Soha ne mondjad, "ilyen vagy olyan", csak ezt mondjad:
ebbôl és ebbôl a távlatból ilyennek látszik.

MÁRAI SÁNDOR

A tengerentúli elôzmények

Alig néhány évvel a második világháború befejezôdése után, a két hidegháborús táborra oszlott világ dermedten figyelte azokat a legszélesebb nyilvánosság elôtt folyó leleplezéseket, melyek során köztiszteletben álló, fontos beosztású honfitársaikról derült ki, hogy az ellenség beszervezett ügynökei, közönséges hazaárulók. Az Egyesült Államok közvéleménye elôször akkor szembesült ezzel a ténnyel, amikor az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság (House Committee on Un-American Activities, HUAC)1 elôtt 1948 nyarán Whittaker Chambers, az USA Kommunista Pártjának egykori aktivistája eskü alatt vallotta, hogy Alger Hiss, a Carneige Endowment for International Peace alapítvány nagyhatalmú elnöke, aki évtizedeken keresztül vezetô tisztségviselôként szolgált az USA külügyminisztériumában, és akit Roosevelt elnök Gromiko javaslatára az ENSZ elsô ideiglenes fôtitkárának szemelt ki,2 hivatali ideje alatt tagja volt az USA-ban mûködô földalatti kommunista szervezetnek, és hírszerzô tevékenységet folytatott a Szovjetunió javára.

Hissen kívül gyanússá vált több, zömében jó családból származó, a legjobb amerikai iskolákban végzett értelmiségi is, aki a New Deal idején került az államirányítás fontos posztjaiba és vált politikacsinálóvá.3

A Hiss-ügy, mely az elsô pillanattól kezdve a modern tömegtájékoztató eszközök, a rádió és a tévé révén a közvélemény egyik legfontosabb szenzáció-témájává vált, hirtelen szertefoszlással fenyegette a szovjetek által évtizedek munkájával magukról kialakított pozitív képet, és az amerikai és nyugat-európai közvélemény jóindulatának elvesztésével fenyegetett. A szovjetek tehát lépéskényszerbe kerültek. Úgy döntöttek, hogy Hiss perével egy idôben, valahol a szovjet övezetben olyan "ellenpert" rendeznek, amely a szimpatizáló amerikai és nyugat-európai közvélemény számára bebizonyítja, hogy a Hiss ellen felhozott vádak csak a szovjetellenes propaganda hazugságai. Nem igaz, hogy a szovjet hírszerzô szervek beépültek az Egyesült Államok legfontosabb kormányszerveibe, és ezáltal potenciális veszélyt jelentenek az amerikai nép, illetve az egész nem kommunista világ számára. Az igazság éppen ennek fordítottja. Amerikai kémek és diverzánsok épültek be a népi demokratikus országok, sôt az egyes kommunista pártok legeslegfelsôbb vezetésébe, és így próbálták aláásni és belülrôl szétrombolni a fiatal népi demokráciákat. Az ellenperben a szovjetek — ellentétben az amerikaiakkal — minden kétséget kizáróan bizonyítják majd, hogy a perbe fogott amerikai ügynökök elvetemült kémek, akiket az amerikai politikacsinálók sanda szándékaiktól vezérelve mozgatnak. Ilyen ellenpert már máskor is rendeztek. Elég, ha a lipcsei Dimitrov-per ellensúlyozása céljából Londonban megrendezett próbaperre emlékszünk, mely 1933. szeptember 19-én, egy nappal a lipcsei per megkezdése elôtt fejezôdött be. Még mielôtt a nácik elôjöhettek volna a Reichstag felgyújtása mögött meghúzódó összeesküvés elméletével, a világsajtó már tele volt a náci összeesküvés, illetve az SA aljas szándékainak leleplezésével.4

Az idôpont

Hiss ügye az Egyesült Államokban, illetve Rajk ügye Magyarországon szinte párhuzamosan folyt.5 Hiss perét két részben tárgyalta a bíróság. Az elsô tárgyalás 1949. május 31—1949. július 7. között ítélet nélkül zárult. Az új tárgyalás 1949. november 17-tôl 1950. január 21-ig tartott. Hiss öt évet kapott hamis tanúzásért.6 Pere tárgyát ugyanis csak az képezte, hazudott-e a kongresszusi vizsgálóbizottság, illetve a szövetségi esküdtszék (Federal Grand Jury) elôtt, amikor eskü alatt vallott. Hiss kémtevékenysége, melyet a Chambers által bemutatott bizonyítékok alapján csak 1938-ig lehetett bizonyítani, az amerikai törvények szerint addigra már elévült.

Az "ellenper" nem húzódott ilyen sokáig. Rajk és társai kém- és hazaáruló tevékenységét két és fél hónap alatt sikerült az államvédelmi szervek odaadó munkájával felgöngyölíteni és leleplezni, mi több, bizonyítani. (Rajk letartóztatására 1949. május 30-án került sor.) Ez szép eredmény volt. Mindenekelôtt azért, mert szerteágazó összeesküvési és kémtevékenységébe az amerikai hírszerzôszerveken kívül, nyár közepétôl Jugoszlávia teljes pártvezetését is belekeverték. A jugoszláv vonal felé való elmozdulás és a Rajk-pernek a Tito-ellenes harcban való felhasználása mellett döntôen az eshetett latba, hogy 1949. július elején Hiss elsô pere elmarasztaló ítélet nélkül zárult. A Rajk-pert 1949. szeptember 16—24. között rendezték meg, és három halálos ítéletet hoztak. A kivégzéseket október 15-én hajtották végre.7

A személyek

A per és az ellenper az idôpontok egybeesésén kívül három személyen keresztül is kapcsolódott egymáshoz. Ez a három személy: Alger Hiss, Péter József és Noel Havilland Field.8 Ôk hárman a harmincas évek Washingtonjában kerültek "munkakapcsolatba". Hiss és Field amerikai kormánytisztviselôk voltak, mindketten dolgoztak az Egyesült Államok külügyminisztériumában is, ugyanakkor olyan elkötelezett kommunisták voltak, akik tudtak egymás kémtevékenységérôl. Közös ismerôseik, barátaik voltak, és mindketten dolgoztak a keleti parton mûködô szovjet rezidens, Péter József számára.9

Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság Hiss-szel kapcsolatos kihallgatásai folyamán Field10 és Péter neve többször is elhangzott. Chambers a többiek között ezt vallotta: "Alger Hisst 1935—37 között ismertem, akkori pártnevem Carl volt... Peterstôl tudtam, hogy Hiss párttag. Ô [Peters úr] az én tudomásom szerint az USA Kommunista Pártja teljes földalatti szervezetének feje volt..."11

Chambers fenti, 1948-as vallomását egy, csak nemrég napvilágra került Komintern-dokumentum is megerôsíti. Az 1943. március 5-i, Dimitrovnak készített, szigorúan titkos feljegyzés szerint: "Egyesült Államok-beli ügynökünk szerint kommunisták egy csoportja végez hírszerzô munkát Washingtonban az amerikai kommunista párt irányítása mellett. A csoport vezetôje a központi bizottság munkatársa, Péter."12

A Chambers-vallomásban, illetve a Dimitrov számára készített feljegyzésben szereplô Peters, illetve Péter, vagyis Péter József neve Magyarországon teljesen ismeretlen. Az amerikai kommunista párt tevékenységével, a harmincas-negyvenes évek amerikai munkásmozgalmával, illetve az ezekben az években az Egyesült Államokban mûködô szovjet hírszerzéssel foglalkozó szakirodalom ugyanakkor sokat foglalkozott Péter, vagy ahogy a legtöbb helyen szerepel, Peters személyével. Több szerzô egybehangzó véleménye szerint Péter József, aki 1924 és 1949 között élt az Egyesült Államokban, az amerikai kommunista párt legfontosabb vezetôi közé tartozott, egyfajta szürke eminenciás és egyben a szovjet hírszerzés egyik legkiemelkedôbb eredményeket produkáló rezidense volt.13 David Dallin, a szovjet hírszerzéssel foglalkozó, ma már klasszikusnak számító mûvében, így ír Péterrôl: "J. Peters (alias: Alexander Stevens, Goldberger, Silver, Isidore Boorstein, Steve Lapin, Steve Miller) magyar származású szerkesztô és író. Amikor az atomkémkedés vált a legfontosabb feladattá, Peters veszélyes akcióktól sem riad vissza, hogy információkat szerezzen. Annak ellenére, hogy ô volt a kommunista földalatti mozgalom vezetôje, és nem tartozott a katonai hírszerzéshez, kémek tucatjával dolgozott. [...] Peters kiváló vezetô volt. [...] Ô volt a legaktívabb és a legenergikusabb azokban az években, amikor az amerikai kommunizmus és a szovjet kémkedés határai egybemosódtak."14

Péter József az Egyesült Államok kommunista pártja Központi Vezetôségének munkatársa, majd New York államban politikai bizottsági tag, illetve szervezôtitkár lett. 1934-ben ô írta az amerikai kommunista pártban évtizedekig használatos kézikönyvet: The Communist Party: A Manual on Organisation (A kommunista párt. Szervezési kézikönyv). Több mint negyedszázadig tartó amerikai tartózkodása alatt többször járt illegálisan a Szovjetunióban (1928-ban és 1931—32-ben).15 A budapesti Párttörténeti Intézet zárt irattára számára készített önéletrajzában írta: "[a Szovjetunióban] az idôm az illegális munka tanulmányozásával telt el. Ezt a célt szolgálta az is, hogy az USA-ba való visszatérésemet megszakítva pár hetet Németországban töltök, ahol a KP ez irányú tevékenységét tanulmányozom. Az ott szerzett ismeretek késôbbi pártmunkámban igen hasznosak voltak. [...] A Kominternbôl való visszatérésemtôl a kiutasításig a pártközpont apparátusában dolgoztam. [...] Munkakörömhöz tartozott a kulturális területen dolgozó kommunistákkal és rokonszenvezôkkel való foglalkozás is. Ez a munka Hollywooddal és a Broadwayval is kapcsolatba hozott. A kulturális területen dolgozók (írók, színészek, mûvészek) és más intellektuelek féllegális szervezetei, amellett hogy komoly befolyásuk volt a területre, jelentôs anyagi támogatást adtak a Pártnak. Ezeknek a csoportoknak az összefogása, marxista nevelésének szervezése is a munkakörömhöz tartozot..."16

Pétert a harmincas évek végétôl figyelte az FBI. A sajtó is állandóan foglalkozott vele. "Péter az elsô számú szovjet ügynök", "a földalatti szervezet szervezôje", "a kormány erôszakos megdöntését propagáló felforgató" — állították róla.

