A határ nem az ember találmánya. Ahol elválik egymástól az égbolt és a föld, a víz és a szárazföld, a nem-volt és a van, az élettelen és az élô — mindenütt határ húzódik. A világ azért van — úgy van —, mert/hogy határok vannak. Víz és föld és ég és élô ott van, addig van, ahol s ameddig határai terjednek. Azonossága — léte? — csak annak van, ami/aki határolt: minden és mindenki azért saját maga, mert elkülönít és birtokol valamit: idôt és teret, erôt, lelket vagy tulajdonságot a létezésbôl.

De a határok nemcsak elválasztanak, hanem össze is kötnek. Minden, ami van, így vagy úgy, elôbb vagy utóbb átmegy a határon. Átváltozik, megszûnik vagy egyszerûen — mozog. Minden, ami a világon van, határai között magában van, de egyben határok mentén, magán kívül is: innen és túl, eltérôen és hasonlóan, elôtte és utána. Határok ôrzik a világ rendjét, s ôrzi a határok szüntelen átlépése és eltörlése. Ez a világ egyetemes, nagy kalandja — s benne az emberé.

Kik vagyunk hát világunk határai között, és tulajdon határainkon túl? Hol húzódnak egyáltalán a határok? Ami igaz — Pascalt parafrazálva — a Kárpátokon innen, igaz-e azokon túl is? Hát a Rajnán innen és túl? Magyarok és románok, németek és franciák: népek, ideológiák, történelem — az idô és az önszemlélet határai mentén. Mi történt 1871-ben? Mi 1918-ban? Mi volt elôtte, mi van utána? Csak a határvonalak mentén lehet túlnézni, aki pedig túlnéz, nemcsak azt tudja meg, mi van ott, hanem azt is jobban érti, mi van itt. Mi a mûvészet, ha már nem az, ami volt? Mi az irodalom, ha vannak, s mi, ha nincsenek határai? Mi az anyag és mi az információ? Aki állít, az határt szab. Aki kérdez — határt mozgat. A világ, amelyben élünk, határokat old fel, és új határokat állít. Arra kértük munkatársainkat, gondolkodjanak és meséljenek a határokról...

H. A.

HARMADIK FOLYAM IX/4. 1998. ÁPRILIS

 

LÁSZLÓFFY ALADÁR • Határológiai kistrakta

KEN SMITH • Ahol a kasza dolgozik, Peremszínház (versek, Jánk Károly fordításai)

TORDAI ZÁDOR • Balkáni történetek

LOUIS DUMONT • Franciák, németek — ideológiák (Horváth Andor fordítása)

ALEXANDRU VAIDA VOEVOD • "Gézengúz nép valátok kezdet óta..." (Horváth Andor fordítása)

ZELEI MIKLÓS • Egy láda maszkószki

HANKISS ELEMÉR • Proletár reneszánsz (I.)

BÁRÁNY-HORVÁTH ATTILA • A "megfoghatatlan" információ

ADRIAN MARINO • Irodalmi/nem-irodalmi (H. A. fordítása)

MOLDOVA GYÖRGY • Ha jönne az angyal... (regény, VII.)

TÁJOLÓ

LENGYEL ANDRÁS • Miért gyilkolt Édes Anna?

TOLL

KÁNTOR LAJOS • Határkaland

CZELLÁR JUDIT • Könyvek mûvésze

SZABÓ GÉZA • Da capo al fine

MÛHELY/ATELIER

GABRIELA ADAMESTEANU—SZABÓ GÉZA • Párbeszéd a párbeszédrôl

VILÁGABLAK

RÉTI TAMÁS • Privatizációs módszerek Kelet-Európában

MÛ ÉS VILÁGA

SZILÁGYI JÚLIA • Helyszíni tudósítás a törvény kapujából

TÉKA

KELEMEN-SCHITTENHELM ATTILA • Az elsô és a többi média

LÁSZLÓ NOÉMI • Életkép a múltból

TALLÓ

H. A. • Illúziótlan mûvészet? (Krisis)

Sz. G. • Vonalak, számok, kövek (Limes — Tatabánya)

K. E. • Szilágysági Limes (Limes — Zilah)

H. A. • Isztria (Cahiers du CERCIC)

F. E. • Új határok (Merkur)

KÉP: TETTAMANTI BÉLA

Számunk szerzôi