Nem feminista lapszámot akartunk szerkeszteni, hanem olyat, amelyik "szólni engedi" a kultúra és közélet pluralizálódó nõi szempontú diskurzusait. Talán ezért lett a lapszám egyik vezetõ mûfajává az interjú. A feminizmust és a "gender studies" néven ismertté vált diszciplínát magyar nyelvterületen még mindig jó néhány elõítélet veszi körül. Szükségesnek éreztük néhány efféle elõítélet eloszlatását, illetve – interjúk és tanulmányok révén – a nõszempontú megközelítések hátterének feltérképezését. A feminista és "gender" kutatásokat végzõ – erdélyi, magyarországi és külhoni – mûhelyek csoportos bemutatkozása helyett tehát ezúttal egyfajta alapozást kívántunk végezni, amelyre a továbbiakban ráépíthetõ egy árnyaltabb, "nõkérdésrõl" folytatott beszédmód.
Kelet-Közép-Európában még mindig tudatosítani kell, hogy közösségi szinten természetesnek tekintünk – vagy elhallgatunk – néhány nõkkel kapcsolatos problémát: az agressziót és a nemi abúzust, vagy azt, hogy közképviseleti szinten csak elvétve találhatni nõket. Arról nem is beszélve, hogy valamiért hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet szentelni azoknak az életmûveknek, amelyeket nõk hoztak-hoznak létre. Érdemes megvizsgálni: hátha ez a vakfolt arról árulkodik, hogy értékelési rendszereink kiegészítésre, átstrukturálásra, újrafogalmazásra szorulnak?
Bízunk benne, hogy a Korunk kezdeményezése visszhangra talál, és hogy az elkövetkezõ években már más helyzetben folytatható párbeszéd a lapszámban felvetett kérdésekrõl.
B.I.J.
