A korrupció a közélet tisztátalansága, a közéleti morál romlása — mondja a moralista. (Színezi a megállapítást, ha maga is korrupcióval él esetenként.)
Gazdasági bûncselekmény — mondja a jogász —, amely jogszabályokkal szankcionálható. (Zavarba jöhet, ha elgondolkodik azon, miért virágzik a korrupció az egyre változó jogszabályokkal együtt és ellenére.)
Minél több korrupciós ügyet fel kell deríteni — mondja a rendôrség képviselôje. (Közben esetleg tanácstalan, hogy futni hagyja-e megvesztegetett rokonát, barátját, ismerôsét.)
A korrupció szükséges rossz — mondhatja az utca embere (?), aki nap mint nap tapasztalja, hogy az élethez szükséges alapvetô dolgokat is kenôpénzzel lehet elérni.
A politikus szívesen mutatja ki a korrupciót más pártok tagjainál. (Kínosan érinti, ha saját pártjában is felfedezi.)
Érdekes — mondhatja a nyelvész —, a korrupciót más szóval megvesztegetésnek nevezzük, holott célja egy másik ember "megnyeregetése"vélt vagy valós érdekeink számára.
Az író esetleg morálisan, jogilag, politikailag stb. korrekt, egyértelmûen ítélkezô könyvet ír a korrupció ellen — és megdöbbenve tapasztalja, hogy könyvének kiadásához meg kellene vesztegetnie valakit. (Ha van érzéke a groteszk humorhoz, új könyvet ír, amelyben korrumpálni kell valakit, hogy az illetô hajlandó legyen fellépni a korrupció ellen.)
A szaktudós azt mondhatja: ha meg akarjuk szüntetni, meg kell ismernünk, és tudományos egyértelmûséggel meg kell határoznunk a korrupciót. (Miközben az egyértelmû meghatározást keresi, amelyben a korrupció minden kétséget kizáróan ilyen vagy olyan, ez vagy amaz — egyre inkább szembetalálja magát a korrupció paradoxonával, amely szerint a megvesztegetés szükséges és elvetendô is, üldözendô és használható is egyszersmind.)
A filozófus (ha együtt tudja látni a fenti vélekedések zárójeles és zárójel nélküli részeit) így fogalmazhat: a korrupció azonos önmagával, és különbözik önmagától egyszersmind. Ha elhatározza, hogy gondolkodástechnikával foglalkozik a továbbiakban, a következô feltevésekhez juthat:
Bármely tevékenységi terület mûvelôje nyilatkozik egy adott kérdésben, nemcsak szaktudását és szakterületének mûveleteit (szakmûveleteit) gyakorolja, hanem gondolkodástechnikáját is nyilvánítja. A gondolkodástechnikai probléma minden szakterület számára közös, bár eltérô módon jelentkezik. Ahhoz, hogy ezt a problémát megtaláljuk, fel kell bontanunk a fenti vélekedések zárójeleit. Egyszerre kell megalkotnunk a korrupció egyértelmû, szabályelvû meghatározását — és jeleznünk az egyértelmûség elégtelenségét. Eszerint a korrupció, azzal együtt, hogy morálisan rossz, jogilag bûncselekmény, politikailag botrányos, gyakran valóban szükséges. (Esetleg éppen a korrupció elleni fellépéskor.)
Mi történik, ha a zárójelet nem tudjuk felbontani? Mi történik, ha pusztán erkölcsi, jogi szabályokban, politikai szaktudományos egyértelmûségben gondolkodunk, és csupán kivételként állítjuk a szabály mellé mindazt, ami az egyértelmûség elégtelenségét jelzi?
Gondolkodástechnikailag a következô: a mindennapi tapasztalat által kínált információkat (esetünkben a korrupció jelenségeit) megpróbáljuk egy "kétütemû"gondolkodás mûveletrendszerébe beleszorítani, amelyben minden vagy erény, vagy bûn, jó vagy rossz, igaz vagy hamis stb. Ebben a gondolkodástechnikában mintegy feleslegesként, ráadásként (kivételként) jelentkezik mindaz, amivel naponta találkozunk. Ha ez a gondolkodástechnika szervezi meg mindennapi életünket, feloldatlan feszültségek között élünk. Elítéljük a korrupciót, ám élünk vele, üldözzük, büntetjük, de kiskapukat hagyunk és keresünk (lásd mint fent).
