Az újpesti gyáróriás, a Tungsram állami tulajdonát még a rendszerváltás elôtt vásárolta meg a General Electric Capital. Derce Tamás, aki 1990 óta vezeti polgármesterként Újpest Önkormányzatát, ô ad számot a Korunknak az új tulajdonossal való kapcsolatuk kezdeti nehézségeirôl és kezdôdô eredményeirôl is.

— Az elmúlt évek során korábban konfliktusokkal terhes viszonyunk valamelyest rendezôdött a Tungsram új tulajdonosával, a GE-vel. Hosszú idônek kellett ehhez eltelnie. Most már néhány óvodánkat is támogatja a GE. Volt néhány számunkra nem kellemetlen — ám lehet, hogy számukra kellemetlen — találkozásunk is, ahol kerek perec megmondtuk: nem gondolhatják azt, hogy figyelmen kívül hagyhatják: Újpesten "élnek". Felhívtuk a figyelmüket, hogy Újpest Önkormányzatának eddigi történetében a Tungsramnak komoly hagyományai voltak, amelyeket figyelembe kell venniük. Egyértelmûvé tettük számukra, hogy pozitív hagyományok jogán nekünk elvárásaink vannak a Tungsrammal szemben. Ezt végül is megértették. A dologban az volt számomra a furcsa, hogy azok a magyar vezetô beosztású alkalmazottak, akiknek egy része régi Tungsram-dolgozó, azt mondták nekünk, önkormányzati vezetôknek, hogy "megértünk benneteket, igazatok van, de ezek amerikaiak, másképpen gondolkoznak". Én erre azt válaszoltam: Amerikában lehet másképpen gondolkodni, itt azonban nekik is alkalmazkodniuk kell. De mint mondottam, azóta rendezôdött a kapcsolatunk. Nem volt egyszerû, és nem kevés idôbe tellett.

— A Tungsram privatizációja után voltak-e komoly elbocsátások?

— Voltak. Természetesen.

— Kialakult-e emiatt konfliktus az önkormányzat és a Tungsram között? Egyeztettek-e az önkormányzattal az elbocsátásokról?

— Nem, és én ezt fel is róttam nekik.

— Hányan dolgoztak a privatizáció elôtt a gyárban?

— Több mind tízezren. Ma ennek az ötödrésze se. Egyébként teljesen átalakították a gyártási folyamatot. A Váci úti törzsgyárban hatalmas csarnokok tátonganak az ürességtôl. Az a tömeggyártás, ami itt régen folyt, teljesen megszûnt. Egész más jellegû tudásszintet igénylô gyártástechnológiát honosítottak meg a Tungsramban. A 21. századra jellemzô mûszaki színvonalukat jelzi, hogy a gyártási folyamatot a mérnökök mellett fizikusok irányítják. Bátran mondhatjuk, hogy a segédmunkát is technikusok végzik. A magyar mérnököknek kezdetben furcsa volt a teljesen átalakított technológia, de érdekes módon rendkívül gyorsan alkalmazkodtak. Tény, hogy talán éppen a korszerû technológia miatt, most már 2000 alatt van az alkalmazottak száma. Amikor folytak az elbocsátások, az akkori kelet-európai igazgatónak fel is róttam, hogy nem tájékoztattak, mi várható. Hiszen azok a volt tungsramosok, akik a cégtôl kapott kölcsönbôl vettek lakást a Tungsram-lakótelepen, és elbocsátásuk után nem találtak munkát, a lakástörlesztéseiket továbbra is a Tungsramnak kellett fizetniük, de nem tudták mibôl, és hova fortdulhattak volna segítségért, ha nem hozzánk, az önkormányzathoz. Jöttek is számosan. Azt is nehezményeztük, hogy a Tungsram sportklubjai sorra megszûntek, közöttük az elsô osztályban versenyzô férfi és nôi röplabda- és kosárlabda-szakosztályok. Vízilabda-csapatuk is volt, sôt valaha még futballcsapat is. Egy sikeres búvárszakosztály is tevékenykedett. Summa summárum, a támogatót vesztett sportklubok is az önkormányzattól várták a pénzt. Régen szinte nem volt olyan család Újpesten, amelynek valamelyik tagja ne a Tungsramnál kereste volna kenyerét. Én is dolgoztam ott, a feleségem is, a bátyám is, sôt az apósomék is... Az amerikaiak kezdetben képtelenek voltak megérteni, hogy a Tungsram — a hagyományai miatt — milyen mély gyökerekkel kötôdik Újpesthez. Nehezen fogadták el, hogy Közép-Európában a hagyományoknak hihetetlen erejük van.

— Mi volt az elsô olyan együttmûködés, ami a GE tulajdonú Tungsram és az Önkormányzat kapcsolatának javulását jelezte?

— Egy óvodában és egy gimnáziumban a Tungsram lecserélte az izzókat energiatakarékos izzókra, ami számításaink szerint egyharmaddal csökkentette az intézmények villamosenergia-költségeit.

— Ennyit.

Veszprém önkormányzatának példaértékû kapcsolatot sikerült kialakítania a városban letelepült multinacionális cégekkel, amelyek 1994 óta 8,7 milliárd forintot fektettek be a városban, és ezzel 3200 munkahelyet teremtettek. Az eddig elért eredményekrôl, a tôkecsalogatásra kialakított stratégiáról Dióssy László polgármestert és a gazdasági ügyekért felelôs alpolgármestert, Mazák Györgyöt kérdeztük.

— Milyen cégeket sikerült önöknek és milyen politikával Veszprémbe csalogatniuk?

