Egy 1962-ben Kádár Jánosnak írt levél vezette el a fotográfiatörténet kutatóját, Albertini Bélát Gaál Gábor Korunkjához: Ráth László budapesti iparmûvész folyamodott a pártfôtitkárhoz az államosításkor kisajátított javainak, fotós mûhelyének visszaszerzése érdekében (1947-ben nyitott Budapesten, Magyar Képszolgálat néven, mûtermet — 1949-ben mint kapitalistát kizárták a kommunista pártból); kérô levelében hivatkozott Ráth (Roth) László a Korunkra, arra, hogy Gaál Gábor és Franyó Zoltán ösztönzésére fordult a harmincas évek elején a szociofotózás felé.

A szakkutatás már korábban kimutatta, és ezt Albertini igényesen okadatolt tanulmánya ismét alátámasztja, hogy a Korunk elsô korszakában a folyóirat mûvészeti vonalának lényeges része volt a fotográfia, nem utolsósorban a szociofotó elméleti kérdéseinek taglalása. A nemzetközi esztétikai irodalom és képzômûvészet olyan elismert tekintélyei voltak jelen a lap hasábjain (már a húszas évektôl kezdve), mint Kállai Ernô, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László. A valóságirodalom programját egészítette ki a szociofotó jelentôségének felismerése és hirdetése, többek közt Gaál és Méliusz József írásaiban.

A 20. századi kelet-közép-európai történelem kanyarait jellemzôen példázza Ráth László életútja. Erdélyben, a Szilágy megyei Tasnádon született (1907-ben), tízévesen magántanuló a zilahi Wesselényi Kollégiumban. Budapesten fényképész iparostanonc, saját állítása szerint Székely Aladárnak (a híres Ady-fotók készítôjének) volt tanítványa. 1928-ban Temesvárt fotográfus, 1933-ban itt rendezi sikeres kiállítását, amelyrôl a Déli Hírlap elismerôen számol be. Ugyancsak 1933-ban az osztrák Der Kuckuck címû szociáldemokrata lapban — ifjú Kubán Andrásnak a temesvári munkanélküliekrôl szóló riportja illusztrációjaként — Rothnak nyolc fotója jelenik meg. A fiatal temesvári fotós cikkeket is ír a fényképezésrôl (1934-ben a Korunkban is), sôt könyvet is kiad, erôsen osztályharcos szemléletût, amelyrôl számos kritika jelenik meg, így a Kassák Lajosé is, a Munkában. 1934-ben Nagyváradon állítja ki fotóit — Tabéry Géza ír róla a váradi Szabadságban, Erdélyi Ágnes (Radnóti féltestvére) a Brassói Lapokban. 1938-ban Bukarestben, a Calea Victoriei-en tartott fenn fényképészeti mûtermet. A negyvenes évek elején már Budapesten él. Hamis papírokkal, majd munkaszolgálatosként éli át a világháborús éveket. 1945-ben a Magyar Államrendôrség tagja, aztán visszatér szakmájához. 1946-ban a Szabad Nép mellékletét szerkeszti, Révai József és Horváth Márton megbízásából. Hurráoptimista képeket készített ebben a szakaszban. Fia 1970-ben Nyugatra távozott, emiatt az apa nem kap útlevelet. Ráth László 1979-ben hunyt el, kikerülve a közfigyelembôl. (Fotómûvészet, 1998. 1—2.)

K. L.