A huszadik század végének Európájában többféle nyomás nehezedik a fiatalok vállára. Életüket ugyanakkor többféle intézmény keretein belül kell kialakítaniuk, így a közös gondok különbözô formában jelenhetnek meg. Következésképpen ugyanaz a probléma mást eredményezhet a különbözô országokban. Mivel a munkanélküliség még mindig viszonylag új jelenség Kelet-Európában, végig lehet gondolni azokat az intézményes és politikai kontextusokat, amelyek jobbá vagy rosszabbá tehetik a helyzetet. Kelet-Európán értem a volt Szovjetuniótól nyugatra található posztkommunista országokat: a balti államokat, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Magyarországot, Szlovéniát, a volt Jugoszláviát, Romániát, Bulgáriát, Fehéroroszországot és Ukrajnát.

1. A munkanélküliség növekedése

Ez különösen nehéz helyzetet teremtett a fiatalok számára, hiszen néhány országban eléri a 40%-ot is, így van ez néhány posztkommunista országban és Dél-Európában. Más országokban " Csehországban és Ausztriában például " a fiatalkori munkanélküliség nagyon alacsony (bár növekvô tendenciát mutat). A munkanélküliség leginkább az alacsonyan iskolázottakat sújtja, vagy azokat, akik egyáltalán nem rendelkeznek semmilyen képesítéssel, és leggyakrabban a férfiakat. A munkanélküliség ezenkívül bizonyos régiókban magasabb, mint máshol. Úgy tûnik, hogy állandósulhat egy fiatal munkanélküli réteg. Kelet-Európa is a magas fiatalkori munkanélküliség felé halad, Magyarországon 20%, Lengyelországban pedig 30% volt 1992-ben a fiatal munkanélküliek aránya (Wallace és Kovatcheva). Az egyes országokban azonban ez többféleképpen jelenhet meg, nemrég egy kutatás azt mutatta ki, hogy Lengyelországban a munkanélküliség inkább egyenletesen oszlik meg az országban, és nem egy nagyon hátrányos helyzetû rétegben koncentrálódik.

2. A versenyképes oktatás és képzés növekvô fontossága

Igaz, hogy a középosztálybeli fiataloknak mindig is szükségük volt ezekre a képesítésekre ahhoz, hogy beléphessenek a szakmai életbe, ma azonban ez a társadalom minden szintjén megfigyelhetô, még azok esetében is, akiknek sem kedve, sem tehetsége nincs az iskolai munkához. Kelet-Európában azonban nincs egyértelmû összefüggés a munka és a képzettség között " a magánszektorban dolgozók képzettségüktôl függetlenül többet keresnek, míg az állami szektorban elôfordulhat, hogy valaki keveset keres, bár magasan kvalifikált. Az egyik válasz a munka világában tapasztalható bizonytalanságra mindazonáltal az, hogy többet fektetnek be a képesítések megszerzésébe. Ezáltal növekszik a versenyképesség fontossága a fiatalok számára, hiszen kevés helyért versengenek. Ezenfelül az élet minden területén megjelenik az osztályzás és válogatás.

3. A felsôoktatásban vagy meghosszabbodott képzésben részvevô fiatalok számának növekedése

Az elérhetô helyek száma kereslettel találkozik, hiszen a fiatalok reagálnak a fent leírt versenykésztetésre, próbálják elkerülni a munkanélküliséget. Fontos eltérések vannak azonban országonként. Néhány országban a felsôfokú oktatásban részvevôk aránya a változások után elôször visszaesett, az általános tendencia azonban ezen arány emelkedése. Növekszik mind az esti/levelezô, mind a nappali képzésben részvevôk aránya Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt, és ahol az állami szektor nem tudja kielégíteni az igényeket, ott gyorsan megjelenik a magánszektor, és "business"- vagy nyelvkurzusokat kínál, Kelet-Európában gyakran meglehetôsen kétes szakmai alapokkal.