Whittaker Chambers tanúvallomása alapján az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság Alger Hiss ügyében beidézte Péter Józsefet, akirôl Chambers azt vallotta, hogy mint szovjet rezidens vele is és Hiss-szel is kapcsolatban állt. Péter ügyében ekkor már a Bevándorlási Hivatal is eljárást folytatott. 1947. október 9-én letartóztatták, és ötezer dollár óvadék ellenében helyezték csak szabadlábra. Péter több mint harminc évvel az események után amerikai tevékenységének utolsó epizódjára így emlékezett: "E mögött az ellenem folyó hajsza mögött Whittaker Chambers spiclinek a Nixon-bizottság elôtt17 tett nyilatkozata volt, amelyben azzal vádolt egy washingtoni kormánytisztviselôt, Alger Hisst, hogy szovjet kém, és engem is belekevert az ügybe."18 "Közben kihallgatásra kellett mennem Nixon elé. Nixon egyedül jön New Yorkba. Óriási felhajtás. Sajtó. Tévé. Fotóriporterek tucatjai. Szembesítés Whittaker Chambersszel, aki valamikor párttag volt, a rendôrspiclivel, aki elôzôleg a kongresszusi bizottság egyik kihallgatásán — többek között — szovjet kémnek nevezett. Nixon kérdésére, hogy ismerem-e a tanút — a párt utasítása szerint — az Alkotmány 5. módosítására hivatkozva, nem válaszoltam. Hasonlóképpen reagáltam Nixon minden más kérdésére..."19

Pétert a Kongresszusi Bizottság meghallgatása után a Bevándorlási Hivatal mint nemkívánatos, felforgató tevékenységet folytató idegent 1949. április 13-án kiutasította az országból.20 Feljegyzéseit írva, több mint negyedszázaddal késôbb sem értette, miért engedték az amerikai hatóságok, hogy elhagyja az országot.21 Információi szerint a kongresszusi vizsgálóbizottság ellenezte kiutasítását, de a Truman-adminisztráció és így a Bevándorlási Hivatal is meg akart szabadulni tôle.

A készséges magyar nagykövet, Sík Endre, egykori moszkvai ismerôse, magyar útlevelet állított ki számára. Ennek birtokában kérvényezte az amerikai hatóságoktól, hogy Magyarországra távozhasson. Az Egyesült Államok törvényei szerint ugyanis születési helyét és állampolgárságát figyelembe véve Csehszlovákiába vagy a Szovjetunióba kellett volna távoznia. A Bevándorlási Hivatal engedélyével Péter végül is 1949. május 8-án, útban Budapest felé, Prágába érkezett.22

A véletlenek különös egybeesése folytán éppen Prágában idôzött régi "munkatársa", Noel Field is, valamint a kelet-közép-európai szovjet államvédelmi szervek vezetôje, Fjodor Bjelkin altábornagy is. Hamarosan mindhárman Budapest irányában hagyták el a csehszlovák fôvárost.23

A mesterkém

Noel H. Field24 meghallgatását az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság csak tervezte, megidézésére 1949. május 11-i "eltûnése" miatt már nem kerülhetett sor. Field ekkor már évek óta Európában dolgozott, élt. Hisshez — de említhetnénk a híres-hírhedt cambridge-i ötöket is — hasonlóan, Field is a legjobb iskolákat végezte, igazi, minden gyanú felett álló úriember benyomását keltette. A Harvardon tanult politikatudományt, utána pedig Bostonban szociális munkát és nemzetközi jogot. Doktori értekezését a Népszövetség és a leszerelés témakörébôl írta. Angol anyanyelvén kívül beszélt németül, franciául, oroszul, és tanult lengyelül is. Késôbb persze magyarul is egtanult. Akárcsak Hiss, ô is a "világforradalom" szolgálatába szegôdött. 1935-tôl kémkedett hazája ellen a szovjet hírszerzés számára. 1954-es rehabilitálási eljárása25 keretében a magyar Államvédelmi Hatóság kihallgatótisztjének vallotta: "1927-tôl kezdve hivatalos életem mellett mindinkább egy attól teljesen különválasztott, illegális életet éltem. [eleinte] ... a hírszerzési feladatot kémkedésnek minôsítettem. Akkor még nem tudtam, hogy a Szovjetunió részére végzendô bizalmas feladatot politikai szempontból kell értékelni... Végül sikerült legyôznöm gátlásaimat, és vállaltam a hírszerzô feladatot a szovjet titkosszolgálat részére. A feladat elvállalásakor jelen volt a feleségem is... Már korábban rájöttem, hogy a munka megtisztelô feladat..."26 "Jellemzéseket készítettem munkatársaimról, továbbá a moszkvai amerikai követ jelentését — Bullit —, amit Washingtonba küldött, és élesen szovjetellenes volt, megszereztem és átadtam. [...] Jelentéseket adtam még az 1935—36 telén Londonban lezajló flottakonferencia elôkészületeirôl és késôbb — mivel azon én is részt vettem — a lefolyásáról. [...] Népszövetségi munkám során szintén adtam jelentéseket Massingéknak [Field összekötôi a szovjet hírszerzô apparátus felé — S. M.] az ott folyó munkáról és az általam tapasztaltakról. [...] Konkrét feladatokat nem kaptam, csak azt, hogy számoljak be a külügyminisztériumbeli munkámról, továbbá az ott folyó dolgokról. Massingék szóbeli beszámolóim alapján megmondták, hogy mirôl készítsek írásbeli beszámolót. [...]

Massingék elôször nem helyeselték, hogy eltávozom a külügybôl, de határozottan nem ellenezték. Az Alger Hiss-ügy után ôk is határozottan azt mondták, hogy el kell menni a külügybôl. [...]

Mi volt az Alger Hiss-ügy lényege?

1935 ôszén Hiss egy alkalommal felszólított, hogy vállalkozzak a Szovjetunió részére hírszerzô munkára. [...] tudomására hoztam, hogy én már végzek ilyen jellegû munkát.

Tehát Alger Hissnek elárulta, hogy Ön hírszerzô munkát végez a Szovjetunió részére?

— Igen, ez történt."27

Férje hírszerzô tevékenységérôl felesége, Herta, aki ekkor szintén a Magyar Államvédelmi Hatóság fogságában volt, így számolt be kihallgatójának: "Szilárd meggyôzôdésem, hogy Paul Massing részletes információkat kapott Noeltôl arról, hogy mi megy végbe a minisztériumban [az USA Külügyminisztériumában — S. M.] és a leszerelési konferencia kulisszái mögött, ahova Noelt mint leszerelési szakembert és Normann Davis28 szoros munkatársát küldték, és ahova Paul Massingot is odaküldték, hogy kapcsolatban maradjanak. [...] Bár nem voltam képes visszaemlékezni semmilyen különös okmányra, amelyet Noel Paulnak mutatott vagy adott, emlékszem, hogy amikor Whittaker Chambers több hónappal Alger Hiss elleni elsô nyilvános vádaskodása után felmutatta azokat az okmányokat, melyeket tíz évig rejtve tartott, megkérdeztem Noeltôl:

— Te nem adtál Paulnak ennyit, ugye?

Noel válasza az volt:

— Nagyon sokat adtam neki!"29

A szovjet hírszerzés aligha engedhette meg, hogy Field az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elôtt megjelenjen, és tanúvallomást tegyen. Ennek egyik oka, hogy Fieldrôl a harmincas évek második felétôl elég széles körben köztudott volt, hogy kommunista. Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság az elsôk között, még az alapító Dies szenátor idejében, nyilvánosan kommunistaként bélyegezte meg Fieldet. 1940 nyarán kommunista tevékenységére hivatkozva küldték el a Népszövetségbôl.30 Ekkor Hiss egpróbált állást szerezni barátjának a Fülöp-szigetek amerikai fôbiztosságán, de ezt akkor már Field kommunistagyanússágára hivatkozva nem engedélyezték.31 Utolsó állásából, az Unitárius Segélyszervezettôl is (Unitarian Service Committee — USC), melyet egyfajta "Vörös Segélyként" használt, a fenti indokkal bocsátották el.32

Annak ellenére, hogy Field különbözô állomáshelyein, illetve munkahelyein kémfeladatait éveken keresztül sikerrel oldotta meg, soha nem vált igazi profivá. Veszélyesen fecsegô természetû volt, aki lefogását megelôzôen már többször, többek elôtt dekonspirálódott vagy pontosabban: leleplezte magát. "1935-ben Alger Hiss elôtt dekonspiráltam magam. 1942-ben Maria Weiterernek33 és Paul Merkernek34 árultam el titkos megbízatásomat. 1948-ban pedig Varsóban Jó Silva nevû indiai újságírónônek. Maria Weiterernek azt is elmondtam, hogy 1943-ban újra felvették, illetve fel akarták venni velem a kapcsolatot. [...] ugyanezt elmondtam Paul Berznek35 is. [...] 1945 decemberében tagságom tisztázása céljából beszéltem Max Bedachttal36 is."37

Field vallomása, egyáltalán jelenléte a Hiss ellen folyó eljárásban súlyos tehertétellé válhatott volna Hiss számára, nemcsak a fentiekben részletezettek miatt, hanem azért is, mert mind Hiss, mind Field összekötôje volt a szovjet hírszerzôszerveknek. Chambers és a Massing házaspár38 átállt és "köpött". De kiszálltak Massingék felsô kapcsolatai, Walter Krivitzki tábornok, a szovjet katonai hírszerzés egyik kulcsfigurája39 és Ignaz Reiss, a nyugat-európai rezidens is.

