Az arany az ezüst és a réz mellett a történelem elôtti idôktôl használatban van. Nem a legértékesebb fém, tôzsdei árfolyamát tekintve a palládium 1,25-ször, a platina 1,5-ször, a ródium körülbelül 2,25-ször többet ér.
Az arany világpiaci ára ingadozó, ezért egyre több szakember hajlik arra, hogy az aranytartalékokat lépésrôl lépésre valutatartalékokra kell cserélni. Az 1999. július 11-i The Guardianben olvasható például: "Midász óta a kölykök folyvást aranypénzeket próbálnak varázsolni. Bizony történelmi idôktôl az arany magát a mindennapi árucserét jelentette: az arany volt a business. De csak volt a business. Ami Midásszal kezdôdött, úgy tûnik, véget ért Gordon Brown kancellárral. A múlt héten tudniillik a kancellár, zuhanó piacon, elkezdte eladni Nagy-Britannia aranytartalékait. [...] A kormány bejelentette, hogy »ideiglenesen« felszámolja az ország aranyának hatvan százalékát. Brown szerint rossz lóra tesz, aki az aranyra fogad. A kancellár elmondta, szélesíteni szeretné a tartalékok spektrumát, és hogy a dollár, a jen és az euró felé tájékozódik. Elég a világító agyagdarabokból. Elég a misztikából. Elég a történelembôl." Ausztrália és Kanada — mindkét ország stratégiai aranytermelô — szintén elkezdték valutákra váltani aranytartalékaik egy részét.
Az arany pedig sokáig az egyik legjobban mûködô találmány volt, még mindig operacionális, de nem nehéz belátni, hogy egyáltalán nem kompatibilis az egyre virtualizálódó pénzpiaccal. Az utóbbi egy évben az arany világpiaci ára sokat ingadozott, összesítve csökkent. Idén szeptember 15-én több közép-európai bank közös állásfoglalást tett közzé, amelyben biztosítanak bennünket afelôl, hogy "az arany továbbra is fontos monetáris fedezetként fog mûködni" — jogos tehát a gyanú, hogy mégsem. Bizony szükség van a kedélyek csillapítására, mert a kitermelt arany hatvan-hetven százaléka monetárisan van bevetve, alig tizenöt százaléka tárolódik értéktárgyakban és körülbelül ugyanennyi elsôsorban rézzel ötvözve ipari alkalmazásokban. És nehéz elképzelni, hogy a kitermelt aranytest-többlet fokozatosan értéktárgyakká változik, annál is inkább, mert az ékszerek piacán egyre jobb pozíciókat szerez magának a rivális, a platina. Aranytermelés közben exponenciálisan nô, a piaci túlkínálat pedig az árakban is késedelem nélkül megjelenik. Hogy mennyire felgyorsult az iram, jól mutatja, hogy az utóbbi hatezer évben kitermelt körülbelül százhuszonötezer tonna kilencven százalékát 1848 után bányászták. A technológiák egyre hatékonyabbak lettek, az utóbbi húsz évben, például az Egyesült Államokban megtizenkétszerezôdött a kitermelés.
A Nagy Piac kicsivé teheti akár a Nagy Aranyat is, ami azért paradox, mert annak idején a piac az aranyban találta meg a kibontakozásához legalkalmasabb médiumot. Csakhogy a médium, ami transzcendentálja az áruforgalmat, mint kiderült, maga is visszavonhatatlanul áru. Az arany eladó. Miért? Talán mert a piac erôdítménye is az imagináriusba van bebetonozva, a tektonikus mozgások pedig új alapok felállítására kényszerítik. Az arany évezredekig szorosan kötôdött az Isten-konceptushoz, ami miatt nem úszhatja meg büntetlenül. Csak úgy maradhat fenn, mint Isten: a hagyomány egyik lehetséges kiterjesztéseként. Soha nem látjuk egyenlônek a kôvel — a Bhagavad Gita elôírása nem teljesíthetô, legalábbis spontánul nem —, de inkább az emlékeket idézi majd, a jelen képi-metaforikus megoldásait.
