Brüsszel felé figyelnek a Kárpát-medence országai, népei. Hogyan éli meg a remények és kiábrándulások európai hullámzását Erdély, az erdélyi magyarság? Mit gondolnak a lehetõségekrõl az erdélyi románok? Lehet-e külön erdélyi mentalitásról beszélni? Hogyan tagozódik (be) Románia határain belül a román többség és a magyar kisebbség értelmiségének, illetve a lakosság különbözõ rétegeinek a véleménye? Nõ-e vagy csökken Budapest és Bukarest egymástól való távolsága — Brüsszel, az Európai Unió perspektívájában, a NATO-realitások ismeretében?
Bármilyen, jelent faggató és jövõt kutató tanácskozásra kerüljön sor, ezek a kérdések megkerülhetetlenek. A válaszok sokfélék, természetesen, akár politológusok, történészek, írók gondolatmenetére, akár a közvélemény-kutatások eredményeire figyelünk. A Sepsiszentgyörgyön 2000. október 6-án és 7-én megrendezett "Magyar mûveltség Erdélyben 2000" mítoszok, illúziók és valóság szembesítését tûzte ki célul. Egy héttel késõbb, ugyanott, a Szenzor nevet kapott elsõ Magyar—Román Filmszemle biztosított lehetõséget magyar és román filmeseknek a közvetlen találkozásra. Az idén magyar és román nyelven útjára indított lap (melléklet), a havonta megjelenõ Provincia programjának középpontjában egy ezredfordulós transzszilvanizmus életre segítése, folyamatos megvitatása áll. A bukaresti és az egész romániai sajtó nagy újdonsága Mircea Dinescu képes folyóiratának októberi megjelenése — a parlamenti és elnökválasztások küszöbén.
Van tehát mihez kapcsolni a térségünk nagy részét foglalkoztató integrációs reményeket és kételyeket. Egyelõre persze sokkal könnyebb kérdezni, mint jósolni, biztosra ígérni. De a kérdezés módja sem lehet közömbös.
K. L.