Field összekötôi a szovjet hírszerzôszervekkel Paul és Hede Massing német kommunisták voltak. Hede Massing Gerhart Eisler elvált felesége volt. (Eislert Péter Józsefhez hasonlóan az egyik leghírhedtebb szovjet hírszerzôként tartja számon az amerikai szakirodalom.)40 Hede Massing Amerikába érkezése elôtti években, 1929 és 1933 között sokat dolgozott Reissnek. Ô mutatta be a Field házaspárt Ignaz Poretskynak, alias Ignaz Reissnek, alias Ludwignak, alias, a "Kövérnek". Reiss nem akart Fielddel dolgozni, nem bízott benne, inkább továbbadta Krivitzkinek.41 "Massingék Moszkvába utazásuk elôtt genfi lakásomban 1937 tavaszán bemutattak egy Eberhard [sic!] Reiss nevû személynek. [...] Még a találkozó elôtt Massing közölte velem, hogy Reiss az ô felsô kapcsolata. [...] Ugyancsak Massingék mutattak be Genfben a lakásunkon egy Krivitzki nevû személynek. Közölték velem, hogy elutazásuk után ô lesz a felsô kapcsolatom, tôle kapok feladatokat, és információimat is neki adjam át. [...] Krivitzkirôl annyit tudtam meg, hogy szovjet ember [...] tábornoki rendfokozata van. [...] Reiss és Krivitzki is kapcsolatban álltak Zürichben a sógornômmel is."42

Reiss 1937. július 17-én levelet írt Moszkvába, amelyben közölte, hogy kiszáll. Levelének másolatát elküldte ügynökeinek is, akiket szintén szakításra szólított fel. 1937. szeptember 4-én Svájcban az orosz elhárítás végzett Reissel. Az akció végrehajtására több kisebb csoportot is szerveztek. Az egyik különítmény "munkájában" Field is tevékenyen részt vett.43 A Magyar Államvédelmi Hatóság kihallgatótisztjeinek mind Field, mind felesége minden külön felszólítás nélkül, meglehetôs büszkeséggel számolt be életüknek errôl az epizódjáról.

Field végül is eléggé peches volt. Minden összekötôje elárulta az "ügyet". Reiss halála után egy hónappal átállt Krivitzki, majd végül Massingék is. Moszkvában pedig kivégezték a nagyfônököt, Jan Karlovics Berzin tábornokot, a külföldi katonai hírszerzés, a GRU vezetôjét. 1938-ban Fieldet is Moszkvába rendelték, hogy tisztázza magát. "Moszkvába utazásomnak több célja is volt. Legfontosabb, hogy megismerjem a Szovjetuniót. [...] A másik ok, hogy Reiss és Krivitzki árulása után pártkapcsolat nélkül maradtam, és azt reméltem, Moszkvában ismét teremtek kapcsolatot késôbbi munkám végzéséhez. [...] Massingék is ott voltak... elmondtam az NKVD kapcsolataimnak, hogy már 1934-ben be akartam lépni a pártba, azonban ezt Massingék megtiltották a titkos megbízatás miatt. [...] Ôk [a szovjet államvédelmi tisztek] közölték velünk, hogy megfontolták a dolgot, és úgy döntöttek, hogy beléphetünk a pártba [...] — mi az amerikai pártba kértük a felvételünket — [...] ezt a Komintern amerikai szekciójához továbbították... De közölték velünk, hogy tagfelvételünket bizalmasan fogják kezelni, bizalmas munkánkra való tekintettel nem továbbítják az amerikai párt felé."44

Krivitzki átállása miatt azonban Fieldnek igencsak volt oka a félelemre: "1939 nyarán egy-két napos kitérôt tettem [Washingtonba ment — S. M.], elsôsorban, hogy Hissel találkozzam. A sajtóból tudtam, hogy Krivitzki Washingtonban járkál, és számolnom kellett azzal, hogy engem elárul. Minthogy Hiss elvben amúgy is tisztában volt velem, különösebb függelemsértés nélkül közölhettem vele, hogy egy áruló révén veszélyben forgok. Megegyeztem vele, hogy ha valamit megtud, fedônév alatt figyelmeztetést juttat el hozzám, de nem kaptam ilyen figyelmeztetést."45

Nem csoda, hogy a szovjet hírszerzés egy idôre, egészen 1943-ig, ejtette Fieldet. Csak 1943-ban jelentkezett nála Svájcban újra egy összekötô. "...ekkor már az Unitárius Segélyszervezet igazgatója voltam, felhívott telefonon egy férfi, és Bruk jelszóval jelentkezett [...] közölte velem, hogy a pártba való felvételünk [Fieldé és feleségéé — S.M.] elintézést nyert. Megkérdezte tôlem, hogy korábbi politikai nézeteim nem változtak-e meg, és hogy hajlandó vagyok-e a Szovjetuniónak továbbra is dolgozni. Igenlô választ adtam... Utasított, hogy szakítsam meg minden pártkapcsolatomat, és a továbbiakban mint apolitikus ember éljek. Igyekezzek jó kapcsolatokat kiépíteni az amerikai konzulátus beosztottjai és egyéb amerikai személyek felé. Nevezett személlyel közöltem, hogy a feladat vállalásával kapcsolatban nem tudok azonnal választ adni, ezt a kérdést elôbb meg kell beszélnem politikai tanácsadóimmal. Az illetô személy ingerlékeny hangon azt mondta, hogy biztos az amerikaiakkal akarom ezt a kérdést elôzôleg tisztázni."46

Ezt a találkozást nem követte újabb kapcsolatfelvétel, mert kiderült, hogy Field szovjet összeköttetése elvesztésétôl elbizonytalanodva minden útjába kerülô elvtársának elmesélte, hogy valójában szovjet kém, akinek érthetetlen okokból most éppen nincs feladata.

Az 1948-tól majdnem két éven keresztül napirenden levô Hiss-ügyben több vallomás is elhangzott Fielddel kapcsolatban. Whittaker Chambersen kívül Hede Massing — Field egykori szovjet összekötôje — is elmondta a bíróság elôtt, hogy Alger Hisst Fieldék lakásán ismerte meg egy vacsora alkalmával. A találkozást Massingné azért kezdeményezte — vallotta —, hogy szemrehányást tehessen Hissnek, aki át akarta csábítani Fieldet a saját szervezetébe. Persze igazából nem neheztelt Hissre, mert mint mondta: "hiszen mindketten ugyanannak a fônöknek dolgoztak". Végül is Peters, vagyis Péter József döntött arról, hogy Field Massingékkal és ne Hiss-szel dolgozzon. "Alger Hiss is be akart szervezni a Szovjetunió részére végzendô hírszerzô munkára. Nem találtam meg a helyes választ, és meggondolatlanul értésére adtam, hogy már dolgozom a szovjet hírszerzés részére.

...Nekem tudomásom volt Hiss elbeszélésébôl, hogy ô a szovjet titkosszolgálat részére dolgozik."47

Noel Field kijelentéseit saját, illetve Alger Hiss és társainak a szovjet hírszerzô szervek részére végzett munkájáról nincs okunk kétségbe vonni. Field annak a magyar államvédelmi hatóságnak a vizsgálótisztjeivel állt szemben, akik szovjet instruktorok mellett, szovjet fennhatóság és irányítás alatt dolgoztak. Nem állíthatta tehát sem magáról, sem másokról, hogy a szovjetek számára dolgozott, ha az nem volt igaz, hiszen az oroszok és rajtuk keresztül a magyarok könnyen kontrollálták mindazt, amit elmondott.

Az akció

Fieldet a Hiss-ügy terítékre kerülésének pillanatától, fôleg miután neve is elhangzott, páni félelem kerítette hatalmába. Úgy döntött, mindent elkövet, hogy ne kelljen az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság elôtt megjelennie. "Amikor az amerikai támadásról tudomást szereztem, azt hiszem október 17-én volt, [...] hisztérikus lettem. [...] Gondosan kerültünk minden amerikai kapcsolatot, mivel idézést vártunk az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságtól. A telefont és az ajtócsengetést csak a feleségem fogadta. Én kerültem a konzulátus környékét. Ezenkívül idôm nagy részét azzal töltöttem el, hogy a Bizottság nyilvános közleményeit olvastam."48 "Tervem az volt, hogy nem élek olyan nyugat-európai országban, ahonnan az amerikai hatóságok visszakényszeríhetnek Amerikába. Féltem, hogy hírszerzô tevékenységemért felelôsségre vonnak. Ezért határoztam el, hogy Svájcból Prágába költözöm."49 "...attól tartottam, idézést küldenek, hogy jelenjek meg az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elôtt, ha pedig nem jelenek meg, megvonják az útlevelemet."50

Elhatározta, hogy Európában, mégpedig valahol a szovjet övezetben, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, esetleg Lengyelországban keres magának munkát, új otthont. Ezekben az országokban ugyanis tucatszámra jutottak fontos párt- és állami vezetôi funkciókba olyan ismerôsei, elvbarátai, kapcsolatai, akikkel a háború alatt, az Unitárius Segélyszervezet vezetôjeként ismerkedett meg, barátkozott össze, akiket anyagilag támogatott, és ezért méltán számolt pártfogásukkal. 1948-tól sorra kereste fel volt barátait, de azt tapasztalta, hogy megfagyott körülötte a levegô. Úgy érezte, régi ismerôsei azért bizalmatlanok vele, mert nem tudja hitelt érdemlôen bizonyítani, hogy közéjük tartozik, hogy régi párttag, és éveken keresztül fontos munkát végzett a Szovjetunió számára. Minél jobban bizonygatta igazát, annál gyanúsabbá vált. Ekkorra már széles körben terjedt, terjesztették róla, hogy az amerikaiaknak dolgozik.51 Leveleire volt munkatársai nem mertek többé válaszolni. "...Prágával és Varsóval meglehetôsen egyoldalú levelezést folytattam. Az Unitárius Segélyszervezet vezetônôje, Dorothea Jones közölte velem, hogy Lengyelországban engem kémnek tekintenek... Ez az értesítés azt az elhatározásomat erôsítette, hogy helyzetem végleges tisztázása végett azonnal Prágába, aztán Berlinbe utazzam".52

Az amerikai lebukások után, mindenekelôtt azt követôen, hogy neve a Hiss-ügyben terítékre került, a szovjet elhárítószervek újra foglalkozni kezdtek Field személyével. Gyanús és nemkívánatos volt számukra mindenki, akinek segélyezési munkája révén tucatnyi személy volt lekötelezettje azokban az országokban, amelyek szovjet fennhatóság alá kerültek.53 A szovjetek paranoiás félelme ugyanis nem tûrt, nem tûrhetett meg ilyen vagy ehhez hasonló, szerintük ellenséges hálózatok létrehozására alkalmas kapcsolatokat. Nem tudjuk, volt-e különösebb okuk arra, hogy Field vagy támogatottjai hûségében kétkedjenek, azonban a fenti tevékenység jellege, valamint Field ideges kapkodása és állandó kapcsolatfelvételi törekvése nemtetszést szült. Amúgy is rutinszerû ellenôrzésnek számít az ügynökök esetében annak kiszûrése, vajon nem játszanak-e kettôs játékot. Az általam eddig áttanulmányozott anyagok, valamint Field életútjának ismeretében ez a feltételezés nem nyert bizonyítást.54

Súlyosan esett latba az a tény is, hogy Field szinte minden amerikai, pontosabban nem kommunista kapcsolatát megszakította, személye pedig oly mértékben kompromittálódott, hogy végképp értéktelenné vált a szovjetek számára. Amerikai útlevele lejárt, és a hatóságok csak két hónappal hosszabbították meg. A konzulátus felhívta a figyelmét arra, hogy több hosszabbítást nem kaphat, haza kell térnie. Fieldnek azonban más tervei voltak. És más tervei voltak az oroszoknak is.