Feszültségeink feloldást keresnek és találnak különbözô élettechnikákban, pl. alkoholizmusban, betegségkultuszban — és vigaszfogyasztásban. Ezek közül aktuális és — a korrupció szempontjából — különösen fontos a vigaszfogyasztás, amely a piaci társadalom által kínált sajátos feszültségoldás: vásárlás a vásárlásért. Különös jelentôsége van ennek akkor, ha a korrupció megítélése nyomán keletkezô feszültségeinket szándékozunk vigaszfogyasztással feloldani, hiszen elképzelhetô, hogy túlhajtott fogyasztásunk anyagi fedezetéért ismét a korrupcióhoz kell fordulnunk.
A kör tehát bezárulhat. Ez esetben a gondolkodástechnika úgy válik élettechnikává, hogy kilátástalanságot, válságérzést gerjeszt.
Vagy másfajta gondolkodástechnika kidolgozására ösztönöz.
A "gondolkodástechnikus"természetesen az utóbbi mellett dönt, és jobb hatásfokú gondolkodástechnikával próbálkozik, amelybe több fér bele a problémából és egyben életünk jelenségeibôl. Jelen esetben abból, hogy a korrupció elítélendô és szükséges, üldözött és újraéledô egyszerre.
A jobb hatásfokú gondolkodástechnikának mindenekelôtt nyitottnak kell lennie — így is nevezzük a továbbiakban. A nyitottsághoz sajátos gondolkodástechnikai mûveletek szükségesek, amelyek be tudják fogadni azt, hogy életünk jelenségei ilyenek és olyanok is egyszersmind.
Más szóval: be tudják fogadni az azonosságot és különbözôséget egyszerre.
Ebbôl adódóan a nyitott gondolkodástechnika sokat köszönhet a filozófiának, amely ki tudja mutatni, hogy az azonosságok és különbözôségek egyszerre vannak jelen a dolgokban. Sokat köszönhet továbbá a nyelvi játékoknak, amelyek meg tudják nevezni az azonosságok—különbözôségek "egyszersmindjét, és a mûvészeteknek, amelyek szemléltetni tudják, hogy az azonosság—különbözôség egyszerre látása sajátos groteszk humorral járhat együtt (lásd fenti vélekedéseinket).
Nyitott gondolkodástechnikánknak dolgozik továbbá minden olyan szaktudomány és szakterület, amely eljut a definíciótól a paradoxonig (lásd ismét fenti vélekedéseinket). Legfôbb "szállítója"az ún. tényfeltáró tevékenység — mutatis mutandis a pletykától a publicisztikáig — amelybe a napi történések sokfélesége belefér. A tényfeltáró tevékenység nemcsak változatos információtömeget szolgáltat, hanem össze is kapcsolja a gondolkodás technikáját más élettechnikákkal, minthogy benne sajátos egymásrautaltságban vannak a politika, jog, erkölcs, mûvészet témái és mûveletei.
Így áll össze (itt nem részletezhetô sok apró lépésben) nyitott gondolkodástechnikánk a filozófiai többértelmûségbôl, a nyelvi sokoldalúságból, a tudományok segítségével felállítható paradoxonokból és a hétköznapi gondolkodás sokszínûségébôl.
Próbáljuk tehát megérteni a korrupciót nyitott gondolkodástechnikával. (Már itt érdemes megjegyezni, hogy a "megértés"szó a magyarban többértelmû. Jelenti egyrészt valaminek a felfogását, értelmi megragadását, de jelenti ugyanakkor valaminek az érzelmi elfogadását is. "Megértelek téged."A megértés szó ilyesfajta használata a korrupcióval kapcsolatban is alkalmas a vele való azonosulás—különbözés egyszerre történô megnevezésére.)
Elsô lépésként gyûjtsünk össze róla minél több információt különbözô korokból és országokból: a bálványt etetô és pártfogását kérô törzsi szokásoktól kezdve a csipkekézelôs, diszkrét udvari lekenyerezésen át a bonyolult jogi manôverekkel eltussolt jelenkori akciókig. Ne feledkezzünk meg a modern multinacionális cégekrôl sem, amelyek már olyan nagyok, hogy nem kell korruptnak lenniük — a gazdasági (és esetenként egyéb) hatalomnak enélkül is birtokában vannak.
