Hogyan képzeled a magad, a családod, a városod, az ország és a világ jövéjét 2020-ban? Nyolcadikos kolozsvári és székelyudvarhelyi, magyar és román diákok körében erre a kérdésre kerestem a feleletet 1997 tavaszán. Az empirikus adatfelvétel során megfogalmazott válaszokat elemzem egy olyan rendszer alapján, amely a vélemények csoportosítását és összahasonlítását egyaránt lehetôvé teszi. A rendszeren belül három alpopuláció — kolozsvári román diákok, valamint kolozsvári és székelyudvarhelyi magyar diákok alminta — alkot háromszöget.

Meddig terjed a jövôrôl kialakított elképzelésük? Milyen tényezôk befolyásolják ôket abban, ahogyan a jövôrôl gondolkoznak? Mindennapi tapasztalataik, a jelenrôl szerzett ismereteik nagymértékben meghatározzák ezt.

A saját jövôjüket illetôen többnyire jelenbeli álmaik kivetítését írják le. "Én remélem, hogy minden álmom valóra válik, vagyis a szakmai eredményeim..." (189ro) A magyar diákok, akik jövôbeli szakmájukat pontosan is megnevezték, a következôket írták: üzletember, mûvésznô, autóbádogos, autómechanikus, elárusítónô, informatikus, orvosnô, orvos, ügyvéd, tanítónô, tanárnô, tanár, saját cége vezetôje, fotómodell, könyvelô, egészségügyi munkás, tudós, tervezômérnök. A román diákok elképzelései: pszichológus, divattervezô, modell, rendôr, informatikus, ügyész, ügyvéd, politikus, elárusítónô, tanárnô, mûvész, tudós, autószerelô és pilóta. Beleszövôdik a jövôképbe, hogy "én egy nagy mûvésztudós leszek, pontosabban a zene, a vallás és a történelem ismerôje" (72ro) vagy hogy saját cégét tervezi, és gazdag lesz, "mint Onassis" (77ma).

Az egzisztenciális környezet megteremtéséhez fûzôdô jövôperspektívák szervesen kapcsolódnak a saját családból hozott modellekhez, értékekhez. Nagyfokú családcentrikusság jellemzô a válaszokra mind a magyar, mind a román almintában. Az arányok teljesen megfordulnak akkor, amikor az aktuális család jövôjét és a saját jövôjét tervezi. A román almintában 210 személy közül 131-en írtak a saját családjukról, és ebbôl csak nyolc diák nem tesz említést az aktuálisról. A magyar almintában a 158 kolozsvári diák közül 88 írt a családról, és csak tizenketten szövik bele a jövôképükbe az aktuális családot. Az udvarhelyi helyzet is hasonló: 135 diák közül 64 diák említi a családot, és ebbôl csak öt ír jelenlegi családjáról a jövôképben. Ez az a kor, amikor a diákok még a család felügyelete alatt vannak, ami nagymértékben befolyásolja a jövôrôl alkotott vélekedéseiket. De ugyanakkor egy nagyfokú önállósodásra való törekvés is jelen van már.

Nagyobb a családtól való elszakadási hajlam, az önálló életre való törekvés a magyar almintában, amely a szabadon fogalmazott vélemények elemzése során már számszerûen is igazolódott. Hamarabb szeretnének saját családot alapítani, szüleiktôl függetlenül önállóan élni. A román almintában a szabadon fogalmazott válaszokban a család összetartó mikroközösség. Reméli, szüleivel él "együtt a vidéki családi házban, egészségben, boldogan, amíg meg nem halnak. Az unokatestvéreimnek teljesüljön minden vágya, társakra leljenek, nagynénik, nagybácsik boldog öregkort érjenek" (60ro), "csendes életünk" legyen. "Nôvéremnek is lesz családja és munkahelye" (62r). Az önállósodás a következôképpen fogalmazódik meg az egyik román diáknál: "A 2020-as évben, feltételezem, hogy sajnálatos módon már halottak lesznek, és én nem hiszem, hogy meg fogok állni könnyen a saját lábamon, úgy, mint mások" (130ro). A magyar almintában: "a családom addigra remélhetôleg jobb körülmények közt fog élni, rendes állások, árak és fizetések kéne hogy legyenek" (18ma): "A családom tagjai megértik egymást, és nem veszekszenek" (24ma).