Az arany története a spanyolországi barlangok leletanyagai alapján legalább negyvenezer éve, azaz a homo sapiens sapiens megjelenésével kezdôdött. A hidegmegmunkálásával kapcsolatos elsô adatok jóval késôbbiek, körülbelül hatezer évesek. Logikusnak tûnik, hogy eleinte rögökként gyûjtötték, tárolták, a megmunkálás kezdete pedig nemcsak eszközhasználati, hanem transzformációs, azaz spirituális fejlemény is volt. Az arany viszonylag tiszta állapotban a felszínen is megtalálható, jellegzetes fénye és színe miatt pedig könnyen észrevehetô — valójában erre a banális empirikus adatra épül az arany pályafutása, és persze arra, hogy valószínûleg az elsô találkozás élménye elegendô volt ahhoz, hogy végérvényesen belefonódjon az Isten—Nap—tûz—vér archetípus szövetébe.
Az aranyélmény vizuális, meghatározásában elsôsorban a fény és szín a lényeges, minden egyéb másodlagos. Az arany, akár az árnyék vagy a tükör vagy a számítógép monitorja, a látás kultúrájának szülötte. Mint ilyen bele van vetve a degradálódásba.
Az, hogy az arany elsôdlegesen fény és szín, némiképp elbonyolítja az eszmetörténeti meghatározását, mert a kémiai arany (Au) értelemszerûen nem lehet több, mint egy alkalmazás, tudniillik az arany színe és fénye nem csak a kémiai arany tulajdonsága. Mert ami vegyileg arany, színe és fénye nélkül nem arany — a görögök elektronnak nevezték, és külön fémnek tekintették azt a zöldes arany-ezüst ötvözetet, amelyben az ezüst egy ötödnél magasabb arányban volt jelen. Másfelôl arany lehet, ami vegyileg nem arany — például az 1675-ben, alkímiai eljárással elôállított osztrák dukátokat színaranynak tartották, annak ellenére, hogy többnyire ezüstöt és rézt tartalmaztak.
A kémiai arany olyan találmány, ami kanonizálja az arany fogalmát, operacionálissá teszi, azaz profanizálja. Modern kori racionalizálás. Az arany meghatározását az aranypénz intézménye tette szükségessé, az aranypénz pedig nyílván egy mélységesen profán fejlemény. Akár a távol-keleti kauri kagylók esetében, amelyeknek eredetileg szintén metafizikus funkciójuk volt, az arany dekoratív és csereértékének felfedezése szakrális töltetének kimerülésével járt. [>Eliade].
Az arany kultusza összeegyeztethetetlen fizetôeszközként való mûködtetésével. Az egyiptomiak például, akik szakrálisan halmozták, szükségleteik kielégítésére külön importálták az aranyat, pénzként sohasem használták. Aranyékszereket csak a fáraó és családja viselhetett, az ország aranya a fáraó isteni tulajdonát képezte, az aranymûves mûhelye pedig szükségszerûen a fáraóhoz közel, a trónpalotában volt. Amikor Nabukodonozor meghódította Ninivét, ötezer mázsa aranyat zsákmányolt. Túlnyomó részébôl templomi szobrok készültek, némi ékszer is, de pénzérme nem. Az arany legavatottabb és legeredetibb ókori mesterei, az etruszkok is csak viszonylag késôn, görög és fôleg hellén hatásra kezdték pénzként alkalmazni. A görögök viszont gyakorlatias kereskedôk voltak, akár isteneik, ôk is szívesen díszítették magukat arannyal, számukra a fémnek elsôsorban dekoratív és kereskedelmi relevanciája volt és nem vont magára szakrális tiltásokat. Egyedül a spártaiak nem viselhettek ékszereket, de ennek persze semmi köze sincs a fém istenítéséhez. Summa summarum, nem meglepô, hogy épp a görögök találták fel az aranypénzt. Egyiptommal ellentétben a görögöknél az aranymûvesek mûhelyei az agorán, a rómaiaknál a fórumon helyezkedtek el. Az arany demokratizálódása valójában hanyatlásának kezdete.
