(Fu An-kung verse)

Hszienjangban vár szerelmem:
Hangja jajong, szeme szén...
Szempilláin könnycsepp billen,
Csillog, csöppen: ôszi holdfény
Szent pagodák ereszén...

(Fu An-kung verse)

gomolyog a köd a dombon
dana dönög a dorombon
zenebona kel a holdban
fatutajomat eloldtam
fatutajomat eloldtam
tovalebegek a holdban
dana dönög a dorombon
gomolyog a köd a dombon

Aligha számíthatunk rá, hogy Lázáry René Sándor Fu An-kung verseivel az történik majd, ami Kosztolányi híres kínai és japán költôivel. Illyés Gyula ugyanis az "Idegen költôk" elôszavában rákérdezett, "hogy ha közelebbrôl arcukba néznénk e kitûnô és ünnepélyes költôknek, egyik-másik szemébôl vajon nem a Zsivalygó természet szerzôjének élénk tekintete csillogna-e felénk." Vas István viszont egy újabb kiadás utószavában beszámolt a vitatott kínai szerzôk azonosíthatóságáról. Fu An-kung elôtt Lázáry René Sándort kellene azonosítani — ebben pedig Kovács András Ferenchez fordulhatnánk. Ô a mi Lázáry-szakértônk. Ám addig is, amíg KAF kötetben közzéteszi az általa meg(ki)talált Lázáry René életmûvét, leírja életrajzát, vonzódásait, mi a költôi játékban gyönyörködünk. A XX. századi magyar lírának abban a vonulatában, amelyben — bármilyen meglepô — a kínaiak is szerepet kaptak. Bizonyíték rá Kosztolányi, Weöres Sándor, Horváth Imre. És most Kovács András Ferenc, akitôl — Lázáry René Sándor közvetítésével — a két Fu An-kung vers érkezett, a Tiszatáj-beli közlés után. (A továbbiakkal Fu An-kung és Lázáry nem készült el a Korunk lapzártájáig.)

(Szerk.)