (kb. 750-ig) India vette át ezt a szerepet. Innen került át a buddhizmus Tibetbe. Furcsa módon a buddhistáknak nem állt szándékukban kiszorítani az ôsvallást. A bon beolvadt a ma ismert tibeti vallási formába. A bon viszont a 840-ben bekövetkezett tibeti összeomlás után tûzzel-vassal irtotta riválisát. (Ez egy évszázadon keresztül tartott.) Az ôsi hit híveinek ellenérzése abból származott, hogy az akkori király vallásos buzgalmában hatalmat és vagyont ajándékozott a lámáknak. Az anarchia elcsitulása után reformok következtek, és a mongol invázióig töretlen volt a virágzás. Ez volt Tibet kulturális aranykora. A legjelentôsebb írások ekkor keletkeztek: metafizikai tanulmányok (Kan-gyür, Tan-gyür), a Bardo Thödol, amelynek szanszkrit eredetije elveszett stb. Ekkor fordították le az indiai vallási-filozófiai szövegeket. Marpa, a Fordító kapta a legjelentôsebb szerepet. Milarepa, Marpa tanítványa ugyanekkor írta misztikus verseit. Ôt a költô-aszkétaként ismerik.

A mongol invázió (13. század eleje), majd "kis" szünet után a kínai próbálkozások korszaka következett. A teljes ellenôrzést a mandzsuknak sikerült bevezetniük. 1750-ben foglalták el, viszont csak 1751-ben nyilvánították hivatalosan is protektorátusnak Tibetet. A kínai birodalom összeroppanása után (1912) laza brit befolyás következett. 1949. október 1-én születik meg a Proklamáció Tibet "felszabadítására". Egy évre rá 40 000 kínai katona foglalja el kelet-Tibetet — megsemmisítve a nyolcezer katonából álló "hadsereget". Potala küldöttségét (ez a dalai láma tradicionális székhelye, palotája) arra kényszerítették, hogy írja alá az ún. Fehér Lapot. Ezt hosszasan tárgyalja a Tibeti kormány — számûzetésben ("Tibetian Government in Exile") cikkcsoport. (Az Internet e helye 73 százalékos látogatottságnak örvend.) A lámák küldöttsége figyelmeztette Kínát, hogy az ô aláírásuk semmit sem ér a dalai láma kézjegye nélkül, a kínaiak mégis ragaszkodtak a Fehér Lap aláírásához. Ez a következô címet kapta: 17 pontos egyezség Tibet békés felszabadításáról. A fenyegetés egyszerû volt: aláírhatják vagy bebörtönzik ôket. Esetleg kivégzik az ellenszegülôket. Az ENSZ Tibet teljes annektálásakor sem reagált. 1959-ben, amikor szinte egy évtizednyi terror után felkelés robbant ki (s ezt természetesen leverték), a dalai láma (az egykori kormány tagjaival) Indiába repült. Visszatérését azóta is várják a tibetiek. A számûzetésben levô kormány tibeti bankjegyeket és bélyegeket nyomtatott. Vezetôjük realistább politikus. A dalai láma kijelentette, hogy ha Tibet függetlenné válna, ragaszkodik a demilitarizáláshoz (saját hadsereget sem tartana fönn). Egy népszavazáson a tibetieknek kellene megválasztaniuk a jövendô államformát. ("Guidelines for Future Tibet`s Polity and the Basic Features of its Constitution"/Irányvonalak Tibet jövôbeni politikájához; alkotmányának alapelvei) Kína vesszôparipája ugyanis, hogy a tibeti kormány egy "elmaradott" társadalmi rendszert kíván visszaállítani, amely a valláson alapul. (Mao azt hirdette , hogy a vallás a tömegek mérgezése.) Az elmaradottság ügyében nyilatkozik Palden Gyatso 61 éves szerzetes, akit végighurcoltak a kínai börtönökön. Az ô fogsága, kínzása 31 évig tartott... Az agg láma szerint "Kínának sikerült a gazdagot szegénnyé és a szegényt még szegényebbé tenni, míg Tibet a tsampa koldusok országává vált" (a tsampa tradicionális tibeti eledel). Ugyancsak ô számol be Tibet annektálás elôtti társadalmáról. Az éhezés fogalma ismeretlen volt. Khams-yul népe elégedetten élt. A tibetiek országukat "Khams-yulnak", vagyis "a hó birodalmának" nevezik. Ez meglehetôsen furcsa, hiszen az ötezer méteres tibeti fennsíkon a magas csúcsok kivételével sehol sem havazik... (Egyébként a "Tibet" elnevezés az arab "Tah-bat"-ból származik, innen került be az európai nyelvekbe.)

A "China in Tibet" cikkcsoportban egy érdekes könyvkivonat található: Tashi Tsering önéletrajza ("The Struggle for Modern Tibet"). Érdeme, hogy autentikus tibeti nézôpontot kínál fel három elgondolkoztató alapproblémájában: 1. kínainak vagy tibetinek lenni (ugyanide tartozik az a kérdés, hogy el kell-e fogadni a kínai fennhatóságot vagy ellen kell állni); 2. modernizálható-e Tibet, anélkül, hogy ôsi kultúráját feláldozná; 3. hol az igazi Tibet, ugyanis az író szerint jelenleg kettô létezik: Tibet, valamint Dharamsala Indiában. Kína amúgy is jó munkát végzett Tibet felosztásában. A három tartományból álló királyság történelmi határait bizonytalanná tették. Kham tartományt Szecsuan, Yunnan és Ganshu, Amdót nagyrészt Csinghaj kebelezte be. U-Tsang nagyjából érintetlen maradt. A korona minderre Tibet elnevezése: Xizang...

