Fenséges királyunk Kolozsvár Fôterén
Fogadja seregét, hátasa harci mén...
Súlyos páncélzatban minek jogar, palást?!
Hadvezérit várja... Vitéz Magyar Balázst
,Kemény Kinizsi Pált, ki vagdalt a portyán:
Szilajul szétkiált, vivát száll ki torkán!
Éljenzi a Gyôztest gyakor hadi tábor,
Bizakodva néz föl Szapolyai nádor
S a szablyás Báthory, az erdélyi vajda!
Lábánál lobogók, sok zsákmányolt fajta:
Oszmán, német, cseh meg moldovai zászlók,
Kik csatákban voltak zúgó szélben gázlók,
Fondor császáriak, félholdasak, szépek —
Mind letörettek, mint felbôszített népek.
Érces nyugalommal bástyás talapzatán
Túltekinthet Mátyás a megmaradt hazán:
Konokul magaslik Kolozsvár Fôterén,
Magabiztos, erôs, akár a bölcs remény —
S késô századoknak hódolását várván
Túlnô szennyes idôk ármánykodó árján.

Kolozsvár—Marosvásárhely, 1918. december 7-én