Közhely: mindannyian a piacról élünk. A zene miért volna kivétel?
Milyen tehát a zenepiac? Hogyan kellene válogatni, illetve támogatni? Mi befolyásolja a komoly-, illetve a kommersz zene érvényesülését? Kizárólag a reklám, a hatékony impresszá–lás? Vagy a hetente változó divathullám, az újabb és újabb fogyasztói globálõrület modellál, mos egybe mindent és mindenkit?
Elegendõ-e, ha a zene piacát elemezzük, vagy pedig ki kellene terjesztenünk a kört a zene erkölcsös piacképére, ahogy egy kolozsvári zeneszerzõ javasolja? Nem volna ez sokkal inkább leszûkítés? Hiszen a zene erkölcsös piaca címszó alatt miként értekezhetnénk például a hiphopról, raprõl, illetve a maneáról? És hova helyeznénk az indusztriális, a rock-, na meg a filmzenét? Nem beszélve az MP3 világáról, amelyet alaposan megkavart a Napster ellen hozott felemás ítélet.
Avagy mennyire nevezhetõ erkölcsösnek, hogy az internet (és egy húszéves fiatalember) jóvoltából akárki díjmentesen letöltheti akármelyik együttes szerzeményét (tulajdonát!), és ezért nem fizet jogdíjat? Szabadság, szabadság, de az internet sem lehet az idõk végezetéig a szabad rablás piaca. Vagy mégis? Sikerül-e valaha megregulázni ezt a hatalmas, kezelhetetlennek tûnõ új gazdasági "játékost"?
És a virtuális tényezõk mellett oly sok a prózai, hétköznapi vonatkozású kérdés! Fennmarad-e a hagyományos zenemûvészet? Szükséges-e? Létezik-e erre társadalmi igény? Az esemény, az elõadás, a koncert, a közönségélmény, az igazi katarzis kerekedik-e felül – vagy pedig a tévé, a rádió és az internet, a video, a CD, a DVD és az újabb meg újabb kép- és hanghordozók gyõzedelmeskednek sajátos vonal- és pontrendszereikkel, bitjeikkel, bájtjaikkal?
Milyen is a zene piaca – a piac zenéje?
És milyen lesz?!
Sz. G.