"Attól féltem, árthatok vele másoknak, mindenekelôtt barátomnak, Alger Hissnek, ha az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság támadása után visszatérek. Alger a bizottság ülésein nagyon ügyesen védekezett, hivatásos ügyvédként ismert minden jogi fordulatot és trükköt. Viszont nekem nem volt tapasztalatom. [...] Nem bíztam magamban eléggé, hogy szemtelenül odaálljak vádlóim elé és ártatlanságomat az arcukba vágjam... Hissnek, aki természetesen nem írhatott nyíltan, egy rövid levelét is így értelmeztem. Fivérem is lebeszélt a hazatérésrôl."55 "Nem akartam esetleges amerikai visszatérésemrôl pártmegbízatás nélkül dönteni. A Berlin felé vezetô út, ahol azok az elvtársak laktak, akik engem a legjobban ismertek, el volt elôttem zárva, mert az amerikai katonai hatóságok számára én nemkívánatos személy voltam. Ehelyett 1948 májusában feleségemmel együtt Lengyelországba, majd szeptemberben Csehszlovákiába, Prágága utaztunk. Varsóban egy bizalmas levelet írtam ügyemben Jakub Bermann-nak,56 amirôl ô a KB 8. ülésén be is számolt... Közöltette velem, hogy lépéseket fog tenni, de legyek türelemmel. Prágában találkoztam Leo Bauerrel,57 akit szintén Svájcból ismertem, és aki közölte, hogy álljak készenlétben, hogy az amerikaiak tudta nélkül Berlinbe jöjjek, ahol már lépések történtek annak érdekében, hogy az ügyemet tisztázzák. Valamivel ezután Merker levelet intézett a cseh párthoz azzal a kéréssel, hogy a Berlinben folyó vizsgálat ideje alatt tekintsenek engem elvtársnak, és engedélyezzék prágai tartózkodásomat. Ez így is történt. Év végén Svájcba utaztam, hogy a tényleges prágai költözést elôkészítsem. Merkertôl értesítést kaptam, hogy várakozzam Prágában, mert hamarosan Berlinbe hívatnak. Ezért utaztam 1949. május elején vissza Prágába, ahol néhány nappal késôbb letartóztattak, és Budapestre vittek."58

Május 11-én fél négykor a szovjet és a magyar államvédelem a Prágában tartózkopdó Noel H. Field amerikai állampolgárt letartóztatta és Magyarországra hurcolta. Az akciót a kelet-közép-európai szovjet államvédelmi szervek fônöke, a már említett Fjodor Bjelkin NKVD, késôbb MGB altábornagy és a Magyar Államvédelmi Hatóság helyettes vezetôje, Szûcs Ernô államvédelmi ezredes személyesen bonyolították le.59 Fieldet a legnagyobb titokban szállították Magyarországra, ahol a szovjetek azonnal megkezdték kihallgatását. Magyar fogvatartói csak ezt követôen kapták kézhez, anélkül hogy informálták volna ôket Field ügyérôl: "Amikor Noel Field kihallgatását átvettem, róla semmi adatot nem kaptam. Azt sem tudtam, hogy hívják ôt. Meghatározott részletekrôl kellett kikérdeznem, pl. milyen színû volt egy sebességváltó. Késôbb megismerkedtem Field anyagával, amibôl kitûnt, hogy nagyszámú súlyosan terhelô vallomást tett magára és másokra. Nálam ezeket a vallomásokat visszavonta, illetve letagadta. Kérdésemre elmondta, hogy azokat kényszer alatt tette különbözô szerveknél. Azt, hogy egy bizonyos Dexter ôt beszervezte az OSS60 részére, csak késôbb vonta vissza. Field nekem hosszabb idôn keresztül nem tett vallomást. Néhány nap múlva aztán Szûcs Ernô ki is hagyott engem az ô kihallgatásából... Fieldet elvitték a szovjet szervekhez, ahol újabb terhelô-összesítô vallomást tett. Utána újra én vettem át Fieldet, aki elôttem változatlanul tagadta bûnösségét. Részletesen beszámolt élete minden szakaszáról, de bûncselekményrôl nem vallott."61

Field eltûnése után a keresésére induló felesége, Herta, fivére, Hermann, illetve "nevelt leányuk", Erika is eltûnt a vasfüggöny mögött. Hermannt augusztus 22-én Varsóban fogták le,62 Hertát négy nappal késôbb Prágában, és cipelték Magyarországra, Erikát pedig Kelet-Berlinben kapcsolták le, szovjet hadbíróság elé állították, és Vorkutáig meg sem álltak vele. Fieldéknél az úgynevezett "bizalmas munkavégzés" családi ügy volt. Anyja, felesége, fivére és sógornôje is dolgozott az oroszoknak. Ezeknek, illetve a Fielddel ilyen-olyan kapcsolatban álló több tucat lefogásnak minden bizonnyal az volt az oka, hogy mindenkit, aki tudott Fieldnek a szovjet hírszerzés számára végzett munkájáról, elhallgattassanak.

A helyszín

A fentiek ismeretében joggal vetôdik fel a kérdés, miért épp Magyarországra hurcolták a letartóztatott Field házaspárt. Miért nem hozták utánuk fivérét és nevelt lányát? Miért került az egyik lengyel, a másik keletnémet, illetve szovjet ôrizetbe? Miért Budapestet szemelte ki a szovjet vezetés a Field köré szervezendô "ellenper" színhelyéül? Tudjuk, hogy a cseh államvédelem is nyomozott utána, ki is hallgatták. A lengyel, illetve a német pártban vizsgálatot folytattak ügyében. Miért döntöttek az illetékesek mégis Budapest mellett? Az egyik ok éppen az lehetett, hogy míg a német, cseh, illetve lengyel elvtársak körében Fieldék nagyon sok személyes kapcsolattal rendelkeztek, többekkel szoros, baráti viszonyban álltak, addig Magyarországon alig néhányan ismerték ôket, azok is csak felületesen, futólag? Tény ugyanis, hogy Fieldéknek legkevesebb ismerôsük az újdonsült népi demokráciák közül Magyarországon volt. Ezekre a kérdésekre jelenlegi ismereteink alapján nem lehet kielégítô magyarázatot találni. Lehetséges, azért hozták éppen ide magát az "amerikai mesterkémet", hogy személyes jelenlétével nyomatékosítsa az általa vezetett és szervezett, a magyar pártvezetésbe beépült összeesküvô banda meséjét. A többi, Field köré szervezendô perhez aztán — vélhették — elegendôek lesznek a mesterkém rokonai, illetve a Fielddel tényleg kapcsolatban álló több tucat elvtársa, barátja is. Fivérének és nevelt leányának Varsóban, illetve Berlinben tartása a Field-összeesküvés különbözô, részben tervezett, részben meg is rendezett kelet-európai pereihez kellett. Senki, aki Fieldékkel rövidebb vagy hosszabb ideig együttmûködött, nem kerülte el sorsát. A tábor országaiban letartóztatás, esetleg halál lett osztályrészük, Nyugat-Európában kizárták ôket a pártból, kiközösítették a kommunista mozgalomból.