Ugyanakkor vannak személyek mindhárom almintában kisebb-nagyobb arányban, akik nem is gondolkodnak arról, hogy szüleik segíteni fogják ôket. Nem fogalmazódik meg konkrétan, hogy elutasítanak mindenféle segítséget, de ahogy beleszövik a gondolatot a jövôképbe, kiderül, hogy teljesen önmaguk erejére támaszkodva tervezgetik jövôjüket: "A családom jövôjét úgy képzelem el, hogy az egészségügyben fogok dolgozni, lesz férjem és egy gyermekem" (164ma). "A családom egy 4 tagú család legyen, egy fiú- és egy lánygyermekem legyen, boldog házasságban éljünk. Egy emeletes házban" (169ma), városon.

A család fogalma a társra és maximum két-három gyerekre terjed ki: "Remélem, olyan családom lesz, amiben két gyerek lesz, egy kisfiú és egy kislány és egy szeretô és megértô férj" (139ro). A jövôrôl vélekedve összekötik az elképzeléseiket értékítéletekkel: "családomat szépnek... szeretném, ha a városom tiszta és minél szebb lenne" (234ma), "harmonikus családi élet pénzhiány és betegségek nélkül" (258ma). Nagyon fontos szerepet játszik az értékkapcsolás a jövôkép leírásánál.

Az értékorientáció és jövôkép alakulásának összefüggésével elôször Kurt Lewin foglalkozott. Ô fogalmazta meg: "azt, hogy az egyén hol jelöli ki céljait, lényegében két tényezô határozza meg, egyrészt az egyén viszonya a meghatározott értékekhez, másrészt az egyén realitásérzéke a cél elérésének valószínûségét illetôen" (K. Lewin, 1975). Lewin szerint tehát az értékorientációk és a realitásérzék az a tényezô, amely döntôen meghatározza azt, hogy ki hol és mennyire reálisan jelöli ki céljait.

Miként gondolkodnak a diákok városuk, az ország és a világ jövôképérôl? Mint ahogy a magánszféra jövôképének az elemzésénél is kiderült, a közvetlen családi környezet hatással van a véleményalkotásra. De még számos társadalmi és gazdasági tényezô is befolyásolja azt. Nem áll módomban a probléma részletes elemzése, csak a különbségeket szeretném felvezetni, az alcsoportok szerint.

A város és az ország jövôképének a leírásánál megvalósulni látják azokat a problémákat, amelyekkel ma családjukban, környezetükben találkoznak,vagy amelyekrôl a média csatornáján keresztül hallanak, az egyszerû mindennapi kérdésektôl egészen a globális (világméretû) környezetvédelmi gondokig.

Az udvarhelyi diákoknál a nemzetiségi probléma nem jelentkezett olyan mértékben, mint a kolozsváriaknál. Viszont sokkal bôvebben írtak a saját és közvetlen környezetük jövôképérôl, a családról, a lakóhelyrôl, a természeti környezetrôl, és ez érvényes a kolozsvári magyar diákokra is.

De hasonlóan gondolkodnak, amikor a "virágzó" városukat tisztábbnak, nyugodtabbnak, csendesebbnek, erôszak nélkül, békességben akarják a 2020-as évben. És "sok dicsekvésre méltó dolog legyen benne" (66ro). Parkosítva, növényzettel, állatokkal, szórakozóhellyel, szépen és gazdagon. Vendégszeretô emberekkel, akik egymást is segítik. A városi környezetükön túl nem ennyire egyértelmû az egyetértés; a távolság, az ismeretlen, nem a mindennapi tapasztalat szintjén szerzett információ több félelmet, idegenkedést, ellenségeskedést váltott ki a diákokból. Legtöbbször nem voltak tisztában a fogalmak tartalmával. Ez leginkább a tágabb környezet, a gazdasági-politikai témákról való vélekedéseikben mutatkozott meg, amikor a városukról, az ország és a világ jövôképérôl írtak.