A degradálódás legfontosabb jele, hogy kulturálisan lehetségessé válik az arany másolása — így nyerhet érvényt az arany minimál meghatározása, amely szerint a kémiai arany állítja ki a legpraktikusabban az arany képét, ezért centrális, de alapjában nem több, mint az arany egyik alkalmazása. Addig, amíg Isten másolása tabu volt, de még ma is — legalábbis ott, ahol én élek — rossz ízlésû dolognak számít, az arany demokratizálódásával megszûnnek a tiltások. Egyrészt azért, mert amikor tiltott lehetett volna, nem létezett a kémiai arany konceptusa, másrészt a kémiai arany konceptusa eleve a hanyatlás szimptomatikájához tartozik, és per definitionem játékba lendíti, elôrevetíti a hamisíthatóság nyitott lehetôségét. Vagyis a kémiai arany alapvetôen nem önmagáért, transzcendens töltete miatt, hanem a transzcendens patron szakrális, ünnepélyes és elôkelô képe miatt fontos. Végül is bármi, ami az aranyiság ideájából részesül, minthogy akár morzsákkal, de megsokszorozza az isteni-esztétikus fényt: érvényes. A 18. század elején Christopher Pichbeck rézbôl és cinkbôl az aranyhoz nagyon hasonló ötvözetett állított elô. Az idegenkedés miatt kezdetben csak tubákosszelencék és óratokok készültek belôle, aztán a kémia racionalitása felett gyôzedelmeskedett a kép racionalitása, és megkezdôdhetett az ékszergyártás is. Ami aranyszínû, bármibôl is készült, transzcendekoratív, így nem lehet idegen. Még az a Kanadában gyártott másfél maréknyi, mûanyagból készült aranylánc sem, amelyet annak idején jogosan irigyeltünk egyik szerencsés osztálytársunktól, hiszen a csomagolás felirata egyértelmûvé tette, a lánc nem kevesebb, mint EREDETI MÛANYAG ARANY.
Arisztotelész, mint ismeretes, különbséget tesz anyag (hülé) és forma (morphé) között: az aranyalma például mint forma alma, mint anyag arany és így tovább. De vajon az arany nem kivétel-e, és az aranytárgyak formájukat tekintve nem inkább a virtuálisan tételezett platonikus aranytest darabjai, mint egyedi létezôk?
Az arany történelmi logikája szempontjából az aranyalma mint forma is, mint tartalom is arany; hogy könnyen idomítható anyag, inkább szorgalmazza a formák kivetését, mint befogadását. Az aranyban tárolt mûvészi vagy egyéb formák ritka kivételtôl eltekintve sokkal inkább halálra vannak ítélve, mint hogyha márványba, vasba vagy agyagba szenderültek volna létre, mert az arany absztrakt hordozónak kitûnô, médiának azonban pocsék. A történelemben teljes civilizációk aranyba szegett tárgyi kultúrái tûntek el. A maják vagy inkák szobraiból minimális kivétellel spanyol érmék, kegytárgyak és csizmagombok lettek, az egyiptomi piramisok kifosztása, aranykincseik formafosztása már az ókorban megkezdôdött stb. Az arany metafizikus levegôje egyébként nem is egyeztethetô össze a rá erôszakolt plasztikai akcidenciákkal, mert minden arany primer formája az aranytestiség. Van arany és a drágakövek sokasága (Péld. 20.15), there is, es gibt. Vas van, vasak vannak — arany van, aranyak nincsenek. Az arany absztrakt anyag, és végül is ez az a tulajdonság, ami lehetôvé tette, hogy értékfedezetként mûködjön. Az aranytestiség ismérvei pedig a szín és a fény, vagyis az arany maximál formája ugyanaz, mint ami minimál formája: színe és fénye. Európa sokáig Indiából szerezte be a gyémántokat, de a 18. század elején az indiai készletek kezdtek kimerülni. Szerencsés fordulat, körülbelül ekkor tárták fel az elsô brazil lelôhelyeket is, amelyek rövid idô alatt tízszer annyi kôvel látták el Európát, mint az ázsiaiak. A túltelített piac pszichológiai reakciója az lett, hogy a brazíliai úgynevezett rio gyémántokat az egyre ritkábban fellelhetô indiaiaknál rosszabb minôségûeknek tekintették, persze mindenféle fizikai alap nélkül. A portugálok alkalmazkodtak az új piaci szabályokhoz, és a rio gyémántok egy részét portugál Brazíliából portugál Indiai tranzittal szállították a pallérozott Európába. Ez a történet emblematikus a gyémánt genealógiája szempontjából. A gyémánt, talán azért, mert csak veszteséggel transzformálható, organikusan azonosul formájával: ez egy Mazarin csiszolású, ez egy Peruzzi stb. A gyémánt létmódja objektuális, plasztikai formába zárt, körülhatárolt, külön entitásként mûködik (a legemlékezetesebb gyémántoknak saját nevük van). Perszonalizált, tehát múltját, pontosabban eredetét is hordozza, aminek külön minôsége van. Az aranynak viszont nincs eredete, plasztikai formája másodlagos, mert a homogén, azaz teológiai elvû aranytest része. Ami egyedül meghatározó, a színe és a fénye.