Az ellenper

A magyar államvédelmi hatóságok figyelmét állítólag egy svájci jelentés hívta fel Fieldre, melyet a katonapolitikai osztály egyik késôbb disszidált ügynöke, Ferenczi Edmond63 küldött. Egyik ügynököm, Ferenczi Edmond egyik jelentéséhez egy levelet mellékelt. Ez a levél lényegében azt tartalmazta, hogy Noel Field valamilyen kapcsolatban áll a müncheni CIC-cel. [Field nevelt leánya, Erika akkor ott dolgozott — S. M.] Ez a jelentés azért volt érdekes, mert tudomásul bírtunk arról, hogy Field nyugatról rendszeresen Csehszlovákiába jár. Arra gondoltam, hogy a nevezettet munkámban fel fogom használni [...], ha hajlandó a mi részünkre is dolgozni. Köztudomású volt, hogy Field a felszabadulás elôtt támogatta a Svájcban élô és a fasizmus ellen harcoló kommunista emigránsokat. Szônyi ennek a svájci csoportnak egyik tgja volt...64 Elmentem Szônyihez, és érdeklôdtem Field után. Szônyi elmondta, hogy a felszabadulás elôtt Field valóban támogatta a csoportjukat, de jelenlegi magatartásáról semmilyen felvilágosítást adni nem tudott"65 — vallotta 1957. január 5-én Gát Zoltán, aki a kérdéses idôben a magyar honvédség katonapolitikai osztályán a külföldi hírszerzést és a támadólagos elhárítást irányította. Vallomásával egybecseng akkori fônökének, Révész Gézának, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Fôcsoport fônökének visszaemlékezése is. Révész szerint egy olyan eredeti levél jutott a katonai hírszerzés birtokába, melyet Field Allen Dullesnek írt még a háború alatt, 1943-ban vagy '44-ben.66 Tény, hogy Field és Dulles az említett években (1942 és 1944 között) kapcsolatban álltak egymással. Az is tény, hogy ismeretségük régre, még arra az idôre nyúlt vissza, amikor mind a ketten az Egyesült Államok külügyminisztériumának szolgálatában álltak. Nagyon valószínû, hogy létezett több, olyan tartalmú levél is, melyet Field ilyen vagy olyan támogatás kieszközlése céljából írt Dullesnek, aki természetesen pontosan tudta, kiket is pártfogol Field, mégis — a fasizmus elleni harc elsôdleges fontosságára való tekintettel — az esetek túlnyomó részében anyagi vagy egyéb támogatásban részesítette a szóban forgó személyeket. Field beszámolója szerint ô használta Dullest céljai elérése érdekében. Lehet, hogy Dulles is ugyanezt tette. Nyitott kérdés azonban, hogy ez az eredeti, Ferenczi által Budapestre juttatott levél hogyan került a katonapolitikai osztály ügynökének birtokába. Ki provokált kit? Fieldtôl nem kapta, hiszen nem is ismerték egymást. Dullestôl kapta volna, vagy valaki mástól? És mi késztette Révészt 1949 januárjában, hogy az általa pontosan egy évvel elôbb megismert Field-anyagot külön kihallgatás keretében, hirtelen fônöke, Farkas Mihály honvédelmi miniszter, a legszûkebb pártvezetés, a "négyesfogat"67 tagjának figyelmébe ajánlja? Farkas Mihály szerint az eset így történt: "Alig néhány hónapja voltam hadügyminiszter, amikor Révész Géza, a katonai elhárítás vezetôje hozott hozzám egy ügynöki jelentést [...], aminek a lényege az volt, hogy Szônyi Tibor Noel Field embere, és hogy látták Szônyi adatait Allen Dulles adatai között. A jelentés rövid pár sor volt csupán. Nekem kötelességem volt ezt a jelentést továbbítani a párt fôtitkárának. [Rákosi Mátyásnak — S. M.] Én nem tudtam, ki az a Dulles, még a nevét sem ismertem. Rákosi elmondta nekem, hogy Dulles az amerikai hírszerzôszervezet európai részlegének a vezetôje. Svájcban székel, az egész háború alatt ott dolgozott, és ô szervezte a Hitler elleni merényleteket. Közölte azt is, hogy ez a távirat azt jelenti, Szônyi az amerikaiak ügynöke. Jelenlétemben magához hívatta Péter Gábort68, és azt mondta neki, hogy a távirat alapján be kell vezetni a bizalmas nyomozást, le kell hallgatni a telefonokat. Azt is mondta Rákosi elvtárs, hogy egyelôre errôl senki más ne tudjon."69

Amikor az illetékes szovjet elvtársak úgy döntöttek, hogy a többszörösen dekonspirálódott Field esetében elvetik az egyébként legkézenfekvôbb megoldást, a likvidálást, és inkább a tervezett ellenper, helyesebben ellenperek "amerikai mesterkémjeként" szerepeltetik, Magyarországot szemelték ki az akció zínhelyéül. Számításuk bevált, mert a magyar párt elsô számú vezetôje, Rákosi Mátyás azonnal meglátta a fantáziát abban, ha Noel Havilland Fieldet felhasználva rendeznek nagyszabású dezinformáló akciót. Emlékeznünk kell arra, hogy Rákosi Mátyás 1925—1926-os budapesti perével kapcsolatban rendezte meg a szovjet propagandagépezet egyik elsô, bírósági tárgyaláshoz kötôdô nemzetközi propagandaakcióját, melynek keretében a Komintern felelôs funkcionáriusai kipróbálták mindazokat, a tömegeket és a közvéleményt mozgósítani hivatott eszközöket,70 melyeket aztán a sikeres fôpróbát követôen egyre nagyobb rutinnal alkalmaztak a két világháború közötti és a második világháborút követô pereknél a világ sok országában.71 Rákosi azért is vállalkozott készségesen a Field köré szervezendô ellenper megrendezésére, mert tudta, hogy több testvérpártban már elkezdôdtek az elôkészületek a harmincas évek moszkvai pereit másoló párttisztogatásokhoz. Field középpontba állításával azonban ô fogja tudni a legizgalmasabb, legjelentôsebb ügyet produkálni, azt az ügyet, mely a legjobban szolgálja majd a Nagy Vezér céljait. Az ô hatóságai által "felderített tények" kényszeríteni fogják a többi testvérpártot, hogy haladéktalanul tisztítsák meg soraikat, egymásután leplezzék le a kelet-európai amerikai fôrezidenssel, Fielddel kapcsolatban álló "bûnszövetkezeteket". Miután a szervezkedés kulcsfigurája a Magyar Államvédelmi Hatóság foglya, az érintett pártok és államvédelmi hatóságok kénytelenek lesznek a magyar hatósághoz, illetve Rákosi elvtárshoz fordulni információért, segítségért. Rákosi személyes presztízsének, a kommunista mozgalmon belüli fontosságának és tekintélyének növekedését is várta ily módon ettôl az akciótól. Nagy megelégedéssel töltötte el az a tény is, hogy elôbb fogja Fieldtôl megtudni, kik is a környezô országok pártjaiba befurakodott ellenségek, kik buknak, és kik maradnak, mint maguk az adott pártok vezetôi.72

"Rákosi a Rajk-ügyet igyekezett felhasználni nemzetközi tekintélyének növelésére és Sztálin kegyeinek megnyerésére. Nagy súlyt helyezett az ügy vizsgálata során az ôrizetesektôl a különbözô kommunista pártokban dolgozó elvtársakra vonatkozó vallomások kivételére és összegyûjtésére. A vizsgálat során az ôrizetesektôl jegyzôkönyvet vettek fel a csehszlovák, lengyel, bolgár, román, német, osztrák, olasz, angol viszonylatokban..." "Rákosi különgépen Moszkvába repült. Amikor visszajött, azt mondta: — Vigyázni kell, hogy a cseheknél kinek adja át az ember, még nem lehet tudni, ki az ellenség. Majd átadom Gottwaldnak, a többi az ô dolga..." "— Hallgassák ki Fieldet, kivel volt kapcsolata a német kommunisták közül.73 Szedjék össze az anyagot, elküldjük Picknek. Ôk lefogják Field nevelt leányát." "Szedjék össze a bolgárokra, ami csak van. Átadjuk nekik. Segíteni kell." "A Kosztov tárgyalás után Rákosi azt mondta: — Jól néztünk volna ki, ha ez nálunk is így játszódott volna le. Hiába, nem értenek ôk ehhez!" "A lengyelek nem adnák át nekünk ezt a Fieldet is? [Hermann Fieldet, akit Varsóban tartottak fogva — S. M.] Képzelje, ez még a pártba való felvételét is kéri..."74

Rákosi elég sokat dolgozott különbözô európai országokban Komintern-instruktorként ahhoz, hogy tudja, hány helyen sikerült a szovjeteknek a legmagasabb szintekre is beépülniük. Kiismerte magát az amerikai politikával összefüggô kérdésekben. Angolul is jól beszélt. Egyes források szerint ô maga is járt Komintern küldetésben az Egyesült Álamokban.75 Felmérte, milyen elônyökkel járhat számára, ha fontos, világpolitikai szerepet játszó személyiségekrôl szerezhet Field révén értékes adatokat.76 Nem véletlen, hogy többször is felmerült benne, az Államvédelmi Hatóságnál ôrzött és hermetikusan elkülönített Fieldhez álszakállt ragasztva bemenjen és beszélgessen vele.77 Ösztöne és tapasztalatai (és ebben legközvetlenebb munkatársai, Gerô Ernô, Farkas Mihály, Révai József is támogatták) megtanították arra, hogy állandó készenlétben állva keresse és leplezze le a befurakodott és egyelôre még láthatatlan ellenséget. Jól tudta, ha nem teszi, ha nem eléggé éber, és hibázik, vagy ellenségei, vagy szovjet gazdái törik ki a nyakát. Rettegett, és szorongott. Moszkvát járt társaival együtt szinte paranoiás félelemben élt. És kellô fantáziával vagy, ha jobban tetszik, képzelôerôvel rendelkezett ahhoz, hogy egy ilyen ellenakciót orosz gazdái útmutatásával és irányításával lebonyolítson. A fôszereplô Rajk László, a Magyar Dolgozók Pártja egyik vezetôje, volt belügy-, majd külügyminiszter kijelölését és ezzel kiiktatását a magyar politikai életbôl Rákosi a per körül szerzett érdemeiért cserébe kérte és kapta szovjet gazdáitól.78

Sztálin engedélyét Bjelkin, a Magyarországért, Csehszlovákiáért és Ausztriáért felelôs szovjet államvédelmi altábornagy személyesen adta meg a magyar pártot képviselô Farkas Mihálynak. "Amikor 1949 májusában a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusán Prágában voltam, Bjelkin közölte velem, hogy megnézték Moszkvában a dolgokat, és nekik az a véleményük, hogy Rajk László egy Európában mûködô trockista szervezetnek, mely az amerikaiakkal van összeköttetésben, a magyarországi rezidense. Azt mondta Bjelkin elvtárs, ha hazaérek, ezt mondjam el Rákosi elvtársnak."79

A jelszó

A tökéletes színjáték, a Rajk-féle kirakatper Noel H. Field amerikai állampolgár Prágába csalásával, a szovjet és a magyar államvédelmi szervek által történô letartóztatásával és Budapestre hurcolásával kezdôdött. Öt nappal késôbb, május 16-án vették ôrizetbe a már régebb óta szoros megfigyelés alatt tartott dr. Szônyi Tibort, a párt káderosztályának vezetôjét, az egyetlen jelentôs beosztású magyar pártvezetôt, aki Svájcban tényleg találkozott Fielddel. Szônyi a bántalmazások hatására bevallotta, hogy amerikai ügynök, 1949. május 23-án pedig szovjet kihallgatója sugalmazására beismerte, hogy Rajk László is az amerikaiaknak dolgozott.80

Kihallgatói azt is szájába adták, hogy a jelszó, amivel Rajk és ô a kémkapcsolatot felvették egymással: "Péter". Nem kizárt, hogy ezzel az ügy egyes mozgatórugóit ismerôk Péter Józsefre, Field tényleges kémkapcsolatára is utalni kívántak. Péter József, Egyesült Államok-beli mûködése alatt jelszóként, álnévként elôszeretettel használta a "Péter" nevet. Ez az utalás természetesen nem a nagyközönségnek szólt, hanem annak a néhány beavatottnak — vagy talán helyesebb az érintett szót használni —, akik tudták és értették, hogyan kapcsolódik Field Péterhez, Hisshez és még ki tudja kikhez.

