Az év végi mérlegkészítéseknél az utóbbi néhány évben a részvényárfolyamok százalékos változását összesítô ranglistán rendszerint az élmezônyben végez valamelyik közép-európai tôzsde. Ez azt jelenti, hogy a megtérülés szempontjából érdemes a volt szocialista országok részvényeibe befektetni, ám azt el kell találni, melyik évben melyik közép-európai börze kínálja a legnagyobb hozamot, mert az élboly résztvevôi rendre változnak.

A gazdasági és politikai fejlôdésben számos rokon vonást mutató közép-európai országok tapasztalatai a tôzsdével is hasonlóak: a kommunista hatalomátvétel után az értékpapírpiacokat egyre-másra felszámolták, s mûködésüket a kizsákmányoló kapitalizmus egyik fontos ismérvének, jobb esetben a szocialista tervgazdaság kereteibe be nem illeszthetô jelenségnek tartották. A rendszerváltással viszont minden térségbeli országban újra a klasszikus közgazdaságtan tanítása érvényesül, miszerint a tôzsde a pénztôke befektetésekbe áramoltatásának egyik alapvetô eszköze.

A térségben hármat emlegetnek a meghatározó tôzsdék között: a budapestit, a prágait és a varsóit. Közülük elsôként a budapesti jött létre újra, s a három ország közül a leginkább ez alapozhatott a közelmúltra. Magyarországon ugyanis már 1983-ban lehetôvé vált a kötvénykibocsátás, és 1988-ig a gazdálkodó szervek és a tanácsok mintegy 380 fajta kötvényt bocsátottak ki, amelyek túlnyomó részét a lakosság vásárolta meg. Ezekre az állam garanciát vállalt, ez azonban 1988-at követôen megszûnt. Az 1948-ban megszüntetett Budapesti Áru- és Értéktôzsde újraélesztésére 1987 decemberében tette meg az elsô lépést 22 magyar pénzintézet, valamint a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyminisztérium és a Magyar Gazdasági Kamara. Megállapodást kötöttek az értékpapír-kereskedelem összehangolásáról, létrehozták az Értékpapír Kereskedelmi Titkárságot, 1988 júliusában pedig a Tôzsdetanácsot.

Az elsô tôzsdenapot viszont már 1988. január 19-én tartották a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban. Eleinte havonta, majd hetente egy alkalommal, októbertôl pedig hetente háromszor találkoztak az értékpapír-kereskedôk. 1988 áprilisában jelent meg az elsô kincstárjegy, 1989 szeptemberében pedig kibocsátották az elsô lakossági részvényt: a Sztráda-Skála papírjaiból lehetett vásárolni. Az "igazi"értéktôzsde mûködésének a jogi feltételeit az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról, valamint az értékpapírtôzsdérôl szóló 1990. évi VI. törvény teremtette meg, amely 1990. február 1-jén lépett hatályba. Az év június 19-én aztán 41 alapító tag 221,6 millió forintos alapítói vagyonnal létrehozta a Budapesti Értéktôzsdét (BÉT), majd elfogadta a tôzsde alapszabályát, és megválasztotta tisztségviselôit. A BÉT az államtól tulajdonjogilag független, nem nyereségérdekelt intézmény, amelynek felügyeletét az Állami Értékpapírfelügyelet látja el. Maga a tôzsde két nappal késôbb nyílt meg — kereskedni a hét öt napján lehet —, s 1990 végéig minden, addig az értékpapír-kereskedelemben forgott papír, banki részvény és kötvény automatikusan tôzsdeképes volt.

A varsói értéktôzsde — Gielda Papierów Wartosciowych — 1991. április 16-án nyitotta meg a kapuit, 52 évi szünet után. (1939 elôtt Lengyelországban hat tôzsde is volt, ám a forgalom 90 százaléka az eredetileg 1817-ben alapított varsóin zajlott.) A tôkepiacok, a brókerek, a befektetési alapok mûködésérôl és a tôzsdefelügyeleti bizottság feladatáról a lengyel parlament alsóháza, a szejm által 1991. március 22-én elfogadott értékpapírpiaci törvény rendelkezett. A tôzsde a volt állampárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt egykori székházának ötödik emeletén kapott otthont, ahol az elsô kereskedelmi napot a brókerek többsége az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég által ajándékozott piros nadrágtartóval köszöntötte, noha az elsô öt privatizált állami vállalat részvényei nem voltak túl kapósak.

A prágai értéktôzsde — Burza Cennych Papíru Praha — mûködtetésére 1992. november 24-én hoztak létre részvénytársaságot, amelynek tulajdonosai ma is tôzsdetagok. A Burza 1993. április 6-án nyitott, ám a brókerek ekkor a heti egy tôzsdenapon, keddenként legfeljebb vállalati és államkötvényekkel kereskedhettek, a Csehország és Szlovákia szétválását kísérô tulajdonvita ugyanis megakadályozta a kuponos privatizáció keretében magánkézbe adásra kijelölt vállalatok tôzsdére vitelét. A Václav Klaus akkori szövetségi pénzügyminiszter által 1992 tavaszán beindított tömeges privatizáció révén a még egységes Csehszlovákiában több mint nyolc millióan váltottak jogot részvénytulajdonra, közülük 6,6 millióan bízták kuponfüzetüket a 437 befektetési alap valamelyikére. A tulajdonvitát éppen az váltotta ki, hogy sok szlovák befektetô — tudván, hogy a szétválás után az értékesebb cégek a másik köztársaságban maradnak — a csehországi alapokat választotta. A részvénykereskedelem így csak a tulajdonvita lezárását követôen indulhatott meg, tavaly július 22-én, s az ünnepélyes nemzetközi megnyitót még késôbb, október 15-én tartották a cseh fôváros patinás Liechtenstein-palotájában.

