Mûvelôdési laptól talán szokatlan, hogy ilyen terjedelemben forduljon egy gazdasági jelenség felé, a multinacionális cégek jelenléte azonban a társadalom és a politika rétegeit is átrendezi, vagyis lehetetlen már nem foglalkozni e szerteágazó kérdéssel. Haza vagy haladás? A történelemben nem elôször lehet így kérdezni. Lengyel László válaszából idézünk: "A mai helyzet az 1867 utánihoz hasonlít, amikor elindul a polgárosodás, kapitalizálódás, méghozzá nagyon erôsen külországi tôkével. Nem arról volt szó, hogyan viszonyuljak a bécsi udvarhoz. Nem a bécsi udvar modernizált. Ez az érdekessége a mostani helyzetnek is. Az ún. nemzeti táborban sokan — azt hiszem, Romániában is — úgy fogják föl, hogy most meghódít bennünket egy külország valamilyen központja. Jönnek Berlinbôl, jönnek Wa-shingtonból. Nem. Épp ez az érdekes, hogy '67 után kezdtek betelepedni Ganz Ábrahámok Svájcból, Németországból. Hirtelen kiderült, hogy az osztrákok, németek, zsidók, cipszerek, morvák, örmények — nemcsak külsôk, belsôk is — jönnek elô egészen más gondolkodásmóddal, akik mellett ott vannak a magyarok is. Ebben az idôben az öreg Arany János, Vajda János valami hihetetlen pesszimizmussal, szomorúsággal nézte, mi történik. Részben nemzeti alapon, persze. Mivé lett a magyar? Hát ez kell nekünk, ez a nemzeti út? A másik oldalon ott álltak a '67-esek, akik azt mondták: éppen ez a modernizáció, éppen ôk csinálják a modern Magyarországot, akiket te szatócslelkûeknek és eltorzult alkatúaknak nevezel. Ôk csinálták a századfordulón a magyar fôvárost, azt a Budapestet, amelyet most látunk. S ez olyan tôkébôl épült, amit a legkevésbé sem lehetett hazai tôkének nevezni. [...] Romániában is meg lehet kérdezni, hogy vajon az ott végbement tôkésedés a századfordulón, amely Bukarestet nagyvárossá tette, mennyire nemzeti. Bizony görögök, zsidók, németek, franciák ját-szottak ott fôszerepet, s építették föl azokat a bukaresti palotákat, melyeknek ma is csodájára járnak. Lehet mérlegelni, hogy velük szemben a román bojár-e az igazi hazafi. És ha említettem Aranyt, említhetem Eminescut, aki mind a ma-gyar, mind a zsidó tôkésítésrôl meglehetôsen elítélôen beszélt, s azt az ôsi román értékek elárulásának tekintette."

A "multik" kelet-közép-európai megjelenésérôl itt nagyobbrészt olyan szerzôk szólnak, akik fôként magyarországi tapasztalatok alapján közelebbrôl ismerik már a jelenséget. Köszönet jár önzetlen közremûködésükért — mindenekelôtt pedig Zelei Miklósnak, aki a szervezésben oroszlánrészt vállalt. Az elemzések, interjúk alighanem számos tanulsággal járnak, romániai környezetben is.

HARMADIK FOLYAM IX/3. 1998. MÁRCIUS

 1-2)

LENGYEL LÁSZLÓ • Nemzetközi krumpli (Kérdezett SZÁLE LÁSZLÓ)

ANTALÓCZY KATALIN • A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban, Kelet-Közép-Európában és Magyarországon

ZELEI MIKLÓS • Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból (próza)

MÉZES FLÓRIÁN • Az elit nem vész el

S. NEMES ILONA • A szabály erôsíti a kivételt

ZALÁN TIBOR • Eltérített szerelmesvers, 1998 (vers)

LÁBODY LÁSZLӗTÓDOR JÁNOS • "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak"

KUBIK PÁL • Benzinkutak piaca

JANOX • Privatizálom magam (próza)

mf • A tôke kedvencei

JÁNOSHÁZY GYÖRGY • A vágóhíd angyala, Vízöntô, ...és vége a komédiának (versek)

TORKOS MATILD • K + F a multik árnyékában

SZABÓ GÉZA • A nagy kihívás (Két beszélgetés)

BAJI LÁZÁR IMRE • Ábel a világkorban

HIRSCHLER RICHÁRD • Amikor a pénz nem beszél

FRENKL RÓBERT • A sportfinanszírozás változásai. A multinacionális cégek

TOMKISS TAMÁS • A bolond posztmodern története (próza)

Gondolkodj helyileg, cselekedj globálisan. John Naisbitt tételei (Összeállította és fordította Szántai János)

MOLDOVA GYÖRGY • Ha jönne az angyal... (regény, VI.)

TÁJOLÓ

SÁNDOR IVÁN • Rocinante nyomában

TOLL

KÁNTOR LAJOS • Szerkesztôi alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?)

KÖVES LÁSZLÓ • A grafika világtérképe

MÛHELY / ATELIER

VALENTIN NEGOIT • A vállalkozók filozófiája: a profit (Lejegyezte Szabó Géza)

MÛ ÉS VILÁGA

KISZELY GÁBOR • A legnagyobb keze nyoma (Michelangelo)

KÖZELKÉP

Multik és önkormányzatok

TORKOS MATILD • Újpest, Tungsram, General Electric; A veszprémi példa

HLAVAY RICHÁRD • Rétság és a japánok

SIMON JUDIT • Gyarapodik a város

MÁTHÉ ÉVA • Tapogatózás, lassú elôrehaladás

SZÉKELY KRISZTA • McDonald's — "ahol minden tökéletes!"

TALLÓ

KÁNTOR ERZSÉBET • Román—amerikai viszonylatok (Dilema)

LÉPCSÔ/HÁZ

KÉP:
Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé — Kolozsvár, 1997: Claude Celli — Belgium (123), Csomós Zoltán — Magyarország (57), Zoran Jakimovski — Macedónia (46), Kantcho Kanev — Hollandia (132), Reijo K-rrk-inen — Finnország (106), Ohya Masaaki — Japán (30), Cristian Opriš — Fogaras (118), Ovidiu Petca — Kolozsvár (55, 71), Asun del Pozo — Spanyolország (22), Giancarlo Pozzi — Olaszország (41),Siklódy Ferenc — Gyergyószárhegy (8), Ütô Gusztáv — Sepsiszentgyörgy (84)