A per fôszereplôjének kiszemelt Rajk László letartóztatására, mint írtuk, május 30-án került sor. Rajk a kihallgatások során, a fizikai és lelki megpróbáltatások, a párt vezetôinek meggyôzési kísérletei ellenére sem tört meg, nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy eljátssza a reá írt szerepet. Erre csak attól kezdôdôen vállalkozott, hogy kihallgatását és az ügy irányítását újra Fjodor Bjelkin altábornagy és hû segítôje, Szûcs Ernô vette kézbe. Ettôl kezdve Rajk Lászlóval más nem beszélhetett. A per elôkészítését és a Field letartóztatását végzô páros — akikkel Rajk korábban, még belügyminiszterként, több ügyben is együttmûködött, és akikrôl jól tudta, hogy mindketten a szovjet államvédelem sokat próbált, jól képzett fôtisztjei — akár fel is fedhette Rajk elôtt az ellenper mögötti mozgatórugókat, meg is gyôzhette ôt arról, hogy szereplése révén esetleg sikerül elterelniük a közvélemény figyelmét amerikai hálózatukról, azokról, akik Hisshez hasonló vagy esetleg még magasabb pozícióba jutottak. Rajk pontosan tudta, hogyan dolgozik a szovjet és a neki alárendelt magyar államvédelem: "a párt ökle". Elég ügyet irányított belügyminiszterként, elég ember kihallgatását felügyelte, vezette, elég koholt vádat ötlött ki maga is.81 A reá kiosztott szerepre talán azért vállalkozott, mert meggyôzték, illetve meggyôzte magát arról, hogy mégsem egyszerûen balek, illetve egy a rendszer áldozatai közül, hanem maradt, aki volt, fontos és felelôs pártfeladatot végzô elvtárs, akinek vállalásától egy nemzetközi akció sikere függ, hiteles alakítása konkrét operatív célt szolgál. Még mindig könnyebb lehetett ebbe és a beígért, inkognitóban letöltendô új élet reményébe kapaszkodni, mint tudomásul venni, hogy azt teszik vele, amit ô tett másokkal, amíg tehette.

Ezért vallotta Rajk 1949. szeptember 16-án a következôket: "A verneti internálótáborban történt, hogy egy Field nevezetû amerikai állampolgár, aki tudomásom szerint Közép- és Kelet-Európa amerikai hírszerzô ügynökségének vezetôje volt, a polgárháború befejezése után felkeresett engem az internálótáborban. Hivatkozott arra, hogy Washingtonból utasították: beszéljen velem, és segítsen engem abban, hogy a táborból kiszabaduljak, és hazajöjjek Magyaroszágra. Ô meg is mondotta, hogy azért szeretnének engem hazajuttatni, mert mint le nem leplezett kommunista, a párton belül, az amerikaiaktól kapott utasítás szerint dolgozva, a pártot igyekezzem dezorganizálni, bomlasztani, lehetôség szerint a pártvezetést is a kezembe kaparintani."82

Field ugyan, Rajkhoz hasonlóan, Spanyolországban is megfordult, és járt a verneti internálótáborban is, de Rajkot nem ismerte. Ismert viszont egy-két embert az úgynevezett "svájci csoportból"83, és találkozott Szônyivel is. A magyarok támogatása ügyében annyit tett, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egy hosszabb emlékiratát átadta Allen Dullesnek azzal a kéréssel, hogy segítse elô a csoport tagjainak repatriálását.84 Kérése meghallgatásra talált. Amikor a Vörös Hadsereg megközelítette Budapestet, a Szônyi vezette kommunista csoportot az OSS jugoszláv egyenruhába öltöztetve kiképezte az átkelésre, és Barin keresztül, Tito segítségével, lehetôvé tette hazatérésüket.85 Így érkezhettek haza már 1945 márciusában. A civil személyek számára ekkor még semmiféle közlekedési lehetôség nem létezett. A kommunistáknak pedig ugyancsak sürgôs volt, mert tudták, életbevágóan fontos, hogy az elsô perctôl kezdve ott legyenek az új rend bölcsôjénél.86 A svájci csoportnak azonban volt egy ennél sokkal súlyosabb bûne is. 1942-ben ugyanis elfogadta az 1945 júliusában szakadárnak, munkásárulónak és trockistának minôsített és az amerikai kommunista pártból kizárt korábbi pártvezetô, Earl Brovder elméletét. "A Brovder-elmélet alapját képezte annak, hogy [a svájci csoport tagjai — S. M.] az amerikai hírszerzôszervek szolgálatába kerültek... a pártba beadott önéletrajzaikban elhallgatták brovderista nézeteiket, az amerikai hírszerzô szervek, valamint a G2 amerikai katonai hírszerzô és elhárítószerv segítségét" — állította az 1949-ben felvett vizsgálati anyag.87

A Field és Rajk lefogása közötti idôben, sôt egészen nyár derekáig az "amerikai vonalról" faggatták az ôrizeteseket. Eközben a tengeren túl, mint említettük, ítélet nélkül zárult le Alger Hiss elsô tárgyalása, mert az esküdtek nem tudtak egyhangú döntésre jutni.88 Ekkor született meg a "jugoszláv vonal" bevonásáról szóló döntés. A két szál, az amerikai és a jugoszláv összekapcsolását azzal a "szellemes" fordulattal oldották meg, hogy az amerikaiak albérletbe adták a jugoszlávoknak teljes kelet-közép-európai hírszerzô és elhárító szervezetüket, hálózatukat, melynek élére az amerikai szuperkémet, Noel Havilland Fieldet állították.

Mindez Rajk szájába adva így hangzott: "az amerikaiak teljes kelet-közép-európai hálózatukat átadták a jugoszlávoknak, és a jövôben a további tennivalókat, az utasításokat a jugoszláv vonalon fogom megkapni".89

Rajk feladata az lett volna, hogy "igyekezzem egyrészt a vezetô állásokba számukra megbízható embereket, azaz az amerikai hírügynökségbe beszervezett embereket elhelyezni, nemcsak a Belügyminisztériumba, hanem kihasználva a Magyar Kommunista Pártban betöltött funkciómat, valamint a kormányban elfoglalt helyemet, igyekezzem az államapparátus más területén is ilyenfajta elemeket elhelyezni".90

A kirakatper elôkészítésén teljes gôzzel munkálkodó Bjelkin és Szûcs állandó munkakapcsolatban állt a párt elsô emberével, Rákosi Mátyással. Rákosi mindennap ellenôrizte a jegyzôkönyveket, elôírta, milyen kérdéseket tegyenek fel, mire és hogyan kell a kérdezôknek kilyukadniuk: "Bjelkinre Rákosi Mátyás közvetlenül és Moszkván, Abakumovon keresztül is nyomást gyakorolt"91 — vallotta a Magyar Államvédelmi Hatóság akkori vezetôje, Péter Gábor és vele egybehangzóan a Rajk-ügyön dolgozó többi államvédelmis.

Rákosi vezetésével a magyar államvédelem jó munkát végzett. Sztálin is meg volt velük elégedve. Az ellenakció sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hatása a mai napig tart. A baloldal soha nem bocsátott meg a Hiss ellen fellépô Nixonnak. A véres kezû kommunista funkcionárius Rajkból pedig mártírt csináltak.

JEGYZETEK

1. Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottságot 1938-ban állították fel. Elsô vezetôje a republikánus Martin Dies szenátor, 1948-ban J. Parnell Thomas volt az elnöke.

2. Allen Weinstein: Perjury: The Hiss Chambers case. Vintage books. New York, 1979. 361. A kiváló könyv idézi az USA akkori külügyminiszterének, Stettiniusnak és Gromikónak 1945. IX. 7-i beszélgetését, melyet az amerikai fél naplójegyzetben rögzített.

3. W. Chambers hetvenötre tette azoknak a kormánytisztviselôknek a számát, akik 1936—38 között a szovjet hírszerzés számára dolgoztak. A legfontosabb és legismertebb közülük Alger Hiss és fivére, Donald, Harry Dexter White, Launchin Currie, Franc Coe, Lawrence Duggan, Harold Ware, Nathan Gregory Silvermaster. A szovjet apparátus számára az egyik legfontosabb beosztásban Abraham Glasser volt 1937—39-ben, az IM különleges ügyekkel megbízott ügyésze. In: David Dallin: Soviet espionage. Yale University Press. New Haven, 1955. 413.

4. Lásd errôl bôvebben Stephen Koch: Double lives. Espionage and the war of Ideas. The Free Press. New York, 1993, különösen a 4. fejezetet. Ugyanerrôl Arthur Koestler: A láthatatlan írás. Ozirisz. Bp., 1997. 225—226.

5. US NY Déli kerületi bírósága. Bíró: Samuel H. Kaufmann.

6. Hiss 1954-ben ugyanazon a napon szabadult, amikor Budapesten Noel Fieldet és feleségét, Hertát is szabadon engedték. A belügyi szervek jelentése szerint "Field sokat problémázott azon, hogyan szabadulhatott Hiss pontosan azon a napon, amikor ôk". In: BM Archívum Field anyaga.

7. "Rákosi táviratot küldött Sztálinnak, és megkérdezte, hajtsák-e végre az ítéleteket. Elôször ugyan az volt a válasz, hogy ne, de pár nap múlva megjött az a válasz, hogy végre kell hajtani." Farkas Mihály vallomása 1956. október 13. In: BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga.

8. A kiszabadulása urán a Budapesten élô Noel Field és Péter József összejártak, hiszen mint Péter József felesége, Anna elmondta, még Amerikából ismerték egymást (Péter József és Noel Field barátai, többek között Charles Taylor Coutts tájékoztatása alapján — S.M.). Coutts úr arról is beszámolt, hogy a Magyarországra látogató amerikai mûvészek soha nem mulasztották el felkeresni Péter Józsefet, pl. Paul Robson stb. Field levélhagyatéka Péter Józseftôl származó figyelmességeket, valamint Hiss több levelét is tartalmazza. Politikatudományi Intézet (PTI) 903. f. 117 öe. és 903 f. 76. öe.