Hasonló visszaélések sorozatát közölte a Philadelphia Inquirer címû napilap. A cikksorozat a "Tibet, a megkínzott ország" (Inside Tibet: A Country Tortured) címet viseli, részletes beszámolókkal, fôleg a kínzásokat illetôen. Lu Wen Xiang, a kínai kormány sajtóirodájának fôtitkára ez ügyben így nyilatkozott: "Valóban, akárcsak maguknál, az Egyesült Államokban, a kínzás alkotmányilag tilos. Viszont néha [véletlenszerûen] megesik..."

A legnagyobb port a pancsen láma ügye kavarta fel. A dalai láma után ez a legmagasabb tisztség, majdnem ugyanazon kritériumok szerint választják ki, egyedüli különbség a reinkarnálódó személyiségben áll. A tibetiek által elismert gyermeket (a 11. pancsen lámát) a kínaiak foglyul ejtették, azaz "védôôrizetbe" vették. Így vált az alig néhány éves gyermek (Tibet második vezetôje!) a világ legfiatalabb politikai foglyává. Egy éven át tartó huzavona után a kínai gyôzelem teljes volt: egy általuk választott gyermek ül a pancsen láma székén. A nyugati közvélemény botránynak minôsítette az esetet. Talán nem is csoda, hogy gombamód szaporodnak a Save Tibet! (mentsük meg Tibetet!) szlogent hangoztató — fôleg ifjúsági — szervezetek. Az Interneten a leglátogatottabb ilyen szervezet, az ICT — International Campaign for Tibet (www.savetibet.org.) kb. 77 százalékos látogatottságnak örvend. A szervezet célkitûzései: tényfeltárás, hírterjesztés, lapkiadás (Tibetan Press Watch, Tibetan Environment and Development News), valamint kutatás a kínai szuverenitást illetôen. Erre külön cím is létezik: China.dem.org.link.

Az interjúk sem hiányoznak, amelyek közül figyelemre méltó az Orville Schellel készített beszélgetés. Szociológiai nézôpontról van szó, némi meditatív, ironikus társadalomkritikával fûszerezve. Már az elsô kérdés is figyelemfelkeltô: "Mit gondol errôl a Tibetnek nevezett képzeletrôl?" Schellt, úgy tûnik, gyerekkora óta megragadta Tibet varázsa, csodálója volt Heinrich Harrernek (akit manapság a Hét év Tibetben tesz népszerûvé), valamint más felfedezôknek. Meglett emberként ellátogatott fantáziái színhelyére. Rendkívül érdekes, szubjektív beszámolóval tért vissza. Csalódott volt, és irigyelte Harrert, akinek még megadatott az utolsó autentikus betekintés az annektálás elôtti Tibet tradicionális létformájába. Ô ezt már nem láthatta. "Miért szimpatizál Amerika társadalma ezzel a bekebelezett országgal?" Schell szerint alapvetô amerikai mítosz, hogy a gyengébbet pártolni kell, mi több, a tibetiek esetében "kihalófélben levô fajról beszélhetünk". A modern nyugati társadalom hiányát érzi mindannak, ami a tibetiekre jellemzô: remek humorérzék, derû minden körülmény dacára és "a sohasem-sietés". Schell bírálja Clinton elnököt, mivelhogy 1992-ben kampányának fontos része volt Kína elmarasztalása Tibet miatt, de megválasztása után semmit sem tett ígéretét illetôen. A szociológus egyébként így vélekedik a dalai lámáról: "Sok — több nemzetet is magába foglaló — országnak rossz a kormánya, míg itt van egy kitûnô vezér, és kormányozhat ország nélkül. [...] A kínai külpolitika féltékeny; tudják, hogy a dalai láma népszerûségét sohasem fogják elérni." A "kolonizálásról" is beszámol: Kína átnevelôtáborokat mûködtet szerzetesek számára, ahol totális ellenôrzésükre törekednek, de hazafiasságra is tanítják ôket. Kínai hazafiasságra...

Elgondolkodtatók az Interneten magas számban jelen levô, gyakran lehívott utazási ajánlatok. A legfelkeresettebb az Adventure Tibet, ahol részletes leírások olvashatók — útvonalakról, utazási és szállási körülményekrôl. Közös bennük, hogy szinte mindegyik használja a "kulturális utazás" kifejezést. Nem tudni, mennyire érvényes ez, de talán a "buddhista Odüsszeia kirándulás alatt daliás görög hôsöket fogunk látni, amint Coca-Colát szürcsölgetve áthajóznak a himalájai Szkülla és Kharübdisz között. Lhasszát repülôgépen közelítheti meg a kultúrára éhes utazó — Nepálból, Indiából, Bhutánból. Sok út vezet Tibetbe — egyik sem Kínából...

VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA

Dalai Lama of Tibet (the Fourteenth), Tenzin Gyatso: Kindness, Clarity, Inside. Ithaca. New York., 1988.

David-Néel, Alexandra: Immortalité et Réincarnation (Doctrines et Pratiques Chine — Tibet — Inde). Éditions du Rocher. Paris., 1978. 48—141.

Eliade, Mircea: Istoria credin‡elor ƒi ideilor religioase. Editura ƒtiin‡ificã ƒi enciclopedicã. Bucureƒti., 1988. vol. III. 274— 296.

Times Világtörténelem. Akadémiai Kiadó. Bp., 1994. 127—129. 175. 277.