4. A jóléti állam visszavonulása vagy összeomlása

A jóléti államtól már nem várják el, hogy a bölcsôtôl a sírig óvja az embereket. A privatizáció és a jóléti kiadások csökkentése azt jelenti, hogy kevesebb támogatás jut a fiataloknak, és gyakran azok a segélyek, juttatások vagy elônyök, amelyeket korábban élveztek, mára lecsökkentek. A fiatalok saját magukra vannak utalva, munkát kell vállalniuk a tanulás mellett, vagy a családjukra kell támaszkodniuk segítségért. Ez utóbbihoz a család hajlandósága is szükséges, és még nagyobb terhet ró a szülôk vállára.

5. A család felbomlása

A válások számának növekedésével " az együttélés, a házasságon kívüli gyermekvállalás, a párhuzamos vagy egymást gyorsan követô kapcsolatok stb. miatt " gyakran megnehezíti a fiatalok számára, hogy származási családjukban biztonságot vagy stabilitást találjanak, a szülôi ház elhagyásakor pedig a lehetôségek egész tárházát kell végiggondolniuk saját életükre nézve. A fiatalok vezetô szerepet játszanak új, a hagyományostól eltérô életstílusok kialakításában, többen élnek egyedül vagy élettársi kapcsolatban, és többen vállalnak gyereket házasságon kívül (bár általában élettársi kapcsolatban élve). E különbözô életformákhoz kapcsolódó értékek mélyreható változáson mentek keresztül, megítélésük egyre enyhébb. A származási családból a saját családba vezetô utak nem állandóak és tervezhetôek, hanem szakadatlanul változnak, és mindig visszafordíthatóak.

6. A hajléktalanok számának növekedése

A városközpontok átalakulása, a bérleménypiac szabályozásának megszûnése és a szociális célú lakásépítések visszafogása mind csökkentették azoknak a lakóhelyeknek a számát, amelyeket a fiatalok korábban igénybe vehettek. Azok a fiatalok, akik nem a szülôvárosukban keresnek állást és képzési lehetôségeket, nagy valószínûséggel hátrányba kerülnek ebben a folyamatban (Jones 1995). Általában elmondható, hogy az önállóság keresése közben a fiatalok új, más lakóhelyet keresnek még akkor is, ha erre nincs lehetôség, bár ebben jelentôs különbségek vannak a különbözô európai országok között. Több kelet-közép-európai országban a családok túlzsúfoltságban élnek, esetleg több generációnak kell egy kicsi lakásban együtt élni, ez viszont tovább növeli a fiatalok és a családjuk közötti feszültséget.

7. A fogyasztói kultúra terjeszkedése

Ennek a fiatalok egy külön részét képezik, és azt jelenti, hogy most már képesek a stílusok és külsô megjelenések gyorsan változó világában élni, egyre nagyobb fogyasztási kényszer nehezedik rájuk. Az ifjúsági stílusok és szubkultúrák felbukkanása, majd eltûnése ugyanolyan fontos lehet, mint a munka és a család egyre távolodó elvárásai. A fiatalokra egyre jobban hat a fogyasztási kényszer, miközben bevételeik egyre kisebbek. A kelet- és közép-európai fiatalok egyre inkább differenciálódnak a fogyasztói stílusok tekintetében, bár lehetôségeik a fogyasztásra igen egyenlôtlenek, hiszen a különbözô családok jövedelmei és életszínvonalai is jelentôs eltéréseket mutatnak. Azok a fiatalok, akik a média korában nôttek fel, már nem "ártatlanok", rengeteg információ érhetô el számukra, amelyeket még azok a felnôttek sem kaphatnak meg, akik náluk kevésbé tudják értelmezni a jeleket vagy használni az információs technológiát (Postman 1983).

