Mennyiben befolyásolják a társadalmi szerkezet és a tradicionálisan kialakított kulturális minták a székelyudvarhelyi fiatalok értékorientációit, cselekvési és viselkedési normáit? Milyen mértékben jellemzô rájuk az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása, a családalapítás és állásba kerülés idôpontjának kitolódása, az önállósodás egyre koraibb megjelenése? Ugyanakkor számba kell venni a fiatalok által a felnôtt világ kultúrájával és hatalmával kapcsolatban tapasztalt konfliktusokat, az ún. ifjúságcentrizmus kérdését. Vizsgálatom az udvarhelyi tanulóifjúság jövôstratégiáit is elemzi: röviden áttekintem, hogy mennyire tudatos a fiatalok jövôtervezése, milyen mértékben nyújtanak teret a próbálkozásoknak, milyen szerepet játszanak jövôjük elképzelésében a helyi kötöttségek.

Székelyudvarhely és tanulóifjúsága

Székelyudvarhely tanulóifjúsága több szempontból is sajátos helyzetben van. Hargita megye második legnagyobb települése (kb. 50000 lakos) az erdélyi tömbmagyarság központjának tekinthetô, hiszen lakosságának több mint 95 százaléka magyar nemzetiségû. Ugyanakkor a város komoly iskolai múlttal rendelkezik: több mint 400 éves gimnáziumában, tanítóképzôjében, egészségügyi, mûvészeti és más profilú szakközépiskoláiban összesen 109 osztálynyi fiatal tanul, akiknek kb. 50 százaléka a környezô falvakból származik (tehát bejáró, illetve kollégista). A sajátos helyzet abból is fakad, hogy az 1989-ben beindult változások az országos átlagnál gyorsabb ütemben pezsdítették föl a település gazdasági életét (az amúgy nem túl gazdag vidék elsôsorban a szolgáltatások területén ért el jelentôs eredményeket, bár a külföldi — elsôsorban a magyarországi — tôke az utóbbi idôben a termelôi szférába is beruházott). A több szempontból is tradicionális székelyföldi társadalom fiataljai igen korán "ráharaptak" a fogyasztói társadalom pozitívumaira, és elsôsorban a magyarországi fiatalok fogyasztói szokásait (például a zenei ízlés tekintetében) vették át elôszeretettel. Az udvarhelyi tanuló fiatalok tehát olyan erôtérben élnek, amelynek legfontosabb tényezôi: a romániai totalitárius rendszer nyolc év után is érezhetô utóhatásai, a történelmi-kulturális tradíciók, a (tekintélyelvûnek nevezhetô) székelyföldi társadalmi berendezkedés, a gyors iramú piacosodás és a fogyasztói társadalom megjelenése, nem utolsósorban pedig a kisebbségi, de ezt némileg kompenzáló "tömbmagyarsági" lét sajátos keveredése. Természetesen e tényezôk más-más síkon és mértékben hatnak, de együttesen alakítják a fiatalok érték- és normarendszerét, jövôstratégiáját, önállósodását és a felnôtt társadalomhoz és annak intézményeihez való viszonyulását. A következôkben ezeket a kérdésköröket szeretném végigjárni.

Értékorientáció és jövôtervezés

A fiatalok értékorientációjának és jövôképének, de szabadidôs tevékenységének, kulturális ízlésének, valamint társadalmi-politikai cselekvési mintáinak elemzésekor is abból a feltételezésbôl indulunk ki, hogy a társadalomfejlôdés különbözô (pl. indusztriális és posztindusztriális) szakaszai a vizsgálandó témakörök más-más karakterisztikus jegyeit hordozzák. Az ipari társadalom kezdeti szakaszában a fiatalok a tradicionális mintákat követik (általában materiális értékorientáltságúak), magánéleti szférájuk felértékelôdik, politikai-társadalmi részvételük pedig intézményes szervezeteken keresztül nyilvánul meg. Erre a szakaszra a fiatalok önállósodásának kitolódása, a felnôtté válás (családalapítás, munkába állás) koraibb beköszönte a jellemzô, a szabadidôtöltés passzív jellege a meghatározó, a követett minták pedig nagymértékben a származási-települési hovatartozás, a társadalmi intézményrendszer, a nemek közötti különbségek függvényében differenciálódnak. Az indusztriális társadalomból a posztindusztriális társadalomba történô átmenet idôszakában a fiatalok értékorientációja irányt vált, elôtérbe kerülnek a posztindusztriális értékek, a jövôstratégiák addigi lineáris jellegét a próbálkozások sokfélesége váltja fel, a kulturális minták sokszínû átvételét a szabadidô-tevékenységek diverzifikálódása kíséri, a politikai-társadalmi cselekvés során pedig a fiatalok fokozott önállóságra tesznek szert. Az ifjúsági korszakváltás eme szakaszának egyes elemzôi egyirányú, szélesedô folyamatnak tekintik ezeket a változásokat, mások szerint azonban — különösen a kilencvenes évektôl észlelt tendenciák hatására — ez a korszakváltás nem annyira egyértelmû, mert a piaci viszonyok újra mélyítik a különbségeket. A harmadik irányzathoz tartoznak azok az elemzôk, akik óvakodnak egységesen kezelni a korszakváltás folyamatát, hangsúlyozva azt, hogy ez a folyamat társadalomfüggô, régiónként más-más méretet és jelleget ölt (lásd a szocialista és kapitalista országok közötti eltéréseket), az értékorientációs és cselekvési minták változása pedig a kulturális-civilizációs tradíciók medrében zajlanak le.