A három legnagyobb közép-európai tôzsde igazi virágkora 1996-ban vette kezdetét, amikor az erôs világgazdasági fellendülés és a vezetô értékpapírpiacok — mindenekelôtt a száguldásba kezdô Wall Street-i — magával ragadta a térség részvényeit is. Az erôteljesen növekvô gazdaság által is támogatott varsói börze az egyik legnagyobb hozamot nyújtotta a vállalkozó kedvû befektetôknek, de nem sokkal maradt el tôle a budapesti sem. Mindkét piacon megtöbbszörözhették a pénzüket azok, akik idejében kapaszkodtak föl a fellendülést hozó bika hátára.

Annál többet veszíthettek azok, akik 1997 nyarán úgy hitték, hogy a Délkelet-Ázsiában kitört pénzügyi válság nem fenyegeti a közép-európai régiót. A befektetôk egy része ugyanis pánikba esve nemcsak a malajziai, thaiföldi vagy indonéz részvényektôl igyekezett szabadulni, de a portfóliójukban ezekkel egy osztályba, a feljövôben lévô gazdaságokéba sorolt Csehország, Lengyelország és Magyarország vállalatainak a részvényeitôl is. A pánik szerencsére mulandónak bizonyult, a nagy árfolyamesések elcsitultak, igaz, a kurzusok az év végéig szeszélyesen ingatagok maradtak.

A budapesti, a prágai és a varsói tôzsde árfolyamainak hullámzását több más tényezô is befolyásolta. A három közül a legtöbb külföldi befektetés a lengyel és a magyar értékpapírokba áramlott. Ennek egyik oka, hogy míg a cseh kuponos privatizáció vállalatok százait tette elvileg piacképessé, a befektetôk Prágában nehezen jutottak információhoz a cégekrôl, amelyek papírjai gyakran nem rendelkeztek a forgatáshoz szükséges likviditással. Az óvatosabb és fôleg gyakran tôzsdén keresztüli privatizálást választó Budapesten, illetve Varsóban viszont látványosabb volt a kereslet felfutása, továbbá az árfolyamok ezzel tartó emelkedése. Itt bocsátották ki a legsikeresebb lakossági részvényeket is, vitték tôzsdére például a vezetô lengyel kereskedelmi bankot, a Bank Handlowy Warszawiet és a KGHM Polska Miedz rézkombinátot, illetve Magyarországon az OTP-t, a Molt és a Matávot, amely utóbbi távközlési vállalat a térség eddig legjelentôsebb kibocsátását hajtotta végre.

A befektetôk bizalmának elnyerésében az elemzôk szerint az is szerepet játszott, hogy míg Lengyelország és Magyarország erôs tôzsdefelügyeleti bizottságokat hozott létre, és határozott szabályokat alkotott a tôzsdei kereskedelem megregulázására és a visszaélések megakadályozására, addig Prágában csak jókora késéssel igyekeztek tiszta viszonyokat teremteni. A cseh értékpapírpiacon ráadásul fokozta a bizonytalanságot a tôzsdén kívüli, szabályozatlan kereskedelem nagy aránya, a kuponokat felvásárló befektetési alapok színfalak mögötti — nemegyszer csalárd — ügyletei, valamint a kisebbségi részvényesek védelmének teljes hiánya. Ennek eredményeképp a tavalyi év elején hiába jegyeztek elvileg mintegy 1700 vállalatot a prágai tôzsdén, legfeljebb 40 papír forgott rendszeresen. A cégek ezért inkább kötvénykibocsátással és hitelfelvétellel igyekeztek finanszírozási forrásokhoz jutni, ami növelte a bankok befolyását fölöttük.

A cseh parlament alsóháza csak az idén januárban hagyta jóvá azt a törvényt, amely létrehozza a tôzsdefelügyeleti bizottságot, és csökkenti a bankok befolyását az iparvállalatokban, amire a külföldi befektetôk bizalmának elnyerése érdekében szükség van. A munkáját várhatóan áprilisban kezdô bizottságnak szabálytalanság esetén jogában áll majd visszavonni brókerengedélyeket, felfüggeszteni tranzakciókat s kiszabni akár 100 millió koronát elérô büntetést is. Vannak azonban, akik szerint a testület függetlenségét csorbítja, hogy öt tagját a kormány nevezi ki, mûködését pedig az állami költségvetésbôl finanszírozzák. Sokan úgy vélik, a bankok befolyásának korlátozása is csak kezdeti lépés lehet egy határozottabb szigorításban, hiszen egyelôre csak az történik, hogy az iparvállalatokban való részesedésüket viszonylag magasan, 50 százalékban korlátozzák. Igaz, megtiltják, hogy a bankok beültessék tisztviselôiket az igazgatótanácsba.

Prágában megpróbálják megregulázni a sok gondot okozó befektetési alapok mûködését is. Az új szabályok szerint az alapok nem üzletelhetnek az alapkezelôikkel, nem fizethetnek elôleget részvényvásárlásra, s a zárt végû alapokat nyílt végûekké kell alakítani, amennyiben piaci értékük a nettó vagyonérték 40 százaléka alá süllyed. A kereskedelem élénkülését és a külföldi stratégiai befektetôk megjelenését hozhatja viszont az a korlátozás, hogy az alapok egyetlen cégben sem tarthatnak meg 11 százaléknál magasabb részesedést.