8. A nemi szerepek megkérdôjelezôdése

Azt követôen, hogy sok nô kezdett el fizetett munkakörben dolgozni, magas elvárásaik alakultak ki a munkával és képzéssel kapcsolatban, és nagy szerepet szánnak ezeknek életükben. Legfôképp a fiatal nôknek származott elônyük az oktatás expanziójából, és egyre jobban és jobban teljesítenek az oktatásban. A fiatal nôknek ez a képzett és öntudatosabb új generációja kevésbé valószínû, hogy el fogja fogadni anyáik háztartásbeli szerepét, bár különbözô hagyományos elvárásokkal találhatják magukat szemben (Chisholm et al 1995).

9. Egyre inkább felismerik az etnikai különbözôségeket és kultúrákat

Ami azonban nem szükségszerûen jár együtt a tolerancia növekedésével. Bár a multikulturális társadalom sok fiatal számára realitásként jelenik meg, egyre inkább tapasztalható az ellenreakció is, amelynek eredményeképpen egyre nagyobb méreteket ölt az idegengyûlölet, emelkedik a rasszista támadások száma, miközben megnyíltak a határok, és az utazás könnyebb lett. A fiatalok gyakran ezen események fôszereplôiként jelennek meg. A jó hír azonban az, hogy a fiatalok az idôsebbeknél toleránsabbak az etnikai különbségekkel szemben, Inglehart (1997) pedig azt állítja, hogy ez a generáció és nem az életkor hatása az értékek változására. Más szóval Inglehart és kollégái azt állítják, hogy a fiatalok ezeket az értékeket egész életükre magukkal viszik, és nem hagyják maguk mögött a fiatalságukkal.

10. A munkaerôpiaci változások

Ha munkahelyet is tudnak találni a fiatalok, az általában bizonytalan, átmeneti vagy félállás, vagy pedig szerzôdések által korlátozott (Amin 1994). Ez különösen igaz Kelet- és Közép-Európa országaiban a magánszektorban. Ma már nem tervezhetô, hogy a képzési szakaszt munka és egy egész életre szóló munkahely követi. Ehelyett az várható, hogy a képzést átképzés és gyakori munkahelyváltoztatás követi.

Kelet-Európában a fent vázolt problémák különösen súlyosak. Ebben a térségben a teljes foglalkoztatottságból rövid idô leforgása alatt magas munkanélküliség lett. A jóléti államot, amely legalább valamennyi biztonságot nyújtott, nagyon gyorsan visszafogták és privatizálták. Drámai volt a változás a korábban viszonylag biztonságos és tervezhetô átmeneti korszaktól a bizonytalan munkáig.

Válaszok

Többféle válasz született a fiatalkori munkanélküliség problémájára. Azok az országok, ahol már eleve a hosszú képzési idô volt a jellemzô, általában még hosszabbá tették ezt a szakaszt, más országokban pedig elindították az ilyen típusú képzéseket. Kelet-Európában kevés pénz állt rendelkezésre a munkanélküliség kezelésére, ezért kevés lehetôség adódott arra, hogy bevezessék ezeket a képzéseket, bár ahol kipróbálták, pl. Csehországban és Szlovákiában, ott úgy tûnik, hogy elég sikeresen mûködnek.

Egy másik válasz az, hogy visszautalják a felelôsséget a családra azáltal, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy a család fizesse a fiatalok képzésének és eltartásának egyre nagyobb részét. Ez egy ideológiai támadás része volt az Egyesült Királyságban (Abbott és Wallace 1992). A probléma az, hogy a család maga is szétesôfélben van, és nem mindig nyújt megfelelô támogatást a fiataloknak.

És végül az utolsó válaszlehetôség az, hogy a felelôsséget a munkanélküliségért és az abból való menekülésért magukra a fiatalokra hárítják. Tulajdonképpen ezt tette több ország, mivel hiányoztak a forrásai, vagy mert nem érdekelte ôket a fiatal munkanélküliek sorsa. Ezért más területen kell fizetniük az egyre jellemzôbb fiatalkori bûnözés és a hajléktalanok számának növekedése miatt.

Következmények

Ezeknek a strukturális változásoknak számos következménye van.