9. Péter József (1894, Csap — 1990, Budapest) Egy 1947. október 15-i keltû, Dzerzsinszkij aláírású dokumentum (nem cserélendô össze a Cseka alapítójával!) szerint Peters Péter József, Isidore Boorstein az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozó (késôbb Csehszlovákia) Csapon munkáscsaládban született, nemzetisége zsidó. Csehszlovák állampolgár. Tanulmányait Kolozsvárott végezte. Beszél magyarul, angolul és németül. 1924 óta tagja az USA kommunista pártjának. Az MKP-nek 1918 óta tagja, a CSKP-nek 1919-tôl 1924-ig volt tagja. In: Harvey Klehr—John Earl Hayness—Fridrikh Igorevich Firsov: The Secret world of American Communism. Yale University Press. 1995. 80.

10. 1948. augusztus 27-én jegyzôkönyvezik, hogy kívánatos volna Field meghallgatása.

11. Az 1948. augusztus 7-i meghallgatáson W. Chambers vallomása. Weinstein: I. m. 19.

12. Idézi The Comintern's Open Secrets. The archives of the late Communist Party of the Soviet Union reveal a clear picture of subversion in the United States. By Harvey Klehr and John Haynes. The American Spectator. December 1992. 42.

13. "J. Peters az egyik legkevésbé ismert, de talán legfontosabb figurája az amerikai kommunizmusnak, egy szürke eminenciás, aki fontos pozíciókat töltött be mind a párt látható szervezeti szintjén, mind az úgynevezett speciális munkában. 1934-es kézikönyve a kommunista párt szervezeti felépítésérôl mai napig használatos. Deportálási kihallgatásán több tanú, így pl. a volt kommunista Louis Budenz tanúsította, hogy Peters milyen nagy befolyással rendelkezett a kommunista mozgalomban. [...] vallották, hogy a következô aláírást használta: J. Peters, a Komintern Végrehajtó Bizottságának megbízottja az USA-ban. Több tanú tudott arról, hogy Peters tanult Moszkvában a Lenin iskolában, ahol hírszerzôket képeztek ki. [...] Maxim Lieber, Chambers valamikori jó barátja és mozgalmi társa szerint Peters az USA kommunista kémszervezetének fônöke volt." Weinstein: I. m. 58—62.

14. Dallin: I. m. 390 és 412.

15. Péter Moszkvában, a Nemzetközi Lenin Intézetben vett részt kiképzésen. A Nemzetközi Lenin Intézetrôl lásd Hans Schafranek: Österreichische Kommunisten an der Internationalen Lenin Schule 1926—38. In: McLoughlin—Schafranek. Szevera: Aufbruch, Hoffnung, Endstation. Österreicherinnen und Österreicher in der Sowjetunion 1925-1945. Verlag für Gesellschaftskritik. 1996.

16. PTI BNSZ 2042—1987 867.f.1. p-235 Péter József önéletrajz.

17. Richard Nixon fiatal szenátor a Hiss—Chambers-ügy révén vált országosan ismert politikussá. Hiss-ellenes fellépését soha nem bocsátotta meg neki a döntôen baloldali értelmiség és média.

18. Uo. Péter József visszaemlékezései.

19. Uo. Péter József visszaemlékezései.

20. Nem kizárt, hogy a kiutasítást és így a letartóztatást elkerülô döntésért cserébe hasonló elbánást kapott egy vagy több, a vasfüggöny mögött tartózkodó amerikai állmpolgár.

21. Allen Weinstein interjúja Péter Józseffel 1975. III. 25-én a budapesti Duna Intercontinental szállodában.

22. USA Government 2/677478 DEO számú jelentése 1949. május 10.

23. "Hazaérkezésem, 1949 májusa után Rákosi elvtárs fogadott." Péter József visszaemlékezései.

24. Noel Havilland Field (1904, London—1970, Budapest). Fieldrôl az elsô munkát a kiváló Flora Lewis írta: The man who disappeared. The strange history of Noel Field. A. Barker. London, 1965.

25. Fieldet hermetikusan elzárva, szinte mindvégig teljesen elkülönítve tartották. Rehabilitációs kihallgatásának megkezdésekor az akkori belügyminiszter, Piros László az alábbiakat írta 1954. április 30-án, Fieldnek a Vizsgálati osztályra való áthelyezését elrendelô iratra: "Feltétlen biztosítani kell Field szigorú elkülönítését, nehogy valakivel érintkezzen! Fogdahálózatot [spiclit — S.M.] mellé tenni csak külön miniszteri engedéllyel lehet." Piros sk. In: BM Archívum Noel Field anyaga.

26. In: BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. szept. 23.

27. Noel Field kihallgatási jegyzôkönyve, 1954. IX. 23. In: BM Archívum Noel Field anyaga.

28. 1920—21 között KÜM-helyettes. 1933—44 között a Roosevelt kormányzat diplomáciai tanácsadója.

29. Herta Field vallomása 1954. VIII. 31. In: BM TI Herta Field anyaga.

30. Elbocsátásának indoklásakor felrótták Fieldnek a spanyol polgárháború alatt tanúsított magatartását, illetve az azt követô tevékenységét, amelynek során a nemzetközi brigádok tagjait próbálta meg kijuttatni a francia internálótáborokból, valamint Szovjetunióbeli útját.

31. Lásd Alger Hiss táviratát Noel Fieldhez 1940. október 24-én. 138. sz. alatt. On the staff of the High Commissioner of the USA to the Philippines there's a vacancy as Executive Assistant. Salary 6-7.500 $. Message from Alger Hiss to Noel Field. In: PTI 903. f. 23. öe.

32. "Massingék közvetve az USC bostoni központjának tudomására hozták, hogy én kommunista vagyok, és kommunista kapcsolatokat tartottam fenn a háború elôtt. Véleményem szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az USC-tôl elbocsájtottak." Field 1941 márciusától 1947 augusztusáig dolgozott az USC-nél. In: BM Archívum Noel Field anyaga. 1954. IX. 3. A Politikatörténeti Intézet gyûjteményében elfekvô Field-iratok között található az Unitárius Segélyszervezet központja számára 1946. július 17-én készített bizalmas jelentés, mely a Külügyminisztériumból és az FBI-tól származó bizalmas információk szerint az Unitárius Segélyszervezet európai szervezete kommunista ellenôrzés alatt álló kommunista fedôszervezet, vezetôje Noel Field pedig kommunista párttag, és feltehetôleg a GPU (NKVD) részére dolgozik. In: PTI 903. f. 30. öe.

33. Maria Weiterer, akit Field 1941-ben ismert meg, és aki bemutatta ôt Merkernek is, 1921-tôl volt tagja az NKP-nak. A német kommunista párt nômozgalmát vezette, késôbb az NDK Nôszövetségének vezetôje volt. A Field-tisztogatás kapcsán meghurcolták, kizárták a pártból.

34. Német kommunista, központi bizottsági tag, akivel Field Svájcban együtt dolgozott. 1945 decemberében Field Mexikóban is felkereste Merkert. A kelet-németországi Field-tisztogatások során Merkert egyben — a Slansky-per tanúságait kamatoztatva — cionizmussal is vádolták.

35. Paul Berz a német kommunista párt politikai bizottságának tagja volt. Field miatt kizárták. 1950-ben öngyilkos lett.

36. Max Bedacht német kommunista volt, aki szintén az Egyesült Államok-beli kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1930-ban a KB titkára volt. Chambers állítása szerint Bedacht állította rá ôt az illegális munkára, és ô kapcsolta össze Péter Józseffel. 1948-ban kizárták a pártból.

37. In: BM Archívum Noel Field anyaga. Német nyelvû beadvány, 1954. III. 24.

38. Paul Massing a Reichstag felgyújtása után megjárta a hírhedt Columbia börtönt, majd koncentrációs táborba került. Mikor pár hónap múlva szabadult, Karl Billinger névvel könyvet írt a náci uralom borzalmairól. Paul és Hede bajba kerültek, amikor felsô kapcsolataik, Krivitzki és Ignaz Reiss is (egyben Field felsô kapcsolatai is) átálltak. A talán már akkor a kiugrás gondolatával foglalkozó Paullal és Hedével Fieldék Moszkvában is találkoztak 1938-ban. Egymástól függetlenül mindannyiukat raportra rendelték fônökeik. Sorsukat Massingék csodával határos módon kerülték el, visszaengedték ôket az Egyesült Államokba.

39. Walter Krivitzki 1937-ben állt át. 1941-ben merénylet áldozata lett. Elôbb azonban kitálalt mindent, amit tudott, és sokat tudott. Könyvében Walter Krivitzki: I was Stalin's agent; Hamish Hamilton, említi Noel Fieldet is.

40. Gerhard Eisler 1933-tól 1949-ig tevékenykedett a Komintern megbízásából az Egyesült Államokban. Elôtte, jó barátjához, Péter Józsefhez hasonlóan, ô is a Komintern angol—amerikai titkárságán dolgozott. Letartóztatása elôl szökve hagyta el az Egyesült Államokat, az NDK-ba ment, ahol ô lett a rádió elnöke. Fivére, Hanns Eisler szintén az Egyesült Államokban dolgozott. Befolyásos kapcsolatokkal rendelkezett, mert 1939-ben az USA elnökének felesége, Eleanor Roosevelt személyesen járt közben a Külügyminisztériumban tartózkodási engedélyének meghosszabbításáért. Hanns Eisler 1947-ig maradt az Egyesült Államokban, és Hollywoodban dolgozott. Ezt követôen önként az NDK-ba távozott. A harmadik Eisler-testvér, Ruth Fischer, aki a német kommunista párt egyik vezetô személyisége és a cseh párt alapító tagja volt, azonban szakított a mozgalommal.

41. In: Hede Massing: The Deception. Duell, Sloan and Pearce. New York, 1951. 178.

42. In: BM Archívum Noel Field anyaga

43. In: BM Archívum Noel Field anyaga

44. In: BM Archícum Noel Field anyaga 1954. IX. 29. 1940-ben Fieldet Richard Wolf néven Humbert-Droz — akinek állítólag nem volt erre felhatalmazása — felvette a svájci kommunista pártba. Uo. 1954. III. 24. német nyelvû beadvány.

45. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. IX. 29.

46. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. IX. 23.

47. H. Massing: I. m. 180.

48. In: BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. III. 24. német nyelvû beadvány.

49. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. X. 25.

50. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. IX. 29.