Egy olyan országban képzelik el a 2020-as évben az életet, "ahol megoldódik valamennyire ez a társadalmilag válságos helyzet" (106ma), "mind gazdasági, mind társadalmi és politikai téren sokat fog változni" (228ma), "át fog lépni ezen a gazdasági válságon" (66ro). Ahol mindenkinek lehetôsége lesz feltörekedni a nehézségekbôl, szegénység nélkül. Mindenki annyi fizetéssel, hogy eltarthassa a családját, a "holnaptól való félelem nélkül" (114ro). Olyan országban, ahol "ne legyen sok munkanélküli" (76ro), és ne legyenek az emberek mindig zaklatva a politikai vitákkal. 2020-ban már nem lesznek viták a kisebbségek között, a "románok békességben fognak élni" (4ma), "a románok és magyarok jogai egyformák" (155ma). "Nem leszünk mi, magyarok ellenségek a románokkal és fordítva" (23ma). "Addigra, remélem, megoldódik valamennyire ez a társadalmilag válságos átmeneti helyzet (lakásgond, munkanélküliség), és rendezôdnek a politikai viszonyaink" (33ro), "ne legyen megkülönböztetés románok és magyarok között" (102ma), hanem szabadság "béke és testvériség" (228ma). Veszekedések nélküli, szabadságban, nyugalomban eltöltött világ. "Remélem, hogy az ország jövôje, amitôl az én életem is függ, lesz az álmodott jövô" (95ro). A legfejlettebb, leggazdagabb, legszebb ország, gazdasági nehézségek nélkül, "2020-ra utoléri a fejlett országokat" (47ma), és "világviszonylatban elismert" (57ro) lesz. "Hasonlítani fog a mostani Magyarországhoz. Lehessen utazni, akármelyik országba vízum nélkül" (116ma), határok nélkül az embereknek több lehetôségük lesz. Jobb élet, béke, boldogság, szeretet, barátság, összetartóbb emberekkel, sokféle és változatos világ lesz, ahol "olyan uniók fognak létrejönni, mint az EU, így szerintem minden ország egymás szövetségese lesz, elveszítik a jelentôségüket az olyan fogalmak, mint határ, háború, vám stb. Én optimista vagyok" (340ma). Vannak nagyon ellentétes, és pesszimista vélemények is, amelyek a romlást, a züllöttséget, a szennyezett világot vetítik elénk: "zsúfolt világ lesz a jövôben" (312ma), háborúkkal. Sokan áldozatul esnek a kábítószereknek, "az ózonréteg kilyukad teljesen, és pusztítást fog végezni" (160ma). A modern technika, a világ túlzott elgépiesedése nem tesz jót, "ne csak az észre, hanem az érzelmekre, belsô harmóniára terelôdjön a hangsúly" (305ma), "újra olyan széppé és gyümölcsözôvé váljon, mint akkor, amikor az Úr Ádámot és Évát teremtette", hogy ne legyen szükséges a "fán is házakat" (311ma) építeni ahhoz, hogy elférjünk.

"A világ fel fog robbanni, s akkor felmegyünk a Marsra, és megnézzük, van-e élet" (166ma), megismerünk új helyeket, "a Marsból lakható bolygót építünk, és a Föld fele odaköltözik" (165ma). "Készítünk ûrhajókat, amellyekel el lehet menni más galaxisba, és felmegyünk vele a Marsra, ahol megbarátkozunk az ufókkal, és együtt élünk velük a bázisaikon" (163ma). Galaxiskirályként pedig "szabadon engedem a magyarokat és a cigányokat az országból, amit én vezetek" (179ro).

Ugyanakkor megfogalmazódik az ország helyzetére vonatkozó pesszimista látásmód: "nem látom fényesnek a jövôt, amikor Kolozsvárt a magyarok fogják irányítani. Az ország valószínûleg szét fog esni a politikai helyzet és a politikusok miatt, akik nem ismerik kellôképpen Románia történelmét, és nem döntenek becsületesen" (72ro); "jövôje zéró lesz, rosszabb, mint most" (123ro). Az elôzô diák egyik osztálytársa így vélekedik: "Kolozsvár szépen fog fejlôdni, ha Funar úr továbbra is polgármester marad, lehet, ki tudja, hogy még fôváros lesz belôle" (71ro). Egy külföldön egzisztenciát megteremteni szándékozó diák pedig "azt reméli, hogy az országban a szüleim nem kell majd olyan nemzetiségeket elviseljenek, mint a magyarok" (132ro). Az elvándorlás problémája érdekes módon több helyen jelentkezik a román diákoknál. Tizekét diák ír az elvándorlásról, és közülük nyolcan szeretnének külföldön lakni, és vannak, akik pontosan tudják, hogy Sidneyben, valamint olyan országokban, mint Anglia, Amerika, Németország. A magyar diákok esetében viszont megfogalmazódik az országban maradás: "Itt maradok a szülôhazámban, nem szeretnék elköltözni sehová" (172ma). Szereti a városát, a szüleihez közel szeretne munkát találni és gyereket nevelni. De a román diáknál is, amikor megfogalmazódik az elszakadás, aktualizálódik a hazaszeretet. A Sidneybe "készülô" diák a következôképpen ír: "segíteni fogom minden erômmel városomat, és megpróbálom büszkeséggel megtartani eredetemet bárhol a világon" (83ro).