1. Az átmeneti szakasz meghosszabbodása

Ahelyett, hogy a fiatalok tervezhetô lépcsôket járnának végig, amikor a képzés után a munka világába vagy amikor a származási családból a saját családba lépnek, a fiatalok ma egyre hosszabb idôt töltenek egy meghosszabbodott átmeneti szakaszban, amikor nem dolgoznak, de nincsenek teljesen munka nélkül sem. A családban vagy munkában való "megállapodás" elôtti rövid udvarlást vagy képzést egy elhúzódó idôszak váltotta fel, amelybe beletartozik az oktatás, a képzés, a félállások és alkalmi munkák világa, valamint a különbözô háztartások és kapcsolatok közötti mozgás. Ezek a lépcsôfokok mindig visszafordíthatóak, és a végsô cél nem is nagyon egyértelmû. Bizonyos értelemben a fiatalok idôsebbek, mint a korábbi években, más tekintetben pedig fiatalabbak (Wallace 1997). Ellentmondás feszül a fiatalok növekvô kulturális függetlensége (és koraérettsége) és aközött, hogy egyre jobban függnek bizonyos intézményektôl, mint pl. az államtól vagy a családtól.

2. A szerepek átalakításának kényszere

Ezek a változások azt jelentik, hogy a fiatalok szerepeit és kapcsolatait már nem szabja meg és biztosítja a hagyományos autoritás vagy minta. Ehelyett folyamatosan át kell alakítani szerepeiket " szüleikkel, partnereikkel, barátaikkal és kortársaikkal " ahhoz, hogy használhatóak legyenek. A szerepek inkább képlékenyek, és nem szilárdak és biztosak. Senki sem számíthat feltétlenül valaki másra, ha támaszra vagy biztos tanácsra van szüksége. Ez arra kényszeríti a fiatalokat, hogy rugalmasabban és öntudatosabban építsék fel életútjaikat és hozzák meg döntéseiket (Nadel és Wallace 1997). Kételkedve és koraéretten öntudatosak, hiszen igen ügyesek az ôket körülvevô kommunikációval és információval telített világban. Bizonyos értelemben a fiatalok ma felkészültebbek, mint valaha arra, hogy saját útjukat járják az életben, de a jelzôtáblák eltûntek, az utat pedig újra és újra meg kell találni.

3. Növekvô bizonytalanság és veszélyeztetettség

A fiatalok egyre bizonytalanabb világban élnek, és nagy a veszélye annak, hogy rosszul döntenek, rossz utat választanak, és hogy a sokféle lecsúszási lehetôség közül valamelyik eléri ôket. Bizonyos értelemben a mai fiatalok a legjobb helyzetben levô generáció, hiszen a háború, betegségek, éhezés vagy más elsôdleges okok által okozott halál vagy szenvedés eshetôsége nagyon alacsony. A veszélyeztetettség és a bizonytalanság forrása inkább egzisztenciális vagy pszichológiai.

4. A piac és a fogyasztás növekvô szerepe

A legtöbb európai társadalomban a piaci modell növekvô dominanciája a társadalom szervezésében a szocializmus tervgazdaságának és a keynesi közgazdasági elveknek az összeomlásával társulva azt jelenti, hogy a társadalmi életnek egyre több területe válik fogyasztóivá. A kultúra, az oktatás, a lakásépítések stb. fogyasztóivá válásának számos következménye van. Az embereknek nagyon rövid idô áll a rendelkezésükre, a célok pedig nagyon gyorsan változnak " minden ideiglenes. Általában a fogyasztói értékek felülkerekednek a hagyományos vagy más ideológiailag meghatározott értékeken.

