Mindig büszkén emlegette, hogy kedvenc festôje, Csontváry városában, Iglón született. Gimnáziumi tanulmányait is ott kezdte, hogy aztán bécsi, prágai egyetemi tanulmányok után Génuában védje meg doktori értekezését Hegel politikai gondolataiból. Tudományos érdeklôdése az állambölcselet felé vonzotta, cikkei a kolozsvári Korunk és a budapesti Kortárs hasábjain jelentek meg.

1935-ben megalapította a Gondolatot, mely az ô szerkesztése alatt szigorúan tudományos, elméleti folyóirat volt. Kiváló nyelvtudása — németül, franciául, olaszul egyformán jól tudott —, ragyogó kritikai érzéke, vele született mûvészi hajlama, különleges képessége a tehetségek kiválasztására a könyvkiadás nehéz mesterségére igen alkalmassá tették. Budapesten a Galamb utcában volt az elsô Nágel Kiadó, ahol piros-fekete csíkkal jelzett irodalmi ínyencségnek számító könyvei megjelentek. A közeledô háború elôl 1941-ben Dél-Franciaországba emigrált, francia feleségével Cap Martinben élt, s aktívan bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.

A háború befejeztével 1946-ban már Párizsban nyitja meg kiadóját, majd 1952-ben Genfben, itt születtek meg a késôbb fogalommá vált irodalmi, mûvészeti, politikai filozófiai tárgyú sorozatai és mindenekelôtt a híres útikönyvek. Könyvkiadói elve a maximális tudományos igény, a tökéletes harmóniára való törekvés. Szerzôi között ott látjuk Michel Debré, Benedetto Croce, Martin Deslias, Robert Schuman, Jean-Paul Sartre és Jorge Amado nevét. A modern államelmélet megteremtôjének, Montesquieu-nek összes mûvei vagy a páratlan szépségû Brezzi-könyv, a katolicizmus illusztrált története egyaránt arról tanúskodik, hogy Nágel Lajos a második világháború utáni Európa egyik legnagyobb könyvkiadója volt.

Négy nyelven: olaszul, angolul, franciául, németül megjelenô archeológiai sorozata a tudományág legjelesebbjeit gyûjtötte össze, hogy a világ ôsi kultúráit megismertesse az olvasóközönséggel, s így a gyönyörûen illusztrált albumok néltán hirdethessék az emberiség öröktôl való mûvészi képességét.

Leghíresebb mûvei mégis a Nágel-útikönyvek; enciklopédikus igénnyel szerkesztett útikalauzai szinte a világ minden országát magukban foglalják, franciául, angolul és németül olvashatják az utazók, de bizonyos példányok spanyolul, olaszul is megjelentek. Ha valaki az ô piros-fehér útikönyveivel járja a világot, lényegi ismereteket szerez annak az országnak a kultúrájáról, amelybe bepillantott.

Különleges képességeit, politikai érzékét nagyon sokan értékelték. Barátai közé sorolhatta Kosztolányi Dezsôt, Schöpflin Aladárt — hogy a magyarokat említsük elôször —, de Robert Schuman, az európai integráció szellemi atyja, VI. Pál pápa és Makariosz érsek is a tisztelôi közé tartozott — ennek köszönhetôen volt ô több, mint két évtizeden át a Ciprusi Köztársaság konzulja Genfben.

Munkásságát számos tudományos társaság értékelte, tiszteletbeli tagjává választván, kormányok, városok kitüntetettjeként magas elismerések birtokosa lett. Egy más világnak, nemcsak a mának, a fogyasztásnak élô világnak a gyermeke volt, a legegyszerûbb hétköznapi tárgyakban is a szépséget, a mûvészet halhatatlanságát kereste.

Élete alkonyán meg kellett ismernie a testi-lelki szenvedést, az elhagyatottságot, mert a mai világ szelleme olyan, hogy a betegséget, az öregséget messzi ben elkerüli, de ô nem tört meg, a sorssal szembenézve, büszkén tartotta magát, míg a súlyos kór el nem némította szellemét.*

*Néhány évvel ezelôtt (a'89-es fordulat után) levélben fordultunk Nágel Lajoshoz; szerettük volna újra megszólaltatni a Korunk hasábjain. Postafordultával érkezett a válasz, ám a két világháború közötti jelentôs Korunk-munkatárs betegségére és magas korára hivatkozva már nem tudott eleget tenni a felkérésnek. (Szerk.)