Nem mi megyünk Európa felé, hanem Európa jön mifelénk a minap e lassan közhellyé váló tétellel indított egy román nyelvû gazdasági napilap elemzôje. Következésképp Románia akarja, avagy sem mindenképp az Európai Unió tagállama lesz. Az enyhén fáradt cinizmus jelzésértékû. Pedig sokak szerint az EU keleti bôvítése épp térségünk problémáinak megoldását célozná. Mint ahogy például az EBEÉ tavaly novemberében tartott isztambuli csúcsértekezlete zárónyilatkozatának 19. cikkelye, amelyben többek közt megemlítvén korábbi dokumentumaikban felvállalt autonómiakoncepciókat támogatják a "nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását az adott államokon belül", elítélnek "mindenféle erôszakot bármely kisebbség ellen", sôt, hitet tesznek amellett, hogy "a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket csak egy, a törvények tiszteletén alapuló demokratikus keretek között lehet kielégítôen megoldani". Tanulságokkal terhes a dokumentum címe is: Európai Biztonsági Charta. Nos: a mi bôrünkre megy ki a játék. A szokottnál nagyobb lelkesedéssel fogadták/fogadtuk ezeket a kitételeket. Bár, mondják egyesek, csak az alanyi jogainkat rögzítik ezen elvek. Mások értelmezésében inkább makropolitikai garanciákról van szó bármely kisebbség idententitása megôrzésének érdekében. Politikaifilozófiai érveken innen és túl, keserû szájízt hagy maga után az, hogy "alapvetô jogaink" védelmét még mindig nemzetközi "nyomásgyakorlással" kell biztosítani. Felvetôdik a kérdés: autonóm emberek (és Kant óta érvényes elôfeltevésünk szerint minden ember az) kötelességszerûen autonóm közösséget alkotnak-e? Ráadásul az adott világpolitikai helyzet, az ún. "globalizáció" bonyolítja a képet. Milyen alapvetô etikai prob-lémákat vet fel a világháló egyre fokozottabb térnyerése? Hogyan állunk a magyar nemzetfogalommal a 20. század végén, a 21. század elején? Milyen kötelezettségeket ró politikusainkra az a tény, hogy az autonómiakoncepciók realizálható célokká váltak? Vajon mindannyian hontalan lokálpatriótákká válhatunk? D. Sz. |
DEMETER ATTILA Szabadság és autonómia VERESS KÁROLY Autonómia és értelmiségi diskurzus KOLUMBÁN MIKLÓS A tolakodó árvízrôl; Világháború Amerika földjén (versek) SZARKA LÁSZLÓ Elemzési szempontok a 20. század végi magyar nemzetfogalomhoz MESTER BÉLA Helyi közösségek és etikák a hálózottság korában Autonóm hólabda (ZELEI MIKLÓS, LÁSZLÓFFY ALADÁR, KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ, ÁCS MARGIT, TARI ISTVÁN, MARKÓ BÉLA és KOVÁCS ANDRÁS FERENC írásai) MOLNÁR GUSZTÁV Transzszilván krédó (Ágoston Hugó fordítása) EGYED PÉTER Autonómia az RMDSZ-programokban SULYOK VINCE A szerelem és a dán nagyváros költôje JENS AUGUST SCHADE A ládikó; Egy kávéházban Assensben; A moziban (versek, Sulyok Vince fordítása) VÉGEL LÁSZLÓ A hontalan lokálpatriotizmusról BALOGH BRIGITTA Beszély az elillanó gonoszról VÉGEL LÁSZLÓ Berger Kató néni intelmei EGYED EMESE A suttogás színei ION POP Egység a különféleségben STEFAN COLLINI A nem szakmabeli közönség fogalma egy másfajta ítélôszék elôtt (Balázs Imre József fordítása) RÍZ ÁDÁM Az 1990 óta született autonómiakoncepciók összehasonlítása (I.) TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Autonómiaformák a Moldovai Köztársaságban PLAINER ZSUZSA A területi autonómia igénye két különbözô erdélyi városban GAZDA JÓZSEF Egy lehetséges modell RÉTI GYÖRGY Olasz diplomáciai dokumentok a második bécsi döntésrôl VINCZE GÁBOR Autonómia-tervezgetések 1945-1946-ban CSEKE PÉTER Az Erdélyi Fiatalok vitája a székely autonómiatervezetrôl Jegyzôkönyv D. Sz. Korunk revíziója DEMETER SZILÁRD Imalom (Tükrön által) LÖNHÁRT TAMÁS Magyar-román kapcsolatok a magyar békeelôkészítô tevékenység iratainak tükrében (Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar-román kapcsolatok történetérôl 1945-1947. Szerk. Fülöp Mihály, Vincze Gábor.) NAGY MELINDA A tetten ért csoda (Molnár Vilmos: Az értelmetlen csoda) Olvasószolgálat K. L. Hely, helyzet, irodalom(történet) JAKABFFY TAMÁS Ki kinek az ancillája? SZÉKELY GÉZA  |