A fentieket figyelembe véve a fiatalok értékorientációját egy olyan értékmérô eszközzel kell megragadni, amely eltérô kulturális és civilizációs közegekben is mûködôképes. A kérdôívben felsorolt értékek (lásd az alábbi táblázatot) az egyéni-közösségi és a materiális-posztmateriális értéktengelyek mentén tipizálhatók. A modernizáció során szétválnak az egyéni és a közösségi értékek, ami egyrészt individualizációs, másrészt a közösségi lét irányába mutató értékorientáltságot gerjeszt. Mindkét folyamat azonban lehet egyfelôl materiális és posztmateriális értékirányultságú is. Harmadik dimenzióként jelentkezik az ún. posztmodern dimenzió is, ami nem más, mint a tradicionális és a modern értékek sajátos keveredése.

Értékek (skálaátlagok: 7 — nagyon fontos, 1 — egyáltalán nem fontos)

Egy korábbi magyarországi vizsgálatból kiderült, hogy a magyarországi fiatalok értékorientációjában igen erôs individualizáció következett be, ez pedig összefüggött a vallás erôteljes szekularizálódásának folyamatával. Az egyéni és a közösségi értékek elkülönülnek egymástól, és háttérbe szorul a tradicionálisabb értékek szerepe a modern értékekével szemben.

A székelyudvarhelyi középiskolás tanulók esetében — mint ahogy az alábbi faktorelemzésbôl is kitûnik — a tradicionális közösségi értékek (családközpontúság, a barátok fontossága) szintén élesen elkülönülnek az individuális értékektôl, és a vallás is markánsan különálló értékként jelentkezik.

Az értékek rotált faktoranalízisének mátrixa

Lényegi megállapítás, hogy esetükben is a legpreferáltabb érték a privátszféra szabadsága, tehát a modernizálódás jeleként ugyanúgy megfigyelhetô az individuális értékek (pl. érdekes, változatos élet, kreativitás stb.) térnyerése életükben. A központi szervezôerô ebben az individualizációs folyamatban az "igaz barátság" és a család biztonsága, ehhez az értékorientációhoz kapcsolódik a szabadság, de ehhez kapcsolódnak a szerelem és a boldogság is, tehát ezek a posztmateriálisnak tekinthetô értékek a privátszférához kerülnek. A legszembeötlôbb azonban a materiális értékek (gazdagság, hatalom) párosulása olyan értékekkel, mint az érdekes, kihívásokkal teli élet, amelynek egyik kézenfekvô magyarázatául szolgálhat az a tény, hogy Székelyudvarhely gazdasági és hatalmi elitje (amely természetszerûen mintaadó lehet) többnyire a szûkebb közösségén kijutva ("szerencsét próbálva"), majd onnan visszatérve szerezte meg pozícióit. A vallás és az udvariasság egymástól független éles elkülönülése a többi értéktôl nagyon jól tükrözi a vizsgált fiatalok tekintélyelvû, tradicionális társadalmi hátterét.

A fentiekbôl kitûnik, hogy az individualizáció térnyerésének nem föltétlenül szükségszerû velejárója a tradicionális értékrendszer összeomlása, másfelôl ez a folyamat átalakítja a fiatalok valláshoz fûzôdô viszonyát, hozzájárul a vallás mint érték újraértelmezôdéséhez.

Az udvarhelyi fiatalok értékorientációiban nem figyelhetô meg jelentôs mértékû nemek szerinti különbözôség: korcsoportonként lefelé haladva közelednek egymáshoz a fiúk és a lányok orientációi, azzal a kitétellel, hogy a tradicionális értékeket és a materiális értékeket, a hatalom felértékelôdését többnyire a fiúk képviselik.