Egy metaforával érzékelhetôek a változások: a gyár helyett a bevásárlóközpont válik a domináns paradigmává. A modernizáció alapja a gyár volt, és a gyár volt sok intézmény modellje. Egy gyárban az emberek egy helyen tömörülnek. Mind a munka, mind a termékek standardizáltak és a tömegtermelés által meghatározottak. Az egyszerû munkásokat az igazgatók irányítják, és meghozzák az ôket érintô döntéseket. Az iskolák modellje ez a rendszer volt, csakúgy, mint a kórházaké és a jóléti állam sok szolgáltatásáé is. A gyár modelljét ma a szupermarket modellje váltja fel. A szupermarketben a vásárlók jöhetnek-mehetnek, és különféle árucikkeket válogatnak össze a bevásárlókocsijukba " egy nagyon széles választékból válogatják össze saját kocsijuk tartalmát. Minden egyes árucikknek meghatározott ára van, és a kijáratnál fizetniük kell értük. Ez inkább jellemzô az 1990-es évek jóléti szolgáltatásaira, ahol többféle szolgáltató többféle szolgáltatást ad, és mindegyiknek külön ára van. Van, ami a magánszférában vehetô igénybe, van, ami jótékonysági szervezeteken vagy egyházakon keresztül, az állam pedig csak egy a több szolgáltató közül.

Modernizáció és posztmodernizáció

Ezt úgy is fel lehet fogni, mint a modernizációból a posztmodernizációhoz vezetô hosszabb változás egy részét. A modernizáció hozzájárult ahhoz, hogy az ifjúság mint életszakasz kialakulhasson az oktatás és a munka, a származási család és a saját család között, valamint a jóléti állam ifjúsági szervezetein és társadalompolitikáján keresztül (Wallace és Kovatcheva). Ez különösen szembeszökô volt Kelet-Európában, ahol a modernizációt némi erôszak segítségével és némileg gyorsan vitték végbe a kommunisták által dominált rezsimek, amelyek segítettek átalakítani a jórészt visszamaradott falusi társadalmakat iparosodott városi társadalmakká. Az oktatási rendszerek látványos sikere azt jelentette, hogy az 1980-as évekre a fiatalok lehetôségei néhány tekintetben alig tértek el Kelet- és Nyugat-Európában.

A posztmodernizáció azt is jelenti, hogy fokozatosan leépülnek ezek a hagyományos struktúrák és elkülönülések, így olyan helyzet alakul ki, ahol egyre nagyobb a káosz és a bizonytalanság, s ezáltal nemcsak értékek, hanem korcsoportok is kezdenek megszûnni.

Az individualizáció három szcenáriója

A huszadik század végén több változási lehetôséggel állunk szemben, amelyek a különbözô országokban többé-kevésbé elterjedtek.

1. Progresszív individualizáció

Az oktatási lehetôségek képzések, csakúgy, mint az életstílusokról hozott döntések tárháza kiszélesedett, ami azt jelenti, hogy sok fiatal megszabadulva a szülôk, az autoritás vagy a megélhetés biztosításának hagyományos kényszereitôl, mérlegelni tud különbözô lehetôségeket. Egyre inkább tôlük függnek olyan döntések, hogy pl. hogyan irányítsák szexuális vagy magánéletüket, vagy hogy milyen típusú oktatási és képzési lehetôségeket válasszanak egy olyan világban, ahol a választási lehetôségek egyre szélesebb skálája található meg.

2. Regresszív individualizáció

Ugyanakkor nemcsak a lehetôségek, hanem a problémák is individualizálódnak. Azok számára, akiknek nem sikerül végigjárni az oktatási/képzési rendszer különbözô fokait, marad a munkanélküliség veszélye vagy az, hogy egy olyan képzési formában találják magukat, amely sehova nem vezet. Ez az a csoport, amely jobban veszélyeztetett abból a szempontból is, hogy hajléktalanná válhat, és hogy a bûnözéssel kapcsolatba kerülhet. Néhány fiatal számára ez azt is jelenti, hogy kikerülnek a származási családból, amely már nem képes felelôsséget vállalni értük. A problémák individualizációja olyan természetû, hogy a jóléti állam már nem felelôs az átmenet kezeléséért, egyre inkább az egyének saját felelôssége az, hogy irányítsák a képzést, a biztosítást, a lakhatást és az élet más területeit " néhány fiatal ebben csak csekély vagy semmilyen forrásra sem támaszkodhat.