Ha így járunk el, összerakhatjuk a történetet, amelyben az emberi kiskorúság, a pártfogókeresés fokozatosan korrupcióvá alakulhat át, bár az átalakulás pillanatára nehéz lenne utólag rámutatni. Számunkra nem is ez a pillanat fontos, hanem az ártatlan pártfogókeresés és a korántsem ártatlan korrupció azonossága és különbözôsége.
Szembetûnô a különbözôség. A pártfogó nem élvez anyagi hasznot, míg a korrumpált igen.
Az azonosság nem adódik elsô pillantásra, de kétségtelenül létezik: az emberek azért folyamodnak pártfogókhoz, mert gyengének, kiszolgáltatottnak, kiskorúnak érzik magukat. Ez a kiskorúság mûködteti a korrupciót is. (A multinacionális cégek példája arra utal, hogy már a gazdasági nagykorúság elérése is értelmetlenné teheti a korrupciót.) Eszerint feltételezhetjük, hogy a korrupció nem pusztán bûncselekmény, erkölcsi rossz, emberi gyarlóság, hanem élettechnika.
Hogyan mûködik a korrupció mint élettechnika? Egyrészt kétségtelenül élni segít. Meggyorsít folyamatokat, növeli az életlehetôségeket mind a megvesztegetô, mind a megvesztegetett számára. Másrészt azonban büntetéseket von maga után, állandó feszültségben tart (amelyek feloldása esetleg újabb korrupciós cselekményre ösztönöz), politikai viharokat, botrányokat kavar, amelyek elterelik a figyelmet más életfontosságú aktuális kérdésekrôl stb. A korrupció eszerint csökkenti is az életlehetôségeket, közkeletû szóhasználattal: szennyezi a közéletet.
Megfogalmazhatjuk most már a korrupció paradoxonát is: a korrupció élettechnika, amely élni segít úgy, hogy egyszersmind csökkenti az életlehetôségeket.
Visszanyúlva hasonlatainkhoz kimondhatjuk — a korrupcióval összevetve — más élettechnikáink paradoxonát is.
Közlekedési eszközeinkét, amelyek úgy rövidítik le a távolságokat, hogy közben szennyezik a levegôt. Iskolákét, amelyek úgy adnak egyre több létfontosságú információt, hogy érintetlenül hagyják a kis hatásfokú gondolkodástechnikákat (és a velük járó válságérzést, feszültséget és vigasztevékenységet). Családokét, amelyek úgy adnak érzelmi-anyagi biztonságot, hogy közben nem fejlesztik vagy visszafejlesztik az egyéniséget. Politikáét, amely úgy harcol ki több életlehetôséget bizonyos társadalmi csoportok számára, hogy közben ellehetetlenít más csoportokat. (A lázadás és pusztítás lehetôségét idézve fel ezzel.) Jogszabályokét, amelyek úgy osztanak igazságot, hogy nem tudnak mit kezdeni a jogszabályokba nem illô élethelyzettel. Erkölcsi normákét, amelyek elválasztják egymástól a jót és a rosszat — miközben nem tudják elgondolni, hogy ezt a kettôt szétválasztani csak nagyon kis hatásfokú gondolkodástechnikával lehet.
Végsô soron az egész emberi civilizációét, amely úgy teszi lehetôvé az életet, hogy állandóan veszélyezteti annak alapját, a Földet.
A korrupció paradoxona eszerint a társadalomban élô ember létparadoxonát testesíti meg: az önmagát veszélyeztetô élni tudás belsô feszültségét, amelyben az életlehetôségek növelése és egyszersmind csökkenése szorosan együtt van. Ezért nem lehet a korrupciót pusztán egyértelmûségben, szabályszerûségben megfogalmazni anélkül, hogy valamilyen módon — kivételek, feloldatlan feszültségek stb. formájában ne jelentkezne vele kapcsolatban a többértelmûség hiányérzete vagy legalábbis az egyértelmûség elégtelensége.
A korrupció jó hatásfokú gondolati megragadásához ezért olyan nyelvi megjelölést kell keresnünk, amelybe a fenti paradoxon a maga egészében belefér.
Visszatekintve idézett mûködôképes, ám veszélyeztetô élettechnikáinkra mondjuk azt, hogy a korrupció mint élettechnika kis hatásfokú, kezdetleges.
