Hol él a kínai? Kínában? Ilyen állam nem létezik. (Kína nincs — talán lesz.) És hol élnek a kínaiak? Kínában? Nem, hanem Kínákban. Játszanak velünk a szavak. Kínai — Kína. Kínaiak — Kínák. Kína — Kínák. Miért nem Japán vagy India? Vagy Oroszország... Miért nem a kis tigrisek? Azért, mert Kína "divatos" témává vált? Nem. Azért, mert sok a kínai — kevés a fóka? Talán. Azért, mert rengeteget tanulhatunk tôlük? Igen, ezért (is).

Túlnépesedett bolygónk szerves része a kínaiak tömege, vagy az egész világ Kína kiegészítôjévé vált? (Mi [már] nem megyünk Kínába, eljönnek hát a kínaiak hozzánk. Voltunk, láttunk, nem gyôztünk; most ôk következnek: Tegyetek "gyarmattá" minden országot!) Mi leszünk a fókák?! A rengeteg China-town hozzánk vagy Kínához tartozik? (Itt élnek mellettünk, mégsem tudunk róluk semmit. Elegendônek tûnik, hogy kedveljük a konyhájukat.) Hogyan szabadulhatunk ki a nagy számok bûvös kígyószorításából? (Rengeteg kisebbség él Kínában. Egyiknek a lélekszáma majdnem a világ magyarságáéval egyenlô. Azt azonban nem merem elárulni, mennyivel kellene beszorozni a magyarok számát, hogy megkapjuk egy év kínai "gyermektermésének"az adatát...) Sok vagy kevés kínai él Kína határán kívül? (Az európai sokallja ôket, de Kínában óvakodnak attól, hogy meggondolatlanul osztogassák az útleveleket. Hálásak kellene legyünk, mégis az emberi jogokról motyogunk valamit. Csakhogy Kínában a jogok takarója alatt tanácsos óvatosan nyújtózkodni.) Egyáltalán mirôl beszélünk?! Kína vagy Kínák? Kína és Kínák? (Talán nem elégséges a Kínai Népköztársaságot, Tajvant, Hongkongot, Tibetet, Makaót és a china-townokat emlegetni... Talán a bôrönd is "Kína". Az a bôrönd, amelybe bepakolják az éppen lekaszabolt mandulaszemût.) S mitôl tartottunk Hongkong visszaadása elôtt? A békés fôhatalomváltás után különös kérdésnek tûnhet: Hongkong már Kínához tartozik — vagy más(féle) Kínaként mûködik? (Miközben a világ szétesôben van, és az államok száma már-már követhetetlen gyorsasággal szaporodik, a kínaiak egyesülésre "pazarolják"(nák) energiájuk jelentôs részét. Különös... és követendô/elvetendô példa. [Nem kívánt rész törlendô!]) Kína vette át Hongkongot — vagy Hongkong gyôzte le Kínát? (Az eddigi jelek arra utalnak, hogy nem a város fog Kínához idomulni, hanem az ország Hongkonghoz.) Tajvan mikor követi a hongkongi példát? És ha nem teszi ezt, elképzelhetô-e, hogy Kína lerohanja? Ebben az esetben mi lenne az Egyesült Államok válasza? (Róka fogta csuka, csuka fogta róka.) Mit jelent az "egy állam — két rendszer"? (A nagy kormányos nyugodtan pihenhet.) Hogyan élnek ebben az óriási országban az emberek? (Azt mondják, Tibetben azért nem váltak többségiekké, mert "a kényes kínaiak"nem kedvelik a magaslati levegôt. Bezzeg-bezzeg az alacsonyabban fekvô Ujguriában — ahol ugyebár némi kôolaj is akad a föld méhében! — immár ôk az "ôshonos házigazdák". Az ujgurok robbantanak is szorgalmasan, habár a soknyelvû helységnévtáblákat ott senki sem dönti ki, és nem mázolja be. S mit ad Isten: nem a kínai változat olvasható felül...) Milyen a (vad)kapitalizmus, ha kommunisták alakítják ki, és reformerôk irányítják? (Érdekes. S hogy valóban az, annak legjobb bizonyítéka az amerikai álmélkodás.) Elképzelhetô-e a piacgazdaság szocialista változata? ("Mindegy, milyen a macska színe, ha megfogja az egeret.") Miért támogatja az Egyesült Államok Kínát, a potenciális vetélytársat? Sarokba kell szorítani Japánt és a körmeiket próbálgató "kis tigriseket"? Vagy ellensúlyozni kell az egységesülô Európa világpiaci hatását — akár egy új ázsiai erôcentrum elfogadása által is? (Mi pedig morgolódhatunk: Kína bizonyára szimpatikusabb, mint Kelet-Európa. Végsô soron ez érthetô is, hiszen a hosszú évezredek alatt az "átlagkínai"kénytelen volt egyre nyugodtabbá, egyre fegyelmezettebbé, egyre türelmesebbé válni, miközben mi...)

A világ már nem emlékszik arra a költôre, aki szeretett úszni, kedvelte a fiatal lányokat, és — egészen mellékesen... — halálba kergetett néhány millió kínait? És azt a jóságos alacsony öreg bácsit is elfelejtette, aki kénytelen volt pár (a jövôért) tüntetô diákot (Kína biztonságos jövôje érdekében) lemészároltatni? (Nyugodtan legyinthetünk: Amerikában is "akadnak"gondok — Európáról nem beszélve.) Vonogathatják-e a Tienanmen tér után a vállukat a kínaiak? Igen, megtehetik, mégsem vádolhatjuk ôket közönyösséggel. A mi nagy ugrásunk lényegesen kisebb volt az ô megpróbáltatásaik hosszú soránál, s nevetséges: a történelem vörös falainak a lerombolása után egyre szaporábban kívántunk ugrálni (persze minimális erôkifejtéssel, a háromnapos munkahetet tartva ideálisnak). Sajnos még mindig nem akarjuk elkezdeni a súlyos áldozatokkal járó hosszú menetelést... A nagy kínai mese pedig — amit az ezredvég sikertörténetének is nevezhetnénk — rég kezdôdött, s talán várható még néhány meglepetés.