"Convie‡uirea — Együttélés" — olvashatjuk a címlapon. Felmerült bennem a kérdés, hogy mit is jelent ez a cím? Egymás mellett való élésre vagy egymással valóra vonatkozik?

A szegedi románok folyóiratában megjelent cikkek váltakozva — román és magyar nyelven íródtak. Nemcsak a magyarországi románok helyzetét elemzik ezek az írások, hanem más kisebbségek problémáit is érintik (így a romániai magyarság gondjai is megjelennek).

A folyóirat elsô írásában (Beszámoló a Magyar Köztársaságban élô nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetérôl) arról olvashatunk, hogy az alkotmány garantálja a kisebbségek számára a közéletben való aktív részvételt. Az állam pénzügyileg is támogatja a helyi és országos önkormányzatok létrehozását, a saját kultúra ápolását és az anyanyelvû oktatást. Ugyanakkor az alkotmány garantálja az anyanyelv használatát és az anyanyelvû névhasználat jogát. Vajon csak elméleti szinten maradt a törvény, vagy gyakorlatba is ültették? Magyarországon tizenhárom kisebbséget ismernek el, ezek a bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, és az ukrán. "A kisebbségi családok többségében a nyelv átörökítésének a folyamata megszakadt. A magyar nyelv vált uralkodóvá..." Az óvoda és az iskola szerepe megnôtt. A jelentôs kisebbségi lakossággal rendelkezô településeken kisebbségi önkormányzatok létrehozásával lényegében a területi autonómiával egyenértékû jogokhoz juthatnak a kisebbségek. Az önkormányzati jogosítványokkal való élés hozzájárulhat a kisebbségek önazonosságának erôsödéséhez és az asszimilálódási folyamat megállításához. A kisebbségi önkormányzatok létrejöttével a közvetlen kormányzati felelôsség csökken. Ugyanakkor a rádiózást és a televíziózást szabályozó törvény a közszolgálati média kötelezô feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató mûsorok sugárzását.

Magyarországon az anyanyelv átörökítésének a folyamata a kisebbségek körében meggyengült. A hitéleti feltételek biztosítása az identitás megôrzésében is fontos tényezô. A magyarországi románok mindig a román állam határain kívül éltek. Lélekszámuk húsz-huszonötezer fô. A Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának 53 tagja van. Székhelye Gyula. 1995/96-ban tizenegy településen volt román nyelvû oktatás. A románok tradicionális népi kultúrájukat a hagyományôrzô együttesek révén örökítik át. Az ottani románok döntô többsége ortodox vallású. Az anyaországgal való viszonyuk sohasem volt kiegyensúlyozott. Az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEV) 1996. évi kongresszusán e nemzetközi szervezet tagja lett a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége is. Ez a szervezet a FUEV egyetlen határon túli román kisebbségi érdekképviselete.

erban Agachi írásában (A magyar nyelvû oktatás jelenlegi helyzete a Babeƒ—Bolyai Tudományegyetemen) a kolozsvári egyetem különválása ellen és mellett sorol fel érveket. A román nyelvû cikkben megoldást próbál találni a szerzô. Két lehetôséget lát: 1) külön humán, gazdasági és jogi fakultás létesítése (aminek elônyei, hátrányai is vannak) 2) külön magyar nyelvû tagozatok létrehozása. A tanulmány végkicsengése: mindenképpen helytelen a különválás, ebbôl semmi jó nem származhat.

Adam Bauer égetô kérdést vet fel: "Milyen jelképeket használjunk?" Ünnepi alkalmakkor Románia vagy Magyarország nemzeti jelképeit használják az ottani románok vagy egyiket se? Alkossanak-e saját jelképeket? Az alétai román templom kántora, Petru Juica szerint mindkét himnuszt és zászlót használni kell. Petru Sãlãjan, a kétegyházai kulturotthon igazgatója szerint a magyar nemzeti jelképeket kell alkalmazni, s e mellett egy ismert éneket, ami a hovatartozást jelképezné.

tefan Frãtean, a magyarországi kisebbségek és etnikumok tanácsának általános igazgatójának a véleménye összetettebb. Mennyire ismeri el magáénak a magyarországi románság a román kultúrát? "Lehet, hogy nekünk, románoknak idegenek ezek a jelképek?"

Érdekes Reka-Monica Cristian írása: Kelet-Nyugat párbeszéd a mítoszokban. "A visszatérés mítosza, a keleti vallásos élet alapja meghatározott formákkal rendelkezik, amelyek megjelennek, eltûnnek és újra megjelennek az idô folyamán." Az egyén szerepe ebben a kozmikus körben az, hogy úgy játssza el szerepét, mint ahogy az állatok, csillagok, és próbálja meg azonosítani lelkiismeretét a mindenség lényegével. "A test megtisztul, a lélek pedig új ruhát vesz fel..." A keleti és a nyugati mitológia olyan, mint egy kétágú fa, amely a fény és a bölcsesség felé nyújtózkodik. Ha az ember megkóstolná a két ág gyümölcsét, tökéletessé válna, mint maga Isten. "Ez a párbeszéd, amit a mitológiai kelet és nyugat találkozása ajánl fel nekünk."

Topa Sándorné a néptáncosokhoz ír "vallomásfélét". "Csak a csodát valósítottad meg. A legôsibb csodát, a táncot választottad kedvtelésnek a magad (és mások) örömére, ezt a mindent kifejezni képes szépséget. Megszenvedsz, megkínlódsz érte... Becsüllek, csodállak és szeretlek, Néptáncos!"

Irodalmi alkotásokat is olvashatunk a lapban; Berényi Mária (románul írt) versét fordítom le: "Én ma is utam kezdetén állok/körülöttem csak por és hamu/mennyi szenny és maradni sem tudok/hogy válasszak két irány két vágy között/tehetetlenségre ítéltek/ködfátyolos szemmel/nézem az ismeretlent". (Menni és maradni)

Sokszínû folyóiratot tartott kezében az olvasó. Minden területrôl "csipegethetett". A kis morzsák végül ízletes kenyérré állnak össze. (Convie‡uirea — Együttélés, 1997/2-3.)