Eliphas Lévi írja: "A Nap az igazság hieroglifikus jele, a durva kô a stabilitás szimbóluma. Ezért tették meg a régi mágusok az Elagabalus követ a Nap jelképévé, s ezért jelölték a középkori alkimisták a bölcsek kövét a filozofikus arany eszközéül. [...] Az igazság és a fény elsôdleges és elengedhetetlen kelléke a Nagy Mûnek, amelynek másodlagos járuléka — a természettel analóg módon — az arany megtalálása. [...] A bölcsek köve az, mint felfedezni az abszolútot." Az abszolút felfedezésének viszont ára: a sötétséggel való nyílt konfrontáció. Ha a negyvenedik nap után a mû nem lép a tökéletesen fekete rothadási fázisba, a projekciót újra kell kezdeni. A fekete fázis vagy a nigredo (nigrum nigrus nigro, nox, confuzio vagy a sátáni fekete holló) megkerülhetetlen. [>Jung]. Az aranyba be van építve a negatív teológia. Csak ott érvényesül igazán, ahol agonálisan artikulálódhat: Egyiptomban, a majáknál és aztékoknál és természetesen a keresztény világban, kevésbé Keleten, ahol Indián kívül periferiális fém marad.
Kína dekorációs kultúrája ôsrégi, de jellegzetes módon a nemesfémek önálló alkalmazása viszonylag késôn kezdôdött el. Az aranyat indiai hatásra kezdték alkalmazni, de a fémek közül leginkább az ezüstöt és bronzot kedvelték. Pénzt aranyból nem vertek. Világszemléletük megvédte ôket a túlhajtott tûz és napkultusztól, így értelemszerûen metaforikus törekvéseik számára az arany nem nyújthatott különösebb elégtételt. Különös kultusza volt azonban a Holdnak és a vizeknek és analógiás úton a kauri kagylóknak, amelyet a nôi princípium megtestesítôjeként tiszteltek. Eliade rámutat arra, hogy a kínaiak a kagylókat a Hold szakrális jelképének tartották, és az akvatikus elvvel és az életadással kapcsolták össze. A kínai kultúrában a kagyló teljesen aranyszerûen mûködik, ékszerként is, és egészen a századfordulóig pénzként is használják.
Az arany—kagyló vonalon érvényesek a kuratív analógiák is. Mint ismeretes, az aranycsinálás természetes velejárója az elixír, ami univerzális gyógyszerként is mûködik. Az aranycsinálást és az orvoslást tulajdonképpen nem is lehet külön tárgyalni, a legnagyobb filozófusok orvosok is voltak, mint Paracelsus. Hasonlóképpen a kínai gyógyászok a kagylókat a nôi betegségek csodálatos gyógyszereként tartották, tartják számon. Tünetértékû, hogy Cupidón kívül senki sem használ aranyból készült fegyvereket — nem csak arról van szó, hogy az arany nem alkalmas fegyvernek, talán inkább arról, hogy körbelengi valamilyen szakrális tiltás levegôje. Az arany inkább óvja, mint megbontja az integritást — aranypajzsok mindig is készültek. Achilleusz legendás aranypajzsa (abból, ahogy Homérosz leírja, nyilvánvaló, hogy életének legalább egy részét a látók kultúrájában töltötte), Dávid Jeruzsálembe vitt aranypajzsai —, pedig az arany korántsem alkalmas defenzív fegyvernek, mert puha és nehéz. II. Henriket egy lovagi tornán Montgomery, a skót gárda kapitánya úgy ölte meg, hogy törött lándzsanyele átszúrta a király aranysisakját.
Vegyük sorra.
• Nekem egyforma, az én fülemnek, / Ha kéj liheg vagy kín hörög, / Vér csurran vagy arany csörög. [>Ady:Vér és arany].
• A kanonikus ábrázolás: Szalomé aranytálca felé emeli Szent János fejét.
• Vörös zászlón arany sarló és kalapács.
• A Grál, az aranykehely, amibe Mária Magdolna Krisztus vérét fogta fel.
• A torreádorok ruhája és eszközei.
• Isten háza. És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ô közöttök lakozzam. Mindenestôl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját. És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta arannyal, belôl is kívül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörül arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. [>2 Móz. 25.8-14.] A Tabernákulum alatti állatáldozások csúcspontja, amikor az oltárt és az arannyal díszített frigyládát a zsidók által szentnek és tiltásokkal óvott vérrel öntözik
• Frida Kahlo festészete. Híres balesetekor a nála lévô aranyporos zacskó kiszakadt, így szétfolyt vére aranyporral keveredett.