"Mint ahogy"kezdetlegesek környezetszennyezô közlekedési eszközeink, feszültségtermelô iskoláink, egyéniségpusztító családi szokásaink, a bonyolultságot megragadni nem vagy kevéssé tudó jogi és erkölcsi szabályaink. Végsô soron — az életlehetôségek termelése szempontjából — egész, modernnek nevezett civilizációnk is. Ahhoz, hogy valami, ami valójában kezdetleges, modernnek, fejlettnek, civilizáltnak nevezze magát, az szükséges, hogy kevesebbet tudjon önmagáról, mint amennyi róla már tudható. Ezt az állapotot stabilizálják az egyértelmûségnél, szabályelvûségnél megálló gondolkodástechnikák, amelyek kezdetleges élettechnikáinkat kezdetleges gondolkodástechnikával ragadják meg.
Ilyen módon állhat elô az önmagáról keveset tudó, halmozott kezdetlegesség. A vígjátékirodalomból tudjuk, hogy aki önmagáról kevesebbet tud, mint amennyi róla már tudható — nevetséges.
Feltételezhetjük eszerint, hogy az önmagáról keveset tudó kezdetlegesség nevetséges.
Ám láttuk azt, hogy az effajta kezdetlegesség veszélyes is.
A veszélyeset és nevetségeset egyszerre szemléltetô groteszk humor ezért indokolt itt. Valami nagyon lényegeset tud ugyanis megmutatni élettechnikáinkból: úgy figyelmeztet a veszélyre, hogy a hozzá kapcsolódó szorongásainkat fel is oldja a nevetéssel. Ezzel együtt lehetôvé teszi, hogy kezdetlegességeinkhez konstruktívan közeledjünk. Más szóval: kezdetlegességeinket kezdetnek tekintsük elsôsorban.
A kezdetlegességet kezdetnek tekinteni — ez a nyitott gondolkodástechnika hozadéka mindennapi életünk számára. Ezért érdemes a nyitott gondolkodástechnika kis lépéseit megtanulni. Sôt kell is, mert a ránk zúduló, nagyon sokféle információ egyre inkább kimutatja spontán, kimûvelés nélkül használt gondolkodástechnikánk elégtelenségét. (Valamint szaktudományos diplomával lefedett változatainak groteszkjét.)
És a korrupció? Mi történjék a korrupcióval?
Csak nem gondoljuk komolyan, hogy egy gondolkodástechnikailag jól iskolázott társadalomban automatikusan megszûnik a korrupció is?
Nem gondoljuk. A gondolkodástechnika "csak"a gondolkodás technikája. Nem pótolja az aktuálisan szükséges (és mint láttuk: nem elégséges) szaktechnikákat. Sem a rendôrit, sem a jogászit, sem a médiumokét, sem mást. "Csak"megmutatja nekik, hogy ahol pusztán bûncselekményt, közéleti tisztátalanságot, emberi gyarlóságot stb. látnak, ott halmozott kezdetlegesség van, amely különbözô álneveken mûködik az élet minden területén. Megmutatja továbbá, hogy a kezdetlegesség felfogható kezdetnek. Valamint azt, hogy minden ember, dolog, helyzet, ilyen is meg olyan is egyszersmind. Ezért az átmenetiség nem valamiféle csapás, ami majd elmúlik, hanem — paradox módon — életünk állandó jellemzôje, amely rengeteg lehetôséget rejt, ha a változtatás mikéntjét megtanuljuk magukból a dolgokból kiolvasni.
A nyitott gondolkodástechnika mûveleteket kínál a szakterületeknek abból a célból, hogy megtanuljuk kezdetleges viszonyainkat egy fejlettebb kezdetlegesség elérése érdekében mûködtetni.
A korrupciót is.
S.Nemes Ilona filozófus, pazarláskutató.
Ez az írás gondolkodástechnikai gyakorlat, a szerzô által kidolgozott ún. TAT — Tanuld Amit Tudsz — tréning jegyében.
A tréning elméleti alapja egy sajátos pazarlásfogalom, amely gondolkodásunk pazarlására vonatkozik. Eszerint gondolkodástechnikánk nem tudja egyszerre kezelni az azonosságokat és különbözôségeket. Egyiket többnyire elpazarolja. A tréning az azonosság és különbözôség együtt látását gyakoroltatja, és sokféle lehetôség befogadására alkalmas, jó hatásfokú fogalmakat ad. Ez a cikk egy jó hatásfokú korrupció fogalom kialakításának lehetôségét mutatja be — és azt, hogy a fogalom hatásfoka közelrôl érinti mindennapi életünket.