Az etnikumközi viszonyokhoz kapcsolódó problémák is megjelentek a kolozsvári diákoknál. Egy elnöknônek készülô lány nagyon reméli, "hogy az országot egy nô fogja vezetni, mivel a nôk sokkal taktikusabbak a politikában. Szeretném, hogy az a nô én legyek. Elsôsorban az országban csak románok fognak élni, semmilyen más nemzetiség" (134ro). Az elôzô probléma fogalmazódik meg az egyik román diáknál, amikor Kolozsvárról mint "Erdély fôvárosá"-ról ír, és az országról: "Romániához fog tartozni, és nem fogja tartalmazni Erdélyt" (64ro).

Kolozsvári terek, szobrok és az oktatásügy mint a visszatérô konfliktusok témája is megjelent a diákoknál. A város jobban nézne ki "a központi ásatások nélkül, legyen csendesebb, ne legyenek problémák a románok és magyarok között, mint most, mert azonosok vagyunk, és egyenlô jogokkal rendelkezünk". Az egyik magyar diáknál pedig: "Ha Funar bácsi lenne a polgármester, akkor tele lenne a város szobrokkal, nem lenne egy magyar sem" (139ma). Ugyancsak egy magyar diák szerint "sokkal több magyar iskolát, egyetemeket" (100ma) kellene építtetni akkora.

Az udvarhelyi diákok jövôképében csak három helyen jelenik meg a kisebbségi probléma, kevesebbet írnak az ország helyzetérôl. A világ jövôképét viszont nagyon sokszínûen és érdekesen építik fel. Nyitottabbak a világ felé, sokrétûen és komoly szakszavakkal írják körül a környezetvédelmi problémákat, a nagy nukleáris katasztrófákat, valamint a természetfeletti utópiákat.

"A természetbôl már csak fogalom marad. Az oxigént palackokból kell lélegezni, az atomenergia, a kisugárzás mindent elpusztít. Ilyen ingatag alapokra épül a technika. Majd elég egy háború, és az atomfegyverek elpusztítanak mindent. A Föld egy tûzijáték következtében meteortengerré válik" (191ma). Ha továbbra is kísérleteznek az atombombákkal, "kémiai fegyverekkel, akkor a Föld jövôje nem túl rózsás, mert azt jelenti, hogy saját akaratunkból szétromboljuk" (227ma).

A gazdaságpolitikai jövôképben különbség van az udvarhelyi és kolozsvári magyar diákokéi, valamint a kolozsvári románokéi között; az elôbbi két alminta alig foglalkozik a NATO-hoz való csatlakozással, viszont a románok meg se említik az EU-ba való integráció fontosságát.

Az ország gazdasági helyzetét és biztonságát a NATO-ba való csatlakozástól teszik függôvé. "Románia belép a NATO-ba, minden meg fog változni az országban" (188ro), "szükségünk van erre a dologra" (192ro). "Ha belépünk a NATO-ba, akkor jónak látom a jövôt, boldog emberek, boldogan dolgoznak, a természet elrontása nélkül" (99ro). "Meg fogják növelni a munkások fizetését, és az árak csökkenni fognak, és csökkenni fog a munkanélküliség is" (173ro).

A magyarok vélekedéseiben a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás a "nagyobb biztonságot" (248ma) és "a béke" (308ma) bíztosítását jelentené.

Kurt Lewin hívta fel elôször a figyelmet arra, hogy ebben az életkorban normális fejlôdés esetén növekszik az idô tudatossága. A fiatalok többet foglalkoznak a jövôvel mint idôvel. Fogékonyabbak a médiában megjelent jövôorientált elképzelésekre, ezekbe beépítik a jövô mindennapjainak tervezését, ilyesmiket, "hogy levegôben fogunk járni kocsikázva", a "Marsra fogunk kirándulni". Nostradamus jövendölései szerint nem "ártana egy szabadságban teljes, nyugalommal eltöltött világ, rossz és jó nélkül, csak valóval" (72ma) — ez ugyancsak beépül a jövôképbe. Minden megfogalmazott véleményben pontosan leírva vagy rejtve sokszínûen gazdag információanyag áll rendelkezésükre.