3. Alternatív individualizáció

Nem minden fiatal akar pozíciót elfoglalni a domináns társadalomban. Az egyre növekvô anyagiasság és piachoz igazodó verseny kitermeli az ellenkezôjét is: fiatalokat, akik fellázadnak ezen elvárások ellen. Nem a társadalom zárja ki ôket, hanem inkább ôk zárják ki magukat néhány lehetôségbôl, és azokat az értékeket követik ehelyett, amelyeket Ronald Inglehart (1990, 1997) "posztmateriális értékeknek" nevez. Azaz az egyén kiteljesedésére, idealista célokra koncentráló, valamint az alternatív közösségekhez való csatlakozást hirdetô értékeket. A New Age Travellers és különbözô misztikus vagy "ezoterikus" filozófiák újfajta elôrejutási lehetôségeket és új hitrendszereket kínálnak. Az új vallások és kultuszok szintén ilyen alternatívákat kínálnak. A fiatalok elöl járnak a posztmateriális értékek felé vezetô úton.

Hogy ezek közül melyik a domináns, az az országtól és az intézményes keretektôl függ. Különbözô térségek vagy társadalmi rétegek fiataljai valószínûleg beletartoznak valamelyik kategóriába, és az elsô legalábbis vonzóbbnak tûnik, mint a második, bár sok kísérô probléma jár vele. A harmadik kategória eléggé fejletlen lehet Kelet-Európában, és talán jobban jellemzô a bôségi társadalmakra.

Machacek (1997) rámutatott arra, hogy a modernitásnak ezek a feltételei egyben elôfeltételei a posztkommunista társadalmakban az individualizáció kialakulásának. Ugyanakkor gyökeresen különböznek egymástól az egyes posztkommunista országok, néhány inkább a regresszív individualizáció felé halad, míg más országok a progresszív individualizáció felé tesznek lépéseket. Hogy ezek közül melyik dominál, az a jövô társadalmi fejlôdésének kulcsfontosságú kérdése.

Dudik Éva fordítása

KÖNYVÉSZET:

Abbott, P"Wallace, C.: The Family and the New Right. Pluto Press. London, 1992.

Amin, A. (ed.): Post-Fordism. Blackwells: Oxford.

Chisholm, L."Büchner, P." Krüger H-H"Du Bois Reymonds, M. (eds.): Growing up in Contemporary Europe. Contemporary Horizons in Childhood and Youth Studies. De Gruyter. Berlin"New York.

Eurostat 1992 Basic Statistics of the Community. Luxembourg

Jones, G. "Wallace, C.: Youth, Family and Citizenship. Open University Press. Buckingham.

Jones, G: Leaving Home. Open University Press. Buckingham, 1995.

Inglehart, R.: Culture Shift in Advanced Industrial Socieites. Princeton University Press. Princeton, 1990.

Inglehart, R.: Modernisation and Postmodernisation. Cultural, Political and Economic change in 43 societies. Princton University Press. Princeton:

Machacek, L.: Individualisation Theory in Youth sociology. An Overview. Sociologia 1997. 29 (3): 249"253.

Nagel, U."Wallace, C.: Structure and Agency " participation and identification in risk societies (megjelenés alatt). In: Furlong, A et al (eds.): Youth, Citizenship and Social Change in a European Context. 1997.

Postman, N.: The Disappearance of Childhood. Allen: London, 1983.

Social Trends. HMSO. London, 1992.

Wallace, C.: How Old is Young and How Young is Old...? IHS working paper. Wien, 1997.

Wallace, C.: Diskurs (megjelenés alatt). 1997.

Wallace C."Kovatcheva, s.: Youth in Society. Modernisation and Post-modernisation in East and West Europe. Macmillans. London, 1998.