Mégsem tettél szert vagyonra. Nem. A sárga levegôben a mocsoktól
szürke vagon pereméhez támasztottad a lábad ujjaid nézted körülöttük
mészszerû fényes porok foszlottak semmivé kréta fájdalomcsillapítók
kréta a homlokod ráncain tûnôdsz az utastér tükrében. Mintha egy csap
szorítaná lassan a fejed minden hajnalon.

A növények kiszáradtak az éjjel
az új tömbház medencéjében
felnyitottad a szemem
"ébredj, megfulladunk".
Egy alagútba vakultam
azóta rejtôzködve élek.
"Ébredj, megfulladunk".
Egy másik alkalommal
talán majd egyszer máskor.

A veszett kutya csaholása
már nem tölt el félelemmel
túl sokan vannak vagy
csak én lettem öreg.
Senki sem remeg már
holdsugarak
ökrök ürülékéhez keverten
így születik egy új bolygó.
"Oda fogunk költözni majd"
vigasztalódik egy öreg légy.
Holnaptól egyedül maradunk
végleg.

Jánk Károly fordításai