A leírásba beépített példák három diáktípus vélekedéseibôl álltak össze. A tervezôtípus a célok gazdagságában, a kérdés teljes megválaszolásában különült el a további két típusba sorolt diákoktól. Azok a diákok tartoznak ide, akik részletesen és átgondoltan írták le jövôképüket:

"A jövôben, remélem, könyvelô leszek, számítógép mellett, bebiztosított családdal. Remélem, a családom összefogottabb lesz, hogy jól érezze magát, és meglegyen mindene, ami egy jobb élethez szükséges. A világban, remélem, nem lesz több háború és népek közti ellenségeskedés. Hazámnak azt szeretném, hogy világviszonylatban elismert legyen. Szeretném, ha városom tisztább, szebben berendezett lenne." (57ro)

"A jövôben azt szeretném, hogy a családom együtt legyen és tiszteletre méltó legyen. Olyan munkahelyet akarok, amit kedveljek, és tudjam segíteni valamilyen formában a családomat. A városnak azt szeretném a jövôben, hogy legyen minél tisztább, sok szórakozóhellyel és minél több zöldövezettel. Azt szeretném, hogy az ország a jövôben védett legyen, a sok háborúskodás és ellenség nélkül." (186ro)

"Azt hiszem, a jelenlegi idôszakban kissé nehéz a jövôrôl beszélni. De bárki, aki optimista, reméli, hogy minden jobb lesz. Nekem van egy célom, éspedig hogy egyetemet végezzek, és pénzes szakmám legyen, mindezt azért, mert olyan lehetôségeim vannak, amilyenekkel a szüleim nem rendelkeztek. Remélem, a város tisztább lesz, a világ civilizáltabb, és minden, amit kívánok (ökologus hajlamú lévén) az, hogy addig feltaláljanak egy megoldást a környezetszennyezés csökkentésére. Kissé pazarlóak vagyunk, és spórolnunk kellene. A NATO-ba való belépés, remélem, megváltoztatja az ország sorsát. Az egész világ meg kellene hogy változzon, legtöbb 10 év alatt. A világnak egy tiszta arca kéne legyen, és minden pozitív legyen." (192ro)

"Boldog anyuka, jó feleség és megbecsült szakemberként szeretnék élni egy csendes kisvárosi családi házban, ahol sok a park és játszótér, egy gazdaságilag fejlett, politikailag stabil országban. A világ, remélem, megmarad sokfélének és változatosnak (kevesebb fegyveres konfliktussal és háborúval, fejlettebb civilizációval)." (133ma)

2020-ig a világ, az országok sokat fognak fejlôdni. Az embereknek is több lehetôségük lenne jobban élni, nem lennének munkanélküliek, szorongók. Szeretném, ha egy nagy családom lenne, és mindenki mindenkit tisztelne, szeretne. Nagy házban szeretnék lakni, sok állattal és zöldövezettel körülvéve. Szeretô szomszédokkal, munkatársakkal, békés életet éljek. Ne létezzen a gyûlölet, irigység, csak a szeretet. Mindenki luxusban éljen, de ne hanyagolja el senki a karrierjét, családi életét. Én orvosnô szeretnék lenni, és életeket menteni, mert akkor jól érezném magam. Büszke lennék képességeimre, szeretnék két fiúikret és egy leányikret, akik tanuljanak, és szeressék egymást. Férjem szeretô típus legyen, aki ragaszkodik családjához, és kedvesen viselkedik mindenkivel." (106ma)

"Két lehetôség van. Az egyik, hogy elpusztulunk, és a másik, hogy fejlôdünk, a technika nô. Meghalunk, ha atomháború lesz, leesik egy meteorit. Ha megmaradunk, akkor így lesz: «Most voltam a Földön látogatóban, és jövök a 28-as ûrhajóban vissza a NASA ûrállomásra.»"

A kvázitervezôk csoportjába kerültek azok a diákok, akik a kérdésre nem adtak kielégítô választ. Ezek a diákok azok, akik többnyire világosan megfogalmazzák saját magukról kialakított jövôképüket, el egészen a család jövôképének a leírásig, de mintha nem is emlékeznének a kérdés azon részére, hogyan képzelik el a városuk, az ország és a világ jövôjét 2020-ban. Vagy akik nem írták le véleményüket közvetlen környezetükrôl, de írtak városuk, az ország és a világ jövôképérôl.

A kvázitervezôkhöz sorolhatók azok is, akik rendkívül szegényes és egysíkú, beszûkült vágyfantáziával rendelkeznek; ezekben az esetekben nem is igazán lehet jövôképrôl beszélni. Ide sorolhatók azok a személyek is, akik azzal mentik ki magukat, hogy "nincs értelme tervezni, hísz úgyse tôlünk függ, mi fog történni", de nem részletezik, hogy ezt miért gondolják így, és nem is tartják fontosnak megmagyarázni.

A nem tervezôk típusa "nem tudom"-mal vagy pár szóval így válaszol: "Minden ember maga alakítja a sorsát" (168ro). A magam, a családom, az ország, a világ jövôjét "el se tudom képzelni" (207ma).