• Arany—alapra festeném arannyal, / és olyan lenne, mint egy cukros angyal, / aranyruhájú és aranyszemû [>Kosztolányi: Arany—alapra arannyal]. Szaloncukrok.
• Sooters design. Hófehérke aranycipôcskéje.
• Elizabeth Eleanor Siddal, a preraffaelita festôk bálványozott modellje. És általában a vörös nôk érinthetetlensége. Dobó Kata. Pretty woman — a szeráfi kurtizán.
• Golden shower. ADULT. Members only.
• Goldie. Goldie és Naomi Campbell.
• Például a keresztény szakrális festészet, a szentek aranyglóriái, Pierro della Francesca vagy az ortodox templombelsôk, mindegy. A görög bronzszobrok aranyra festett szembogarai.
• A tömegek aranymágiája — a bekebelezett arany. A japán gyorsétterem, ahol a hamburger fasírtját vékony aranyfóliába csomagolják, olyan vékonyba, hogy meg lehessen enni.
• A tömegek aranymágiája — a kontroll alatt tartott arany. Az Ônagyságában olvasható a Feng Shui keleti lakberendezési tanról: Ha például valakinek a gazdagság részben van nagy felületû ablaka, akkor az ne csodálkozzon, hogy kimegy a pénz a kezébôl, mert nyitott ablakon át minden elfolyik. [...] Vagy például egy német—magyar házaspárnak, akiknek jól menô cégük volt, meséltem a Feng Shuiról. [...] Próbáltam meggyôzni ôket, hogy az otthonuk gazdaság részében biztos van valami, ami aktivizálja a beáramló tôkét. Késôbb megnéztem az alaprajzokat, és kiderült, hogy a pesti, illetve müncheni lakásukban is van akvárium aranyhalakkal, ami nagymértékben segíti a pénz beáramlását, a vagyon megszerzését.
• A platina. Már az egyiptomiak is ismerték, de az aranyhoz képest mindmáig másodlagos maradt. XVI. Lajos az egyedüli királyokhoz illô fémnek tartotta, de ez nem volt elegendô. Cartier, Faberge és Tiffany, a szecessziós ékszer tervezôi fedezték fel, elsôsorban az elit kultúra számára. Hogy egy fém érvényesülésének is megvan a maga ideje, nagyon jól jelzi — erre a Magyar Kereskedô Könyvének egyik lábjegyzetébe bukkantam —, hogy Oroszországban ugyan bevezették a platinapénzeket, de "csakhamar ki kellett vonni a forgalomból, mert nem szívesen fogadták ôket".
A platina az arany posztindusztriális alternatívája, a bankár stílus par excellence nemesféme. És egy érdekes egybeesés folytán a tradicionálisan aranyellenes, ezüstorientált kínaié — a platinát sokáig második ezüstnek tartották, spanyolul plata ezüstöt jelent. A legtöbb platinaékszert Olaszországban gyártják, a legnagyobb importôr Kína. De az európai piac igényei is egyre nagyobbak, évi tíz-húszezer unciával több platina fogy, egyre divatosabbak a platina jegygyûrûk. A platinát az elit kultúra találta fel, ugyanúgy, mint annak idején az aranyat. Legfontosabb lelôhelyei az Urál hegységben, Brazíliában, Ausztráliában és Borneo szigetén vannak. Nyomokban elôfordul Erdélyben is.
Alexandrian: Istoria filozofiei oculte. Humanitas. Buc., 1994.
A magyar kereskedô könyve. II. Bp., 1907.
GoldEagle [www.gold-eagle.com]
Gold und Macht. Spanien in der Neuen Welt. Kremayr&Scheriau. Wien. 1986.
Eliade, Mircea: Imagini "i simboluri. Humanitas. Buc., 1994.
Jung, C.G.: Az alkímiai konjunkció. Kötet Kiadó. Nyíregyháza, 1994.
Levi, Eliphas: A nagy mágia dogmája és rituáléja. Hajja és Fia. Bp., 1989.
Lips E. Iulius: A dolgok eredete. Tudományos könyvkiadó. Buk., 1962.
Marr, Andrew: If the Future is Golden, it's for Decoration Only. In: The Guardian, 1999, July 11
Oberfrank Ferenc: Az aranymûvesség története. Mûszaki könyvkiadó. Bp., 1986.
Feng Shui. In: Ônagysága, 1998/23.
Paracelsus: Paraqranum. Helikon Stúdió. Bp., 1989.
Sármány Ilona: A "Femme fatale" tündöklése és bukása. In: Café Bábel 1994, 1—2.