51. Prágában a csehszlovák államvédelmi hatóság okt. 15-én kihallgatta Fieldet.

52. Uo. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. III. 24.

53. Lásd Raoul Wallenberg letartóztatását vagy a Joint kelet-európai vezetôinek sorozatos lefogását (pl. I. G. Jacobsét Budapesten 1949-ben), pereit. Érdekes, hogy Field fivére, a késôbb szintén letartóztatott Hermann Field fogvatartóit Varsóban szinte kizárólag csak Hermann Field 1939-es krakkói segélyezési tevékenysége érdekelte, amikor angol jótékonysági szervezetek megbízásából Hitler-ellenes cseh menekülteket támogatott. Kihallgatói szerint "ez az angol—amerikai hírszerzô szervek közös akciója volt annak érdekében, hogy a háború utáni Csehszlovákia biztonságát aláássák". Hermann Field sajtótájékoztatója, 1955. II. 18-án. In: PTI 903. f. 121 öe.

54. Egyelôre nem állt módomban az amerikai források áttanulmányozása. Lehetséges, hogy azok még tartogatnak meglepetéseket?

55. Uo. BM Archívum Noel Field anyaga, 1954. IX. 29. 56. Jakub Bermann a lengyel kommunista párt vezetôje volt. A részére írt levél másolata a BM Archívum Field anyagában megtalálható. Field ebben utal a Szovjetunió számára végzett munkájára.

57. Leo Bauert Fieldt nevelt leányával, Erikával együtt Berlinben szovjet hadbíróság elé állították. Halálra ítélték, az ítéletet kegyelembôl hosszú kényszermunkára változtatták, és szovjet lágerbe vitték.

58. Noel Field életrajza. 1955. XII. 25. német nyelven, gépirat. In: PTI 903. f. 13. e.

59. Szûcs Ernô (1908—1950) államvédelmi ezredes a szovjet államvédelem egyik legjobban képzett, legfontosabb magyarországi ügynöke volt az államvédelmi hatóságnál. 1931—32-ben, illetve 1941—45 között tartózkodott a Szovjetunióban. (Érdekes, hogy 1931-ben Péter József is Moszkvában tartózkodott, ugyancsak Kommintern-iskolán. A Massing házaspár pedig 1929—31 között tartózkodott Moszkvában. Lehet, hogy ôk is ismerték egymást?) Szûcs Magyarországra hazatérve elôször a BM-ben helyezkedett el. Itt konspiráltan (vagyis az akkori koalíciós látszatok miatt a minisztérium vezetésével nem egyeztetve) kiértékelô, levél-, illetve táviratellenôrzô és hálózati operatív munkát végzett. Már ekkor anyagokat kezdett gyûjteni Noel Fieldrôl, aki egyes jelentések szerint (Ferenczi Edmond, Genf) az "unitárius segélyszervezet leple alatt mûködô kémszervezet élén állt". 1946. szeptember végén, amikor átkerült az államvédelemhez, az anyagokat átadta egy másik osztálynak (Dékán Istvánéknak), és csak 1949 elején vette vissza, amikor a Szônyi—Field-kérdéssel elkezdett foglalkozni. In: BM Archívum Szûcs Ernô anyaga.

60. Office of Strategic Services, amerikai hírszerzô szerv. A második világháború alatt svájci rezidense Allen Dulles volt.

61. Szendy György államvédelmi ôrnagy, Noel és Herta Field magyar kihallgatója 1956. október 9-i vallomásából. In: BM Archívum Noel Field anyaga. 1954. III. 24. német nyelvû beadvány.

62. "Hermann tevékeny volt politikailag, de hogy milyen mértékben, azt nem tudom. Párthoz soha nem tartozott. Kapcsolatban állott Paul Massinggal. Férjem küldte Pault hozzájuk. Paul Massing tulajdonképpen többet dolgozott Jeanne-nal (Hermann elsô felesége — S. M.)." Herta Field vallomása. In: BM Archívum Noel Field anyaga. 1954. dátum nincs.

63. HM Elhárító Fôcsoportfônökség I.-b/2. sz. ügynök. Ferenczi 1949 ôszén menedékjogot kért Svájcban.

64. Dr. Szônyi Tibor ideggyógyász, akkor a kommunista párt káderosztályának vezetôje volt. Szônyi (eredeti neve Hofmann) régi illegális kommunista volt. Hosszú idôt töltött emigrációban, elôször Ausztriában, majd a háború alatt Svájcban. Bécsi tartózkodása alatt késôbbi fô kihallgatójával, Szûcs Ernôvel is együtt dolgozott.

65. Gát Zoltán vallomása. In: BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga.

66. A levél az USC levélpapírján francia nyelven íródott 1945. IV. 16-án. Címzettje Max Horngacher, F.E.S. 13. Rue Calvin, Genève. Semmitmondó szövege a következô: "Kedves uram! Ezennel elküldöm Önnek a levelet Mr. Dulles részére, melyet ma reggel ígértem Önnek. Szívélyes üdvözlettel, Noel Field." In: BM Archívum Noel Field anyaga.

67. Rákosi Mátyás, Gerô Ernô, Farkas Mihály és Révai József tartoztak e legszûkebb vezetôkörbe. Mind a négyen moszkoviták, hosszú moszkvai tartózkodásból tértek vissza.

68. Péter Gábor (eredeti neve Eisenberger Benô) az Államvédelmi Hatóság vezetôje volt. Eredeti foglalkozása nadrágszabó. 1945-tôl 1953. január 1-jéig, letartóztatásáig állt a Hatóság élén.

69. Farkas Mihály vallomása 1957. február 1. BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga.

70. Tömegdemonstrációk a világ minden részében; mértékadó, nem párthoz kötôdô neves személyiségek — pl. Albert Einsten vagy Henry Barbusse, hogy találomra csak ezt a két nevet említsük — tiltakozó táviratai; különbözô kommunista frontszervezetek tiltakozó, az adott társadalmat és kormányt a legélesebben elítélô megmozdulásai; állandó sajtójelenlét a lehetô legszélesebb körben, a lehetô legnagyobb gyakorisággal és terjedelemben stb.

71. Utalok itt a hírhedt Sacco és Vanzetti, illetve a Rosenberg házaspár perére az Amerikai Egyesült Államokban, illetve a már említett lipcsei Dimitrov-perre vagy az ennek az írásnak tárgyául szolgáló Rajk-perre.

72. A Field—Rajk-üggyel kapcsolatos anyagokból az alábbi országok kaptak terhelô adatokat tartalmazó jegyzôkönyveket: Csehszlovákia 347 darabot, NDK 29 darabot, Románia 23 darabot, Ausztria 79 darabot. In: BM Archívum, Rákosi szerepe és felelôssége a koncepciós perekben, 1962. III. 27.

73. Fielddel kapcsolatban a német kommunisták közül a már említetteken kívül letartóztatták Fritz Sperlinget, Bruno Fuhrmannt, Lex Endét, Willi Kreikemeyert, Bruno Goldhammert. "Lex Ende, Willy Kreikemeyer, Paul Bertz, Leo Bauer és Paul Merker az amerikai imperialisták parancsát követték, és szabotálták az antifasiszta felszabadító mozgalom kibontakoztatását." Beosztásukból felmentették Bruno Fuhrmannt, Hans Teubnert, Walter Belinget, Wolfgang Langhoffot. In: A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és Központi Ellenôrzô Bizottságának jelentése az egykori német politikai emigránsok Noel H. Field, az Unitárius Segélyszervezet vezetôjéhez fûzôdô kapcsolatáról. 1950. augusztus 21. (Erklarung des Zentralkommitees und der Zentralen Parteikontrollkommission der Sozialistischen Einheitpartei Deutschlands zu den Verbindungen ehemaliger deutscher politischer Emigranten zu dem Leiter des Unitarian Service-Committee Noel H. Field.)

74. Lásd BM Archívum, Rákosi szerepe és felelôssége a koncepciós perekben, 1962. III. 27.

75. "...a Komintern ügynökeként Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Angliában tevékenykedett. Mindenütt álnéven... Egyes források szerint az USA-ban is végzett Komintern-munkát, de letartóztatták, és rövid fogság után kitoloncolták. 1924-ben Moszkva újra Magyarországra küldte." Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története 1945—56. Veritas. München, 1981. 105.

76. "1950 elején valamilyen oknál fogva különösen Manley Huston felôl hallgattak ki" — vallotta Noel Field 1954. június 19-én. In: BM Archívum Noel Field anyaga. (Huston a Népszövetség egyik propagálója volt, a hágai nemzetközi bíróság tagja, Field tanára.)

77. BM Archívum, Rákosi szerepe...

78. Rajk olyan magas beosztásokat töltött be a párt és az állami vezetésben, hogy letartóztatására csak Sztálin személyes jóváhagyásával kerülhetett sor.

79. BM Archívum Farkas Mihály és társai anyaga.

80. BM Archívum Rajk László anyaga, 1957. máj. 10. Dr. Szénási Géza legfôbb ügyész.

81. Legismertebbek: a Magyar Közösség ügye; Pócspetri-ügy; a szegedi pfeifferista diákcsoport ügye; Saláta-ügy stb.

82. Rajk László vallomása 1949. szeptember 16-án. Idézi Soltész István: Rajk-dosszié. Láng. 1989. 69—90.

83. Pl. Vági (Weiss) Ferencet.

84. Noel Field német nyelvû beadványa. 1954. III. 24. BM Archívum Noel Field anyaga.

85. Lehetséges, hogy sikerült beszervezniük valakit a kiképzettek közül. Az USA levéltáraiban ôrzött anyagok ismerete nélkül ezt a lehetôséget sem zárhatjuk ki.

86. Dulles közvetítésével így jutottak haza a német kommunisták is.

87. Jelentés a Rajk-féle szervezkedésrôl. In: BM történeti irattár.

88. Az esküdteknek csak kétharmada találta bûnösnek Hisst. Weinstein: Perjury. 468.

89. Rajk László vallomása. In: Szikra 40.

90. Rajk László vallomása. I. h. 41.

91. Péter Gábor tanúkihallgatása a Budapesti Országos Börtönben. 1956. X. 18—23. In: BM Archívum Rajk László anyaga.

A tanulmány jelenlegi formájában a Korunk számára készült; bôvített változata megjelent a Magyar Szemle 1994. március—áprilisi számában. Lásd még New Republic, New York, 1993. nov.8