Igyunk, igyál. Mindenki víg, kit
ver a gyász. Mindenki víg, kit
erô emel, kit földig lever az erôszak.
Igyunk, igyál. Ha ég a ház,
igyál, ha épül, majd porig leég,
igyál, hisz fölépül újra.
Te hirdetted, hogy nemzedék kell. S nem
vagy magad most, mondod: magadnak.
Könnyen felednek, könnyen föladnak.

Kerestél volna köteléket
,mely nem kötél, csak kötelez.
Emberiség? Nemzet? Város?
Család? Vagy a férfi társak:
pillantástok egy nôre rácsap,
ahol a kicsi vesszeje, ahol
csípôje tengerpartja: ott volt a
világ közepe,
dicsekedhettek egymásnak.

S micsoda lányok, micsoda város!
Micsoda ócska lányok, ringók?
Lábukon erek: kék iringók.
Virágok. Áldottak a lányok.
Kicsit bunkócskák, kicsinyt ringyók.
És ez a világtalan, mosdatlan város,
határos a kerek erdôvel:
fejbe lôtt fácán, vaddisznó, szarvas
ott köt békét a túlerôvel.

Igyunk. Igyál. Mindenki víg, kit
öröm ér. Mindenki víg, kit a
közösség égig emel, és el nem ejt.
Igyunk, igyál. Hogyha fölépül
és romba nem dôl az a ház
.És nem csontodból épül, és
nem hamuddal keveredve
épül föl végül, s nem menedékül.
Majd nem kell menedék, ha nem kell, menekülj.

Emeljetek föl, kicsi szárnyak, kicsi
ikaroszi szárnyak, s ne
csapjatok a szikláknak.
Emeljetek föl, kicsi szárnyak, izzó
szitakötôszárnyak,
hajnali hártyák, szúnyogszárnyak,
Kondor Béla repülôjébôl
letörhetetlen lécek, szárnyak,
rôt angyalszárnyak, röpülô szônyeg,
légzsákok, léggömbök, szálló ernyôk.

Nem a földön, rajtatok állok,
s csontokon lépek, hogyha járok,
elhunytak, drágák, hullt virágok,
épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon.
Épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon,
elhulltak, drágák, elhunyt virágok,
csontokon lépek, hogyha járok,
nem a földön, rajtatok állok.

Részeg vagyok most, tündöklô részeg.
Markomban fölrobbant pohár.
Baltával ugrok, kisfejszével
remegô rímekre, részletekre.
Szétverem a verset, nincs költészet,
szent vagyok, öklelek, öklendezek.
De a vállam belesajdul már,
szétesô, vízmosta vállam:
lépnek rá fiak, pólyált lábak.

Mégis szeretlek, szétvert költészet.
Mégis, mégis, tiprott virágok.
Mégis, mégis, devalvált várak.
Mégis szeretlek, ringyócska lányok,
vérzô kötések, puhácska lábak.
Mégis szeretlek, nemzedékem.

Tüntessetek, tündököljetek bennem, akarom.
Segíts, pohár bor, legjobb borom.