— Veszprémben az utóbbi években többek között az ITT, az Unilever, a veszprémi Videoton gyár területén pedig az IBM és Sony telepedett le. Önkormányzatunk képviselôtestülete igyekezett az iparûzésiadó-rendelettel olyan jogszabályt alkotni, amellyel nem elriasztjuk a külföldi befektetôket, hanem éppen városunkba csalogatjuk ôket. Ennek az adókedvezménynek a bevezetését a kezdet kezdetén még a városunkat sújtó munkanélküliség is motiválta — mondja Dióssy László polgármester. — Iparûzésiadó-rendeletünk szerint az a cég, amelyik egymilliárd forint felett fektet be tôkét veszprémi termelôüzembe vagy gyárba, és így legalább 500 fônek ad munkát, három évig mentesül a helyi iparûzési adó alól. Az ennél kevesebb munkahelyet teremtô, illetve alacsonyabb összegû beruházást megvalósító cégek arányosan kevesebb kedvezményben részesülnek.

— Külön támogatjuk a K+F (kutatás—fejlesztési) tevékenységet is — fûzi hozzá Mazák György alpolgármester. — Mint a polgármester úr utalt rá, kezdetben valóban a munkanélküliség elleni küzdelem volt a fô szempontunk. Mivel a rendszerváltással egy idôben a veszprémi állami kutatóintézetek sorra megszûntek, és megfelelô munkalehetôség nélkül maradt egy komoly létszámú, magasan képzett szakembercsoport. Veszprém városának igen fontos a saját értelmisége, ezért a letelepedô cégeknek további kedvezményt biztosít, ha K+F tevékenységet folytat városunkban. A K+F-re fordított pénzösszegek 50 százalékát levonhatják a helyi adóalapból, vélhetôen ennek következménye, hogy már vannak olyan, ha nem is nagy multik, de kisebb nemzetközi cégek, amelyek K+F részlegüket már hozzánk telepítették. Komoly verseny kezdôdött a kvalifikált munkaerôért, ami számunkra öröm, hiszen ez a küzdelem a munkabérek fokozatos emelkedését hozta.

— A kedvezményeken kívül mi vonzza még éppen Veszprémbe a multinacionális cégeket? — A jól képzett és számukra még mindig olcsó munkaerô — mondja az alpolgármester. — Valamint az, hogy jóllehet a Dunántúlon nem Veszprém kínálja a legolcsóbb ingatlanokat a zöldmezôs beruházásokhoz, de viszonylag mégis elfogadható áron megvásárolható szabad területeink vannak. És nem utolsósorban az — ami egyébként a német befektetôk tekintetében rendkívül fontos erényünk —, hogy Veszprém rendezett, tiszta város.

— Milyen segítséget nyújtanak a letelepedô multinacionális cégeknek?

— Amikor egy külföldi befektetô megérkezik Veszprémbe, a polgármesteri hivatalt keresi meg elôször — állítja Mazák György. — Igyekszünk minden szakmai segítséget megadni ahhoz, hogy a külföldiek eligazodjanak a magyar jogszabályok dzsungelében.

— Bekapcsolódnak-e a multik menedzserei a város közéletébe?

— Sajnos a multinacionális cégeknél, mint például az Unilevernél, a menedzsmentek gyakorta cserélôdnek — panaszolja Dióssy László polgármester. — Mire "beágyazódnának" a város életébe, már távoznak is. Ez megnehezíti a hosszú távú együttmûködés kialakítását. Számíthatunk rájuk, szponzori segítségükre az önkormányzat egészségügyi, kulturális feladatainak ellátásában.

— Egyébként leginkább az a jellemzô rájuk, hogy kézzelfogható módját választják a támogatásnak — egészíti ki az alpolgármester. — Az Eszkimó fagylaltjairól híres Unilever szinte minden kulturális gyermekrendezvényünkön támogatóként vesz részt, ingyen fagylaltot osztanak a gyerekeknek, becslésünk szerint évi több tíz milliót költenek ilyen célokra. Az ITT egy 40 millió forint értékû tûzoltóautót ajándékozott a városnak, a német I.B. Knauf felújította a Báthory István Általános Iskola épületének homlokzatát, de úgy, hogy a munkát és a szükséges építôanyagot is ôk adták. Megígérték, hogy idén is rendbe teszik egyik iskolánk homlokzatát. A Videoton IBM részlege tárgyalásokat kezdett a veszprémi egyetemmel az együttmûködésrôl. A magyar multinacionális cégnek számító Fotex pedig fô szponzora a veszprémi kézilabda-csapatnak.

— Már-már paradicsomi állapotot festenek le. Hallhatnánk valamit az árnyoldalról is?

— Vannak konfliktusaink — ismeri be az alpolgármester. — Például a veszprémi magyar tulajdonú cégek panaszkodnak, hogy a zöldmezôs beruházásoknál a külföldi befektetô hozza a saját tervezôit, generálkivitelezôit, ôk csak alvállalkozói megbízásokhoz tudnak hozzájutni. Pedig hasznot a fôvállalkozóként elvégzett munka hoz. Erre a külföldi meg azt mondja, hogy a kipróbált, megbízható üzleti partnereikkel sokszor 30—50 évre visszanyúló tradíció igen erôs. A Bankár Kft. tulajdonában lévô Bakony Mûvek azt kifogásolja, hogy az adókedvezményeinket csak a külföldiek kaphatják meg, így ôk a piacért folytatott versenyben hátrányban vannak. A K+F tevékenység ösztönzésére adott adókedvezmény következtében felértékelôdött a szürkeállomány értéke Veszprémben, aminek a cégek érthetôen nem örülnek, mert ez a bérek növekedését okozta, ám ezt mi kifejezetten örömmel szemléljük, hiszen sikerült a veszprémi értelmiség helyzetén javítanunk.